Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-07 / 279. szám

is boldog — Regény. Irta: BÓNI: ADORJÁN. Péter kedvesen, magyaros hangossággal fogadta Sallayt. Odahaza ugyan nem találkoz­tak talán kétszer sem életükben, de az idegen föld illata még­ két ellenséget is jó baráttá va­rázsol — és Péter soha nem érzett még ed­dig ellenséges indulatot Sallay iránt. Aztán mikor leültek és beszélgettek otthoni és itteni dolgokról és figyelte a hadnagyot és figyelte a hangos, jókedvű, csillogó szemű feleségét,­­ak­kor egyszerre indokolatlanul és hirtelenül el­kedvetlenedett. Sallay, mintha félrevette volna ezt, még maradt egy kis ideig, aztán hirtelen és sütű­n semlegetve a viszontlátás reményét, távozott. Mikor Gedeonék egyedül maradtak, Pé­ter megfogta az asszonya kezét és odavonta Jolánt maga mellé. Belenézett a szemébe és szomorú mosolylyal mondta — Hát már ezután mindig elfelejtesz megcsókolni, ha hazajössz odakintről? Jolán megsimogatta a fejét. — Édes fiam, egy idegen előtt! Gyorsan lehajolt az ura szájához, tétova sietséggel, könnyedén, jókedvűen, röviden megcsókolta. Péter később megkérdezte: — Sallay­val sétáltál? Az asszony kutatva nézett rá. — Nem. Csak itt találkoztam vele a ka­puban. A férfi nem szólt semmit, az ujjaival­­el­gondolkozva dobolt az ablak párkányán, az­tán odafordult Jolán felé és azt mondta: — Holnap már én is kimeh­etek. A dok­tor megengedte. Jolán odafutott hozzá. — Igazán? Jaj, de jó lesz! Csakhogy már nem kell egyedül csatangolnom ennyi tenger idegen közt. Péter felállott és botra támaszkodva, sántikálva és úgy, hogy a fájdalomtól sziszeg­ve szorította össze a fogait, végigsétált a szobán. — Lásd, — mondta a feleségének, — már egészen jól tudok járni. A felesége ránézett és mindent látott. Azt is látta, miért tud az ura ilyen nagyokat lépve és rövideket sziszegve sétálni már. Azt is lát­ta ,hogy az ura megint egy kicsit hős, egy ki­csit mártír, egy kicsit troubadour és — me­gint nagyon szerelenes. Rátette a férfi széles vállára a két kezét. — Egész gavallér vagy már. Fürge, mint egy kis diák. A vállára hajtotta a fejét. A sz­emét könny fátyolozta be. — Drága kis uram . . . És a hatalmas szőke férfifej mellett el­nézett egészen odáig a nyitott ablakon át, ahol a tenger megölelte az eget. Fehér kis felhő­rongyok nyújtóztak itt el, szakadozottak, hal­ványak, alig észrevehetők és ezeken kívül iga­zán semmi sem zavarta meg a nagy ég és a végtelen tenger felséges nyugalmát. Jolán érezte, hogy az ő lelkén is csönd­ben és észrevétlenül, fájdalom nélkül és alig kezdődőleg ilyen szakadozott, halvány, látha­tatlan felhőrongyok oszdogálnak végig békét­lenül. VIII. — Péter, az nincs itthon. De ha én ma­gam elég kellemes társaságnak ígérkezem, ak­kor csak maradjon. Sallay felelet helyett letette a tiszti sap­kát az egyik kis rokokó puffra. Leültek. — Hol van Péter? — kérdezte a katona. — A menetjegyirodában. — Kirándulnak valahova? — Igen, haza. A hadnagy felugrott. ' — Haza? — kérdezte ijedten. Jolán mosolyogva nézett végig rajta.' — Mi van ezen ennyire meglepődni va­ló? Hiszen ebben a csodás fészekben csak nem ülhet az egnyszer a végtelenségig? Egyszer már­ ha­za is kell menni, ugy­e? Üljön hát le szé­pen, egész nyugodtan. A katona monterti sim­og&tta & fehérre herét vált állát. — No­­jó, de ilyen ha mar. Péter m­ost gyógyult meg, alig voltak kint azóta és már Irénnek bakai Tegnap se­­jöttek ilé, tegnap­előtt se. — Tegnap csúnya idő volt. —­­Tegna­pt*!őtt pedig? — Tegnapok­u­l? . . . Nétte, Sallay, mi, én meg a Péter, alig néhány hete, hogy . . . megta­láltuk egymást, és most, néha, ugy-C, nem csoda, ha . . . egyes . . . egyes napokat . . . hogy is mondjam . . . escésson egymásnak szentelünk. Sallay idegesen tyr­ngotta össze a sar­kantyúját. — Értem, — mondta csöndesen. — Persze, hogy érti. Hiszen maga is volt már ilyesformán. Maga is volt már sze­relmes. — Nem tudom én. — Jgo én tudom. Mért történt volna kü­lönben az a msá­r a revolverrel? A hadnagy nevetett. — Ismét valaki, aki így gondolkozik az én barát­tal való közönséges kis szcénámról! Elgondolkozva tette hozzá: — Kidönben, tudjja isten, talán van ben­ne vallam­i igaz.. Az­ eredmény lehet, hogy az lesz, hogy megnősülök. Az asszony szája szélén kemény kis vo­nás rándult végig. — Megnősül? Talán azt a francia lányt? A férfi legyintett. — Dehogy. Hazamegyek és otthon. — Otthon? Az asszony lenézett a szőnyegre. Hal­kan megkérdezte — Kit vesz el? — Még nem tu­dom. Jolán értelmetlenül nézett rá. — Nem tudja? Nem értem magát. Sallay mosolygott. — Igen. Hát ez eléggé különös is. Tud­niillik a dolog úgy áll, hogy el kell vennem — a szivem dobogja ezt, a lelkem mondja ezt így — el kell vennem valakit, aki . . . nem tu­dom, hogy kicsoda. Ti mikor beteg voltam és feküdtem az én kis szürke szobámban vérező, átlőtt tüdővel és seblázban, nem láttam sem­mit és nem gondoltam semmire és egymásra csukódtak éjjel-nappal a szemeim, akkor . . . akkor a betegségem második napján meglá­togatott valaki. Jolán élettelenül rebegte utána: — Meglátogatta valaki . . . — Virágot hozott az ágyamhoz — foly­tatta ,a katona álmodozó hangon — friss vi­rágot és leányos, könnyű illatot a levegőben. Hogy ott volt, azt csak napok múlva tudtam meg az ápolónőmtől, aki nagyjából leírta azt is, hogy hogyan nézett ki ez a melegszívű lá­togató. — És ... én ráismert? — Nem. Azaz nem egészen biztosan. De maga az a tény, hogy eljött, és a fehér rózsa, ami az ő kedvenc virágja és egynémely dolog, amit az apáca szavából kivehettem, azt a me­részséget szuggerálja belém­, hogy egy szép, fe­hér valakire gondoljak, aki . . . azelőtt sem volt nagyon kegyetlen hozzám. (Folyt. köv.) *­­ '1914. nove­­nber 7.. szombat. PESTI HÍRLAP 17 Törvénykezés. — A Kállai cég bű­npere. A budapesti íté­lőtábla I. büntető tanácsa Balanyi Imre bíró el­nöklésével és Zelenka Laj­os táblabíró előadása alapján négy napon át tárgyala a Kállai motor­kereskedő cég tagjainak bűnpörét, akiket a buda­pesti büntető­ törvényszék ez év