Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-17 / 319. szám

, PEST­I* HÍRLAP 1914 december 17., csütörtök. legény-csarnok. Irta: Elbeszélés. ZOBELTITZ HANS. — Nostitz, ördögbe te, hol hagytátok a pezsgős­ kocsimat ! Mert az öreg szivesen kortyolgatott a nemes italból, bár Bieske úr, a főmédikus, nem egyszer megtiltotta. Tehát rajta­ kicsinosítani! Az egy­szerű vadászönkéntesből porosz királyi had­nagyot varázsolni. Ezt őfelsége könnyű szerrel megcselekedhette. De egyenruhát is helybe teremteni, az már nehezebben ment. Ám, ahol Nostitz gróf keresett, ott talált is. Magától egy régi nadrágot, váll­szalagot, egy viselt sapkát s egy tűrhető kabátról Antonoff gondoskodott. Antonoff egy kozák volt, aki a fővezért szolgálta s akit az különösen kedvelt. — Adjon Antonoffnak egy aranyat, herceg s ő előteremti a kabátot. Csak azt ne kutassa, hogy honnan szerezte. Mert hát a fickók ott szereznek, ahol épen találnak. Ezután tehát a herceg a nagyvezérkar­ban lovagolt, mint Gneisenau tábornok se­gédtisztje. Ez pedig pokoli erős lovaglást jelentett. Szerencsére a derék barna pej, amelyet a wristhali tenyészdéből hozott, bátran kitartott gazdája mellett, csak épen lesoványodott s szőre elveszítette ragyogá­sát. Párja is akadt egy zsákmányolt fekete francia paripa alakjában, amely a legterme­tesebb dzsidást is könnyen cipelte s oly markos és nagy volt, hogy Nostitz gróf tré­fásan megjegyezte, csak létrával lehet a há­tára kapaszkodni. A herceg mégis könnyen felkúszott, hiszen már gyermekkorában megtanulta a tornászást. A fővezér gyakorta az egész nagyve­zérkarral egy asztalnál étkezett. Pedig vol­tak vagy negyvenen. Itt is csak úgy ment a dolog, mint a vadászoknál. Olykor duskál­kodtak a sok jóban, nem egyszer pedig éhen forgott a gyomruk. De mindig frissek és vidámak. Így akarta Blücher apó, aki a tréfálkozásban maga járt elől jó példával. S ha a pezsgős­ kocsi kéznél volt, egy-ket­tőre előttük termett a gyöngyöző nedű. A fukar embereket az öreg sohasem kedvelte. Most pedig legkevésbbé. Most, a gyö­nyörű győzelmek után, alig hat napi masí­rozás után Párisba érnek. Ha csak azok az ördöngös diplomaták nem gubbasztanának még egyre Chatillonba! Az osztrák Metter­nich­­ kegyelmességével élükön s közöttük a francia császár küldötte, a ravasz Cau­laincour, Napoleon kegyelméből Vicenza hercege. A firkászok még egyre a békéről tanácskoztak, mintha valaha béke lehetne, míg az a „fickó" a trónján ül. No de most, a végét járja! Kemény ütéseket kapott, egyhamar ki nem heverheti. Mi Gneisenau? Nem igaz, Müff­lingj­g a nyakán mara­dunk, megkapja a kegyelemdöfést! Vigyen el az ördög, ha nem így lesz! Blücher apó derűs kék szeme pajkosan csillogott. Olykor, ha a herceg valamely je­lentéssel előtte állt, e kék szemek tekintete jólesőleg melengette a szívét. Maga sem tudta, miért? Míg végre egy napon megér­tette. E szemek egy más szempárra emlé­keztették, egy imádott, kék szempárra, ame­lyek ép ily szivet melengetőleg világítanak , ép ily tüzesen tudnak fölcsillogni. Ifjú és igy szemek s mégis oly csodamódon ha­sonlók. Igaz, hogy ez aggastyán halála napjáig megőrizte ifjú szivét. Szeretetben , gyűlöletben egyaránt. Most pedig valósággal pajkosra vált. Megvetette a kétszer megvert francia csá­szárt és seregeit szélesre kiterjesztette az üldözéshez. A poroszokat York és Kleist vezette, az oroszokat Lacken, Kapcevics, Dzsuvjev. Minden rendben, simán pergett, m­ég az se okozott különösebb bajt, hogy Tork „Heurichjei" szigorú parancsnokok ulózatára, a február ötödikéről a hatodikára virradó éjjelen az elfoglalt Chalons város­ban hatvanezer üveg pezsgőt kortyoltak le. Csak a mindig habozó Schwarzenberg oko­zott némi gondot Blücher apónak. Ahelyett, hogy megegyezés szerint egyenest Párisnak tartott volna, nagy seregével egyre ott gub­basztott Troyesban és Troyes körül s nem akart helyből mozdulni. No de talán épen ott gubbasztásával zárta el Napoleont s igy szabad volt az út. Igy is jó. A nagyvezérkar vidám hangulatban ült együtt Etogesban a hosszú asztal körül kilencedikén este. A pezsgőskocsi szerencsé­sen megérkezett s néhány hatalmas tál sült csibe emelte a jó kedvet. Az öreg hosszú­szárú pipájára gyújtott s jóízűen pöfékelt. Nostitz elbeszélte Leonhard hercegnek s még néhánynak, hogy York katonáit mi­ért nevezik „Heuricheknek". A hadtestben volt egy chirurgus, akit Eirichnek hivtak s aki egy izben a hadiszálláson egy pompás hosszú kolbászt csent el. A szakács nem hagyta annyiban a dolgot és följelentette. A szigorú York mennydörgő csetepatét ütött s Eirichnek vissza kellett adnia a kolbászt. A vidám fickók rövidesen pattogó rímekbe öntötték az esetet s marsirozás közben egy­ben fölcsendült ajkukról a vissza-visszapat­togó refrén: Eirich! Eirich! Eirich! A ko­zákok is elcsípték a nótát, de ők Heurich­nek ejtették ki a nevet s igy senki sem tud­ta, miként, York katonái egyszeriben ma­gukat is Heuricheknek nevezték. Mikor az­tán a diadalmas möckerni győzelem napja fölvirradt s meg kellett támadniok a tö­mör sorban állított francia hadoszlopot, York tábornok, aki kellő órában mindig megtalálta a kellő szavakat, odakiáltotta ke­letporoszainak: — Heurichek, a franciákat nektek adom! (Folyt. köv.) 12. Fe1—g5 Vf6—e5 A vezércsere után sötét rosszul állana. A szöveglépésre világos érdekes kombinációval, jön előnybe 13. Vh5—h4! Fe8 Xf5 14. Fg5—f6 Ve5—e6 Nincs más. 15. Fd3—c4!­d6—d5 A sötét vezér nem távozhatik a 6. sorról, a világos futót állandóan ütésben kell tartania, különben Vh4—h6 nyerne. 16. Fc4xc15 Ve6—d6 17. Bf1—d1 Bf8—eS A futóáldozat ellen sötét a vezér­ nyerésre mattal fenyeget. 18. Hbl-a3 Vd6-f8 19. N­a3—c4 Fa5—b6 20. Fd5Xc6 b7Xc6 21. Hc4—e6 Fb6—c5. 22. g2—g4 • Ff5—cB Bdl—d7! sötét föladta. ST» a B IT is a m fl* ük KM VO • * 9GB Sffli IL IBS e iá JPV ut a a a a a Rovatvezető: Maróczy Géza. 1849. számú feladvány. Dr Gold Samutól, Newyork. Sötét: KM, Fel, Hc4; gy: d6, f5, g7, hő és h6." (8.) Világos: Ke7, Ve6, He6 és f8; gy: d2 és h2. (6.) Világos indul és a harmadik lépésre mat­tot ad. 1383. szánta játszma. Játszották Münchenben, 1910. május havában. Világos: Sötét: Levin. Alapin: 1. e2—f4 e7—e­ 6 2. Hgl—f3 Hb8—c6 3. Ff1—b5 Ff8—b4 A sötét tábok vezetője különös előszere­tettel játszsza a spanyol védelem fentebbi vál­tozatát. A futó b4-en nem áll jól. 4. elsáncol Hg8—e7 5. d2—d4 e5Xd4 6. Hf3Xd4 elsáncol 7. Hd4— f5 Ke7Xf5 8. e4Xf5 Vd8—f6 9. c2—c3 Fb4—a 5 10. Fb5­ d3 d7—d6 11. Vd1—h5 g7—g6 Fenyegetett Fel—g5, nem volt kielégítő h7—h6 sem, amire g2—g4 következett igen erős támadással.' a b c d­­ t g b Sport * . Labdarúgás. Az Auguszta serlegbizottság záróülése. Kedden tartotta az Auguszta serleg­bizottság záróülését a MLSz. tanácstermében, amelyen 30 egylet képviseltette magát. Megállapították, hogy a serleg győztese a Ferencvárosi Torna Club, II—III. helyre a BTC és III. ker. csapatai kerültek. A B) csoportot a Főv. TK nyerte meg, az ÚTE előtt, míg a C) csoport győztesen az Előre csapata lett. Ezen csapatok vasplakettjeire a FTC 11, a MLSz. 22 darabot ajánlott fel, míg a többit a serlegalapból fedezik. A vasplakettek igen íz­léses kivitelűek s a „Pro Patria 1914." felírást és Auguszta főhercegasszony aláírását viselik. Ezután a bizottság a tavaszi programmal foglalkozott s kimondotta, hogy azt az eddigi si-,­keres­keretekben fogja folytatni s a MLSz.-nek is be fogja jelenteni, hogy a tavaszi szezon fo­lyamán egy, a ligarendszer szerint lefolytatandó mérkőzést és egy selejtező rendszer szerinti dí­jat fog kiírni, egyebekben pedig majd később fog határozni. A footballbéke kérdése is felvettetett az ülé­sen s erre nézve a bizottság úgy határozott, hogy a békepárt, melynek alakítása a serleg, szívesen fogad minden közeledést, mely az ellenséges ol­dalon hibáit beismerve, tartós békére törekszik, a maga részéről azonban semmi kezdeményező lépést nem tart szükségesnek, mert a­­ mostani helyzet felidézésében része nincs. Az ülés végén Zsoldos Károly a B) cso­portbeli, Szieberth Imre az A) csoportbeli egy­letek nevében mondott köszönetet a serleg meg­alapítóinak, Malecki Román a Máv. gépgyárnak köszönte meg a gyönyörű serlegek adományo­zását, végül dr Földessy János az intézők nevé­ben Malaky Mihálynak köszönte meg a bizott­sági tárgyalások tapintatos vezetését, amel­ylyel lehetővé tette az ellentétek kiegyenlítését s in­dítványára a bizottság Malakynak tisztelete je­léül egy vasplakettet ajánlott fel. Elhatározta végül, hogy a serleg lefolyá­sáról a MLSz.-nek jelentést tesz, amelynek ta­nácsa a szövetségi évkönyvbe foglalja a serleg­ről szóló jelentést. A MLSz. iránti köteles tiszteletének adott kifejezést azzal is a bizottság, hogy kimon­dotta a C) csoportnak csakis plakettel való dí­jazását, a legkisebb vasserleget pedig a mai idők emlékére a MLSz.-nek ajánlotta e­l. A MLSz 216 egyesületéből 49 működött az őszi szezonban rendszeresen, valamennyi fő­városi volt (itt is 40 maradt tétlen), míg a vidé­ken nem volt rendszeres football-élet. A Berlin—Budapest mérkőzés elmarad. A bécsi lapok híradása alapján értesülünk a ber­lini labdarúgószövetség azon elhatározásáról hogy a december 25-ére tervezett Berlin—Buda­pest revans-mérkőzést lemondják. A MLSz mindezideig nem kapott hivatalos átiratot erről az elhatározásról s a szövetség már minden elem­készletet megtett a túrára vonatkozólag, pénte­ken már a válogatást akarta megejteni, ami most már természetesen elmarad. A berlini szö­vetség azzal indokolja a lemondást, hogy utolsó mérkőzései igen kevés látogatottság mellett foly­tak le, úgy hogy nem tudná oly szép fogadtatás­ban részesíteni a mieinket, mint amilyenben ők Budapesten részesültek. Ily körülmények közt helyesebbnek látják tavaszra halasztani a re­váns­ mérkőzést. A válogatott mérkőzés elhalasztása foly­tán az üllői­ úti pályán a karácsonyi ünnepeken is lesznek mérkőzések. Ekkor játsza le a BTC— BTC az utolsó Auguszta serleg-mérkőzést, a FTC pedig a BEAC-ban játsza le évzáró mérkő­zését. E mérkőzések december 26-án lesznek.

Next