Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-16 / 318. szám

2 * PESTI HIRLAP , 1914. december 16., szerda, érte az orosz harctéren. Ezúttal nem a né­metek, hanem a mi seregeink okoztak a front nagy részére átható erejű vereséget az orosz seregeknek. Vezérkarunk mai jelen­tése szerint hadseregeink offenzívája Nyu­gat-Galíciában az ellenséget visszavonulás­ra kényszerítette és az oroszok arcvonalát Dél-Lengyelországban is megingatta. Az általános helyzetet jellemzi a vezérkari je­lentésnek ez az első mondata. A részletekre rátérve, elmondja, hogy az ellenséget Nyu­gat-Galiciában dél felől fáradhatatlanul ül­döző csapataink tegnap a Jaslo—Rajbrot­vonalba jutottak. Az a front tehát, amely a nyugat-galiciai offenzíva megindulásakor a Wielicka—Doboyce-vonalról indult ki, im­már kiszélesedett s a Niepolomice—Rajbrot —Jaslo—Dukla-vonalra vehető fel és a tizenkét kilométeres frontból százharminc kilométer hosszú arcvonal alakult ki. Ezen a hosszú harcvonalon üldözik most fárad­hatatlanul az ellenséget csapataink dél és nyugat felől egyaránt. Tegnap még Zm­ig­rodnál állottak csapataink, amelyek a Kár­pátokból nyomultak előre és ma már a Zmigrodtól tizenhat kilométernyire északra fekvő Jaslonál állanak. Egy nap alatt tizen­hat kilométer: ez az adat a legfrappánsabb bizonysága annak a páratlanul gyors tem­pónak, amelylyel az ellenséget üldözzük. Ebből az adatból bizvást lehet következtet­ni arra is, h­ogy az oroszok visszavonulása egyáltalában nem történhetik rendben és ezt a következtetést igazolja Hofer jelenté­sének az a része is, hogy csapataink üldözés közben, valamint a legutóbbi csatában har­mincegyezer oroszt ejtettek foglyul. A leg­utóbbi csata, amelyről hírt kaptunk, a lima­novai csata volt, amelyben az oroszok nyu­gat-galiciai déli szárnyát vertük meg. Két nappal ezelőtt, december 13-án, jelentette Hofer a limanovai győzelmet, az utána kö­vetkező napon pedig azt közölte, hogy az ellenség üldözése folyamatban van. Ugyan­csak december 14-én jelentette azt is, hogy a Kárpátokból előnyomuló csapataink ki­lencezer oroszt ejtettek foglyul. Ez a kilenc­ezer orosz tehát valószínűleg beleértendő a ma jelentett harmincegy ezerbe, de az ötö­dik hónapja tartó háborúnak kétségtelenül egyik legnagyobb sikere, hogy két nap alatt harmincegyezer ellenséges katona került fogságunkba. Az oroszok nyugat-galiciai szárnya megbomlott és gyorsan menekvő visszavonulásra kényszerült. Ez a vissza­vonulás pedig még inkább gyorsítja előnyo­mulásunk tempóját: csapatainknak most az a feladatuk, hogy az oroszokat két tűz közé kapják és minél nagyobb veszteséget okoz­zanak nekik. A limanovai csata eredményét már eddig is minden csodálatot megérdem­lően aknázták ki és reméljük, hogy ennek kapcsán újabb sikerekről is hírt kapunk. Nyugat-galiciai offenzívánk ereje azonban nemcsak az itt álló orosz seregek rendjét bontotta meg, hanem áthatott a dél­lengyelországi frontra is. A mai német hivatalos jelentés, amely dél tájban szokott nyilvánosságra kerülni, azt közli ugyan, hogy Orosz-Lengyelországban nem történt jelentősebb esemény, a mi vezérkarunk je­lentése azonban, amely az esti órákban érke­zik meg, a harctérnek erről a részéről is ör­vendetes hírt közöl: az ellenség a Rajbrot — Niepolimice — Wolbrom — Novora­domszk — Petrokov-vonalon visszavonuló mozdulatokat tesz. (Niepolimice Krakótól keletre 20 kilométerre van.) E több mint kétszáz kilométeres fron­ton egyelőre csupán megingott az orosz arcvonal, a másik, Rajbrot—Jaslo—Dukla­vonalon azonban, amely mintegy száz kilo­méter hosszú, máris erélyesen üldözzük az ellenséget. Nyilvánvaló tehát, hogy az oro­szok mindinkább a Visztula vonala felé kényszerülnek és nyilvánvaló az is, hogy mihelyt a dél-lengyelországi frontjuk ellen is megkezdjük az üldözést, ezt erősen meg fogják szenvedni észak-lengyelországi frontjukon is. Azt, hogy az ellenség merre menekülhet, most már teljesen és tökélete­sen mi állapítjuk meg. A mi tervünk, min­den igyekvésünk pedig az volt, hogy az orosz seregeket elvágjuk egymástól és hogy ez a tervünk eddigelé sikerült is, azt épen az mutatja, hogy nyugat-galiciai sikereinkre semmi akadályozó hatással nem tudott len­ni az egymagában vergődő dél-lengyelor­szági orosz sereg, amely most, annyi kínos és kétségbeesett áttörési kísérlet után ku­darccal visszavonulni kénytelen. Mert ne feledjük el: az oroszoknak úgyszólván egyetlen reményük az volt, hogy Dél-Len­gyelországban át tudják majd törni a fron­tunkat és ezzel megnyitják az utat maguk előtt Krakó és Szilézia felé, amivel elérhet­ték volna azt is, hogy egész offenzívánk cél­talanná vált