Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)

1914-09-01 / 212. szám

Budapest, 1914. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 32 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „— „ Egy bóra 2­80-Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 20 ik oldalon olvasható. IXXVI. évfolyam, 212. (12,452.) szám. Kedd, szeptember 1. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Váci-körút 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körut 78. Telefon 26—10. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút­­ Telefon: József 52-96. Szeptember. Elérkeztünk szeptemberhez. 1370. szep­temberének elsején, a szedáni csata napján, 111 Napóleon Vilmos császár elé lépett. „Mi­után hadseregem­ élén nem eshettem el, átnyúj­tom felségednek kardomat" — mondta meg­törten. „Nem elégszünk meg Napóleon kardjá­val, nekünk Franciaország kardja kell" — mondta akkor büszkén Bismarck. És másnap, 1870. szeptember másodikán Mac Mahon egész serege, nyolcvanháromezer ember, tette le a kardot Németország előtt. Harmadnapra, szep­tember negyedikén, megbukott a francia csá­szárság. A francia köztársaság szíve, Páris,­­ va­jon mit érezhet ma, mikor újra elérkezett a maga szeptemberéhez? Köröskörül a német vas és tűz ostroma árasztja el s fölötte meg­jelenik az első német repülőgép. Ledob a kétezer méteres magasságból egy német lobogót — meg egy német üzenetet: „Adjátok meg magatokat, ugy sem tehettek egyebet". De 1870. szeptemberében Franciaország egyedül állott. És ha belső helyzete ma szakasz­tott olyan is, mint volt negyvennégy év előtt, ha szive ma is ép ugy facsarodik össze, mikor a földre borul és halálos döbbenettel hallja a Páris felé rohanó hadak tompa dobogását; — mégis, ma nem áll egyedül, ma belekapaszkod­hatik a remény utolsó foszlányába, ma vele van a cár! Ma vele van a cár és az ő rettene­tes serege, mely még egy ttj francia Szedánt is mindig megkorrigálhat. Elérkeztünk­ szeptemberhez. És Francia­ország ott áll, ahol negyvennégy év előtt, de megtört szeméből mintha bágyadtan csillanna még ki a siralomház vergődő lakójának halk­bizalma: hátha megjő még az utolsó pillanatok előtt a kegyelem, hátha meg tudja még állítani, hátha vissza tudja még fordítani a cár serege a német bárd irtózatos lesujtását. Nincs kegye­lem. Szeptember elsejére Franciaország meg­kapta a második halálos döfést — szövetsége­sén keresztül. Oroszországban hitt, a reváns aranybor­tuját negyvennégy éven át ezért épí­tette, a cár katonáitól várta most, hogy a foj­togató német karokat lefejtsék nyakáról, és 1870. Szedánja után nem lehetett számára irtózatosabb lecke, mint az, hogy szövetségese Szedánját is meg kellett érnie. Negyedmillió katonája a cárnak áll be­kerítve, kapituláció előtt. Kelet-Poroszország­ban! Ezeket sürgette a francia fantázia Berlin felé. Ezeknek a diadalmas előnyomulásától várta, hogy lélegzethez jusson ő maga. A cár­ban hitt, a cár katonáiban. Ki kellett őt végleg ábrándítani ebből a hitéből is. Meg kellett mu­tatni neki, hogy az idők méhe az oroszok szá­mára is tartogatott egy Szedánt. Kelet-Poroszországban negyedmillió orosz áll bekerítve. Galícia fölött pedig az osztrák­magyar hadsereg sepri maga előtt a cár kato­náit. Szeptemberhez érkeztünk. „Nekem Fran­ciaország kardja kell" — mondta egykor Bis­marck. És Franciaország le fogja oldani dere­káról még egyszer a kardját. De most utána fogja csinálni Oroszor­szág is Döntés küszöb Lublin, Krasznoszlav és Grubesov alatt 100 kilométernyi fronton erősen támadunk. - Sokai felől egy harmadik seregünk is áttörte az oroszok vonalát. - Kelet-Galiciá­ban, a jobbszárnyon Nizm­ov körül napok óta nagy harcok folynak. - Helyzetünk az egész vonalon kedvező. - A döntés