Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-01 / 303. szám
2 PESTI HÍRLAP 1914. december 1., kedd. golyáslormányt, amely az utolsó két hét harcai alatt jutott, sorozatos győzelmek után, a németek kezére. Újra 18 ágyút vesztettek az oroszok és Kelet-Poroszországban 000, Lengyelországban 4500, összesen 5100 emberüknek kellett magát megadnia. S ami a legfontosabb: a Hindenburg haditervén, a szövetséges seregek lengyelországi hadállásán, ismét nem sikerült az oroszoknak rést ütniök. A Lodz környékén aratott új német győzelem s általán a legutóbbi napok diadalai a Mackensen vezérlete alatt álló kilencedik német hadsereg nevéhez fűződnek. Vilmos császár Mackensenhez intézett távirata is a legnagyobb elismerés hangján emlékezik meg a kilencedik hadsereg felülmúlhatatlan teljesítményeiről s a vezérnek a legnagyobb német rendjelet, a pour le mérite-et, adományozta. Mackensen tábornok pedig hadseregparancsban közli csapaival, hogy „az érdemkereszt az egész hadsereget illeti". « Nincs nap hogy harcoló csapataink új előrehaladást ne tennének a szerb harctéren. Ez a nap-nap után megismétlődő, -szünet nélkül való állandó előnyomulás annál nagyobb jelentőségű, mert a szerbek minden talpalattnyi földet az utolsó emberig védelmeznek, hogy a döntést minél inkább késleltessék. A mi hadseregünk előtt azonban a szerbek védekezése napnap után összeomlik; a Macsvában kezdődött előretörésünk óta, amikor akaratunkat rákényszerítettük az ellenségre, a szerbek lélegzethez sem tudtak jutni, egyik vereséget szenvedték a másik után. A mai hivatalos jelentés szerint tegnap a Valjevó—Csacsak útvonalnak Subovor nevű legmagasabb pontját rohammal bevettük. Ez a pont 881 méter magas és Csacsaktól északra 30 kilométer távolságra emelkedik. Minthogy a Valjevó—Csacsak közötti országút domináló pontját ilykor elfoglaltuk, további előnyomulásunk most már ezen a vonalon is biztosítva van. A másik utat, amely Csacsakhoz nyugat felől vezet, tudvalevően szintén biztosítottuk Uzsica elfoglalásával, ahol, a mai jelentés szerint, sok fegyvert és lőszert találtunk. Tegnap különben az immár obligát napi fogolymenynyiséget újra elfogtuk; ez alkalommal 1254 szerbet ejtettünk foglyul és 11 gépfegyvert zsákmányoltunk, így porlódik napról-napra a szerb sereg támadásaink súlya alatt. * Egy hamburgi jelentés az angol admiralitás hivatalos veszteséglajstroma alapján megállapítja, hogy a Benbow nevű angol dreadnoughtnak 70 matróza, a Collingtwood nevű angol dreadnoughtnak pedig kerek 360 embere veszett el. Az angol admiralitás magáról a két dreadnoughtról ugyan nem tesz említést sem az elpusztult, sem a megrongálódott csatahajók közt, de a veszteséglajstrom alapján és ismerve az angol admiralitás szörnyű titoktartását, a két dreadnought közül a Collingwood nevűnek elpusztulását teljes joggal következtethetjük. A Collingwood elpusztulása mellett megdönthetetlenül szól az a körülmény, hogy 870 főből álló legénységéből 850 embere veszett el, ami csakis úgy következhetett be, hogy a hajó ágyúharcban vagy pedig akna vagy torpedórobbanás következtéiben merült alá, mert teljesen kizárt dolog, hogy tengeri ütközetben a személyzet ily óriási arányú veszteséget szenvedjen. Másrészt a Benbow elpusztulása mellett nem szól ez a körülmény, mivel ez a hajó 1200 főnyi legénysége mindössze is csak hetvenkilenc embert vesztett, ami nagyobb tengeri harcból is eredhetett. Tudomásunk szerint azonban európai vizeken, ahol ez a dreadnought állomásozik, az ezelőtt több mint két hónappal lezajlott helgolandi csatán kívül ilyen nagyobb tengeri harc nem volt és így a Benbow veszteségei szintén csakis torpedó- vagy aknarobbanás folytán származhatnak. Tekintetbe véve az aránylag csekély veszteséget, valószínű, hogy a Benbow nem sülyedt el, hanem csak megsérült, ami azonban ennek a dreadnoughtnak is több hónapi harcképtelenségét jelenti. A tény végeredményben az, hogy az angol flotta a legutóbbi napokban három hatalmas dreadnoughttal és egy nagy páncélossal lett gyöngébb. És ha az angolok így folytatják tovább, akkor nemsokára eljön az ideje annak, hogy az angol flotta, amelynek 23 dreadnoughtjából már csak 20 harcképes, alig lesz erősebb, mint a most már 10 dreadnoughttal rendelkező német flotta, amelynek különben is csak csekély vesztesége volt eddig harcértékes hajókban. S akkor hova lesz a Churchill-féle hallatlan önérzet, amely csak a minap puffogott az alsóházban arról, hogy Anglia még akkor is túlsúlyban marad a német flotta fölött, ha egy esztendőn kereszül minden hónapban elveszít egy dreadnoughtot. Az ormt harctér* Vezérkarunk jelentése. Hivatalosan jelentik november 30-án délben. Az északi hadszíntéren tegnap a marcvonalunkon lényeges esemény nem