Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-16 / 318. szám
2 * PESTI HIRLAP , 1914. december 16., szerda, érte az orosz harctéren. Ezúttal nem a németek, hanem a mi seregeink okoztak a front nagy részére átható erejű vereséget az orosz seregeknek. Vezérkarunk mai jelentése szerint hadseregeink offenzívája Nyugat-Galíciában az ellenséget visszavonulásra kényszerítette és az oroszok arcvonalát Dél-Lengyelországban is megingatta. Az általános helyzetet jellemzi a vezérkari jelentésnek ez az első mondata. A részletekre rátérve, elmondja, hogy az ellenséget Nyugat-Galiciában dél felől fáradhatatlanul üldöző csapataink tegnap a Jaslo—Rajbrotvonalba jutottak. Az a front tehát, amely a nyugat-galiciai offenzíva megindulásakor a Wielicka—Doboyce-vonalról indult ki, immár kiszélesedett s a Niepolomice—Rajbrot —Jaslo—Dukla-vonalra vehető fel és a tizenkét kilométeres frontból százharminc kilométer hosszú arcvonal alakult ki. Ezen a hosszú harcvonalon üldözik most fáradhatatlanul az ellenséget csapataink dél és nyugat felől egyaránt. Tegnap még Zmigrodnál állottak csapataink, amelyek a Kárpátokból nyomultak előre és ma már a Zmigrodtól tizenhat kilométernyire északra fekvő Jaslonál állanak. Egy nap alatt tizenhat kilométer: ez az adat a legfrappánsabb bizonysága annak a páratlanul gyors tempónak, amelylyel az ellenséget üldözzük. Ebből az adatból bizvást lehet következtetni arra is, hogy az oroszok visszavonulása egyáltalában nem történhetik rendben és ezt a következtetést igazolja Hofer jelentésének az a része is, hogy csapataink üldözés közben, valamint a legutóbbi csatában harmincegyezer oroszt ejtettek foglyul. A legutóbbi csata, amelyről hírt kaptunk, a limanovai csata volt, amelyben az oroszok nyugat-galiciai déli szárnyát vertük meg. Két nappal ezelőtt, december 13-án, jelentette Hofer a limanovai győzelmet, az utána következő napon pedig azt közölte, hogy az ellenség üldözése folyamatban van. Ugyancsak december 14-én jelentette azt is, hogy a Kárpátokból előnyomuló csapataink kilencezer oroszt ejtettek foglyul. Ez a kilencezer orosz tehát valószínűleg beleértendő a ma jelentett harmincegy ezerbe, de az ötödik hónapja tartó háborúnak kétségtelenül egyik legnagyobb sikere, hogy két nap alatt harmincegyezer ellenséges katona került fogságunkba. Az oroszok nyugat-galiciai szárnya megbomlott és gyorsan menekvő visszavonulásra kényszerült. Ez a visszavonulás pedig még inkább gyorsítja előnyomulásunk tempóját: csapatainknak most az a feladatuk, hogy az oroszokat két tűz közé kapják és minél nagyobb veszteséget okozzanak nekik. A limanovai csata eredményét már eddig is minden csodálatot megérdemlően aknázták ki és reméljük, hogy ennek kapcsán újabb sikerekről is hírt kapunk. Nyugat-galiciai offenzívánk ereje azonban nemcsak az itt álló orosz seregek rendjét bontotta meg, hanem áthatott a déllengyelországi frontra is. A mai német hivatalos jelentés, amely dél tájban szokott nyilvánosságra kerülni, azt közli ugyan, hogy Orosz-Lengyelországban nem történt jelentősebb esemény, a mi vezérkarunk jelentése azonban, amely az esti órákban érkezik meg, a harctérnek erről a részéről is örvendetes hírt közöl: az ellenség a Rajbrot — Niepolimice — Wolbrom — Novoradomszk — Petrokov-vonalon visszavonuló mozdulatokat tesz. (Niepolimice Krakótól keletre 20 kilométerre van.) E több mint kétszáz kilométeres fronton egyelőre csupán megingott az orosz arcvonal, a másik, Rajbrot—Jaslo—Duklavonalon azonban, amely mintegy száz kilométer hosszú, máris erélyesen üldözzük az ellenséget. Nyilvánvaló tehát, hogy az oroszok mindinkább a Visztula vonala felé kényszerülnek és nyilvánvaló az is, hogy mihelyt a dél-lengyelországi frontjuk ellen is megkezdjük az üldözést, ezt erősen meg fogják szenvedni észak-lengyelországi frontjukon is. Azt, hogy az ellenség merre menekülhet, most már teljesen és tökéletesen mi állapítjuk meg. A mi tervünk, minden igyekvésünk pedig az volt, hogy az orosz seregeket elvágjuk egymástól és hogy ez a tervünk eddigelé sikerült is, azt épen az mutatja, hogy nyugat-galiciai sikereinkre semmi akadályozó hatással nem tudott lenni az egymagában vergődő dél-lengyelországi orosz sereg, amely most, annyi kínos és kétségbeesett áttörési kísérlet után kudarccal visszavonulni kénytelen. Mert ne feledjük el: az oroszoknak úgyszólván egyetlen reményük az volt, hogy Dél-Lengyelországban át tudják majd törni a frontunkat és ezzel megnyitják az utat maguk előtt Krakó és Szilézia felé, amivel elérhették volna azt is, hogy egész offenzívánk céltalanná vált