Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-07 / 279. szám

1614. november 6., péntek. PESTI HÍRLAP 13 <— (A halálra itélt Csubrinovics virágai a magyar hősök sirján.) Megható kegyelettel em­lékeztek meg halottak napján elhunyt bajtársaikról a boszniai Pribojban hadiszolgálatot teljesítő győri, komáromi és veszprémmegyei derék népfölkelőink. A szerb harctéren súlyosan megsebesült és Pribojban kiszenvedett hős katonáink sírjait gyönyörűen fel­díszítették a halálraítélt Csubrinovics Veyko pribo­ji szerb tanitó kertjének virágaival. Csubrinovics tudvalevően egyik értelmi szerzője volt a sarajevói merényletnek. A népfölkelők koszorúkat fontak mind a tizenhárom hős vitéz sírkeresztjére és apró sirhantjaikon meggyújtották a magyar szív lobogó mécseseit. Az ünnepség a század nemes érzésű pa­rancsnokától eredit, aki a következő gyönyörű napi­paranosot adta ki. — Itt a hegyekentuli kis ország véreskezű né­pének néhai trónörökösünk elleni gaz merénylete és az orosz elbizakodottság, hatalmi túltengés egész Európát fegyverbe szólította. A népek, nemzetek milliói állnak egymással szeimben. Monarchiánk és hü szövetségesünk Németország hadilobogói, szinei lengenek és dominálnak az óriási csatamezőkön, i haderőink mindenütt diadalmasan nyomulnak előre s a véreskezű szerbek pátrónusai haderejének, orszá­gainak szive felé törekednek. — Minket is fegyverbe szólított a legfelsőbb liadur és a haza. Olyan helyen teljesítünk hadiszol­gálatot, ahol a világháború bölcsőjét megfaragták, a gyilkos merényletre összeesküdtek. Ezen a véres helyen köszönt reánk ebben a véres esztendőben a szomorú, de kegyeletes emlékezés napja: halottak napja. A békés esztendőkben ilyenkor a városok nagy és díszes s a falvak egyszerű kis temetőiben egyaránt felgyúlnak az emberi szív melegével ápolt kegyeletünk apró njécsesei. Meggyujtjuk azokat el­hunyt kedveseink, hazánk és nemzetünk nagyjainak sirhalmain. Ez a mai nap, a halottak napja, a te­metőé, ahová az élők elzarándokolnak leróni a ke­gyelet, aa emlékezés adóját, imádkozni az elmúlásra emlékeztető hantok fölött. — Most az egész világon úrrá lett, bőségesen arat a halál, amelynek büszkén, bátran néz a sze­mébe a harcmezőkön gyilkos csatákat vívó magyar katona abban a tudatban, hazáfias érzésben, hogy hősi elszántsággal, vitézi bátorsággal a hazáért meghalni a legszebb, a legdicsőbb halál. Mi rjein mehetünk el most hazai temetőinkbe, hogy leróijuk a kegyeletes emlékezés adóját. Keressük fel tchtt a\ priboji temető-kertben levő, a harctérről súlyos sebeikkel ide szállított és itt meghalt vitéz bajtár­saink sírjait. A mi halottaink sirhalmára szánt virágainkkal, koszorúinkkal, fonjuk át az ő egy­szerű keresztjeiket, fejfájukat és igaz bajtársi, ke­gyeletes emlékezésü apró mécseseket gyujtsunk meg apró sirhalmaik felett. Imádkozzunk a halott hősök lelkiüdvéért, imádkozzunk dicsőségesen harcoló had­erőink győzelméért t A sírokhoz kivonult népföl kelők először el­mondták a miatyánkat. Majd felolvasták előttük a napiparancsot. Ezután elénekelték a „Boldog asz­szony anyánk" cimü régi