Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-02 / 274. szám

6 PESTI HÍRLAP 1914. november 3., kedd. a kerepesi­ uti temetőbe. Beszédeket mondottak vagy szavaltak Jókainé Laborfalvy Róza, Hegedüsné Medgyaszay Evelin, Halmi Ferenc, Ilegyi Aranka, Szigeti Imre, Feleki Miklós, Szatmáry Árpád, Eg­ressy Gábor, Hunyadi Margit, Paulay Ede, Lend­vay Márton, Vizváry Gyula, Tóth Ede, Szigligeti Ede és Harmat Hedvig sírjainál. A budai temetőkben. A budai oldalon levő temetőket is nagy szám­mal keresték föl a kegyeletes emberek. A különféle közlekedési eszközök alig tudták lebonyolítani a nagy forgalmat. A krisztinavárosi, németvölgyi, farkasréti, óbudai és katonai temetőkbe valóságos népvándorlás indult meg, s virágokkal, mécsesekkel díszítették a sírokat. A krisztinavárosi temetőben különösen a 48-as honvédek sírjánál volt nagy forgalom. A nádor-család sírja. A budai királyi várpalotában, a Szent István templom alatt levő sírboltban van a nádor-család temetkezési helye. Ez a komor, díszes­ sírbolt meg­nyílt a nagyközönség számára. Több száz villamos körte világította meg a művészi emlékekkel ékesí­tett kriptát, amelyet rengeteg virág díszített. A fő­hercegi család gyönyörű koszorúkat küldött­­József főherceg alcsuthi kertészetéből, s ezekből került Jó­zsef főherceg koporsójára, László főherceg szarko­fágjára és a nádor-család többi elhalt tagjának koporsójára. A sírboltban megjelent közönség áhí­tattal tekintette meg a történelmi jelentőségű sír­emlékeket. Reggel kilenc órakor gy­ászmise volt a sírbolt oltára előtt, melyet Kanter Károly prelátus, udvari plébános tartott. A sirbolt egész nap nyitva volt. A hősök sirjainál.­ ­ Bécs, nov. 1. Mindszentek napja alkalmából ma délelőtt a központi temetőben a város által díszsírhelyen elte­metett hősök sírjainál nagy emlékünnepség volt, amelyen a hadügyminisztérium, a katonai parancs­nokságok, a landwehrminiszter­im, a csendőrség és a haditengerészet képviselői vettek részt. Napi hírek.­ ­ (A horvát bán Budapesten.) Báró Sker­lecz Iván horvát bán szombaton este Budapestre érkezett Vasárnap délelőtt többrendbeli tanács­kozást folytatott, délután két órakor pedig Bécs­be utazott.­­ (Zichy Géza előadása.) Bár a mi orvo­saink különös gondossággal kezelik a háború sebe­sültjeit, mégis, bár kevés számban, megtörtént, hogy amputálni kell egy súlyosan sérült kart vagy lábat. A szegény betegek vigasztalására és annak az igazolására, hogy a félkezű ember sem vész el a mindennapi munka számára, gróf Zichy Géza, a ki-tűnő zeneszerző és zongoraművész, vasárnap megje­lent a főváros hadikórházában és körülményes előadást tartott az ott ápolt félkezű katonáknak. Elmondotta nekik, hogy ő, mint tizennégy éves fiú, egy vadászati baleset következtében vesztette el a jobb karját. Mindazáltal volt benne annyi ener­gia, hogy kiképezze a balkezét és elérte azt is, h­ogy mint zongoraművész is, sokat tud­ott produ­kálni. Majd megmutatta hallgatóinak, hogyan lehet félkézzel öltözni, vetkőzni, késsel és villával enni, az ollóval bánni, inni, sőt a fegyvert kezelni. A bé­nák mohó figyelemmel kísérték az előadást, amely új bizalmat és friss reménységeket ébresztett fel bennük a jövendő sorsuk iránt, Zichy Géza úgy nyilatkozott, hogy hajlandó hasonló előadást tar­tani más kórházakban is.­­ (Amnesztia a kihágásokért.) A király — mint már tudattuk — elrendelte, hogy mindazok ellen, akik a háborúban szolgálati kötelességü­ket híven teljesítették, az idei szeptember 20-ától elkövetett és a közigazgatási hatóságok, mint rendőri büntető bíróságok hatáskörébe tartozó kihágások miatt indított, vagy indítható rend­őri büntető eljárás mellőztessék, az esetleges ítélet pedig töröltessék. Az erre vonatkozó rész­letes rendeletet a hivatalos lap vasárnapi száma közli.­­ (Hősök halála.) Gerstenberger János épí­tész, a 3. honvéd gyalogezred tartalékos hadnagya, a chyrowi csatában hősi halált halt. Az elesett vi­téz harcos fia volt Gerstenberger Emil királyi ta­nácsos, budapesti építőmesternek. Mann Győző, a cs. és kir. 32-ik gyalogezred tart. zászlósa, a Magyar fém- és lámpaárugyár részv. társ. tisztviselője, életének 24-ik évében, október 21-én az északi harctéren, hazafiúi kötelessége tel­jesítése közben, hősi halált halt.­­ (Hős postásnők.) A király az ellenség előtt tanusitott kiválóan kötelességhit magatar­tásuk elismeréseü­l: Pálinkás Ilona báziási posta­és távirdak­ezelőnönek, továbbá Gregurincsics Zlata klenáki posta- és távirdakiadónak és Baráth Iíva klenáki posta- és távirdahivatali ki­segítőnek az arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján adományozta.­­— (A kapitány meg a kutyamosója.) Se­besülten jött haza a galíciai csatákból egy nagy­váradi kapitány. Daliás, stramm katona, százszor nézett szembe a halállal s most két golyót ope­ráltak ki a karjából. A legényével jött haza. Három napja, hogy elhagyta a kórházat s azóta a szolgájával sétálgat a korzón. Vele jár az étte­rembe s a betyár jóképű sárréti fia a kávéház­ban is egy asztalnál ül a gazdájával, meg a színházban is maga mellé ülteti a kapitány. Az utcán vígan beszélgetve járnak s a sétálók cso­dálkozva néznek utánuk. A kávéházban minden délután megjelennek. A tiszt kávét rendel, sok habbal. — No, Sanyi, mit iszol? Kávét? Teát? — Én csak sört instálok. És Sanyi szívja a sört és egyik cigarettát a másik után. Vendég is kerül az asztalhoz. Tiszturak telepednek oda s jókedvűen barátkoz­nak a kutyamosóval. Sanyi nagyon illedelmesen nevet az urak tréfáin, gyufát gyújt, csönget a pincérnek s szorgalmasan pöfékel, miközben há­rom üveg söröcskét vagy négyet benyakal s mi­re elindulnak, egy pár szál ajándék virginia ci­bar is virit a sapkában. — Na gyerünk, kérem alázatosan kapitány úr, — pattan fel katonásan és kapja a gazdája köpönyegét. — A kabátot jó lesz, ha ránk vesz­szük, mert megfázik a sebünk. —• Nem kell, nem kell, — szabódik a ka­pitány. — Én meg azt mondom, hogy kell, jelen­tem a lássan, — felel a legény. A tiszt engedelmeskedik, mert muszáj. Mert Sanyi megérdemli. Sanyi, aki két esztende­je szolgálja, jóban-rosszban mellette volt a harc­téren. Ott kúszott a dombokon, fák mögött, föld­túrások között a svarm után, a gazdája után. Egyszer aztán késő alkonyatkor a kapitány elő­nyomulás közben négy emberével meg a hornis­tával meg a tisztiszolgájával egy erdőszélen el­szakadt a csapatától. Hatan voltak és egy sza­kasz orosz támadt rájuk. Az első tűzre egy em­ber elesett. Szinte belebotlottak az ellenségbe. Pár méter hosszú lövészárokban feküdtek előt­tük alig száz lépés távolságban az oroszok. Vad ordítással rontottak előre A mieink nieder és lebhaft shiessen. Az oroszok már rajtuk voltak. Sanyi, igaz becsületes nevén Cégényi Sándor, az elesett bajtárs fegyverét kapta föl. Biztosan, ahogy a homályban lehetett, nyugodtan célozva lőtt és amint a kapitánya megszámlálta, tizenegy oroszt terített le. Minden találás után egy ká­romkodás: — Te gyilssz az én gazdámra, az anyád mindenségit! . . . Az oroszok megfutamodtak. A mieink ne­gyedóra múlva találkoztak a csapattal. A kapi­tány a legénység előtt könnyes szemmel csókol­ta meg a szolgáját és kitüntetésre terjesztette elő. Két óra múlva egy magaslat ostroma közben két orosz golyó bénította meg a hős kapitány karját.­­ (A hadifoglyokat gyámolító és ladosító hivatal) (Budapest, IX., Köztelek­ u. 8.) a közönség tájékoztatásá­ra a következőket közli: A hivatal csakis akkor közve­títhet szerb vagy orosz fogságban levő hadifoglyok részé­re leveleket, ha a feladók a hadifoglyok címét pontosan ismerik. Ez esetben a levélboríték címzési oldalának kö­zepére a hadifogoly neve és rangja, a boríték alsó bal sarkára a helység neve és a tartózkodási helyre vonatko­zó egyéb adatok, felső bal sarkára pedig: „Prisonnier de guerre" (hadifogoly) írandó. A levélboríték alsó jobb sarkát üresen kell hagyni oly célból, hogy oda a hivatal a helységnevet cirill betűkkel írhassa. A boríték hátsó lapjának felső részére a levél fel­adójának pontos címe írandó. Az ekként kiállított leve­lek, amelyeknek tartalma csakis családi vonatkozású le­het, nyitott borítékban, minden postabélyeg felragasztá­sa nélkül, a hivatalnak továbbítás céljából átadandók, illetve beküldendők. Utóbbi esetben a fenti módon kiál­lított és nyitott borítékba helyezett leveleket egy másik borítékba kell helyezni és azt a posta útján, súlyának megfelelő bélyeggel ellátva, a hivatalnak be kell küldeni. A hivatal gondoskodik arról, hogy a hadifoglyokhoz in­tézett levelek cenzuráltassanak és az orosz, illetve a szerb Vörös Kereszt Egyletek révén a hadifoglyoknak to­vábbuttassanak. Tábori levelezőlapokat orosz­ vagy szerb fogságban levő hadifoglyokkal való levelezésre használni nem le­het. A posta közvetlenül még nem továbbíthatja a hadi­foglyoknak szánt leveleket, teljesen céltalan tehát ilyen leveleket a levélgyűjtőszekrénybe helyezni. A hivatal pénzküldeményeket egy-egy hadifogoly részére esetről-esetre legföljebb 300 koronáig és csak ak­kor közvetíthet, ha a hadifogoly szerb vagy orosz hadi­fogságának címe ismeretes és ha a hivatallal a hadifo­goly rangját és a feladó címét is közlik. Szerbiába ko­rona-értékben, Oroszországba pedig papírrubelekben ke­rül feladásra a pénz olyformán, hogy a hivatal jegyzék kíséretében a pénzküldeményeket bankjegyekben elküldi a szerb, illetve az orosz Vörös Kereszt-Egyletnek s eze­ket az egyleteket megkéri, hogy az átvett pénzösszege­ket a megadott címekre továbbítsák. A hivatal természe­tesen csak azért vállalhat felelősséget, hogy az általa kül­dött pénzösszegeket a szerb, illetve az orosz Vörös Ke­reszt­ Egyletekhez továbbítás céljából el fogja küldeni. Csomagokat a hadifoglyok részére egyelőre még nem lehet küldeni. Telefonon a hivatal felvilágosításokat nem ad. Ha valaki arra akarja kérni a hivatalt, hogy kutas­sa, nem esett-e hadifogságba valamelyik családtagja, ez esetben a Hadifoglyokat Gyámolító és Tudósító Hivatal­hoz levelet kell intézni, amelyben föl kell tüntetni az esetleg hadifogságban levő egyén nevét, rangját, azt, hogy melyik ezrednél, századnál stb. szolgált, születési évét és helyét, továbbá azt, hogy az utolsó hír róla hon­nan és mikor érkezett vagy hol látták utoljára,, sebesül­ten tűnt-e el és hogy a bevonulás alkalmával a déli vagy az északi harctérre vonult-e. Ugyanabban a levélben az érdeklődő nevét és lakását is fel kell tüntetni a cégből, hogy a hivatal az esetben, ha a hadifogoly hollétét meg­állapította, az érdeklődőt értesíthesse. Ilyen leveleket kellően fölbélyegezve a hivatal címére kell küldeni, de ahhoz válaszbélyeget csatolni nem kell, mert a hivatal a választ portamentesen megadja.­­ (Szultán cigaretta.) Az általános forga­lomban levő dohánygyártmányok árjegyzékében „E" szivarkák csoportjának 3. tétele alatt fölvett „Szultán" szopókás szivarka a rendelkezésre álló készlet elfogytával az eddigi 5-ös csomago­lás helyett a jelenlegi egységár mellett ezentúl 50 darabonkinti csomagolásban fog forgalomba hozatni. A szivarkák ára tehát: 1. Az árusok részére: 100 darab 4 korona 50 fillér. 2. A fo­gyasztók részére: 50 darab 2 korona 50 fillér, 1 darab 05 fillér. Halálozás: Koszó Mihály, a Magyar királyi folyam- és tengerhajózási részvénytársaság főtisztviselője, a belgrádi hajóállomás főnöke, október 31-én, életé­nek negyvenharmadik évében Budapesten meg­halt.­­ Özv. Weisz Hermanné, szül. Földiák Josefa, munkás életének 62-ik évében hirtelen meghalt. Te­metése Szécsényben, folyó hó 2-án "tesz. Az elhunyt­ban Rusznyák Dávid fővárosi kereskedő anyósát gyászolja. Adelgunda bajor hercegnő koporsóját vasárnap délben nagy gyászünnepséggel szentelték be Mün­chenben, azután a holttestet különvonaton Bécsbe szállították, ahol újabb beszentelés után a kapucinus templom sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Sport. Labdarúgás. A vasárnapi mérkőzések. Az Auguszta serleg-mérkőzések mindinkább fokozódó érdeklődés mellett folynak le. A két régi rivális, a FTC és BTC találkozásánál nagyszámú közönség nézte a szebbnél-szebb akciókat. Szép és végig kétes mérkőzés volt, melyben végül is érvé­nyesült a FTC finishe s az utolsó húsz percben si­került két goallal a mérkőzést a maga javára el­dönteni. Élvezetes játékot nyújtott a MAC—M­áv. gépgyáriak mérkőzése is, amelyben a Máv. gépgyár csapata jó klaszicsáról tett bizonyságot s a MAC-nak nem kis fáradságába került legyűrni őket. A BAK megnyerte mérkőzését a behívások­kal legyengült 38 ellen. A lágymányosi pályán az Auguszta-serlegben rekordot jelentő goal-arányban verte meg a BEAC az elsőosztályú UT­E-t, mely a beh­ívások folytán talán a legtöbbet szenvedett. A határ­ utcai pályán végsőkig menő küzde­lem után a HL TVE legyőzte a TTC-ot, míg a rivális Kispest—Erzsébetfalva közti mérkőzésben előbbi győzött a papírformának megfelelően. _ Nagy meglepetést kelt a MTK veresége a Rapidtól saját pályáján , a vereség annál inkább fáj, mert a bajnokcsapat csak A cm teljes legénysé­gével szemben a Rapid néhány tartalékos játékost állított be. Sajnosan kell megállapítanunk, hogy a MTK, mióta erősebb ellenfelekkel nem mérkőzik vesztett régi jó formájából. éiaktivált tisztek. A király a korátam viselt fő­hadnagyi rendfokozatot a tartalékban adományozta: Kryss Emil, Kristinus Ferenc, gróf Gizycki József és Wöhrer Nándor volt főhadnagyoknak; a korábban viselt hadnagyi rendfokozatot a tartalékban: báró Horváth Fe­

Next