Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-11 / 313. szám

Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 313. (12,553.) szám. Péntek, december 11. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 82 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 t. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 24-ik oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG : Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26 -40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút , Telefon József 52 96. Az elfogyó orosz puskapor. Egyre feltűnőbb jelentések érkeznek egy feltűnő tényről. Tudniillik már ismé­telve adják hírül azokról a csatamezőkről, hol a mi csapataink vagy a velünk szövet­séges haderők állanak szemben Oroszország xerxesi táboraival, hogy az utóbbi hetekből feltűnővé kezd válni az orosz hadoszlopok nagy takarékossága a muníció használatá­ban, amit úgy a tüzérségi szolgálat körül, mint a közönséges puskatüzelésben észre kellett venni. Hogy ez az észlelet az oro­szokkal szemben álló seregekben feltűnést kelt, annál természetesebb, mentől feltű­nőbb volt a háború elején az az ellenkező tapasztalat, hogy az oroszok mértéktelen pazarlást űznek muníció dolgában. Fogytán van a munició, takaré­kosan kell bánni a municióval. Bizo­nyára nagy baj egy hadseregre nézve és mindennap nagyobb bajt jelenthet az orosz generálisoknak, akiknél a lő­szerrel való takarékosság egyáltalán nem jár együtt az emberanyagnak nagyobb kí­mélésével. Sőt ellenkezőleg, a lőszer fogy­tával még inkább kell föláldozniok ember­tömegeiket. Mikor az orosz ágyú éhes torkától meg kell vonni a hozzávaló muníciót, bizto­san maga a muszka válik ágyútöltelékké. Annál bizonyosabb ez, ha igaz az a másik értesítés, hogy bezzeg az orosz katona gyomra is híjával van a hozzámért táplá­léknak. A fehér cár, minden oroszok kor­látlan ura, sok milliónyi hadsereg is­teni parancsolója, vajon­­ a híres-neve­zetes nagyidai vajda sorsára jutna-e és roppant háborúság, nagyszerű csaták végez­tén csak annak tragikomikus hencegését kel­lene megismételnie. Hej, de fényesen győz­tünk volna, csak nem fogyott volna el a puskaporunk. D­e aki az orosz hadviselés módját és menetét kezdettől figyelemmel kí­sérte, könnyen megértheti, honnét való, hogy az orosz hadsereget a háború-ellátásnak ilyen technikai megakadása is fenyegetheti. A fehér cár elindította Ázsia legszélétől is a rettentő embertömegeket, — hónapokon át titokban tartott mozgósítással, — hogy mint Xerxes az ő perzsáinak, Csingisz kán az ő tatárjainak iszonyú áradatával egyszeriben elborítson minden útjában álló ellenséges se­reget. Az orosz tábornokok, amilyen tősgyö­keres stratégák, eszeveszettül pazarolták az emberéletet is, a lőszert is, csakhogy egyet­len feltartóztathatlak rohamban mentől ha­marább jussanak Berlinig, Bécsig, Buda­pestig. És ha fogyott is gyorsan a temérdek muníció, hogyan is lehetett erre nézve ko­moly gondjuk, amikor megbízhattak annyira kulturál nyugati szövetségeseikben, akik nagyszerű gyáraikból mindig szállíthatják a szükséges pótlást. És ebben szívesen temet­hették el a törzsökös orosz stratégák is a nyugati kultúra hasznát. De inne, hiba esett a stratégiai kréta körül. Oroszország milliónyi hadoszlopai, minden ember- és lőszerpazarlás ellenére, nem törhettek egyetlen irammal Berlin falai alá. Ellenkezőleg, úgy fordult, hogy négy hónapi végletes erőfeszítések után csúfosan megrekedtek Galíciában, ijedten megtorpan­tak sa­ját lengyel földjükön, szemben azzal a m­egülönüítetlen ércfallal, amelyet az osztr­ác­m­agyar és német hadcsapatok emeltek t­­ö­bek. És négy hónapi pazarlás után az orosz stratégáknak is, az orosz katonáknak is fogy­tán van a puskaporuk. Hiába számítottak nyugati szövetségeseikre a munici­pállás dolgában, ezek ugyan bőséges beszerzési for­rásokkal rendelkeznek, de nem találják meg az összeköttetés és a szállítás útját Orosz­ország felé. A Keleti tenger és a Fekete ten­ger útjai a háború kezdetétől el vannak zár­va sz­ámukra, csak a legészakibb Orosz­országban maradt Archangelszk az egyet­len kikötőnek, amelyet Anglia hajói felke­reshettek. De a téli évszak kezdete óta az archangelszki kikötő be van fagyva és vele jéggé vált a szövetségi ölelkezés reménye is. Valóban, a tragikus szerelem végzete üldözi ezt a csodásan kivirult keverten nyugati­keleti, európai-ázsiai szövetséget. Amikor a világ Angliát és Oroszországot még úgy nézte, mint a világpolitika két ellentétes sarkát, mint természetes és kibékíthetlen ellenségeket, akkor találták fel a mondást, hogy a szárazföldi Oroszország mint jeges­medve és a szigeti fekvésű Anglia mint bálna, hiába rontanak gyűlölködve a világ minden részén egymásra, nem tudnak sehol egymás testéhez férkőzni. De most megtör­tént a csoda, a bálna és a jegesmedve hő szerelemre gyuladtak egymás iránt és hogy ismét nem férhetnek egymáshoz, vágyako­zásuknak az egész befagyott Jegestenger állja útját. Ha pedig stratégáknak is, katonáknak is mindjobban elfogy a puskaporuk, ez bi­zony végzetes bajává, halálos romlásává is válhatik egy hadseregnek. Oroszországról rég tudták, rég mondták, hogy olyan óriás, aki agyaglábakon áll. De ha óriás hadsere­gének háborús muníciója is elfogy, sehogy sem állhat meg a lábán. És lészen Csingisz­kán és Tamerlán szörnyű hordája, mely be­tör ide és oda, vadul pusztít és rombol, csak azzal az eredménynyel, hogy a reázúduló csapások alatt mihamar züllötten elkotród­jék és csontjait hagyja hátra az elpusztított föld termék­enyítő trágyájának. Hogy az orosz betörés e végzete be is teljesedjék, erről bizonyára dicső erejét és bátor készségét megillető részben fog gondoskodni a­­mi hadseregünk is. Eddig tizezernél több oroszt fogtunk el. — Visszavert orosz támadás Novoradoiszktól délnyugatra. — A néme­tek folytatták támadásaikat E Lovic körtig.­­ A Visztula jobbpartján harcoló német hadoszlop előnyomulása. — A kárpáti harcokban jelentékeny területet visszaszerez­tünk. — Szerbiában a Milanovác alatti erős ellenséges haderő előt­ti terepszakaszba gyülekeztünk. - Offenzi­vánk előrehaladása Belgrádtól délre. - Itt húsz ágyút zsákmányoltunk.-Frigyes főherceg tábornagyi kinevezése A német flotta S&VOS vesztesése a délam­úbai vizeken. Mielőtt ma a harctéri helyzet újabb eseményeit összegeznék, írjuk ide Arad vá­rosának megkapó állásfoglalását, amely úgy hat, mint a jogos magyar önérzet visz­szatükrözése a pazarul ömlő magyar vér­patakokról. Arad városa — mint a kormány félhivatalosa jelenti — egyhangúlag elfo­gadott egy indítványt, amely a város képvi­selőjét, gróf Tisza István miniszterelnököt arra kéri föl: hasson oda, hogy az osztrák sajtó a magyar csapatok dicsőségét ne az osztrák katonák érdemének tüntesse föl. Lelkes örömmel üdvözöljük Aradot, mert nyíltan a magáévá tette a magyar közvéle­mény sérelmét, aminek mi is már annyi­szor adtunk hangot a Pesti Hírlap hasáb­jain, változatlan. A legdélibb szárnyon, a Kár­pátokban, a helyzet — mint Hofer mai je­lentéséből olvash­atjuk — határozottan a mi javunkra változott. Tegnapi jogos kri­tikánk után jóleső elégtétellel konstatálhat­juk, hogy vezérkarunk mai jelentése már a kárpáti harcokról is megemlékezik s mindjárt azt az örvendetes hirt közli, hogy hadműveleteinkkel s magyar haza terüle­téből már jelentékeny részt sikerült vissza­szereznünk. Ép ilyen örvendetes Hofer je­lentésének az az adata, hogy Nyugat-Gali­ciában eddig több mint tízezer oroszt fog­tunk el. Már a december 8-iki hivatalos je­lentés közölte, hogy nyugat-galiciai támadá­sunk a Doboyce—Wielickánál elfoglalt állásukból kiűzte az oroszokat s e csata eredményeként eddig több mint 5000 fog­lyot szállítottunk el. Támadásunk azonban — mint a két nap előtti jelentés irta — még tart s ezért foglyaink szám­a sem áttekint­hető. Mára azután a foglyok száma máris megduplázódott, több mint tízezer orosz maradt a kezünk között a nyugat-galiciai csatából, amely azonban még most sem ért véget. Mind a két részen újra nagy erőket vittek ebbe a küzdelembe •— mondja a mai vezérkari jelentés. A nyugat-galiciai nagy csatával szem­• A német legfőbb hadvezetőség és a mi vezérkarunk mai jelentéseiből megállapít­hatjuk, hogy a keleti harctér óriási front­ján csaknem végesvégig csaták folynak; egyedül dél-lengyelországi arcvonalunkon volt tegnap aránylagos nyugalom; egyéb­ként azonban még a legszélső szárnyakon sem szünetelnek a harcok. A legészakibb szárnyon, a Mazuri-tavaktól keletre, egye­lőre ugyan csak a tüzérség harcol, mint a német jelentés közli. A helyzet tehát itt A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal

Next