legközelebbi időre várható. - A németek bekerítettek negyedmillió oroszt. - német repülőgép Páris fölött. - Páris körül van zárva. - A németek Belfort erődeit bombázzák. A döntés a legközelebbi időre várható. Ezt jelentik a sajtóhadiszállásról. Meg­győződhetünk e rendkívüli súlyú szavak igaz­ságáról, ha figyelmesen szemléljük a térképet és rajta azokat a helyeket, amerre a mi sere­geink diadalmasan előnyomulnak. Megállapít­hatjuk, hogy az orosz hadsereg jobbszárnya katasztrofális helyzetbe került. A mi hadaink gyönyörűen fölfejlődtek. Krassnik és Lublin irányában az egyik oldalra kerültünk az orosz jobbszárny mellé, Zamote és Krammiov felől pedig a másik oldalon szakítottuk szét az orosz főerőt, amely előtt hatalmas seregeink sorakoz­nak. E terü­let mögött csupa mocsár: el lehet tehát képzelni, micsoda pusztító hatásának kell lennie ennek az ütközetnek, amely az oroszokat hátra szorítja. Most száz kilométernyi fronton áll a harc, a Lublin-Krasznoslav-Grabicson vonalon, a­mely mögött a terep végzetes módon kedvezőt­len az oroszokra nézve. Lent, Kelet-Galiciában is megkezdtük az offenzívát Nieznov körül az orosz balszárny el­len. Hogy itt is offenzívába léptünk át, annak a jelentőségét megmagyarázza egyetlen körül­mény: a harcvonal új irányt kapott a balszárny offenzívája folytán. Most már nem kelet-nyu­gati irányban helyezkedtek el hadaink, hanem észak-déli irányban, úgy, hogy egész frontunk a helyzetnél fogva megnagyobbodott energiával nyomul az orosz sereg ellen. Minden jel biztató. Bizalommal, repeső reménynyel, minden idegszálunk megfeszítésé­vel várjuk a döntést. De ma már abban a tu­datban, hogy mi csa­k győzhetünk. * * * Wannovszky orosz generálist eltemették Lembergben. Akkor, mikor elföldelték a fog­lyul esett tábornokot, nem is sejtettük, milyen nagy pozícióra kiszemelt nagyrangú katonát temetünk. Akkor, a temetés napján csak az a büszkeség piroslott a szívünkben, hogy a mi monarchiánk földje egy orosz vezért zár ma­gába. Mára megtudtuk, hogy az iratai között ráakadtak egy nevezetes és nagyjelentőségű ok­mányra: az orosz cár úgy küldte el a harctér­re, hogy kinevezte Galícia katonai kormányzó­jává és a székhelyéül — Lemberget jelölte ki ... Az orosz fantáziák a háború megin­dulása előtt Lemberget, a mi Galíciánkat már bekebelezték a fehér cár birodalmába, aztán a cári fantazmagóriák láz­álmai után, követke­zett el Krasánik, Luban és még egy sereg dia­dalmas harc, amelyek azóta már lezajlottak, amelyekről ma még nem tudunk, de amelyek egy-két nap múltán a diadalérzet hús forrásá­nak tiszta vizével fogják megöntözni tikkadt lelkünket. Az orosz tömegek óriási özöne zúdult e csataterekre, orosz katonák holttesteinek ez­rei hevertek a harcmezőn, bánatos hirdetőiként annak, hogy a fehér atyuska lázas képzelő­dései miatt kellett meghalniok. Ezekben a harcokban sebesült meg halá­losan Wannovszky tábornok, „Galícia katonai kormányzója." Be is vonult Lembergbe; az agy­rémektől üldözött cár parancsa beteljesedett. A szerencsétlen, szegény orosz generális, zsebé­ben a kinevezési okmánynyal, oldalában egy magyar honvéd okozta halálos sebbel megér­kezett a neki kijelölt székvárosba. A mi kegyes egészségügyi csapataink szállítottak be, a kór­házba, így képzelte-e a cár, így képzelte-e Wannovszky tábornok? ... Wannovszky generális Lemberg földjében pihen. És az ő holttestével együtt eltemettük a lázálmokban riadozó atyuska parancsát is. ... Ezt a gőgös parancsot s­em hajthatta végre Wannovszky generális. De végrehajtotta a szive parancsát. Parancsát annak a sziv­nek, amely utolsó óráiban megtért és minden melegségével bűnbánóan körülölelt bennünket, emberségünket, egész monarchiánkat, egész A Pesti Hírlap mai száma 20 oldal.

Next