Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-25 / 327. szám

__________________________ _____ ________friss: Hírlap 1914. december 25., péntek. ---------------------------------- . . — Krausz altábornagyból most a déli haderő vezérkari főnöke lett. Szerbia hatá­rain álló magyar véreink ennél kedvesebb ajándékot nem is kívánhattak maguknak karácsonyra. A szellemet, amit eddig csak a Krausz hadtestje érezhetett, meg fogja érezni ezután egész balkáni haderőnk. Krausz­ altábornagy nem új név a beállott személyváltozások között. És vezérkari fő­nökké való kinevezésében nem is az a fon­tos, hogy most ebben a rendkívüli állásban is személyi változás történt. Krausz altá­bornagy személye egyszerűen annak a ga­ranciája, hogy irányváltozás is történt­. Ha ellentét lehet kétféle hadvezetés között, akkor a Potiol­ek-féle hadvezetés és a Krausz-féle sm­elvezetés az, amit áthidalni képtelenség, olyan távol esnek egymástól. Ezért mondjuk, hogy irányváltozás is tör­tént. „Krausz apánkéból, akit katonái m­indig a maguk­ körében láttak, most már láthatatlan vezér lett. Vezérkari főnöksége felszólítja magyarjai mellől a legelső író­asztal mellé, ahonnan az egész szerbiai harcteret fogja irányítani. De ám nem is látják annyiszor, mint eddig, a kezének az irányítását legalább most már érvezni fog­ják mindazok is, akik eddig kevésbbé jó ke­zekre voltak bízva. * Vezérkarunk tegnapi jelentése azzal a rezsim­mével végződött, hogy az egész orosz arcvonalon új csata van folyamatban. A mai német hivatalos jelentés kibővíti ezt az összefoglalást, mert azt közli, hogy Nyug­at- Poroszország határvidékéről, a Soldau— Neklenburg-Wö­­ftbról a német csapatok újabb támadást kezdtek és visszaverték az oroszokat. E támadás eredményeként Mlava és a Mlava melletti hadállások ismét a né­­metek birtokában vannak. Az új csata, amely végigvonul ha egész fronton, ilyen­formán tehát egy jelentős harcterülettel bővült, amely alighanem éreztetni fogja a hatását az észak-lengyelországi harcokra. Amikor a németek még Lodz körül harcol­­tak és amikor az entente sajtójában riad­tan emlegették, hogy az oroszokat a bekerí­tés veszedelme fenyegeti, megjelent a né­met hivatalos jelentésben az a mondat, hogy Przasnyihoz, amely Neidenburgtól ötven kilométernyire fekszik délkeletre, el­érkezett egy német hadoszlop. A hivatalos jelentések később ezt a nevet nem jegyez­ték föl. Nemsokára ezután azt közölte a német nagy főhadiszállás, hogy a Mlaván át Csech­anov felé nyomult német csapatok az ellenséges túlerő elől ismét elfoglalták régi állásaikat, amit természetesen úgy kel­lett helyesen értelmezni, hogy a németek visszavonultak Mlava irányába. Most a Soldau—Neidersburg-frontról újra elindul­tak a német csapatok, legyőzték és vissza­vonulásra kény­szerí­tették a túlerőt. A harc­téri helyzet áttekintése után könnyen belát­ható, hogy ez az előnyomulás, ha sikeresen tovább halad a Ciechanov—Przasnyi-vonal felé, veszélyes helyzetet jelent az orosz se­reg számára. A mi frontunk, Varsó előtt a figura és a Ravka szakaszát követve, olló­­szerű fölállást vesz föl, innen a Pilk­a­­menti Tomasovon át folytatódik, a Pilica mentén lehalad Przedborzig, innen délke­leti irányban letér Andrejev (Jedrzejev) felé és folytatódik a Nida és az attól délre fekvő Dunajec folyóhoz. Ilyenformán tollát végig lekötve tartja és foglalkoztatja az orosz sereget, amelynek északi szárnyát most Soldau—Neidenburg felől az az új veszély fenyegeti, hogy Varsóval való össze­köttetését elveszíti. A legközelebbi napok legerősebb harcai újra Észak-Lengyelor­­szágban­ várhatók, ahol a Bálk­a és a Ravka folyók szakaszán már most is napok óta elkeseredetten folyik a csata. Ez a harc alig­hanem elérkezett a kríziséhez, ízért, mint a ném­et hivatalos jelentés közli, ezen a h­arc­­vonalon heves szuronyrohamok keletkeztek, amelyekben az oroszok nagy veszteségeket szenvedtek. A szabad látást akadályozza az időjárás­ a tüzérség munkája alig érvénye­sülhet, tehát a szuronyok döntenek. Tekint­ve, hogy a németek a­sztria szakaszát sok helyen m­ár átlépték, a pillanatnyi helyzet is a németek számába a kedvezőbb, de az oro­szok is a végsőkig küzdenek, fölismerve a helyzet rendkívüli fontosságát és nehézsé­geik Az a Stratégiai előny, amelyet a szö­vetséges seregek elértek, érezteti a hatását a Pilica mentén is, ahol az oroszok heves tá­madásokkal igyekeztek a rájuk nehezedő nyomás alól szabadulni! 1­omasei­tól dél­keldre többször támadtak, de a szövetséges csapatok, az ellenségnek nagy veszteségeket okozva, minden támadást visszavertek. Az eddigi télek tehát arra mutatnak, hogy az új csata folyamán, amelyet az oroszok a még nemrégiben elért stratégiai győzel­münk ellensúlyozására kezdeményeztek, a mi helyzetünk egyre inkább kedvezővé alakul. Az Észak-Lengyelországból kiinduló froikt folytatásán, mint vezérkarunk jelenti, a harcok tovább folynak. Ez a harcvonal, mint ismeretes, a Nida—Dunajec—Jaslo-­ Krosno—Lisko-vonal. E harctérnek csak egyik pontjáról emlékezik meg részleteseb­ben a vezérkari jelentést a dél-lengyelor­­szág­i Nida folyó alsó folyásánál csapataink egyetlen ütközetben kétezer orosz foglyot ejtettek.­­Annak a jele ez az adat, hogy az oroszok ellen irányuló nyomás itt­ a Lysa- Gorától délnyugatra fekvő terepen a leg­erősebb. Magyarország megtisztítása szem­pontjából a legjövendeltesebb adata a ve­zérkar jelentésének az, hogy a kárpáti harctéren csapataink jelentős sikereket ér­tek el. A Latorca vidékén az oroszok több­rendbeli támadását visszaverték, az ellen­ségnek súlyos veszteségeket okozva, és Alsó- Vereckénél szétszórtak egy ellenséges zász­lóaljat. Az Un­g folyó völgyében mi táma­dunk és ez a támadásunk lassan kint tért nyer az uzsoki szoros irányában. Ung- és Bereg megyének az ellenségtől való megtisz­titása tehát most már gyorsabb tempóban halad előre. Jelentésének záradékául megemlíti Uofer altáboragy, hogy december 11-étől 20-áig összesen 43.800 oroszt ejtettünk fog­lyul. Ebbe a számba természetesen beleér­tendő az a fogoly­szám, amiről a lim­anovai csata után, december 15-én, úgy emlékezett meg a hivatalos jelentés, hogy üldözés köz­ben, valamint a legutóbbi (tehát lim­anovai) csatában 31.000 oroszt fogtunk el. A monar­chiában most már mintegy kétszázezer az ellenséges hadifoglyok száma, ■­s ezt a kará­csonyi ajándékot küldi Hofer a jelentése végén. ... És ha már karácsonyról van szó, idézzük emlékezetbe azokat az orosz érme­ket, amelyeket még a háború elején talál­tunk a zsákmányolt orosz ágyuk szekrényé­ben. Az érmeknek ez volt a feli­rása: Ber­lin, 1014. karácsony. Tizenhárom nap múl­va, orosz kar­ácsony napjára kellett volna kiosztani ezeket az érmeket a Berlinbe való bevonulás emlékére, bérezzünk magunknak egy kis karácsonyi örömet és állapítsuk meg: tizenhárom nap múlva mindenesetre közelebb leszünk a Varsóhoz, adnt az oro­szok Berlinhez mint HarttÉTé'' Vezérkarunk jelentése. Hivatalos jelentés. Kiadatott december 24-én délben, érkezett este 6 óra 20 perckor» Ökörmező mellett, a fel­ső Nagyág völgyében, áll a harc. A Latorca vidékén csapa­taink tegnap több rendbeli táma­dást — az oroszoknak súlyos veszte­ségeket okozva — visszavertek és egy ellenséges zászlóaljat Alsóve­­reckénél szétszórtak. A felső Ung Völgyében támadásunk las­­san kint az u­z­s­o­k­i szo­ros irányában tért nyer. December 21-én ezeknek a kár­páti völgyeknek területén 650 oroszt ejtettünk foglyul. Az ismert galíciai arcvonalon a harcok tovább folynak. A Nida alsó folyásá­nál csapataink december 22-én egy ütközetben több mint 2000 foglyot ejtettek. Tomasov vidékén és a R­a­v­­k­a—B­z­u­r­a vonalon tovább har­colunk. December 11-től 20-ikáig ösz­­szesen 43.300 oroszt ejtettünk fog­lyul. A monarchiában immár 200.000 az ellenséges hadi­foglyok száma. H­ö­f­e­r altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. Berlin, dec. 24. A nagy főhadiszállás közli december 24-én délelőtt: So­­­dau—Neidenberg fe­lől csapataink újabb tá­madást kezdtek és több napi harc­ban visszavertük az oro­szokat. Mlava és a Mlava melletti hadállások ismét birtokunkban van­nak. Ezekben a harcokban több, mint ezer oroszt fogtunk el. Al­zura és a Ravka sza­kaszon a szabad látást akadályozó időjárás miatt, ami miatt a tüzérség alig érvényesülhetett, számos helyett heves szúró n­yh­a­re támadt. Az oroszok veszteségei nagyok. A Pilica jobb partján, Tomasovtól délkeletre, az oroszok többször támadtak. A szövetséges csapatok, súlyos veszteségeket okoz­va nekik, támadásaikat visszaver­ték. Tovább délre a helyzet általá­ban változatlan. A legfőbb hadvezetőség, Lovic december 16. óta a németeké. Berlin, dec. ¡¿A Eddig annak dacára, hogy sok és rész­letes jelentés volt az orosz offenzíva össze­omlásáról, még­sem tudódott ki, hogy mi lett a sorsa Levicnak, amely igen fara»»

Next