volna. Ilyen tervek azonban csak egységes hadvezetéssel, egymással ko­operáló seregekkel érhetők el, nem pedig szétszakított, egymástól elkülönített had­erőkkel. Abban tehát, hogy az orosz front a Raj­brot—Niepolimice—Wolbrom—Novo­radomszk—Petrokov-vonalon visszavonul, egyik legnagyobb sikerünket szögezi le a hivatalos jelentés. Tudjuk, napokon keresz­tül erőlködött a dél-lengyelországi orosz se­reg, hogy offenzívájával javítson a többi sereg helyzetén. Minden támadása összeom­lott seregeink ércfalán és a sok véres vesz­teség után most vissza kell vonulnia. Mi más ez, mint a kudarc nyílt beismerése? Az orosz hadvezetőség alighanem megint leké­sett . . . A mi impozáns sikerünk, amely dia­dalmi szignumként harmincegyezer orosz foglyot tud fölmutatni, talán még alapvetőbb előkészítője az orosz sereg katasztrófájá­nak, mint amilyen a lodzi német diadal volt. Egy bizonyos: jelentékenyen elő fogja segí­teni a németek operációját Észak-Lengyel­országban. Ha ma, mint a német legfőbb hadvezetőség közli, a Soldautól Mlaván át Csech­anov irányában előrenyomult német hadoszlopnak a túlerős ellenséggel szemben régi állásaiba is kellett vonulnia, ez az előnyomulás, amely az orosz seregeket észa­ki körzetben fenyegeti átkarolással, meg fog történni a dél-lengyelországi siker ki­hatásaképen valamivel később és any­nyival is inkább, mert a németek gondos­kodni fognak a kellő erősítésekről is. Min­dent összevéve: igen alapos az entente saj­tójának a riadozása, amely katasztrófától félti az orosz sereget. Ilyen körülmények között jogosan re­mélhető, hogy illuzóriussá válik az oroszok­nak az a kínos vergődése, hogy az erdős Kárpátokban ismét kísérleteznek. Legújab­ban, mint a hivatalos jelentés közli, az erdős Kárpátokban a Latorca völgyében igyekeznek előnyomulni. Az oroszok Bereg­megye felé igyekvő előnyomulása ellen a szükséges intézkedések azonban megtörtén­tek és reméljük, hogy ezt az kalandot, ame­lyet nyilván nem is stratégiai okok okoztak, hanem inkább az éhező oroszok élelemszer­zési vágya, hamarosan szintén véresen meg fogják keserülni. A szerb zsarctér. Hivatalos jelentés. A déli hadszintérről hivatalosan jelen­tik. (Érkezett december 15-én délután 1 óra 15 perckor). A jobbszárnyunk szükségessé vált visszavonulása folytán előál­lott hadműveleti helyzet tanácsossá tette, hogy Belgrádot egy­előre feladjuk. A várost harc nélkül ürítettük ki. A csapatok a kiállott fáradalmaktól és harcoktól szenvedtek ugyan, de a legjobb szellemtől vannak áthatva. A szerbiai harcok. Szófia, dec. 15. A szófiai lapok hosszabb tudósításokat hoznak az utóbbi napok erős küzdelmeiről, amelyek a szerb harctéren december 3-ától 9-éig folyak le egy körülbelül száz kilométe­res fronton. A szerbek összeszedték minden erejüket, s egy végső erőfeszítéssel minden harcba vihető erejüket a frontba dobták. Az osztrák-magyar seregek parancsnoksága felismerve a helyzetet, elrendelte a csapatok új elhelyezkedését, hogy egy neki kedvezőbb terepen vegye fel a küzdelmet. A kisebb te­repen sokkal jobban ki tudnák használni erejüket, míg a nagyobb frontot nem tud­ják kitölteni, s minden elszántságuk mellett sem tudhatnak oly eredményt elérhetni. A centrumban és a balszárnyon kezdték meg a szerbek a hosszú fronton az offenzívát, mely küzdelem a Rudnik-hegynél kulmi­nált. A szerb sajtóiroda által kiadott hiva­talos jelentés a legjobban jellemzi a hely­zetet, amikor beismeri, hogy „veszteségeink óriásiak voltak." 25.000 albán betört Szerbiába. Frankfurt, dec. ,15. A lapok jelentik Athénből, hogy huszonöt­ezer albán betört Szerbiába. és orosz harctér. Vezérkarunk jelentése. Hivatalos jelentés. Kiadatott dec. 15-éig délben. Érkezett este 6 óra 50 perckor. Nyugat-Galiciában hadserege­ink offenzívája az ellenséget visz­szavonulásra kényszeritette és az oroszok arcvonalát Dél-Lengyelor­szágban is megingatta. Az ellensé­get Nyugat-Galiciában dél felől fá­radhatatlanul üldöző csapataink tegnap Jaslor Rajbrodt­­vonalba jutottak. Üldözés közben, valamint az utolsó csatában az eddigi jelentések szerint 31.000 oroszt fogtunk el. Ma hírek érkeztek arról, hogy az ellenség a Rajbrodt—Niepolomice —Wolbrom —Noworadomsk—Piotr­kow egész vonalán visszavonuló mozdulatokat tesz. Az Erdős-Kárpátokban az el­lenséges erőknek a Latorca völgyé­ben való előnyomulása ellen megfe­lelő intézkedéseket tettünk. Höfer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. A nagy főhadiszállás közli december 15-én délelőtt. Berlin, dec. 15. Kelet-Poroszországban nincs semmi újság. A Soldautól Miawán át Ciecha­now irányában előrenyomult német hadoszlop a túlerős ellenség-

Next