Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-25 / 327. szám
__________________________ _____ ________friss: Hírlap 1914. december 25., péntek. ---------------------------------- . . — Krausz altábornagyból most a déli haderő vezérkari főnöke lett. Szerbia határain álló magyar véreink ennél kedvesebb ajándékot nem is kívánhattak maguknak karácsonyra. A szellemet, amit eddig csak a Krausz hadtestje érezhetett, meg fogja érezni ezután egész balkáni haderőnk. Krausz altábornagy nem új név a beállott személyváltozások között. És vezérkari főnökké való kinevezésében nem is az a fontos, hogy most ebben a rendkívüli állásban is személyi változás történt. Krausz altábornagy személye egyszerűen annak a garanciája, hogy irányváltozás is történt. Ha ellentét lehet kétféle hadvezetés között, akkor a Potiolek-féle hadvezetés és a Krausz-féle smelvezetés az, amit áthidalni képtelenség, olyan távol esnek egymástól. Ezért mondjuk, hogy irányváltozás is történt. „Krausz apánkéból, akit katonái mindig a maguk körében láttak, most már láthatatlan vezér lett. Vezérkari főnöksége felszólítja magyarjai mellől a legelső íróasztal mellé, ahonnan az egész szerbiai harcteret fogja irányítani. De ám nem is látják annyiszor, mint eddig, a kezének az irányítását legalább most már érvezni fogják mindazok is, akik eddig kevésbbé jó kezekre voltak bízva. * Vezérkarunk tegnapi jelentése azzal a rezsimmével végződött, hogy az egész orosz arcvonalon új csata van folyamatban. A mai német hivatalos jelentés kibővíti ezt az összefoglalást, mert azt közli, hogy Nyugat- Poroszország határvidékéről, a Soldau— Neklenburg-Wöftbról a német csapatok újabb támadást kezdtek és visszaverték az oroszokat. E támadás eredményeként Mlava és a Mlava melletti hadállások ismét a németek birtokában vannak. Az új csata, amely végigvonul ha egész fronton, ilyenformán tehát egy jelentős harcterülettel bővült, amely alighanem éreztetni fogja a hatását az észak-lengyelországi harcokra. Amikor a németek még Lodz körül harcoltak és amikor az entente sajtójában riadtan emlegették, hogy az oroszokat a bekerítés veszedelme fenyegeti, megjelent a német hivatalos jelentésben az a mondat, hogy Przasnyihoz, amely Neidenburgtól ötven kilométernyire fekszik délkeletre, elérkezett egy német hadoszlop. A hivatalos jelentések később ezt a nevet nem jegyezték föl. Nemsokára ezután azt közölte a német nagy főhadiszállás, hogy a Mlaván át Csechanov felé nyomult német csapatok az ellenséges túlerő elől ismét elfoglalták régi állásaikat, amit természetesen úgy kellett helyesen értelmezni, hogy a németek visszavonultak Mlava irányába. Most a Soldau—Neidersburg-frontról újra elindultak a német csapatok, legyőzték és visszavonulásra kényszerítették a túlerőt. A harctéri helyzet áttekintése után könnyen belátható, hogy ez az előnyomulás, ha sikeresen tovább halad a Ciechanov—Przasnyi-vonal felé, veszélyes helyzetet jelent az orosz sereg számára. A mi frontunk, Varsó előtt a figura és a Ravka szakaszát követve, ollószerű fölállást vesz föl, innen a Pilkamenti Tomasovon át folytatódik, a Pilica mentén lehalad Przedborzig, innen délkeleti irányban letér Andrejev (Jedrzejev) felé és folytatódik a Nida és az attól délre fekvő Dunajec folyóhoz. Ilyenformán tollát végig lekötve tartja és foglalkoztatja az orosz sereget, amelynek északi szárnyát most Soldau—Neidenburg felől az az új veszély fenyegeti, hogy Varsóval való összeköttetését elveszíti. A legközelebbi napok legerősebb harcai újra Észak-Lengyelországban várhatók, ahol a Bálka és a Ravka folyók szakaszán már most is napok óta elkeseredetten folyik a csata. Ez a harc alighanem elérkezett a kríziséhez, ízért, mint a német hivatalos jelentés közli, ezen a harcvonalon heves szuronyrohamok keletkeztek, amelyekben az oroszok nagy veszteségeket szenvedtek. A szabad látást akadályozza az időjárás a tüzérség munkája alig érvényesülhet, tehát a szuronyok döntenek. Tekintve, hogy a németek asztria szakaszát sok helyen már átlépték, a pillanatnyi helyzet is a németek számába a kedvezőbb, de az oroszok is a végsőkig küzdenek, fölismerve a helyzet rendkívüli fontosságát és nehézségeik Az a Stratégiai előny, amelyet a szövetséges seregek elértek, érezteti a hatását a Pilica mentén is, ahol az oroszok heves támadásokkal igyekeztek a rájuk nehezedő nyomás alól szabadulni! 1omaseitól délkeldre többször támadtak, de a szövetséges csapatok, az ellenségnek nagy veszteségeket okozva, minden támadást visszavertek. Az eddigi télek tehát arra mutatnak, hogy az új csata folyamán, amelyet az oroszok a még nemrégiben elért stratégiai győzelmünk ellensúlyozására kezdeményeztek, a mi helyzetünk egyre inkább kedvezővé alakul. Az Észak-Lengyelországból kiinduló froikt folytatásán, mint vezérkarunk jelenti, a harcok tovább folynak. Ez a harcvonal, mint ismeretes, a Nida—Dunajec—Jaslo- Krosno—Lisko-vonal. E harctérnek csak egyik pontjáról emlékezik meg részletesebben a vezérkari jelentést a dél-lengyelországi Nida folyó alsó folyásánál csapataink egyetlen ütközetben kétezer orosz foglyot ejtettek.Annak a jele ez az adat, hogy az oroszok ellen irányuló nyomás itt a Lysa- Gorától délnyugatra fekvő terepen a legerősebb. Magyarország megtisztítása szempontjából a legjövendeltesebb adata a vezérkar jelentésének az, hogy a kárpáti harctéren csapataink jelentős sikereket értek el. A Latorca vidékén az oroszok többrendbeli támadását visszaverték, az ellenségnek súlyos veszteségeket okozva, és Alsó- Vereckénél szétszórtak egy ellenséges zászlóaljat. Az Ung folyó völgyében mi támadunk és ez a támadásunk lassan kint tért nyer az uzsoki szoros irányában. Ung- és Bereg megyének az ellenségtől való megtisztitása tehát most már gyorsabb tempóban halad előre. Jelentésének záradékául megemlíti Uofer altáboragy, hogy december 11-étől 20-áig összesen 43.800 oroszt ejtettünk foglyul. Ebbe a számba természetesen beleértendő az a fogolyszám, amiről a limanovai csata után, december 15-én, úgy emlékezett meg a hivatalos jelentés, hogy üldözés közben, valamint a legutóbbi (tehát limanovai) csatában 31.000 oroszt fogtunk el. A monarchiában most már mintegy kétszázezer az ellenséges hadifoglyok száma, ■s ezt a karácsonyi ajándékot küldi Hofer a jelentése végén. ... És ha már karácsonyról van szó, idézzük emlékezetbe azokat az orosz érmeket, amelyeket még a háború elején találtunk a zsákmányolt orosz ágyuk szekrényében. Az érmeknek ez volt a felirása: Berlin, 1014. karácsony. Tizenhárom nap múlva, orosz karácsony napjára kellett volna kiosztani ezeket az érmeket a Berlinbe való bevonulás emlékére, bérezzünk magunknak egy kis karácsonyi örömet és állapítsuk meg: tizenhárom nap múlva mindenesetre közelebb leszünk a Varsóhoz, adnt az oroszok Berlinhez mint HarttÉTé'' Vezérkarunk jelentése. Hivatalos jelentés. Kiadatott december 24-én délben, érkezett este 6 óra 20 perckor» Ökörmező mellett, a felső Nagyág völgyében, áll a harc. A Latorca vidékén csapataink tegnap több rendbeli támadást — az oroszoknak súlyos veszteségeket okozva — visszavertek és egy ellenséges zászlóaljat Alsóvereckénél szétszórtak. A felső Ung Völgyében támadásunk lassan kint az uzsoki szoros irányában tért nyer. December 21-én ezeknek a kárpáti völgyeknek területén 650 oroszt ejtettünk foglyul. Az ismert galíciai arcvonalon a harcok tovább folynak. A Nida alsó folyásánál csapataink december 22-én egy ütközetben több mint 2000 foglyot ejtettek. Tomasov vidékén és a Ravka—Bzura vonalon tovább harcolunk. December 11-től 20-ikáig öszszesen 43.300 oroszt ejtettünk foglyul. A monarchiában immár 200.000 az ellenséges hadifoglyok száma. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. Berlin, dec. 24. A nagy főhadiszállás közli december 24-én délelőtt: Sodau—Neidenberg felől csapataink újabb támadást kezdtek és több napi harcban visszavertük az oroszokat. Mlava és a Mlava melletti hadállások ismét birtokunkban vannak. Ezekben a harcokban több, mint ezer oroszt fogtunk el. Alzura és a Ravka szakaszon a szabad látást akadályozó időjárás miatt, ami miatt a tüzérség alig érvényesülhetett, számos helyett heves szúró nyhare támadt. Az oroszok veszteségei nagyok. A Pilica jobb partján, Tomasovtól délkeletre, az oroszok többször támadtak. A szövetséges csapatok, súlyos veszteségeket okozva nekik, támadásaikat visszaverték. Tovább délre a helyzet általában változatlan. A legfőbb hadvezetőség, Lovic december 16. óta a németeké. Berlin, dec. ¡¿A Eddig annak dacára, hogy sok és részletes jelentés volt az orosz offenzíva összeomlásáról, mégsem tudódott ki, hogy mi lett a sorsa Levicnak, amely igen fara»»