Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-17 / 289. szám

1914. november 17.,- kedd. PESTI HÍRLAP 11 — (Heltai Jenő a török harctéren.) Mai számunk háború rovata kedves meglepetéssel szolgál olvasóink nagy táborának. Haditudósí­tóink sorában feltűnik egy uj név, amelynek vi­selője csak ebben a minőségében uj, mert más­ként ez a név már jó idő óta teli csengéssel hang­zik az igazi Írásművészei hivei számára. Egy eredeti konstantinápolyi táviratunk alatt ott ékeskedik Heltai Jenőnek fogalmat, a művészet és mélységes finomság fogalmát jelentő neve. A Pesti Hirlap az ő kitűnő gárdájának ezt az egyik legnagyobb büszkeségét küldte a török harctérre, ami egész külön zsurnalisztikái szenzáció­számba megy és bízvást általános megelégedést fog kelteni az olvasóközönség körében, amely Heltai Jenőt kitüntető lelkesedéssel fogadta sze­retetébe. — (Jusíh Gyula Bndapesten.) Vasárnap délután Justh Gyula tornyai birtokáról Buda­pestre érkezett. Hétfőn délután részt vett a füg­getlenségi párt elnöki tanácsának ülésén. — (A függetlenségi párt elnökségének tanácskozása.) A függetlenségi párt elnöki ta­nácsa hétfőn délután öt órakor a párt Rákóczi­uti helyiségében értekezletet tartott. Az értekez- , letet a párt elnöke: gróf Károlyi Mihály vezette és megjelentek a tanácskozáson: Justh Gyula, gróf Apponyi Albert, Földes Béla, Tóth János, Sághy Gyula, Lovászy Márton és Ssentiványi Árpád. A tanácskozásról a következő kommüni­két adták ki: — Az egyesült függetlenségi és 48-as párt ma délután öt órakor gróf Károlyi Mihály el­nöklete alatt értekezletet tartott, amelyen a folyó ügyekkel foglalkoztak. Az elnöki tanács felhivja a párt összes hiveit, hogy a \hadikölcsön ügyét melegen támogassák és a jegyzésben erejükhöz képest vegyenek részt Tüdős János ós Jármy István kilépését az elnöki tanács tudomásul vette. Az elnöki tanács egyik tagja az értekezlet után ezeket mondotta munkatársunknak: — Az értekezlet a párt adminisztratív ügyeivel és a parlament összehívásának kérdé­sével foglalkozott és ezzel kapcsolatban megbe­széltük egyebek közt a függetlenségi párt rész­vételét a Ház legközelebbi ülésein. Taktikai kér­désekről lévén szó, nem nyilatkozhatom az el­hangzott véleményekről, annál kevésbbé, mert a konferencia megállapodott abban, hogy a meg­beszéléseket szigorúan bizalmasaknak nyilvá­nítja. Az elnöki tanács tagjai a megbeszélés után a nagyszámban együtt volt képviselőkkel a há­ború eseményeit és a párt magatartását vitatták meg. A képviselők körében az a vélemény alakult ki, hogy bármennyire háttérbe szorítják is a most lefolyó történelmi események a pártpoliti­kai törekvéseket az ellenzék és igy első sorban a függetlenségi párt nem mondhat le arról, hogy álláspontját minden szükséges alkalommal han­goztassa és ellenőrző tisztét teljesítse. — (Newyork 300 éves fennállásának jubi­leuma.) Amig a föjdteke majd minden részén dörögnek az ágyuk s véres harcokban pusztít­ják egymást az emberek, addig Amerikában még mindmáig béke honol s a legnagyobb és az egész világforgalom szempontjából is legfontosabb város, a hatalmas amerikai metropolis, New­york, a legszebb békeünnepet üli, most ünnepel­vén fennállásának 800 éves jubileumát. Épen most van ugyanis 300 esztendős évfordulója an­nak, hogy a holland bevándorlók által alapított amerikai kolónia, amely akkor a New-Amster­dam nevet kapta, megkapta a két fontos keres­kedelmi privilégiumot, amelynek következ­ménye lett a mai Newyork és kikötőjének kiépí­tése, 8 az azóta eltelt" aránylag rövid idö New­yorknak a mai modern városkolosszussá való kialakulására vezetett és oly rapidan felvirág­zott kereskedelmi emporiumot teremtett, ami példátlanul áll a világhistóriában. — (Levél a francia hadifogságból.) Két sze­gedi tanár: dr Ernyei Jenő és Horváth Márton még a háború kitörése előtt Párisba utazott. A franciák azután hadifogságba vetették őket. Hó­napokon át semmi hír nem jött róluk, mig most végre Err.yei francia nyelvű levelező-lapot irt Szegődre egyik barátjának, még pedig a Vörös­kereszt Egylet genfi nemzetközi irodája utján. A cenzúrázott lapon azt írja, hogy Brcst köze­lében Fort Languedocba internálták öt és Hor­váthot és hogy jól -érzik magukat — (Az Érdekes Újság) uj száma abból az alkalomból, hogy a király József főherceget ki­tüntette és tábornokká léptette elő, a mi főherce­günket bemutatja a harctéren, szállásán, kísére­tével és a magyar bakák között. Szép mélynyo­másu képek ezek a felvételek s a mélynyomásu borítékot is a népszerű főherceg arcképe díszíti. Gyönyörű fényképek számolnak be aztán a déli é3 az északi harctér nevezetes eseményeiről, az uzsoki szorosban áthaladó seregünkről, egy uj kórházvonat felavatásáról, a przemysli harcok­ban elfogott orosz foglyokról, két érdekes kép pedig az örsereg két országosan ismert politikus tagját mutatja be: gróf Andrássy Gyulát, amint szemlét tart és Vázsonyi Vilmost. A Bukovinát felszabadító Fischer ezredes, egy hös szanitéc kitüntetése, a hősök galériája, az orosz harctér mögül készült felvételek, Oetl Aladárné tragé­diája, a Légrády Testvérek hadikórháza stb. stb. teszik változatossá, érdekessé az uj számot, egy cikk pedig az ellenállhatatlan Germánia ujabb háborús epizódjait mutatja be. — (A halottak és sebesültek kimutatása.) A közös hadügyminisztérium kiadásában most je­lent meg az 51, 52, 53, 54, 55, 56 és 57. számú Vesz­teségi njstrom, meg a Hirek a sebesültek és bete­gekről cimü kimutatás 74, 75, 76, 77, 78, 79, 80. és 81. füzete, amelyeknek árusítását és szétküldését már megkezdték kiadóhivatalaink. Az 51. számú Veszteséglajstromnak kilenc, az 52. számúnak ti­zenkét, az 53. számúnak nyolc, az 54. számúnak ti­zenegy, az 55. számúnak tiz. az 56. számúnak nyolc és az 54. számúnak kilenc fillér az ára, a sebesült­kimutatás 74, 75, 76, 77, 78 és 79. füzeteinek tiz-tiz, a 80. és 81. számúaknak pedig tizenegy-tizenegy fillér az ára. A megrendelők a szállítási díj fejé­ben példányonkint még külön tiz fillért tartoznak fizetni. — (Ki tud róla?) Az újságokban mind­egyre szaporodik azoknak a közleményeknek ós hirdetéseknek a száma, amelyekben egyes aggódó szülők, testvérek és rokonok a harctéren nyoma­veszett hozzátartozóikról bírt kérnek. Ezeknek a kérdéseknek persze sok esetben van eredményük, de az is bizonyos, hogy a szélhámosok erősen meg­ragadják ezt az alkalmat s az érdeklődők bizalmá­val visszaélni igyekeznek. Ez idő szerint a csalók egész gárdája működik ugy a fővárosban, mint a vidéken, hogy a gyermekeik után kérdezősködőket megpumpolhassák. Eljárásuk gazdag változatot mu­tat, de a végeredményben mindig oda lyukadnak ki, hogy az illetőket megsarcolják. Hogy ezek a^ körmönfont gazfickók miként járnak el, annak il­lusztrálására egy példát idejegyzünk. A Ki tud róla cimü rovatban égy monori anya is kérdezős­ködött fia után. Néhány nappal később az esti órákban egy oldalfegyveres baka jelent meg nála és elmondotta, hogy a keresett katonával a gali­ciai harctéren ismeretségben volt s látta azt is, amint orosz fogságba került. Mindezek elmesélé­se után arra kérte az asszonyt, hogy azt a negy­ven koronát, amit a fiának kölcsön adott, fizesse meg neki. A monori anya kissé gyanúsnak találta a negyven koronát kérő bakát és azzal a meg­jegyzéssel, hogy az ura után megy és attól a szük­séges összeget elkéri, a lakásból távozott, miköz­ben az ajtót a bakára zárta. Mikor kitette a lábát a házból, nyomban a csendőrségre küldött, aminek meg is volt az eredménye. Amikor azonban a csen­dőrök a lakásba beléptek, hogy az atyafit kérdőre vonják, az már eltűnt. Azt ugyanis, hogy kelepcé­be került, megérezte ós az ablakon át oldott kere­ket. Mindezek után azoknak, akik gyermekeik, ro­konaik után ktttatkodnak, jó lesz a legnagyobb óvatosságot tanúsítani s azokat a jelentkezőket, akik a hírekért pénzt kérnek, rendőrkézre juttas­sák. — (Bolgár polgármester meggyilkolása Szerbiában.) A Strumica partján elterülő Kon­csa bolgár városka polgármestere egy héttel ez­előtt bement Radics szerb városba, hogy a vá­rosához tartozó, felerészben szerb területen fekvő birtokok után járó adókat befizesse a szerb kincstárba. Radicsban az alprefektus titkára ebéddel vendégelte meg és egy Dusán nevü szerb barátjával egyetértve leitatta a bolgárt., .akinél háromezer frank volt. Dusán ezután késsel tá­madt az alvó emberre, aki felriadt és védekezett. Ekkor az alprefektus titkára baltával agyon­ütötte a polgármestert, a pénzét elvették és holt­testét a kútba dobták, ahol csak napokkal később akadtak rá. — (A sorozás első napja.) Akik eddig a katonai szolgálatra alkalmatlanok voltak, most újra a sorozóbizottság elé kerülnek. HétfÖD reg­gel kezdődött meg egy életerős óriás tömeg szemléje Budapesten, hat bizottság előtt. Az első, második és harmadik kerület részére, a ne­gyedik, kilencedik és tizedik kerület részére egy-egy közös bizottság működik, az ötödik, ha­todik és nyolcadik kerületben azonban külön­külön bizottságok tartanak szemlét az eddig háromszor untauglich évfolyamok népén. Ötven­ezernél többen vannak az uj szemlére hívottak, teljes hat hétig fog tartani, amig a sorozás mun­kája véget ér. A kerületi társaskörökben és klubbokban soroznak, mindenütt egy főtörzsor­vos, két magasrangu katonatiszt és polgári bizottság előtt. A sorozóhelyiségek előtt már korán reggel nagy volt a forgalom, vidáman, lelkes örömmel tódulnak a szemlére hivottak a bizottság elé, amely az első nap statisztikáját meglepően jó eredménynyel zárta le: a jelent­kezők legnagyobb része bevált. Sűrűn hangzott minden bizottság előtt a törzsorvos kijelentése: alkalmas. A szemle általában szigorú, de lelki­ismeretes és igazságos. Aki alkalmas a katonai szolgálatra, azt beveszik, aki nem való katoná­nak, elbocsátják. Körültekintő a szemle, mindent figyelembe vesz a törzsorvos, az anyagot ki kell válogatni, nehogy esetleg alkalmatlan is a kiképzés alá kerüljön s csak hiábavaló munkát és fáradságot, bajt okozzon a hadseregnek. Az értékes anyag kiválasztása nem is olyan nagy munka: rendkívül nagy számban csupa erős, izmos ember kerül a mérték alá, akik az évek folyamán megedződtek s ma már elbírják egy háború fáradalmait is. A budapesti illetöségüe­ken kivül igen sok a más vidékbeli is, akik itt tartózkodnak s itt soroztatják magukat. Az al­kalmasoknak talált csapatok jókedve egész dél­előtt hangossá tette a sorozóhelyiségek környé­két. Fiatalnak, öregnek egyformán vágya, hogy katona lehessen. Délben, amikor a bizottságok befejezték munkájukat, az alkalmasoknak talált és besorozott újoncok letették az esküt. — (Teológusok. a harctéren.) A debre­ceni egyetem negyven református teológus hall­gatója, hétfőn kedvezményeiről lemondva, be­soroztaita magát bonvédnek és azonnal egyenruhá­ba öltöztek. — (Három napig orosz fogságban.) Egy közös hadseregbeli tüzéraltiszt aki a legutóbbi galíciai harcok folyamán többedmagával három napig volt orosz fogságban, most levelet irt hozzátartozóihoz, amelyben elfogatása és kisza­badulása körülményeiről is számot ad. Egy üt­közet alkalmával — irja — parancsot kapott az egyik telefonszerelökülönitmény, hogy a tűzvonal mögött szerelje fel a tábori telefont. A katonák el is mentek, hogy a kapott parancs­nak eleget tegyenek,, ámde hiába várták őket, nem jöttek többé vissza. Mikor már feltűnt hosz­szas távolmaradásuk, a katonaság parancsnoka elküldött a fölkeresésükre tizenkét vártüzért, két altisztet és egy tisztet. A tüzéreket orosz katonák fogadták puskatüzzel, mire élénk tü­zelés fejlődött ki, mig végül a jelentékeny orosz túlerő foglyul ejtette az egész csapatot. Az oro­szok egy nagy földmélyedésbe vezették a tüzére­ket és útközben puskalussal verték és rugdal­ták őket. Ebben a fogolytáborban találták meg a mieink az eltűnt telefonszerelőket is. Az oro­szok tüstént elszedték ruháikat, orosz ruhát és sipkát adtak nekik és másnap reggel arra kény­szeritették őket hogy a harctéren a feloszlásnak induló temetetlen orosz bolttesteket földeljék el. Harmadnapra a mi csapataink megerősítést kap­tak, szuronyrohammal körülvették az orosz csa­patot és megadásra bírták. Foglyul ejtett kato­náink kiszabadultak, a mieink pedig ez alka­lommal háromszázhuszonnyolc oroszt fogtak el. — (Égő hajó.) Katániai jelentés szerint a Vittoria nevü radioállomás közölte az ottani révkapitánysággal, hogy a katániai partvidé­kektől mintegy hatvan mértföldnyi távolságban a Gitta di Savona nevü gőzösön, amely Erith­reából jön és ötszáz aszkárii katonát s három­száz utast hoz, nagy tüz támadt. A révkapitány­ság azonnal elrendelte, hogy a kikötőben idő­ző Valparaiso nevü göíös lépjen érintkezésbe az égő hajóval, légi depressziók következtében azonban nem sikerült az összeköttetést létre­hozni. A messinai révkapitányság utasítására a Solfo nevü torpedónaszád, továbbá az Entella és a Valparaiso gőzösök kifutottak a nyilt ten­gerre az égő hajó mentésére, Részletek hiá­nyoznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék