Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-14 / 286. szám
6 PESTI HÍRLAP 1914. november 15., vasárnap: mi is elhagyni a békét, amelyet mindenkor kívántunk és egyetértésben Németországgal és Ausztria-Magyarországgal fegyverhez nyúlni, hogy törvényszerű jogainkat megvédjük. Oroszország három évszázadon át súlyos károkat okozott birodalmunknak. Mindenkor azon volt, hogy akár háborúban, akár csellel és intrikákkal elejét vegye azon mozgalmaknak és törekvéseknek, melyek nemzeti erőnk és nagyságunk újjászületésére vezethettek volna. Oroszország, Anglia és Franciaország, melyek muzulmánok millióit és millióit tartják zsarnok uralmuk alatt, sohasem szüntették meg utógondolatukat fenkölt kalifátusunkkal szemben, melylyel e muzulmánok a legbensőbb kapcsolatban állanak. Okozói és előidézői voltak mindannak a szerencsétlenségnek és bajnak, mely ellenünk irányult. Azzal a nagy szent háborúval, amelyet ma megkezdünk, Isten segítsége révén, véget vetünk azon támadásoknak, melyek egyrészről kalifátusunk dicsősége, másrészről birodalmunk jogai ellen irányulnak. Az első csapások, melyeket Isten segítségével és a próféta támogatásával, flottánkkal a Fekete-tengeren és vitéz hadseregünkkel a Dardanellákban, Akabánál és a kaukázusi határon az ellenségre mértünk, megerősítették azon meggyőződésünket, hogy küzdelmünk, a jog útján, győzelemre fog vezetni. Az a tény, hogy ellenségünknek területei és hadseregei szövetségeseink erős nyomása alatt állanak, még emelik ezen meggyőződésünket. Vitéz katonáink! Ne engedjetek soha szilárdságtokból és kitartástokból e szent háborúban, melyet ama ellenségeink ellen nyitottunk meg, akik szent hitünket és drága hazánkat akarták megtámadni. Támadjatok mint oroszlánok hevesen az ellenségre, legyetek róla meggyőződve, hogy nemcsak birodalmunk, hanem háromszázmillió muzulmánnak, kiket szent fetvával hívtam a szent háborúra, életfeltétele függ a ti győzelmetektől. Háromszázmillió ártatlan és elnyomott hívőnek kívánságai és imái, a mosókban, medzsidekben, valamint a kábánál kelet felé fordulva, kísérnek benneteket. Katonák! Gyermekeink! Az a kötelesség, mely most reátok vár, még soha sem hárult a világ egyetlen hadseregére sem. Mutassátok meg, amennyiben ezen kötelességeiteket teljesititek, hogy méltó követői vagytok az ottomán seregeknek, melyek egykor megreszkettették az egész világot, hogy ez által az ellenség ne merészelje többé a mi szent területünket érinteni és Hedrász felszentelt földjének nyugalmát, mely föld az isteni kábát és a próféta sirját rejti magában, zavarni. Mutassátok meg hatásos módon az ellenségnek, hogy van az ottománoknak egy hadseregük és egy flottájuk, mely uralkodójáért kész halálba menni és mely vallását, hazáját és katonai becsületét fegyverrel meg tudja védeni. Miután jog és igazságosság a mi oldalunkon, igazságtalanság és elnyomás ellenségeink oldalán, nem lehet kétséges, hogy ellenségeink megsemmisítésére a mindenható kegyelme és a próféta szent jelenléte segíteni és védeni fog bennünket. Meg vagyok róla győződve, hogy mi e háborúból dicsőségesen és hatalmasan fogunk kikerülni. Ne felejtsétek el, hogy e háborúban a világ leghatalmasabb és legjelentékenyebb két hadserege fegyvertársatok lesz. Vajha ama mártírok, akik előttetek utat törtek, meghoznák az új, a szerencsés győzelmet. Vajha azoknak kardja, akik őket túlélik, éles lenne. Mehmed Resad: Enver pasa proklamáció.Ia. Konstantináoly, nov. 13. Az Agence Ottomane Enver pasa helyettes ganaralisszimusnak a hadsereghez intézett következő proklamációját közli: Bajtársak! A következőkben közlöm fenkölt kalifánk, hőn szeretett főparancsnokunknak, ő felségének magas kádéját. Hadseregünk Isten segítségével, a Próféta támogatásával és uralkodónk hő fohászainak kíséretében meg fogja semmisíteni ellenségeinket. A bajtársaink, tisztek és katonák által eddig vizén és szárazon tanúsított hősi bátorság legjobb bizonysága annak, hogy ellenségeinket letiporjuk. Egy tisztnek és egy katonának sem szabad elfelejtenie, hogy a csatatér oly hely, mely áldozatokat kíván. Minden katona győz e téren, aki csak előre tör, akit nem félemlítenek meg az ellenség golyói és srapnelljei és aki mindvégig kitart. A történelem tanúja annak, hogy nincs oly állhatatos és áldozatkész hadsereg, mint a török hadsereg. Mindnyájunknak arra kell gondolnunk, hogy fölöttünk lebeg Prófétánk és a többi szentek lelke és dicső elődeink kísérik figyelemmel munkánkat. Ha azt akarjátok bebizonyítani, hogy méltó utódaik vagytok, ha nem akarjátok, hogy az utókor átka kísérjen benneteket, akkor lássunk hozzá a munkához. Háromszáz millió muzulmán és valamennyi volt honfitársunk imádkozik fegyvereink győzelméért. A halált senki sem kerüli el. Mily boldogok azok, akik előre törnek és akik a haza és a hit védelmében mint vértanuk esnek el. Előre, mindig előre! Győzelem, dicsőség, vértanúság előttünk, halál és szégyen mögöttünk. Éljen a Padisah! A kaukázusi orosz főparancsnokság jelentése. Pétervár, nov. 13. (Rómán át.) A kaukázusi orosz főparancsnokság jelenti a Tiflisznél elhelyezett seregről: Semmiféle összeütközés nem volt a kurd ezredekkel, melyeket a török Nizom gyalogság támogat a felfegyverzett lakossággal. Ezek elhatározták, hogy a karakilisszei és alaskerdi kerületekig előnyomulnak, de tovább csapataink miatt nem mentek. Passiu, Piadin és Bajaeid völgyei kezünkben vannak. A szmirnai katonai parancsnok proklamációja. Konstantinápoly, nov. 12. A szmirnai katonai parancsnok proklamációt tett közzé, amely a következőket mondja: — A katonai hatóság minden intézkedést megtett Szmirnának szárazon és vizen való védelmére és az utolsó pillanatig bárminő támadással szemben védelmezni fogja a várost. A hadsereg az utolsó emberig teljesíteni fogja kötelességét és meg van győződve, hogy az ellenség nem fogja lábát hazánk szent földjére tenni. A lakosság bízzék a hadseregben. A proklamáció ezután részletesen ismerteti a lakosság kötelességeit a város bombázása esetén, Poti bombázása. Poti feketetengeri kikötőváros ostromáról az orosz kaukázusi vezérkar újabb részleteket jelent. A jelentésből ezeket veszszük ki: — November hetedikén reggel egy ellenséges török cirkáló, a Breslau-típushoz hasonló, jelent meg Poti előtt és a város, a kikötő, valamint a vasúti állomás ellen erős tüzelést kezdett. A cirkáló körülbelül 120—150 ágyúlövést tett a városra. A cirkáló azután olyan közel jött a kikötőhöz, hogy gépfegyverekkel kezdett öldöklő lövöldözést az ott koncentrált orosz csapatok ellen. Miután a csapatokban nagy veszteségeket okozott, sietve eltávozott a kikötő elől. Eltűnt török szállítóhajót, Konstantinápoly, nov. 12. A főhadiszállásról jelentik: Minthogy nyolc nap óta minden hír hiányzik a Konstantinápolyba indult Bezmialem, Badiny I-Acimer és a Midhat Pasa török szállítóhajókról és mintegy ezek a hajók Zunguldak ostroma alkalmával ezekben a vizekben voltak, valószínű, hogy az orosz flotta megtámadta e hajókat. Németország mohamedán hadifoglyai Konstantinápolyban. Konstantinápoly, nov. 13. A Tanin közli, hogy Konstantinápolyig 2000 mohamedán fogoly érkezett Németországból. Ezek Franciaország algíri és tuniszi csapataiból valók, akiket német katonák fogtak el a nyugati harctéren. Ezek most a török hadseregnél fognak harcolni az Izlám ellenségei ellen. Még több ilyen fogolyszállítmány fog érkezni Törökországba. Moraht őrnagy Enver pasáról. A „Berliner Tageblatt" csütörtöki számában Moraht őrnagy cikket írt az afrikai helyzetről, melynek végén a következőket fejtegeti: Egyiptomban és a Sínai-hegyen a hadműveleteket egyik részről lord Kitchener, az angol haderők legjelentékenyebb szervező tehetsége, a másik részről pedig a nála nem kevésbbé tehetséges török generalisszimusz, Enver pasa, készítette elő. Kitchener már régóta foglalkozott Egyiptom védelmének haditervével, Enver pasának viszont az olaszok elleni észak-afrikai háború adott kitűnő alkalmat, hogy az egyiptomi kérdés problémáját tanulmányozhassa. Mint kormányzó és főparancsnok Észak-Afrikában rendkívüli ügyességgel tudta az ország összes rendelkezésére álló erőit az ellenállásra egyesíteni. A német nagy vezérkar „Vierteljahrshefte für Truppenführung und Heereskunde" című 1912-iki kiadványa meleg szavakkal emlékszik meg Enver pasa szervező tehetségéről, melyet az araboknak és berbereknek a harcokba való sikeres bevonásával és győzelmes felhasználásával olyan fényesen megmutatott. A benszülöttek csapataiból önálló seregeket alkotott, ruházatukat, és felszerelésüket pedig kellőkép kiegészítette. Kitűnően értett hozzá, mint kell a puszták fiainak lelkes hangulatát tartósan megtartani, harci kedvüket élénkíteni és őket diadalmas csatákra vezetni. A sebesültek ápolásának, a fegyver- és lőszerkészletnek, az élelmezésnek kérdését mind pompásan tudta szervezni a a papírpénzek útján a kereskedelmet oly fokra emelte, hogy az eddigelé pusztulófélben lévő ország a háború dacára gazdasági föllendülést ért el. Mindenekelőtt értett ahhoz is, mint kell az arabokat és a szenusszi törzset, az izlám eme nagynépességű törzsét, úgy egyesíteni, hogy a régi ellentétek és viszályok teljesen el legyenek feledve. Enver pasának kelet felől előnyomuló hadserege, a szenussziaknak régi vezérükhöz nyugat felől elősiető csapatai, középen pedig Egyiptomnak és Szudánnak passzív és aktív ellentállást kifejtő benszülöttei: ezek azok a szellemek, melyeket Anglia felidézett maga ellen. Vajon lord Kitchener el tudja-e majd űzni őket? . . . Afganisztán is hadat üzen. Frankfurt, nov. 13. — Saját tudósítónktól. — Anglia minden erőlködése ellenére —, mint a Frankfutg levelezője megbízható teheráni helyről értesül, — a napokban mindenesetre bekövetkezik az afganisztáni emirnek hadüzenete Anglia és Oroszország ellen. Kopenhága, nov. 13. — Saját tudósítónktól. — Mint Pétervárról jelentik, az afganisztáni emir közölte Oroszországgal, hogy az izlám védelmére alárendelte magát a kalifának. 4,3 orosz ügyvivő elhagyta Kabult.A chilei tengeri ütközet újabb áldozatai. London, nov. 13. Az admiralitás közli, hogy bár újabb jelentések nem érkeztek, a Good Siope és a Monmouth cirkálók elveszettnek tekinthetők. Angol elismerés Müller kapitánynak. London, nov. 12. A Daily Telegraph vezércikkében a következőket írja: Szinte úgy érezzük, mintha sajnálnák, hogy az Emden elsülyedt és megsemmisült. Reméljük, hogy Müller, a hajó parancsnoka, nem esett el, aki mindig mint valódi tiszt és gentlemen viselkedett. Mindig vállalkozó kedvű, bátor és vakmerő volt, ha arról volt sZÓ, hogy hajórajunkkal harcra szálljon. Archibald Hurd ugyanebben a lapban a következőket írja: Müller kapitány, ez a fiatal tiszt, mestere volt hivatásának, aki rendkívül éles elmével rendelkezett. Bebizonyította, hogy a lehetetlen is lehetséges. Zsákmányból élt és a drótnélküli távírókészülékeket saját szolgálatába kényszerítette. A gyöngék balgasága, ha a kémkedésről kicsinylőleg ítélkeznek, amikor a német flotta az angol hajók mozdulatairól megbízható értesüléseket nyer. A háború sikere a hírszolgálattól függ. London, nov. 15.• Müller kapitánynak az a rendszere, hogy a hajókat kivitel nélkül elsülyeszti, nyilván nem ta-