elején csal­ás miatt több évi fegyházra ítélt, mert Ho­rti Jenő hatvani ügyvédet és bankigazgatót, aki váltóikat, fix fize­tés ellenében zsirálta és bankjánál leszámította, megkárosították és több vevőjüknek rossz gépeket szállítottak. A tábla szombaton fogja kihirdetni ha­tározatát. — Hibás váltóállítás: A keleti pályaudva­ron a múlt év jani­­r 9-én délelőtt tolatás közben két szerelvény összeütközöt­t. A nyomozás­ kiderí­tette, hogy az összeütközésnek helytelen váltóállí­tás volt az oka. De azt is kiderítette a nyomozás és a vizsgálat, hogy ezt az összeütközést Vitárius Mihály és Bernáriu­s Lajos m­.tv. alkalmazottak idézték elő. Az összeütközés folytán Sillye Mihály piáv. alkalmazott súlyos sérüléseket szenvedett.­­ A biróst és Vitárius Mihályt két h­eti, Beszt­irk­us Lajost pedig egy heti fogházra ítélte. A kfimlété­nek végrehajtását azonban a biróság felfüggesz­tett*. S­temm Waldm­­ imn Sámuel magánzó ellen husfcrendbeli csalás büntette miatt emelt a. tvr. ügyérsísvádat. Áfe ügyészi Vádirat íszerint Waldmann Séihilel abban állapo­dott meg Stcsikó Margit kispesti lakoshővel, 'bli'gy ennek kispesti házát és gyömről 400 négyszög­öles telkét­­elcseréli az ő halasi ingatlanával. Rávette­­a­­hiszékeny Szabó Margitot, hogy a két ingatlan átruházását adásvétel formájában csi­nálják m­­eg. Dr Báczó Albert ü­gyvéd irodájában 192 május 21-én kelt szerz­ése szerint Szabó­­Margit kispesti ingatlanát lő­tük a korona vétel­árért eladta Waidmann Szmr­tél leányának, Gi­zellának. Waidmann a tulajdonjog bekebelezése után nyomban túlterhelte adóssággal az addig tehermentes ingatlant. Szzabó Margit­­Címk később taiálta meg, hogy Waidmann Sámuelnek hálasi ingatlana nem méhét át a­ ő tulajdonát, azon egyszerű oknál fogva, Ittert ez az ingatlan Her­imanh Samu tulajdonát képezi. Ezenkívül Wald­mann két leánya segítségével tizennyolc ház­mesteri állásra pályázó egyéntől vett át 400— 3000 korona óvadékot, azzal a hitegetéssel, hogy fié.'/,mester­ekül fogja őket a tulajdonát képező fővárosi bétatízkbfb­ alkalmazni. A bü­ntető iötrvényszék két napon keresztül tárgyalta a hatvanöt éves Waidmann Sámuel Mmnü­gyét. Egész sereg­károsultat és tanút hallgatott ki a bíróság s ezeknek terhelő vallomásai alapján dr Popovits kir. ügyész vádbeszéde és dr Weisz Ödön Védő meghallgatása után Waidmann Sá­muelt a vádbeli bűncselekményekért négy évi fegyházra, Gise­lla leányát egy évi börtönre és Anna leányát pedig négy hónapi fogházra és 100 korona pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen az ügyész m­lyósbításért felebbezett, de feleb­beztek a vádlottak és a Védő is. A hamis hiegrénitelec­pek, Tatai Gaits­tván (Izsák) utazó 1912. évben Baehrach Ala­dár varrógépkereskedő szolgálatában állott. Eb­ben a minőségében kilenc darab hamis megren­delőjegyet küldött be Baehrachnak, akitől a ren­delések alatt járó províziót felvette. A tárgyalá­son a vádlott beismerte a bűncselekmények el­követését, rtóte a bíróság dr Atzél kir. ügyész vádbeszéde és dr Baumfeld Lajos védő meghall­gatása után tíz hónapi bürtökre és 60 korona pénzbüntetésre ítélte. A kiszabott büntetésből a bíróság hat hónapot kitöltöttnek vett az elszen­vedett vizsgálati fogsággal. — Hosztaiek tür­­zelmei. A Népszínház hírhedt szélhámosa ,Hosztalek Harkányi Nándor, állott ismét vádlottként a b­ün­tető törvényszék előtt. Előkelő összeköttetéseire és nagy vagyonára való hivatkozással állást kereső emberekre vetette ki há­lóját és sikerült is ezektől a szegény emberekről biz­tos fellépésével kisebb-nagyobb összegeket kicsalni. A főtárgyalásért a vádlott tagadta bűnösségét s az­­­zal védekezett, ho­­y ő önzetlenül járt el mind a há­rom­ panaszos érdekében s nem volt kárositási szán­déka. Ítéletre nem került a sor, mert a beidézett ta­nuk nem jelentek meg. A bíróság ennélfogva har­minc napon belüli időben újra kitűzi a tárgyalást. Kivonat a hivatetos taps­ól ( november C. Miaetested­), áthelyező­lt. A vallás- és közok­­tatásü­gyi miniszter dr Rónyay Rezső debreceni t­udo­mány-egyetemi quaestort ugyanezen minőségben a­ po­zsonyi Riasíhít tudomány ejtyeterm­hez helyezte ifit, Pásztor Kraufbet okleveles kisdedfivón­őt a makor­ja­i Ál­lami kisdedóvod,a'TioZ kisdedóvónővé nevezte ki. dr Len­gyel Károly fellrrkisebesi törvényszéki jegyzőt a lugosi járásbizttságh­oz helyezte et, dr Kitroszti Béla soproni törvényseéki joggyakornokot a­ győri és dr Muraközy­­ándor buda­pesti központi jágrfebirőségi joggyakor­nokfst a kecskeméti tö­rvényszékh­ez jelzőkké. Marecz­ky Béla h­ittonya­i járásbirósági­ dirnokot a battonyai járásbiróssághoz irnokkft nevezte ki. A pörzsem­i itell.tá­bla elnöke de Alexi Kristóf po­zsonyi lakost it pozsonyi kir. Ítélőtábla területére dijaa joggyak­ornokkír neve­zte ki. Horvéd­os Kitfa ok. Spitzer Ferenc oravicafalui il­letőségű­ pécsi lakos saját, valamint Bernát, és Ilona nevü kiskoru gyermekei családi nevének „Hevesi"-re, Vareskő Krilmán mflv. irodakezelő, szepesváraljai füfi­letésű­, szegedi lakos saját, valamint" Gizella nevü kis­korú gyermeke családi nevének „Váradi"-ra, kiskoru Weisz Aladár gimnáziumi tanuló, nligybányai illetősé­gű ugyanottani lakos családi nevének „Szabó"-ra, Pá­zlitzki József sátoraljaújhelyi születésű, ugyanottani lakos sajáát, valamint Győző, Margit, Ödön, Veronika és Erzsébet nevű­ kiskoru gyermetcei családi nevének „Pázsiti"-ra, Sthwarz Lipót szentgyörgyi illetőségű nagyzeréedi lakos családi nevének ,,Szegő"-re, kiskoru Ssohn József besztercebányai illetőségű ugyanottani la­kos csa­ládi nevének „Kemény"-re, kiskoru Adler Ilo­na­ budapesti születésű ugyanottani lakos csalátdi nevé­nek „Gyenes"-re, kiskoru Morgenthal Sándor gim­má­ziumi tanuló, huszti születésű székesfehérvári lakos csa­ládi nevének „lak­ostzlai"-ra, kiskoru Collognat­h Mar­git székesfehérvári születésű celldömölki lakos családi nevének „Takács" névre, Grim­m­it Rich­ard pozsonyi il­letőségű budapesti lakos családi nevének „Bazini"-ra, Sziletics Zsigmond esztergomi illetőségű piszkei lakos

Next