Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-25 / 297. szám
Amerika törökországi értékeinek védelme. Washington, nov. 24. (Reuters) A tengerészeti államtitkár táviratilag felhatalmazta a Tenessee és North Carolina páncélos cirkálók parancsnokait, hogy a törökországi amerikai érdekek védelmére, ha szükséges, avatkozzanak be. Szem előtt kell azonban tartaniuk a háború által teremtett súlyos helyzetet és az Egyesült Államoknak azt az óhaját, hogy szigorú semlegességét megőrizze. A North Carolina és Tennessee páncélos cirkálók 1900, illetve 1904-ben kerültek szolgálatba, 16000 tonnásak, 22 csomósak és tüzérségük egyenként 4 darab 25.4, 16 darab 15.2, 22 darab 7.6, 4 darab 5.7, 2 darab 3.7 cm-es gyorstüzelő ágyúból és 4 gépfegyverből áll. A cirkálók gépjei 29000, illetve 27000 lóerőt indikálnak, személyzetük pedig 948, illetve 947 emberből áll. Francia csapatok veresége Marokkóban. Madrid, nov. 23. Hitelt érdemlő lapjelentések szerint a francia csapatok e hó 13-áp Kenifra mellett súlyos vereséget szenvedtek. Hir szerint legalább 23 tiszt és 600 főnyi legénység esett fogságba. A marokkóiak állítólag két üteget zsákmányoltak. Harcok a tengeren. Elsülyedt egy angol dreadnought. Berlin, nov. 24. Rotterdamból a következő táviratot kapta a Wolff-ügynökség: Biztos forrásból származó hír szerint az Audacious nevű angol hyperdreadnought október 28-án vagy 29-én Írország északi partján aknára futott és elsülyedt. Az angol admiralitás az eseményt szigorúan titkolja, nehogy az országban „emiatt izgalom támadjon. * Az Audacious Dreadnought pusztulásáról már keddi számunkban közöltünk tudósítást, amely amerikai forrásból származott és tévesen azt jelentette, hogy a Dreadnoughtot német tengeralattjáró sülyesztette el. Most a brit Rotterdamból szerzett biztos információk alapján erősíti meg a félhivatalos Wolff-ügynökség azzal a változással, hogy a hatalmas angol hadihajó aknára futott. Az elsülyedt Dreadnought felszerelésének adatait már a keddi számunkban közöltük. Elsülyesztett német tengeralattjáró. Berlin, nov. 24. Az angol admiralitás november 23-iki hivatalos jelentése szerint egy előőrsön levő angol hajó Skótország északi partján elsülyesztette az U. 18. német tengeralattjáró hajót. A Reuter-ügynökség jelentése szerint a Garry nevű angol torpedózutó a tengeralatti hajó 3 tisztjét, 23 matrózát megmentette. Egy matróz a vízbefúlt. Belincke, a tengerészeti vezérkar főnökének helyettese. Az U. 18. a kieli Germania hajógyárban épült és 1910-ben került szolgálatba, mindössze is csak 600 tonnás volt és így az elsülyedt tengeralattjáró naszád Németország legkisebb ily hadijárművei közé tartozott. A Garry torpedózuró 1904-ben épült, 600 tonnás és 25 csomós, tüzérsége 4 darab 7,6 cm-es gyorstüzelő ágyúból, személyzete pedig 72 emberből áll. Angol tengeralattjárók a Finn-öbölben (?) Stockholm, nov. 24. A Helsingborg Dagblad állítólag feltétlenül hiteles forrásból vette azt a hírt, hogy ez idő szerint öt angol tengeralattjáró naszád van a Finnöbölben. Napok óta angol tengerésztisztek járkálnak Helsingforsban. Az orosz flotta, amely nemrégiben elhagyta a helsingforsi kikötőt, hogy Kronstadtban teleljen át, visszatért Helsingforsba. Ekkor történt, hogy egy nagy orosz cirkáló a helingforsi öbölben megfenekelt és még most is kimozdíthatatlan. Ez a magyarázata annak, hogy szigorúan tilos a helsingforsi kikötőhöz közeledni. Stockholmi lapok, amelyek ezt a jelentést átveszik, megjegyzik, hogy ebből egy rendkívül fontos tény derül ki, nevezetesen az, hogy Anglia megsértette a dán, vagy a svéd semlegességet, mert tengeralattjáró naszádai