történt. Höfer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés, Berlin, nov. 30. A nagy főhadiszállás közli november 30-án délelőtt. A keletporoszországi határon erős orosz haderőnek az, a kísérlete, hogy Darkehmentől keletre fekvő német erődítéseket meglepetésszerűen támadjanak, kudarcot vallott, miközben az oroszok súlyos veszteségeket szenvedtek. A támadók megmaradt töredéke, néhány tiszt és 600 főnyi legénység fogságunkba jutott. A Visztulától délre a tegnap említett ellentámadások jelentős sikereket értek el. Tizennyolc ágyus több mint 4500 hadifogoly volt a zsákmány. Dél-Lengyelországban semmi különös esemény sem történt. A legfőbb hadvezetőség. Vilmos császár távirata Mackensen tábornokhoz. Danzig, nov. 30. (Wolff-ügynökség.) Vilmos császár Mackensen tábornokhoz a következő táviratot intézte: — A 9. hadsereg az Ön bevált, biztos vezetése mellett nehéz, de siker koronázta harcokban ismét felülmúlhatatlanul harcolt. E hadseregnek a legutóbbi napokban végzett teljesítményei a történelemben fényes példái lesznek a bátorságnak, a kitartásnak és a vitézségnek. Tudassa Ön ezt kitűnő csapataival és közölje velük császári köszönetemet, amelyet azzal is kifejezésre akarok juttatni, hogy önnek a Pour le merite rendjelt adományozom. Isten legyen továbbra is önnel és zászlóinkkal Vilmos. II. Mackensen tábornok e táviratot hadseregparancsban tudatta a sereggel és a következőket fűzte hozzá: — Örülök, hogy hősi csapataimmal ily elismerést tudathatok. Az érdemkereszt az egész hadsereget illeti. Vilmos császár az orosz harctéren. Berlin, november 30. Az angol lapok hazug Ikselnek, amelyek Hindenburg hadseregének állítólagos szorongattatásáról szólanak, nem lehet Csattanósabb cáfolata, mint az a jelentés, hogy a császár elutazott a keleti harctérre. Ott nyilvánvalóan olyan eseményei vannak készülőben, amelyekre nézve a legfőbb hadúr lelkesítő jelenléte csak célirányos lehet. Kétségtelen, hogy a legnagyobb érdeklődéssel és a repszebb reményekkel nézhetünk a legközelebbi napokban a keleti harctérről érkező jelentések felé. Az orosz vezérkar nem erősíti meg az orosz győzelmi híreket Kopenhága, nov. 30. Pétervárról jelentik. Az orosz vezérkar kommünikében figyelmezteti a közönséget, hogy a Visztula s a Wartha közötti orosz győzelmekről szóló túlzott híreket óvatossággal fogadja. E hírek magánforrásból származnak. Mindazok a hírek, melyek nem hivatalos forrásból származnak, óvatossággal veendők fel. A Visztula balpartja ellen intézett német előtörés ugyan nem sikerült, de a harc még nincs befejezve és be kell várni a végleges eredményt. Amsterdam, nov. 30. Ideérkezett londoni jelentések közlik, hogy az angol közvéleményt, melyet napok óta terjesztett hamis hírekkel az oroszok nagy lengyelországi győzelmére készítettek elő, tegnap súlyos kiábrándulás érte. A londoni lapok pétervári táviratai egy hét óta folyton azt jelentették, hogy Orosz-Lengyelországban küszöbön áll a német seregek döntő leveretése, sőt tegnapelőtt már olyan hírek érkeztek, amelyekből a közönség arra következtet, hogy az oroszok döntő győzelmet arattak. Annál keservesebb volt a kiábrándulás, mikor megérkezett a hivatalos Reuter-ügynökségnek 29-ikéről keltezett pétervári jelentése, mely egyezik a föntebb közölt távirattal. A közönséget megdöbbentette az orosz kommüniké, mely mögött súlyos vereséget sejtenek. Egész Kelet-Poroszország egy hatalmas vizi erőd. Páris, nov. 30. A Journal egy varsói távirata szerint a nehézségek, amelyekkel az oroszok Kelet-Poroszországban szembe találták magukat, leküzdhetetleneknek bizonyultak. A németek Kelet-Poroszországot, azt az országot, amely csupán tavakból, mocsarakból ,13 erdőkből áll, hatalmas vízi erőddé alakították át, — írja a francia lap, — amelyhez hasonlót még senki sem látott. Minden kigondolható tudomány összes segédeszközeit alkalmazták itt. A tavak között a legkisebb földnyelv is valóságos erőd. Az összes el nem árasztott országutak alá vannak aknázva. E síkságon nem csupán tüskés drótsövények vannak, hanem mögöttük sáncok, ezernyi elektromos árammal telített acélrudakkal, amelyek áthághatatlan acélfalat képeznek. A németek előre látták, mily rettenetes veszteségeket lehet ezen erődítésekkel okozni az ellenségnek szinte pazarló módon ki is használták ezt. Ezenfelül igénybe vettek még egé sor hasonló új találmányt. A homonnai ütközet. Berlin, nov. 30. A Berliner Tageblatt külön haditudósítója, Aage Madelung, a homonnai küzdelmekről a következőket írja: A harc Homonna körül véget ért. Az oroszokat, miközben az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett, visszavertük. Három napon át közvetlen közelben szemtanúja voltam a csatának; a három nap közül egyet a tűzvonalban töltöttem, közvetlenül ütegeink mellett, melyek