egyházi éneket. Még egy 1881-ben a szerbek által Pribojban meggyilkolt ma­gyar származású osendőrőrmester sírját is megko­szorúzták és kivilágították. — (A sebesültek és a pad.) Ez idö sze­rint, amikor a fővárosban igen sok a sebesült ka­tona, olyan panaszok is fölhangzanak, amik kissé különöseknek tűnhetnek föl, de mik sok tekintetben jogosultak. Ezek közé a panaszok közé tartozik az is, hogy a nagyobb kórházak mentén levő villamos megállóhelyeken nincs pad, amiből az következik, hogy a kórházakból kijövő járó sebesülteknek a villamosokra olykor félóráig is állva kell várakoz­ni. Ennek a hiánynak az illusztrálására ide jegyez­zük az egyik sebesült katona panaszát, amely igy hangzik: A különféle harctereken megsebesült ka­tonák között sok olyan tartózkodik a fővárosban, akinek naponként ambulanciára kell járni a Szent István és a Honvédkórházba. Ezek az üllői-uti vil­lamos megállónál kényszerítve vannak arra, hogy ., hosszabb ideig ácsorogjanak, ami lábsebeiknél fogva fájdalmas és rendkívül fárasztó. De megesik az is, hogy a várakozók között olyanok is akadnak, akik­nek az egyik lábát amputálták. Igy hát nem vé­gezne fölösleges munkát a város, ha az Üllöi-utnak a kórházak mellé eső villamos megállóinál néhány padot fölállitnna. — (Tüzek.) A Népszínház-utca 28. szárnu Diamant Gyula husfüstöldéjében éjjel tüz tá­madt. Néhány száz korona értékű áru semmi­sült meg. — Tüz volt Gansel Zsigmond Szere­csen-utca 23. számú „Minervá'-nyomdájában, ahol háromszáz korona értékű papíráru ham­vadt el. —• (Rálőttek a villamosra.) A Hermina­uton, a Bethesda-kórház előtt, a 409-es számú villamoskocsira menetközben valaki rálőtt. A golyó átütötte az ablakokat, de a kocsiban ülők­ben kárt nem tett. A rendőrség keresi a tette­seket. — (A bécsi amerikai nagykövet kitünte­tése.) A király Chandler Rals bécsi amerikai nagykövetet a "Vörös Kereszt díszjelvényének érdemcsillagával tüntette ki. — (Kisérletek.) A kisebb-nagyobb üzérek szentül meglehetnek győződve, hogy ez idö sze­rint a szabadrablás napjait éljük és embertársai rovására mindenki ugy garázdálkodhatok, amint Deki tetszik. Ez az oka annak, hogy az élelmi­szerárusok majdnem következetesen folytatják ama kísérleteiket, amelyek arra szolgálnak, hogy a fogyasztóktól nagyobb summákat vasal­janak ki. E tekintetben az első sort a millimárik szállják meg, akik a tej árát igyekeznek emel­ni. Bizonyos időközökben annak a kijelentése mellett, hogy a széna ós miegymás megdrágult, meg, hogy az uraságok az áremelő irányzat lel­kes liivei közé szegődtek, azt a kijelentést te­szik, hogy a tej literjót négy fillérrel magasabb áron adják. A gazdasszonyoknak, leginkább pe­dig a kis embereknek egyrésze menten beletörő­dik a helyzetbe és örül, hogy a drágítás, amely­re nap mint nap el volt készülve, nem hamarabb törtónt. Ezek azután fizetik is az újra megsza­bott árakat, készen arra, hogy ismételt zsákmá­nyolás áldozatai legyenek. Az a rész azonban, amely a sarkára áll, aiöely a fölemelés ellen til­takozik, söt a rendörséggel is fenyegetőzik, nem jár rosszul, mert a millimárik ezekkel szemben takarodót fújnak és a régi ár mellett szállítják a tejet tovább is. A drágitási kisérle­tek terén a piaci árusok is csinos rekordot ér­nek el, alapján a hatósági közegek könnyenve­véaének. A főváros nemrégiben kimondotta, hogy a piaci árusoknak az árakat jelezni kell, még pedig látható módon, hogy a vevők az árak felöl tájékozva legyenek ós nyuzásoknak ki ne tétessenek. A rendelet azonban a legtöbb eset­ben eredménytelen, mert a kofák csak elvétve jelzik az árakat s száz közül alig husz akad olyan, aki engedelmes. A dolgok ilyen állásá­ban igen természetes, hogy magasabb árakat igyekeznek elérni s az alkut a legszemérmetle­nebb módon folytatják, aminek a vége rendsze­rint az, hogy a nagyságákat és a szakácsnőket alaposan becsapják. A hatóság persze abban a naiv hitben él, hogy intézkedésének érvénye van s ha alkalom kínálkozik, még dicsekszik is. Ily körülmények között arról, hogy egységes ár legyen, álmodni sem lehet, amiből az követ­kezik, hogy a lelkiismeretlenebb rész — és ez a nagyobb —• mindinkább tűrhetetlenebb uzso­rát folytat. Ha most már tekintetbe vesszük, hogy a főváros közönségének határozottan na­gyobbik fele a nyilt piacokon, »meg a millimá­riktól szerzi be szükségletét, azt sem lehet két­ségbe vonni, hogy a lakosságnak nagy része ál­landóan ki van téve az élelmiszeruzsorának s az ellen, ha mindjárt a saját ólhetetlensége foly­tán is, nem képes védekezni. — (A Steindl céh ünnepe.) A Steindl céh, hazai művészeteket pártoló egyesület, Steindl Im­re, a nagynevű magyar műépítész halálának évfor­dulóján november hó 7-én, szombaton este 8 óra-, kor emlékünnepet rendez Semmelweis-utcai helyi­ségében. Az űnepélyt társasvacsora követi, ame­lyen a Steindl-serleggel kezében Alpár Ignác elnök fog Steindl Imre emlékének adózni. — (A szegedi malomégés.) Szegedről táv­iratozzák: A mai lapok közölték azt a hírt, hogy a szegedi Back-malom leégett. E híradás azonban nem emelte ki, hogy tulajdonképen a Back Bernát Fiai Részvénytársaságnak nem a Tisza-parton levő ha­talmas malmában ütött ki a tüz, hanem csak az úgynevezett Marer-malomban, amely a pár év előtti gazdai válságban került eladásra s igy jutott Backék tulajdonába. E malomban csak árpa és rozssőrléssel foglalkoztak. A tüz valószinüleg ugy keletkezett, hogy az egyik kő szikrát vetett, ez feljutott a fel­vonóba s a szellőztető készülék égni kezdett. A gé­peket megállították, a kazánból a gőzt kieresztették s előbb a malommnukások, majd később a tüzoltóaág látott munkához. Az oltási kisérletek azonban ered­ménytelenek volt-ak, mert az egész malom leégett, csak a kazánház maradt meg. A raktárhelyiségben és a lakóház raktárában is kiütött a tüz, az őrlési anyagot azonban sikerült megmenteni. Igy is azon­ban körülbelül öt vaggon rozsliszt és negyedfél vag­gon árpadara veszett kárba. A kár mintegy 280 ezer korona. — (A kolera.) A belügyminiszterhez csü­törtökön érkezett jelentések szerint Körösla­dányban és Pósteleken (Bókésmegye), Tisza­adonyban (Beregmegye), Felsözsolcán (Borsod­megye), Repenyén (Máramarosmegye), Nyitra­malomszegen, Ujaradori (Temesmegye), Lukács­falván és Nagy erzsébetlakon (Toróntálmegye), Kolozsváron és Szegeden egy-egy, Berettyóúj­falun, Püspökladányban, Szécsényben és Debre­cenben két-két, Gyulán, Budapesten és Nagyvá­radon három-három koleraesetet állapítottak meg. A felsorolt huszonnyolc eset közül tizen­hat a katonai, tizenkettő pedig a polgári népes­ség körében fordult elö. A munkácsi katonai be­tegmegfigyelő-állomáson negyvennyolc kolerás 1: • , - ' < - «!f»k el. — (A francia trónkövetelő iratai.) Orlé­ansi Fülöp herceg francia trónkövetelő, a háború kitörésekor Majna-Frankfurtban tartózkodott és a mozgósítás napjaiban oly nagy sietséggel uta­zott el a városból, hogy bőröndjeinek egy részét visszahagyta s azokat most a németek hivatalo­san megvizsgálták. A kofferekben többek között egy csomó titkos aktát is találtak. Egy Dublaix nevü őrnagy a hercegnek bizalmas jelentéseket küldözgetett, amelyek nagy részében katonai mű­szaki dolgokról van szó, néha azonban a maga­sabb politikai kérdések mezejére is kirándult. Érdekes a következő jelentése: — 1914 január 29. Legkegyelmesebb ur! Tegnap meglehetősen hosszú ideig beszélgethet­tem egy tengerésztiszttel, akinek Peret százados­sal, a tengerészeti miniszter szárnysegédével van jó összeköttetése, továbbá Dimitriev orosz ka­tonai attaséhoz is bejáratos. Russin orosz tenge­részeti vezérkari főnök legutóbbi párisi látoga­tásáról beszélgettünk. Ugy látszik, hogy két tit­kos találkozás alkalmával azt beszélte meg a francia és orosz tengerészet vezetősége, hogy egy európai háború esetén milyen szerephez jutna az orosz hajóhad. A megbeszélésen főként arról volt szó, hogy a Fekete-tengeri orosz flottát a Földközi-tengeren foglalkoztassák, míg a Keleti­tengeri orosz hajóhadat csak mellékesen vonnák bela a küzdelembe. Információim, szerint a Keleti­tengeri flottának az angol Északi-tengeri hajó­haddal való együttműködését, az angol admirali­tással egyetértésben Gregorovícs admirális, orosz tengerészeti miniszter tanulmányozta és állapí­totta meg. A francia őrnagy azután közli, hogy An­glia, Franciaország és Oroszország között pon­tosan kidolgozott egyezmény köttetett az euró­pai háborúban való együttműködésre. — (Orvosi kSrokbSl.) Dr Sellei József bőrgyógyász és urologus lakását és rendelését VII. Nyár-utca 22. sz. alá helyezte. — (EfiliSldSn internált magyarok névsora.) A kö­zös külügyministzerium birtokába jutott egy listának, amelyen mindazok a magyar és osztrák állampolgárok fel vannak sorolva, akik ez évi szeptember lö-éig a bar­celonai osztrák-magyar fökonzulátusnál jelentkeztek. A névsor a kővetkező: Adorján Gyula, Alge Károly, Bacli­ner József, Barnrf János, Bartel Reinhold, Batta Péter, Bednarz János, Bejcek Antal, Berki Ferenc, Blazek Nán­dor, Bloss Károly Ádám, Braz Jakab Nándor, Budimir Kázmér, Bunkó Laci, Cailean Vazul, Cejka W. F., Cer­nigoy Endre, Chwojka Márkus, Cimr Vencel, Csáky László, Deutsch Zsigmond, Diwisch üdön Hugó, Dostal József Emil, Dragutinovich Miklós, Dudás Béla, Dufko Rezső, Dzialó Ferenc, Eckschlager Alfonz, Eichler Hen­rik, Eisert József, Eltbogen Rezső, Ferri Miklós, Foitl Gabriella, Fotovic Gáspár, Fráter Mihály, Friedmann Sándor, Furlan Angelo, Garfunkel Hugó, Geiger Károly, Gleinsler József, Greif Izsák, Grünwald Szidónia, Gut­freund Ottó, Hanke Lajos, Hartel Pál, bleibergi Hauer József, Hauser Paula, Hermann Henrik János, Hietler József, Hlewka Gábriel, Hofer Rezső, Hoffmann Ilona, Hohler Károly, Hollenstein Gyula, Höllersberger János, Jadrijeno Sime B., Jadrijev Antal, Jahn Ferenc, Janu­schowsky Ernő, Juda János, Jungmair János, Kacz­kowsky József, Kálin Krizán, Kanova Ferenc, Kauer Ernő, Klein Ádám, Kloser Hermann, Kohl József, Ko­mauti Antal, Konie Antal, Krajzinger Rezső, Krause Ferenc, Kühnl Ede, Kysely József, Last Adolf, Lazi Barna János, Leonardi Ernő, Lieb József, Lipnik Miksa, Loquens Emil, Lozinski Pál, Luhsnig Endre, Lukas Fü­löp, Lustica Mátyás, Mardesic Marga, Margosches Já­kob, Markel Károly, Markuzzi Antal, Mayer Dániel, Meimann Mózes, Mendelsohn M., Melichár József, Me­tál Gyula, Meyer Erzsébet, Nischel Szigfrid, Moldvány Miklós, Mokry Tamás, Mrtek Ferenc, Munich Jakab, báró Myrbach Bódog, Nagy Béla, Nesweda Lajos, Oblas­ser János, Obstler Márkus, Pancheri Viktor, Paskowsky Rudolf, Peterzoli Lajos, Pokorny Bohumil, Prohaska Ida, Prohoryski Prokor, Randich Matild, Rehnelt Alfréd, Richter Reinhold, Rogosnica Vince, Rott Ilona, Rudolf Mária, Ruska Rezső, Rucicka József, Sándor Lajos, Scharka János, Schatzmann Károly, Scheer N. Beer, Schellauf Ferenc, Schmedzer Richárd, Schmidt Emil. Schmied János, Schneidor Anna, Schön Emil, Schön­wald Ida, Schöpf Mátyás, Schreyer Anna, Seidenwerg Leó, Seifert János, Slaby Rezső, Sokolic Bozsidár, Sounstik Antal, Spielmann Móris, Springer Hirsch Ch., Stangl Ágost. Stefaniei Imre, Steidl Antal, Steinbach Frigyes, Steinko József, Steinko Gyula, Strohmenger Károly, Stromski Jenő, Stürzer Pál, Svecz Róza, Sza­káts János, Szél György, Szentpáli Jusztin, Szwirko Sanko, Szőke Péter, Talarewitz Henrik, Torma Kálmán, Tschiedl Frigyes, Vályi Bódog, Vitek Boriska, Vujkovics Sz. Lázár, Waktor Vilmos, Weber Margit, Weeber Pál, Weiler Ferenc, Weinrichter Mihály, Wiener Samu, Wiesinger Ferenc, Wittig Károly, Wojcika Péter, Wurmser Miksa, Zablitzky János, Zawadowski i. W., Zelger Károly, Zenker Ferenc. — A közö3 külügymi­nisztérium azonkívül közléseket kapott a következők tartózkodási helyéről: Dr Barna Jánost Toulon előtt fogták el a Federico spanyol gőzös fedélzetén; Bilinski Ilelén és a leánya Odesszában vannak, ahol semmi bántódásuk nincs, jól érzik magukat; Ehler főorvos hadifogoly Oroszországban, hogy melyik városban, nem tudni; Fajkos Richárdot Toulonnál a Federico-gőzös fe­délzetén fogták el; Malebabícs Rade zágrábi banktiszt­viselő Nisben fogoly; Nesveda Lajost Toulonnál fogták el a Federico-gőzös fedélzetén; Szél György orosz hadi­fogoly, egészséges, tartózkodási helye ismeretlen; Wot­tiz Hugót 1914 augusztus végén Lodzból Saratowba szállították, ahonnan levél jött tőle, hogy jól érzi ma­gát, do valószínűleg tovább fogják szállítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék