Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-17 / 289. szám
12 / PESTI HÍRLAP 1 9918 november 17., kedd. — (Kamcsa Mihály, a világtalan hős.) Budapesten, a Gróf Haller utcában lévő második számú tartalékkórházban, dr Lipscher Sándor osztályán, egy súlyosan megsebesült magyar katona fekszik. Az illetőt Kamcsa Mihálynak hívják, zemplén megyei származású, három gyermek atyja, mindössze huszonhét éves és a galíciai harctéren küzdött, többi vitézül harcoló bajtársai sorában. Kamcsa Mihály egy napon megsebesült, két lövés érte mind a két szemét s így került súlyos sebével kórházi ápolás alá. Dr Rottberg főtörzsorvos, kórházparancsnok és a többi orvos lelkiismeretes, odaadó gyógykezelése ellenére Kamcsa Mihály elvesztette mind a két szemevilágát. Nem látja többé viszont feleségét, gyermekeit, kicsiny faluját, nem látja többé a magyar rögöt és Zemplén megye kék egét. A szerencsétlen fiatal katona iránt a kórházban nagy részvét nyilvánult meg, s aki csak tehette, segítségben és gyámolításban részesítette. Most a nemes gondolkozású és áldozatkész magyar közönség jóindulatú figyelmét hívjuk fel a világtalan Kamcsa Mihályra, azzal a kéréssel, hogy azt, aki hazájáért és királyáért hilesen küzdve ilyen végzetes megpróbáltatás áldozata lett, részesítse kellő támogatásban, hogy a magyar katonának, ha szemevilágától meg is fosztva, ne kelljen koldusként visszatérnie családja körébe. Értesülésünk szerint egy Brünnbe került magyar katonát, aki a harctéren szintén felvesztette a szemevilágát, a briini társadalom gazdag anyagi kárpótlásban részesítette. (Nincs a magyar csendőrnek párja.) A kerek világon nincs olyan katona, mint 11 magyar csendőr. Bátor, vakmerő, önfeláldozó, kitartó, leleményes, tüz éhséget, szomjúságot, hideget, forróságot, szenvedést. A mostani háborúban tűnt ki ragyogó erényeivel katonai kiválósága — az ellenség előtt is. A „cifratollas katonák" rémei a muszkáknak. Még sebesülten sem jutott fogságba egyetlen csendőr sem, pedig nagyösszegű díjat tűztek ki rá az oroszok. Hogy milyen a magyar csendőr, ragyogó példáját mutatja az alábbi epizódocska is: Basa Gábor csendőrőrmestert nagybetegen hozták haza a harctérről Debrecenbe. Csontgyuladúca volt a legkínzóbb betegség. A lábára nem tudott állani, mikor a kórházba vitték. A gondos ápolás azonban pár hét alatt talpra állította és mikor már járni tudott, az orvos hat heti üdülő szabadságra küldte, mert hát a kórházom szükség van a helyre. J _ Nem kell nekem a szabadság, — jelentette ki a vitéz cendőrőrmester az orvos előtt. — De hiszen szüksége van rá, hogy helyrejöjjön teljesen, — magyarázta az orvos. — Majd helyrejövök én a harcterén is. Hat hét nagy idő! már pedig én nem akarok olyan sokat mulasztani, mikor a hazának minden emberre szüksége van. Így szólt és így is cselekedett: visszament a harctérre. Ilyen a magyar csendőr. (A vörös plakát.) A napokban a hajó-BHR embere a Vilmos császár-út egyik uzának falára vörös cédulát ragasztott és, mint aki jól végezte dolgát, nyugodtan tovább ment. Néhány perccel később két üveg asszony és egy idősebb legény állt meg a falragasz előtt; azok közül valók, akik az olvasás mesterségével aligha vannak tisztában. Rövid szemlélődés után a két asszony keserves sírásra fakadt , a negyvenen túl levő legény is igen bűn képet vágott. Az egyik nrmmonő a jajveszékelésnek is beillő sírásra azzal a kérdéssel fordult a zokogó némberekhe, hogy mi a baj. Amirela egyik, aki valahogy szóhoz tudott jutni, azt a választ adta, hogy a vörös oldala alapján most már a negyvenhat éves huszároknak is be kell vonulni. A következő percben pedig a nyakába borult a legénynek, aki minden valószínűség szerint huszár volt valamikor és negyvenhat esztendő körül járhat. A kíváncsi urat a kapott válasz nagyon megkaphatta, mert nyomban a plakát elé lépett, hogy azután elmosolyogja magát. A szóban forgó vörös falragasz ugyanis azt tette közhírré, hogy a Lipótvárosban elrendelték azebzárlatot. — (A siketnéma boszuja.) A zólyommegyei Tótpelsőcön Hipszky István gazda tizennyolc éves siketnéma unokáját rossz magaviselete miatt megfenyítette. A fiú ezen annyira feldühödött, hogy bosszút állt nagyapján. Éjjel odalopózott az ágyához a az alvó öreget baltával ugy sújtotta fejbe, hogy nyomban szörnyethalt. A gyilkos fiú betemerte tettét és most a besztercebányai ügyészség fogházában várja büntetését. (A tenger ördöge.) A londoni lapok az Emden elpusztulása alkalmából azt írják, hogy az angol kereskedelem ugyan némileg föllélegzik, mivel az Emden pusztulásával megszabadult az állandóan fenyegető veszélytől, mindazonáltal lehetetlen bámulattal és csodálattal nem adózniuk a kis cirkáló ama hőstettei iránt, amelyek miatt az Emden a „tenger ördöge" nevet kapta. A lapok úgy írnak Müller kapitányról, mint egy hősről, aki mindig korrektül viselkedett és örömmel üdvözlik, hogy életben maradt. Igaz, hogy Müller sok milliós kárt okozott az angol kereskedelemnek, de azért mindig loválisan viselkedett és mindenkor kímélte a hiábavaló emberáldozatokat s igen örülnek, hogy Londonban szívélyes fogadtatásban részesíthetik. A Daily Cronicle szemtanú elbeszélése alapján igen érdekes részleteket közöl az Emden utolsó hősi cselekedetéről, a Sydney nevű ausztráliai angol hadihajóval való harcáról. Reggel hat órakor a Kokos-sziget kikötője előtt megjelent egy négykéményes cirkáló zászló nélkül. A hajó azonnal gyanúsnak tűnt fel, mert elég körtényen észre lehetett venni, hogy a negyedik kémény csak műkémény volt, fából és vászonból való. A hajóról hamarosan egy motorcsónakot bocsátottak le két nagy bárkával. Ezekből három tiszt és negyven matróz szállott partra gépfegyverekkel. Nyomban a kábelállomáshoz siettek, lefoglalták az összes ottlévő fegyvereket, a személyzetet kiutasították és őröket állítottak a bejárathoz. Rögtön lehetett látni, hogy németek. A kábelvezeték után kutattak, hogy elvághassák. Kilenc órakor az Emden jelezte a partraszállott csapatnak, hogy azonnal térjen vissza. Közben azonban a láthatáron hajó tűnt fel és nagy sebességgel közeledett a kikötőhöz. Ez volt az oka annak, hogy az Emden gyorsan felszedte horgonyait és be sem várta a kis különítmény viszszaérkezését, hanem nagy sebességgel távozott. A tüzelést az Emden kezdte meg. A Sydney — mert ez volt a közeledő hajó — nagyon hiányosan válaszolt. Az Emden közben huszonnégy csomónyi sebességgel haladt észak felé. Az angol hadihajó követte és miután a hiányt pótolta, heves tűzbe fogta a nagy távolságban haladó német cirkálót. Az Emden két kéményét és egyik árbocát el is találta. A német hajó elég sűrűn válaszolt, felvette a harcot, de aztán a nagy távolságról harcoló hajók eltűntek a láthatárról. Eközben az Emden partraszállt matrózai visszatértek a kikötőbe, elvették az ott horgonyzó kis vitorlás hajót, élelmiszert és ruhaneműt rekviráltak, aztán eltávoztak. Azóta senki sem látta őket.. Másnap visszajött a Sydney és tisztjei elmondták, hogy a harc nem sokáig tartott, mert az Emden a Keling-szigeten zátonyra futott. Azt is elbeszélték, hogy a német hajó egyik lövése megölt három embert és megsebesített huszonnégyet, az első lövések egyike pedig elpusztította a Sydney ágyúirányítóját és megölte egyik emberét. (Hősök halála.) Vadász Ferenc, a 22. honvédgyalogezred főhadnagya, néhai Vadász József szegedi pénzügyigazgató fia, az északi harctéren hősi halált halt. Vadász Lajos szegedi rendőrkapitány unokaöcscsét gyászolja benne. Takács Lajos szegedi vámpénztáros Budapesten meghalt. Valamikor aktív katonatiszt volt. A mozgósítás idejében bevonult és most katonai kötelességének teljesítése következtében halt meg. Dr Peregi Ödön, a 83. gyalogezred tartalékos hadnagya, a szombathelyi királyi törvényszék jegyzője, miután több véres ütközetet végigharcolt, október 6-én az északi harctéren elesett. „Mint ha halt meg — irja Századosa — a kötelességteljesítés közben. Már meg volt sebesülve, 15 azért tovább ment csapata élén, amikor egy ellenséges golyó homlokon találta s azonnal megülte." Dr Udvardíj Viktor ügyvéd, Jásznagykürtszolnok vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, az Törökszentmiklósi Népbank és a Törökszentmiklósi gazdák gőzmalma r.t. ügyésze, a 20-ik népfülkelő gyalogezred tartalékos hadnagya, nov. 6-án a déli harctéren hősi halátt halt. Ideig Igsiesen a boszniai Zelinyért temették el Rimfiszombati Szombathy Ferenc, a miskolci 10. honvéd gyalogezred sátoraljaújhelyi 3. zászlóaljának hadnagya, akit a Ludovika Akadémia padjairól vezényeltek a hafetérre, életének huszadik évében, hadnagysága harmadik hetében, a tomasovfi ütközet tarnavratkai rohamánál a vitéz küzdelem hevében, ellenséges golyó által homlokon találva hősi halált hal. Porai a harctér vírrel szentelt rögei alatt nyugosznak. (Egy nagyhercegi pár automobilbalesete.) A hesseni nagyherceg vasárnap délután Darmstadtban kikocsizott a feleségével Automobilja eközben összeütközött egy közúti vasúti kocsival. A nagyherceg és nagyhercegné kiesett az automobilból, de az ijedtségen kívül semmi bajuk nem történt, ugy, hogy útjukat gyalog folytathatták. Az automobil is nagyon kevéssé rongálódott meg. (Felár betegsége.) A Szófiába érkezett jelentések szerint Péter király betegsége mind aggasztóbb jelleget ölt. A királytöld a topolai kénesfürdőben tartózkodik, az epekő bántalmakkal járó fájdalmak annyira kínozzák, hogy az orvosok műtétet ajánlanak, amelynek a király nem akarja magát alávetni. A király teljesen elfásult és még családjával sem akar érintkezni. (Új olasz szenátorok.) Mint Rómából jelentik, a király Marconinarc, a dróttalan távíró feltalálójának, a szenátori méltóságot adományozta. Egyidejűleg szenátorok lettek még Zuppeli tábornok, Rotti palermói prefektus éa Albertius, a Corriere della Sera igazgatója. (Magyar fiu levele Csingfaufól.) Ritka érdekes levelet hozott Nagyváradra a posta. A messzi chinai vizekről küldte egy magyar fiú, Kalmár Ármin tengerész, aki a tragikus sorsú Kaiserin Elizabeth csatahajó vitéz matróza volt. A levél, melyet még augusztus 8-án irt, nyitva érkezett Nagyváradon akó nővére címére és pedig két ötfilléres zöld magyar levélbélyeggel, amelyet a pekingi posta bélyegzőjével ütöttek le. A pekingi követség útján Attictikán át tette meg irdatlan hosszú útját a tengerész levele, amelyet itt közlünk: Tientin, 914. VIII. 8. Édes Rózám! Tudatluk, hogy a mult hó 28-án elhagytuk Tsingtaut és az egész hajó személyzete itt van Tientsinben. Csak épp a hajó van Tsingtauban, persze leszerelve. Hogy miért volt ez a váratlan fordulat, azt megírni nem lehet vagy nem szabad. Itt Tiencsinben biztosítva vagyunk, de csak ideig-óráig, mert nem maradunk itt. Megyünk, hogy hova, az ég tudja. Mert az csak elgondolható, hogy ennyi ember nem lehet tétlen. Ezt a pár napot kthevertük, a legénység fele már el van szállítva, de hát erről sem írhatok. Ha Isten éltet, szóval majd többet. E levelem német postával megy Amerikán át. Erre nem is számítottunk, hogy postánk lesz, jönni nem jött semmi, a fő, hogy megy. Édes Rózám, nem tudom, hogy mikor írhatok megint, ti semmi esetre sem, amíg csal, csend nem lesz. Mi a háborúról, mondhatni, semmit sem tudunk. Kérlek, ha irsz Emiléknek, ird meg, hogy jól vagyok és nekik jelenésíkben nem irhatok, mert meg lett mondva, hogy csak egy levelet lehet irni és azt nem leragasztani. Csókol szerető öcséd Ármin. A derék magyar tengerész, mióta levele a tengereket járta, részt vett Csingtau védelmében. Mi lesz a sorsa, nem tudható. Családja most a diplomácia útján érdeklődik iránta. (Haza Franciaországból.) Vasárnap Ilrigl Elza magyar honos érkezett haza a francia fogságból. A Brogenabe kiküldött dr Ghyczy Jenő miniszteri tanácsos távirata szerint kedden reggel hat óra huszonöt perckor a Keleti pályaudvaron újabb csoport érkezik meg Budapestre. Ez a csoport a következőkből áll: Kellner Mária, Gubi Katalin, Ilia Vilhelmina, Kocsis Károlyné és két gyermeke, Grimnbaum Fülöpné egy gyermekkel, Nemes Józsefné, Korausch Ilona, Strem Tivadarné, Ortel Jánosné egy gyermekkel, fiarát Ilka, Kovács Györgyné egy gyermekkel, Lajos Tamásné két gyermekkel, Szász Mária, Varga Erzsébet, Pischl Rozina, Neisz Lyuba és leánya. Elbocsátották még Hevesi Mária, Schmidt Teréz és Reiter Ilona magyar ronosokat, ezek közül azonban csak Hevesi Mária jön néhány nap múlva Budapestre, a többi Bécsben marad. (Egy uniós siorty tragédiája.) Dr Stark János törzsorvos vasárnap a nyugati pályaudvaron átutazott. A felesége kiment a pályaudvarra, hogy viszontlássa férjét. Az úriasszony később úgy határozott, hogy férjét egy darabon elkíséri. Felült tehát a vasútra és férjével ment Vác felé. Útközben Stark Jánosné kiment a folyosóra, valahogyan kihullt a kocsi ajtaja, a nagyon zökkent, s hogy miképen, nem tudni, elveszítette egyensúlyát és kibukott. Csak néhány perc, multán vették észre a kocsiban ülök, hogy útitársuk eltűnt. Megállíttatták a vonatot, átkutatták fz pályát, de Starkné nem került meg. A vonat tovább ment s csak a legközelebbi őrház állította meg ismét, amely jelzést kapott, hogy a nyílt pályán egy elgázolt úriasszonyt találtak. Az éj folyamán még Budapestre hozták a törzsorvos szerencsétlenül járt feleségét, akit a XVII. helyőrségi kórházban megoperáltak. A műtét nem sikerült, Starkné hétfőn reggel kiszenvedett. (Időjárás.) Lecsapódások jelei? Németországban Voltak és a hőmérséklet Közép- és Dél-Európában többnyire sülyedt. Hazánkban tegnap szórványosan — főleg az Északi-Felföldön — fordultak elő kisebb lecsapódások és az idő ma reggel borult és ködös- A hőmérséklet a nyugati részeken kissé süllyedt és maximuma 13 fok C volt Fiuméban, minimuma pedig — 11 fok C Rajecfürdőn A meteorológiai intézet jóslata: Víztozékony idő várható némi hőemelkedéssel és helyenként csapadékkal