csak a Lundon keresztül juthattak a Keleti-tengerbe. * Ha csakugyan sikerült egynéhány angol vízalattjáró naszádnak, dacára a dán ésvéd parti őrségeknek a Balti-tengerbe bejutni, ez még nem jelenti azt, hogy az orosz flotta, mely eddig még mindig csak bujdosott, most már offenzívába lép. Ép ugy nem jelenti az orosz flotta megjelenése Helsingfors előtt sem az offenzíva megkezdését. A befutott angol naszádokra sem vár más sors, mint az egészorosz flottára, mely vagy kénytelen lesz a harcot felvenni a német tengeri haderővel, aminek csak teljes megsemmisítés lehet az eredménye, vagy pedig kénytelen lesz tovább is a Finn-öbölben bujkálni, ahol nem vár reá más, mint a befagyás és így sok hónapon át tartó tétlenség. Az angol tengeralattjárók befutása tehát a Keletitengerbe nem jelent mást, mint az északi-tengeri angol flotta meggyengítését. Libau bombázása. London, nov. 24. (Rotterdamon át.) A német hadihajók támadása a libaui kikötő ellen nem volt olyan jelentéktelen, mint azt az oroszok feltüntetni szerették volna. Ma már az angol lapok is beismerik, hogy a német támadás rendkívül heves volt és óriási károkat okozott. Az egész kikötő romokban hever, a tengerparthoz közelálló városrészek is érzékeny károkat szenvedtek. A németek a kikötő raktárai után a gázgyárat vették célba, amelyet több gránát ért és felgyújtotta a gáztartályokat. A gáztartók felrobbanása következtében az egész gázgyár teljesen elpusztult. Az új pályaudvart, amelyet csak nemrég építettek, szintén teljesen elpusztították a német gránátok. A kikötő maga teljesen hasznavehetetlen, mert a bejáratot egy elsülyesztett szénszállító hajó zárja el és a mólók elpusztultak. „Tanulnunk kell a németektől." Hága, nov. 23. A Times tengerészeti szakértője írja: Ajánlatos volna, ha valamivel okosabban cselekednénk és ravaszságra ravaszsággal felelnénk. Egészen olyan látszata van ugyanis a dolognak, mintha az angolokat rászedték volna a csilei tengerpart mentén és még más egyéb eset is van, ahol valamivel több óvatossággal megelőzhettük volna a bajt. Ha a „Hermes" világos nappal lassan tart Dunquerquből Dover felé és a „Niger" Dover előtt horgonyzik, akkor nem nagy ész kell hozzá, hogy megtudjuk, hogy ezek veszedelmes kísérletezések. Nem kell szégyelnünk magunkat, ha tanulunk a németektől.zeket jegyzi meg: Illetékes helyről értesülünk, hogy az összeütközésnél Birnbaum sütő vesztette életét. Blaschke fősütőt és Stange figyelő őrt súlyosan sebesült állapotban Kopenhágába vitték. Keimer főgépész, Schlegianz főfütő és Biermeister sütő könnyen megsebesült. Franciák kalózkodása az Adrián ,Fiuméből táviratozzák november 18-iki kelettel. Tegnap utazott át Fiumén Topics lovag lisszai polgármester és dr Delupis lisszai előkelő birtokos, akiket a francia hadiflotta a nyilt város ellen intézett jogellenes támadása alkalmával hadifogságba vetett, de azután felsőbb parancsra Genuában partra tett. Topics Ivo polgármester egy hírlapíró előtt a következőkben mondta el a francia kalózkodás és az elfogatás történetét: — Nekünk, Lissza szigetén lakóknak, nem volt szokatlan a francia hadiflotta fel-feltünedezése. Többször láttuk az utóbbi hetekben felénk cirkálni, néhány lövést is leadott egyik-másik hajójuk, de ami e hórikán történt, az példátlan a nemzetközi jog történetében. A húsz hajóból álló flottából ugyanis kivált két hajó, befutott Lissza kikötőjébe és egy fregattkapitány és több tiszt vezetésével partraszállott két szakasz fegyveres tengerész. Vezetőjük azonnal engem hivatott és tudtára adta általam a községtanácsnak, hogy Lisszára 20.000 korona hadisarcot vet ki, amelyet két óra alatt aranyban tartozik átszolgáltatni. A tisztek ezután a távíróhivatalba mentek, ott összerombolták a távírót majd magukkal vitették a vágóhídon talált egész húskészletet. Mivel felsőbb utasításra, de a polgárság érdekében is megparancsoltam, hogy francia partraszállás esetében nem szabad ellentállani, a lakosság nyugodtan viselkedett. — Két óra alatt előteremtettük a 20.000 koronát, de aranyban csak ezret tudtunk összehozni, a többi 19.000 koronát papírpénzben szolgáltattuk át. A parancsnok erre engem négy társammal együtt letartóztatott és a Jean Courbet nevü hajóra vitetett, azzal, hogy addig nem eresztenek szabadon, amig a 19.000 korona bankópénzt aranyra nem váltjuk be. Engem és dr Delupis községtanácsost külön-külön tiszti kabinban helyeztek el ,többi társaimat együtt, azonban mindegyikünk kabinja előtt fegyveres őr állott őrt. — Lisszából Máltába vittek, itt töltöttünk néhány napot, majd kijelentették, hogy Marseillebe visznek minket. Útközben a francia tengerészeti minisztériumtól az a távirati parancs érkezett, hogy társaimmal együtt bocsássanak szabadon és a hadisarcot adják vissza. A minisztérium ugyanis rosszalta az elfogatást és a sarc kivetését, minthogy Lissza nem megerősített hely és senki ellentállást nem tanúsított. Így történt azután, hogy mindannyiunkat partraszállítottak Génuában, ahonnan Trieszten keresztül megyünk vissza Liaszába. PESTI HÍRLAP 1014. november 211., szerda. A Berlin cirkáló leszerelése. Krisztiánia, nov. 24. Trondhiemből (Drontheim) jelentik: Az itteni kikötőben megkezdték a Berlin nevű német pótcirkáló leszerelését. Ez a leszerelés a hágai konvenció rendelkezései értelmében történik. A semleges nemzetek e konvenció értelmében arra jogosultak, hogy a háború folyamán a hadviselő felek hajóit megfoszszák attól a lehetőségtől, hogy a nyílt tengerre visszatérjenek. A tisztek és a legénység (500 ember) őrizetben maradnak. A Berlin segédcirkáló egyike azon felfegyverzett német kereskedelmi gőzösöknek, melyeket a német kormány az angol tengeri hajózás megzavarására kiküldött. A Berlin különben azelőtt a Norddeutscher Lloyd tulajdonát képezte, 18,300 tonnás, 18 csomós és 1908-ban épült. Egy dán gőzös és egy német torpedónaszád összeütközése. Kopenhága, nov. 24. Az Anglodane nevű dán gőzös a mult éjjel Falsterbo közelében összeütközött egy német torpedónaszáddal. Az utóbbi súlyosan megrongálódott. A torpedónaszád két súlyosan sebesült matrózát a gőzök fedélzetére vitték. Az egyik útközben, a másik röviddel Kopenhágába érkezése után halt meg. A Wolff ügynökség e jelentéshez a követke Lloyd George a háború gazdasági következményeiről. Berlin, nov. 24. Mint Londonból jelentik, Lloyd George az angol hadiköltségvetés megokolásánál többek között a következőket mondotta: — Nem akarok nyilatkozni a háború előrelátható tartamáról, mert még a legjobban beavatottak sem mondhatnak e tekintetben biztos véleményt. Szívós ellenséggel állunk szemben, amely teljes leveretése nélkül nem veti alá magát semmi olyan föltételnek, melyet mi elfogadhatnánk. Ezt a tényt szem előtt kell tartanunk számításainkban. Épen azért én, mint kincstári kancellár, a háborúnak inkább hosszú, mintsem rövid végét jósolom, mert egyszer s mindenkorra el kell intéznünk azokat a nagy kérdéseket, melyek nemzedékek óta okai voltak az európai viszályoknak. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a hadi kiadásoknak mintegy négyötöde magában az országban marad. Közvetlenül a háború után tehát nagy gazdasági föllendülésnek kell következnie, nemcsak nálunk, hanem egész Európában és akkor óriási munkák várakoznak gazda-