volna. Ilyen tervek azonban csak egységes hadvezetéssel, egymással kooperáló seregekkel érhetők el, nem pedig szétszakított, egymástól elkülönített haderőkkel. Abban tehát, hogy az orosz front a Rajbrot—Niepolimice—Wolbrom—Novoradomszk—Petrokov-vonalon visszavonul, egyik legnagyobb sikerünket szögezi le a hivatalos jelentés. Tudjuk, napokon keresztül erőlködött a dél-lengyelországi orosz sereg, hogy offenzívájával javítson a többi sereg helyzetén. Minden támadása összeomlott seregeink ércfalán és a sok véres veszteség után most vissza kell vonulnia. Mi más ez, mint a kudarc nyílt beismerése? Az orosz hadvezetőség alighanem megint lekésett . . . A mi impozáns sikerünk, amely diadalmi szignumként harmincegyezer orosz foglyot tud fölmutatni, talán még alapvetőbb előkészítője az orosz sereg katasztrófájának, mint amilyen a lodzi német diadal volt. Egy bizonyos: jelentékenyen elő fogja segíteni a németek operációját Észak-Lengyelországban. Ha ma, mint a német legfőbb hadvezetőség közli, a Soldautól Mlaván át Csechanov irányában előrenyomult német hadoszlopnak a túlerős ellenséggel szemben régi állásaiba is kellett vonulnia, ez az előnyomulás, amely az orosz seregeket északi körzetben fenyegeti átkarolással, meg fog történni a dél-lengyelországi siker kihatásaképen valamivel később és anynyival is inkább, mert a németek gondoskodni fognak a kellő erősítésekről is. Mindent összevéve: igen alapos az entente sajtójának a riadozása, amely katasztrófától félti az orosz sereget. Ilyen körülmények között jogosan remélhető, hogy illuzóriussá válik az oroszoknak az a kínos vergődése, hogy az erdős Kárpátokban ismét kísérleteznek. Legújabban, mint a hivatalos jelentés közli, az erdős Kárpátokban a Latorca völgyében igyekeznek előnyomulni. Az oroszok Beregmegye felé igyekvő előnyomulása ellen a szükséges intézkedések azonban megtörténtek és reméljük, hogy ezt az kalandot, amelyet nyilván nem is stratégiai okok okoztak, hanem inkább az éhező oroszok élelemszerzési vágya, hamarosan szintén véresen meg fogják keserülni. A szerb zsarctér. Hivatalos jelentés. A déli hadszintérről hivatalosan jelentik. (Érkezett december 15-én délután 1 óra 15 perckor). A jobbszárnyunk szükségessé vált visszavonulása folytán előállott hadműveleti helyzet tanácsossá tette, hogy Belgrádot egyelőre feladjuk. A várost harc nélkül ürítettük ki. A csapatok a kiállott fáradalmaktól és harcoktól szenvedtek ugyan, de a legjobb szellemtől vannak áthatva. A szerbiai harcok. Szófia, dec. 15. A szófiai lapok hosszabb tudósításokat hoznak az utóbbi napok erős küzdelmeiről, amelyek a szerb harctéren december 3-ától 9-éig folyak le egy körülbelül száz kilométeres fronton. A szerbek összeszedték minden erejüket, s egy végső erőfeszítéssel minden harcba vihető erejüket a frontba dobták. Az osztrák-magyar seregek parancsnoksága felismerve a helyzetet, elrendelte a csapatok új elhelyezkedését, hogy egy neki kedvezőbb terepen vegye fel a küzdelmet. A kisebb terepen sokkal jobban ki tudnák használni erejüket, míg a nagyobb frontot nem tudják kitölteni, s minden elszántságuk mellett sem tudhatnak oly eredményt elérhetni. A centrumban és a balszárnyon kezdték meg a szerbek a hosszú fronton az offenzívát, mely küzdelem a Rudnik-hegynél kulminált. A szerb sajtóiroda által kiadott hivatalos jelentés a legjobban jellemzi a helyzetet, amikor beismeri, hogy „veszteségeink óriásiak voltak." 25.000 albán betört Szerbiába. Frankfurt, dec. ,15. A lapok jelentik Athénből, hogy huszonötezer albán betört Szerbiába. és orosz harctér. Vezérkarunk jelentése. Hivatalos jelentés. Kiadatott dec. 15-éig délben. Érkezett este 6 óra 50 perckor. Nyugat-Galiciában hadseregeink offenzívája az ellenséget viszszavonulásra kényszeritette és az oroszok arcvonalát Dél-Lengyelországban is megingatta. Az ellenséget Nyugat-Galiciában dél felől fáradhatatlanul üldöző csapataink tegnap Jaslor Rajbrodtvonalba jutottak. Üldözés közben, valamint az utolsó csatában az eddigi jelentések szerint 31.000 oroszt fogtunk el. Ma hírek érkeztek arról, hogy az ellenség a Rajbrodt—Niepolomice —Wolbrom —Noworadomsk—Piotrkow egész vonalán visszavonuló mozdulatokat tesz. Az Erdős-Kárpátokban az ellenséges erőknek a Latorca völgyében való előnyomulása ellen megfelelő intézkedéseket tettünk. Höfer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. A nagy főhadiszállás közli december 15-én délelőtt. Berlin, dec. 15. Kelet-Poroszországban nincs semmi újság. A Soldautól Miawán át Ciechanow irányában előrenyomult német hadoszlop a túlerős ellenség-