Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-25 / 327. szám

Budapest, 1914 XXXVI. évfolyam, 327. (12,567.) szám. Péntek, december 25, ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Egész évre ■. .... 82 K f Feldvro ......... .... 16 „ —„ Negyedévre... Egy tóra .... o co Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 52-ik oldalon olvasható. Pesti Hírlap SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos esászár-út 78» Telefon 26—40. _ * FIÓ KKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körut 1. Telelőn lózset 52 96. Wéras Karácsony. Az emberiség próbatételének tragédiá­ját játszuk e véres Karácsonyon. Nemzetek életerejét mérik össze. Nemcsak országok, de szinte világrészek harcolnak egymással. A szeretet ünnepén a gyűlölet tombol. Az Isten képére teremtett ember vakondok módjára a told alá búvik, vagy merészen az ég felé száll, vagy a tenger alá merül, hogy min­denütt pusztítsa embertársát. Lelopja a mennydörgést az égből, a tüzet a pokolból. Orkánt szít, mely országokat pusztít. Szétté­pi a kultúra zsilipéit, hogy uj özönvízzel bo­rítsa el a földet. Eltanulja a galamb röpü- lését, de nem azért, hogy olajágat vigyen, hanem hogy halált dobáljon le a felhők közül. Amit századokon át tanult, azt mind arra használja föl, hogy elpusztítsa vele századok alkotását. Az Istentől nyert, te­remtő erőt csak rombolásra fordítja. Az első vér lemosta ábrázatáról a kultúra festé­két s előtör az ős vadállat . . . Vajon ez az az ember, —tör ki belőlünk a kérdés, — akit megváltott a Jézus Krisztusi! Vajon érdemes volt elszenvedni a keresztrefeszi- tést ezért az emberiségért, mely keresztre feszíti a kultúrát, a békét, a haladást? Iga­zán próbára teszi ez a háború nemcsak a fajok erejét, hanem a hitet az Isten erejé­ben. a bizalmat a civilizáció iránt. A békés munka jármában dolgozó emberiség ökör-bizalommal hitt a kultúra üdvösségében, az állam emberboldogitó hi­vatásában. Azt hitte, hogy a civilizáció egy pontosan járó nagy óragépezet, amelyben a népek mint rugók s az államszerkezetek mint. szabályozó kerekek együtt nmködve, tökéletesítik a földet s boldoggá teszik e földön az embereket. S ime, hogy bután és gazul belerúgtak a civilizáció óragépezeté­be; ez egyszerre megbomlik és rombolva, pusztítva; gurul végig országokon, népeken, családokon. Honnan vegyük az idei Karácsony estén a hitet, a vigasztalást, az enyhülést és reménykedést? A kis Jézus születése évfor­dulóján ezer és ezer ártatlan kisded sir az apja után. Bölcsők ezrei fölé hajolnak zo­kogó özvegyek. Krisztus születése napján a fülfeszittetés kínjait élik át az anyák. Nagy-pénteket. csináltak Karácsonyból. Nem az angyalok örvendező énekét hallja a hivő lélek, liánéin ágyüdörgést, esataordi- tást, halál hörgést. Ez a szent este, mely meleg otthonba szokta terelni a családot, most szétverve találja az egész emberiséget. Fagyos zimankó vágja künn a viharos harc­mezőn a családapa arcát s elhamvadt tűz­helyek romjain kivert kutyákként kóborol­nak árvák és özvegyek. Ökölbe szorított kézzel, gyűlölettől zihálva, keserűségtől ker­getve üljük meg a szeretet ünnepét . . . És mégis! Lelkünk rejtekén megtaláljuk a hitét, mely ki fog vezetni a nyomorúságból, meg fog vigasztalni a szomorúságban s amely a hamvakból is uj életet fog fa­kasztani. Hiszünk a saját erőnkben! Hiszünk a magyar nemzet ős erejében. Hiszünk az igazságunkban. Egyébben alig is hihetünk. De ez nekünk elég. Azok a magyar hősök, akik Karácsony szent estéjén is odakiinn állnak őrt a fagyott sáncárokban, azok a mi megváltóink! Hiszünk a magyarok Istené­ben, aki soha sem hagyott el minket. Hi­szünk a fajunk energiájában, a magyarság életerejében, melyet még a barátainknak és a saját vezéreinknek se sikerült kiirtani; tehát győzedelmeskedik az majd az ellen­ségen is. A magyarok erejében most már hisznek azok is, akik eddig nem ismerték el, mert most hasznuk van belőle. Az ellen­ségeink pedig hisznek benne, mert félnek tőle. Miért no hinnénk benne mi? A magyar hősök megváltanak minket a háború válságától s a végső győzőiéin a dicsőség sugarával fogja még bearanyozni ezt a szomorn Karácsonyt. Bánatunkból büszkeség fog kinőni. De fogadalmat kell tennünk, hogy annak a magyarságnak, amely ma trónt, hazát, kultúrát halálmegve- tésseí véd, teljes érvényesülést szerzünk a A déli haderő vezetésében beállott személyi változások ma Jenő főherceg és Sarkotics tábornok mellett egy harmadik nevet is hoztak: Krausz Alfréd altábornagy nevét, akit a király az ötödik hadsereg ve­zérkari főnökévé nevezett ki. Krausz altábornagy nem uj ember a szerbiai hadjáratban; eddig egy kombinált hadtest élén állott s katonái körében hihe­tetlen népszerűségre tett szert. Azok közé a hadvezérek közé tartozik, akik együtt élnek a katonáinkkal, akik láthatóak, s már maga ez is megmagyarázná, liogy mi benne a szeretni való: a katonái ismerik, nem ér­zik maguk és vezérük között a merev vá­laszfalat. De Krausz altábornagy népsze­rűségének ez csak egyik oka. A másik oka kétségkívül az, hogy ő is ismeri a ka­tonáit, legelsősorban magyar katonáit, akik egyszerűen „Krausz apánk“-nak ne­vezték el. Ismeri a magyar lelket, amelynél a győzelemre senkinek a lelke nem lehet szomjasabb. De Krausz altábornagy nem­csak a magyar lelket ismeri, hanem a szer- bet is és ismeri főként a szerbiai irtózatosan nehéz terepet, mely a modern háború föld­alatti stratégiáját, lépésről-lépésre, lövész- vészárokról-lövészárokra való előrehaladá­sát minden más európai harctérnél jobban háború után. Nemzeti jogokért, állami ön­állóságért, faji uralomért is harcolnak hőseink! S még egjr hit önthet reményt lelkűnk­be: a gyűlöletnek ez izzó kitombolása visz- szahozza még a szeretetet az emberiség szá­mára. A nagy háború hosszú időre — utolsó háború lesz. A nagy szenvedések mintha itt-ott máris megjavították volna az embere­ket: jobb érzéseket váltottak ki belőlük. Hinnünk kell, hogy a vérteugerből egy szebb világ fog föltámadni. A háború tisz­titó tűz, melynek kohójából a salak elhullá­sa után eszmék és érzések nemes érce fog kiválni. S ebből a tüzből a magyar faj acé­los erővel fog kiforrni. megkívánja. Krausz altábornagy, akiért annyira rajonganak a magyar fiuk és aki annyira ismeri a magyar lelket, melynek a szerbiai háború egy egészen külön magyar ügyet jelent, — ahhoz is ért, hogy ezt a lelket a modern há­ború uj stratégiájához képest gyúrja, formálja, tanítsa, győzelemre való szom­júságát türtőztesse, gondos, atyai mó­don, mohóság nélkül, vakon való előreroha- nás nélkül, terminusra való diadal-kihirde­tés és prezentálás nélkül, lassan, de biztosan vigye az annyira állított végleges győze­lem üdítő forrása felé. Krausz altábornagy - nál senki eddig jobban nem kímélte a drága magyar vért s Krausz altábornagynak si­került is a lelkesedés forró viharát átváí- tania a magyar lélekben — aminek ehhez is megvan a maga külön nagyszerű diszpozí­ciója — egy jótékony, megtermékenyítő, csöndes esővé, amely azonban ki tudja vájni a követ is. S mikor a magyar lélek, amelynek a mélyén különben is az el nem hamarkodottság, a józan megfontoltság, a hősiességgel párosult kitartó ügyesség tu­lajdonságai élnek, megkapja a maga méltó vezérét: csak akkor mutatja meg igazán, hogy nem egyedül huszárbraviirokból áll katonai erényeinek kiapadhatatlan sorozata. A Pesti Hírlap mai száma 52 oldal. A Pesti Hírlap következő száma vasárnap, december 27-én a rendes időben ¿elemi meg. fl HiM vödétől ft\m\i Béli SifieiiSi vezérkari főnőké: Krausz altábornagy. Soldau és Heidenburg felöl a német csapatod uiabb támadást kezdtek. — Elfoglalták a Miaya melletti állásokat és ezer foglyot ejtettek. — Heves szúrqnykarc a Bzura és a Kavká-sxakaszon. — Meghiúsult orosz támadások a Pilica többpártién. - A Nida mentén csapa­taink 200© orosz foglyot ejtettek. — Harcok a Kárpátok­ban. — Tért nyertünk az uzsoki szoros felé. — Ung és Beregmegye megtisztítása. '-- Tovább folynak a galíciai harcok. — december 11 -20-ig: 43.300 orosz fogoly. — A monarchia 200.000 hadifoglya.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék