Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-16 / 318. szám

1 * XXXVI. évfolyam, 313. (12,558.) szám. Szerda, december 16. ELÖFI5ETÉSI ÁHAK : Egész évre 32 K — f Félévre ......... 1G „ — „ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra 2 „ 80 „ _ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron Í2 f. kz apró hiriJeíssekre vonatkozó minden tudnivaló a 24-ik oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26 —40. FiÓKKI ADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körut L Telelőn Jőzsei 52 96. A Pesti Hirlap mai számában az orosz harctéri eseményekre vonatkozó legújabb kirek között egy Rómából érkezett rendki­vül érdekes hir kötötte le a figyelmünket. Maga a hir ugyan nem közöl szorosan vett harctéri eseményt és az sem mondható el róla, hogy egészen friss keletű volna. De a lengyelországi nagy csata, közepette, amely annyira a mi javunkra fordult, időszerűnek tetszik, hogy foglalkozzunk vele, hogy fog­lalkozzunk Rennenkampffal és társaival, akiknek kétségtelenül nagy a részük abban, ha a lengyelországi csata annyira a mi javunkra fordult. Bármennyire nyilvánvaló is az, hogy a lodzi csatát Hindenburg geniális stratégiája tervelte ki, másrészt lehetetlen szemet hunyni afölött, hogy e stratégiai mű sikeres végrehajtása nem egyedül Hindenburgtól függött, hanem függött azoktól az orosz hadvezérektől is, akik a végrehajtását nem tudták meg­zavarni. De ezenkivül más okunk is van arra, hogy a háború eseményei közben Rennen­kampffal és társaival épen most foglalkoz­zunk. Valljuk meg őszintén, eddig nem tud­tunk egészen hinni azokban a hirekben, amelyek Rennenkampfról több mint egy hét óta száguldanak végig Európán ke­vésbbé megbízható forrásokból. Az a hir azonban, ami mai lapunkban jelent meg ugyanerről a thémáról, már Rómából érkezett s Rómába egyenesen Pétervárról táviratozták meg. Hozzá kell még venni azt is, hogy az e théma körül több mint egy hete fölbukkant hirek mindvégig eáfolat­lanok maradtak, holott Pétervárról rend­szerint meg szokták cáfolni nemcsak a hamis híreket, hanem azokat is, amelyek bár igazak, de kellemetlenek az orosz had­vezetésre és igy rossz hatást kelthetnek az orosz közvéleményben. Azok után tehát, hogy az orosz cenzúra most még sem gátol­ta meg a Rennenkampf és társai ügyének egyenesen Pétervárról való továbbadását: nem lehet egyébre következtetni, mint arra, hogy még az orosz cenzúra is a jobbik eszé­hez fordiilt ebben a kérdésben és azt a nagy megdöbbenést, amit az oroszok lengyelor­szági veresége okozott Pétervárott, továbbá Párisban és Londonban, ellensúlyozni, tom­pítani próbálja most azzal, hogy nem csukja be az ablakot Rennenkampf és társai ügyé­nek szellőztetése előtt, hogy nem tesz többé lakatot azokra, akik a bűnös orosz hadvezé­rekről beszélni akarnak. És a mai Rómán át érkezett pétervári hir mutatja, ott már beszélni lehet Rennen­kampfnak és társainak a viselt dolgairól. Rennenkampffal együtt a legújabb hír sze­rint két más orosz tábornokot is letartóztat­tak s haditörvényszék elé állítanak. A tá­bornokokat azzal vádolják, hogy megkés­tek, nem mentek a szorongatott Szamszonov tábornok segítségére s ezzel előidézték az oroszok nagy vereségét és Lodz elestét, ami­nek a „kiürítése", mint a következmények mutatták, még sem ment olyan simán. A három orosz tábornok Nikolajevies nagy­herceg főhadiszállásán erős őrizet alatt van. Hogy pedig mit jelent Nikolajevies nagy­herceg közelében lenni, arról Rennenkampf­nak és társainak már szomorú értesüléseik lehettek abból az időből, amikor még nem ők voltak soron, hanem egy Szafimov ne­vezetű tábornok, akit a Mazuri-tavaknál lefolyt csata után Nikolajevies maga elé idézett, sajátkezüleg tépte le róla a váll­rojtot, sőt a földre teperte s csak azután tartóztatta le és állíttatta haditörvény­szék elé. Sajnáljuk Rennenkampfot és két, más hirek szerint pláne hat tábornok-társát, akikre, ugy látszik, most hasonló sors vár. De tálán nem is annyira humanitárius szempontból fakad bennünk ez a sajnálko­zás, mint inkább abból az egészséges önzés­ből, hogy kár az ilyen tábornokokat a hábo­rú további folyamára elveszítenünk. És ez­zel nem kisebbítjük Hindenburgot sem. A legragyogóbb tehetségű hadvezérnek is lehe­tőleg olyan ellenfélre van szüksége, akin ala­posan végigpróbálhatja a haditervét. Ren­nenkampfot haditörvényszék elé állítják, de Jofüret, lám, nem állítják haditörvény­szék elé és a francia harctéren nem is akadt eddig egy Hindenburghoz hasonló német hadvezér. Rennenkampfnak és társainak állító­lag az a bűnök, hogy két nappal megkéstek Lengyelországban. Orosz fogalmak szerint talán nem is olyan rettenetes bűn és a Hin­denburg orosz fogalmak szerint hihetetlen gyorsasága is föltétlenül mentő körülmény. Hozzá kell még venni, hogy Rennenkampf tábornokhoz nagy reményeket fűztek min­dig Oroszországban. A keletporoszországi orosz offenziva után a cár is magas rendjel­lel tüntette ki. Most a vállrojttal együtt ezt is leszakítsa róla Nikolajevies? Nagyon kí­vánjuk, hogy társaival együtt tisztázza ma* gát a haditörvényszék előtt s ha másként nem megy, legalább a maga személyét húz­za ki a csávából azzal, liogy társait még jobban a viz alá nyomja. Rennenkampfra­még szükségünk van. Két napi késedelem? Talán ebbői is kivághatja magát, hiszen ami megkésette, az a köd volt — és a köd olyan rettenetesen ragályos; nem lehet rossz néven venni, ha nemcsak a lengyel síkokra ül rá, hanem az orosz tábornokok agyvelejére is. Más volna a helyzet, ha Rennenkampf és társai előbb érkeztek vol­na, siettek volna, rohantak volna a kitűzött helyre ... ük azonban, szegények, csak megkéstek és nem is egy gondolattal, csak a lábukkal . , , Ragaszkodnunk kell R-ennen­kampfhoz. 31.000 ui mmz fogoly — Megingott a dél­Az egész arcvonalon ii mmz frent is. A szerb harctérről tegnap kiadott hi­vatalos jelentés után, amely offenzivánk föladásával kapcsolatosan szükségesnek tar­totta hangsúlyozottan kiemelni, hogy „ez­zel szemben áll Belgrád bevétele" — a mai hivatalos jelentésről elmondható, hogy egé­szen váratlanul hatott. A mai jelentés nem kevesebbet közöl annál, hogy a hadműveleti helyzet egyelőre Belgrád föladását is taná­csolta. December 2-ikától december 15-ikéig, mindössze tehát tizenhárom napig lengett ő felsége lobogója a belgrádi vár fokán. Hogy tizenhárom napi uralom után a szerb fővárost föl kellett adnunk, az erkölcsi szempontból föltétlenül fájdalmas esemény, épen olyan fájdalmas, mint aminő straté­giai szempontból az, hogy megelőzőleg több hetes szerbiai offenzívunkat is föl kellett adnunk az egész vonalon. Amit hónapok alatt előkészítettünk, az napok alatt veszett el/a föld, amit hetek alatt hódítottunk meg, órák alatt siklott ki lábaink alól. Augusz­tusban az orosz offenziva mellékakcióvá degradálta a szeri) háborút, de Közben e mellékacikó oly biztatóan haladt, hogy egész Európa fölfigyelt rá. És most decembert irunk . . . A közvélemény tükrének, a sajtónak, nem feladata, hogy a háború alatt a miért-et kutassa. A kritikát ezekben az időkben azok­nak kell gyakorolni ok, akik egyedül illetéke­sek rá. A közvéleménvnek ezekben az idők­ben csak fájdalma van és ezt a világ semmi, féle joga el nem veheti tőle. És a közvéle­ménynek véleménye is Van; de ez a véle­mény egy hajszállal sem több annál, hogy, valahol, valami történt. Hogy hol és mi, an­nak a megállapítása már ismét nem a mi dolgunk, hanem a hadvezetőségé, amelyre a háború első pillanatától rábíztuk vérün­ket, vagyonunkat, mindenünket és amely­ben rendületlenül kell bíznunk a jövőben is. Egyről egészen bizonyosak lehetünk és pedig arról, liogy amikor a hivatalos je­lentés azt irja Belgrád föladása kapcsán, hogy a csapatok a kiáltott fáradalmaktól és harcoktól szenvedtek ugyan, de a leg­jobb szellemtől vannak áthatva: akkor a magyar közvélemény nevében is beszél. A szerbekben csalódtunk. Rájuk talán a leg­inkább illik a napoleoni mondás, hogy el­lenségnek olyan ellenség, akit nem elég egy­szer agyonverni, még meg is kell bukfen­ceztetni utána. De magunkban nem csalód­hattunk. A szerbek újra visszadobtak saját földünkre. Ahányszor visszadobnak, annyi­szor ugrik a magyar katona ujult erővel, Antheuszként talpra. És a magyar anya­föld erejének minden hadvezetésen keresz­tül végül is diadalmaskodnia kell. • Ugyanazon a napon, amikor Szerbia visszakapta országa fővárosát, Belgrádot, — a hatalmas protektort fájdalmas csapás A Pesti Hirlap mai száma 24 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék