Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-11 / 313. szám
Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 313. (12,553.) szám. Péntek, december 11. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 82 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 t. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 24-ik oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG : Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26 -40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút , Telefon József 52 96. Az elfogyó orosz puskapor. Egyre feltűnőbb jelentések érkeznek egy feltűnő tényről. Tudniillik már ismételve adják hírül azokról a csatamezőkről, hol a mi csapataink vagy a velünk szövetséges haderők állanak szemben Oroszország xerxesi táboraival, hogy az utóbbi hetekből feltűnővé kezd válni az orosz hadoszlopok nagy takarékossága a muníció használatában, amit úgy a tüzérségi szolgálat körül, mint a közönséges puskatüzelésben észre kellett venni. Hogy ez az észlelet az oroszokkal szemben álló seregekben feltűnést kelt, annál természetesebb, mentől feltűnőbb volt a háború elején az az ellenkező tapasztalat, hogy az oroszok mértéktelen pazarlást űznek muníció dolgában. Fogytán van a munició, takarékosan kell bánni a municióval. Bizonyára nagy baj egy hadseregre nézve és mindennap nagyobb bajt jelenthet az orosz generálisoknak, akiknél a lőszerrel való takarékosság egyáltalán nem jár együtt az emberanyagnak nagyobb kímélésével. Sőt ellenkezőleg, a lőszer fogytával még inkább kell föláldozniok embertömegeiket. Mikor az orosz ágyú éhes torkától meg kell vonni a hozzávaló muníciót, biztosan maga a muszka válik ágyútöltelékké. Annál bizonyosabb ez, ha igaz az a másik értesítés, hogy bezzeg az orosz katona gyomra is híjával van a hozzámért tápláléknak. A fehér cár, minden oroszok korlátlan ura, sok milliónyi hadsereg isteni parancsolója, vajon a híres-nevezetes nagyidai vajda sorsára jutna-e és roppant háborúság, nagyszerű csaták végeztén csak annak tragikomikus hencegését kellene megismételnie. Hej, de fényesen győztünk volna, csak nem fogyott volna el a puskaporunk. De aki az orosz hadviselés módját és menetét kezdettől figyelemmel kísérte, könnyen megértheti, honnét való, hogy az orosz hadsereget a háború-ellátásnak ilyen technikai megakadása is fenyegetheti. A fehér cár elindította Ázsia legszélétől is a rettentő embertömegeket, — hónapokon át titokban tartott mozgósítással, — hogy mint Xerxes az ő perzsáinak, Csingisz kán az ő tatárjainak iszonyú áradatával egyszeriben elborítson minden útjában álló ellenséges sereget. Az orosz tábornokok, amilyen tősgyökeres stratégák, eszeveszettül pazarolták az emberéletet is, a lőszert is, csakhogy egyetlen feltartóztathatlak rohamban mentől hamarább jussanak Berlinig, Bécsig, Budapestig. És ha fogyott is gyorsan a temérdek muníció, hogyan is lehetett erre nézve komoly gondjuk, amikor megbízhattak annyira kulturál nyugati szövetségeseikben, akik nagyszerű gyáraikból mindig szállíthatják a szükséges pótlást. És ebben szívesen temethették el a törzsökös orosz stratégák is a nyugati kultúra hasznát. De inne, hiba esett a stratégiai kréta körül. Oroszország milliónyi hadoszlopai, minden ember- és lőszerpazarlás ellenére, nem törhettek egyetlen irammal Berlin falai alá. Ellenkezőleg, úgy fordult, hogy négy hónapi végletes erőfeszítések után csúfosan megrekedtek Galíciában, ijedten megtorpantak saját lengyel földjükön, szemben azzal a megülönüítetlen ércfallal, amelyet az osztrácmagyar és német hadcsapatok emeltek töbek. És négy hónapi pazarlás után az orosz stratégáknak is, az orosz katonáknak is fogytán van a puskaporuk. Hiába számítottak nyugati szövetségeseikre a municipállás dolgában, ezek ugyan bőséges beszerzési forrásokkal rendelkeznek, de nem találják meg az összeköttetés és a szállítás útját Oroszország felé. A Keleti tenger és a Fekete tenger útjai a háború kezdetétől el vannak zárva számukra, csak a legészakibb Oroszországban maradt Archangelszk az egyetlen kikötőnek, amelyet Anglia hajói felkereshettek. De a téli évszak kezdete óta az archangelszki kikötő be van fagyva és vele jéggé vált a szövetségi ölelkezés reménye is. Valóban, a tragikus szerelem végzete üldözi ezt a csodásan kivirult keverten nyugatikeleti, európai-ázsiai szövetséget. Amikor a világ Angliát és Oroszországot még úgy nézte, mint a világpolitika két ellentétes sarkát, mint természetes és kibékíthetlen ellenségeket, akkor találták fel a mondást, hogy a szárazföldi Oroszország mint jegesmedve és a szigeti fekvésű Anglia mint bálna, hiába rontanak gyűlölködve a világ minden részén egymásra, nem tudnak sehol egymás testéhez férkőzni. De most megtörtént a csoda, a bálna és a jegesmedve hő szerelemre gyuladtak egymás iránt és hogy ismét nem férhetnek egymáshoz, vágyakozásuknak az egész befagyott Jegestenger állja útját. Ha pedig stratégáknak is, katonáknak is mindjobban elfogy a puskaporuk, ez bizony végzetes bajává, halálos romlásává is válhatik egy hadseregnek. Oroszországról rég tudták, rég mondták, hogy olyan óriás, aki agyaglábakon áll. De ha óriás hadseregének háborús muníciója is elfogy, sehogy sem állhat meg a lábán. És lészen Csingiszkán és Tamerlán szörnyű hordája, mely betör ide és oda, vadul pusztít és rombol, csak azzal az eredménynyel, hogy a reázúduló csapások alatt mihamar züllötten elkotródjék és csontjait hagyja hátra az elpusztított föld termékenyítő trágyájának. Hogy az orosz betörés e végzete be is teljesedjék, erről bizonyára dicső erejét és bátor készségét megillető részben fog gondoskodni ami hadseregünk is. Eddig tizezernél több oroszt fogtunk el. — Visszavert orosz támadás Novoradoiszktól délnyugatra. — A németek folytatták támadásaikat E Lovic körtig. A Visztula jobbpartján harcoló német hadoszlop előnyomulása. — A kárpáti harcokban jelentékeny területet visszaszereztünk. — Szerbiában a Milanovác alatti erős ellenséges haderő előtti terepszakaszba gyülekeztünk. - Offenzivánk előrehaladása Belgrádtól délre. - Itt húsz ágyút zsákmányoltunk.-Frigyes főherceg tábornagyi kinevezése A német flotta S&VOS vesztesése a délamúbai vizeken. Mielőtt ma a harctéri helyzet újabb eseményeit összegeznék, írjuk ide Arad városának megkapó állásfoglalását, amely úgy hat, mint a jogos magyar önérzet viszszatükrözése a pazarul ömlő magyar vérpatakokról. Arad városa — mint a kormány félhivatalosa jelenti — egyhangúlag elfogadott egy indítványt, amely a város képviselőjét, gróf Tisza István miniszterelnököt arra kéri föl: hasson oda, hogy az osztrák sajtó a magyar csapatok dicsőségét ne az osztrák katonák érdemének tüntesse föl. Lelkes örömmel üdvözöljük Aradot, mert nyíltan a magáévá tette a magyar közvélemény sérelmét, aminek mi is már annyiszor adtunk hangot a Pesti Hírlap hasábjain, változatlan. A legdélibb szárnyon, a Kárpátokban, a helyzet — mint Hofer mai jelentéséből olvashatjuk — határozottan a mi javunkra változott. Tegnapi jogos kritikánk után jóleső elégtétellel konstatálhatjuk, hogy vezérkarunk mai jelentése már a kárpáti harcokról is megemlékezik s mindjárt azt az örvendetes hirt közli, hogy hadműveleteinkkel s magyar haza területéből már jelentékeny részt sikerült visszaszereznünk. Ép ilyen örvendetes Hofer jelentésének az az adata, hogy Nyugat-Galiciában eddig több mint tízezer oroszt fogtunk el. Már a december 8-iki hivatalos jelentés közölte, hogy nyugat-galiciai támadásunk a Doboyce—Wielickánál elfoglalt állásukból kiűzte az oroszokat s e csata eredményeként eddig több mint 5000 foglyot szállítottunk el. Támadásunk azonban — mint a két nap előtti jelentés irta — még tart s ezért foglyaink száma sem áttekinthető. Mára azután a foglyok száma máris megduplázódott, több mint tízezer orosz maradt a kezünk között a nyugat-galiciai csatából, amely azonban még most sem ért véget. Mind a két részen újra nagy erőket vittek ebbe a küzdelembe •— mondja a mai vezérkari jelentés. A nyugat-galiciai nagy csatával szem• A német legfőbb hadvezetőség és a mi vezérkarunk mai jelentéseiből megállapíthatjuk, hogy a keleti harctér óriási frontján csaknem végesvégig csaták folynak; egyedül dél-lengyelországi arcvonalunkon volt tegnap aránylagos nyugalom; egyébként azonban még a legszélső szárnyakon sem szünetelnek a harcok. A legészakibb szárnyon, a Mazuri-tavaktól keletre, egyelőre ugyan csak a tüzérség harcol, mint a német jelentés közli. A helyzet tehát itt A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal