Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-29 / 330. szám

1914. december 28., hétfő. Szikratávíró Podgoricában. Szófia, dec. 28. Podgoricában, Montenegróban, uj drótnél­küli táviróállomást létesítettek, amely a párisi Eiffel-tornyon felszerelt szikratávíróval áll ösz­szeköttetésben. Az első táviratot Martoch, Pod­gorica polgármestere küldte Mithouardnak, a párisi községtanács elnökének, amelyben örö­mét fejezi ki az uj összeköttetés felett és üdvözli Páris lakosságát. Francia arany és muníció Szerbiának. Törökország háborúja. Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, dec. 27. A főhadiszállás a következő kommüni­két teszi közzé: Orosz hivatalos jelentés, mely Szebasztopolból érkezett, azt mond­ja, hogy a Hamidie nevü török cir­kálót Szebasztopol előtt egy torpedó találta, súlyosan megrongálta és noha a Hainidienek még sikerült Konstantinápolyt elérnie, de hosszú időre harcképtelenné lett. Itt a vá­lasz erre a hazugságra: Az elmúlt napokban flottánk — a Hamidie is — a Fekete-tengeren cirkált és sér­tetlenül tért vissza. Egyik hadi­hajónk december 24-é n e g y 17 hajóból álló orosz flot­tával találkozott. A flottá­ban öt páncéloshajó, két cirkáló és tiz torpedó volt, vagyis egy török hajó találkozott 17 ellenséges hajó­val és ez az egy hajó mégis szembeszállt az egész flot­tával. A török hajó sikerrel lövöldözte a Rosziszlav nevü orosz páncélos cirká­PESTI HÍRLA P lót, az Oleg és Athosz nevü aknarakókat pedig e 1 s ü­lyesztetífc. Két orosz tiszt és 30 matróz megmenekült, ezeket elfog tuk. Ugyanebben az időben flot­tánk egy másik része si­kerrel bombázta Bot v in oi December 25-én reggel két hajónk az említett flottát küzdelemre akar­ta kényszeríteni, a flotta azonban jobbnak látta Szebasztopolba mene­külni. A kaukázusi vonalon had­seregünk folytatja győzelmes elő­nyom ulását. * A Rosztiszláv csatahajó 1896-ban épült, 9000 tonnás, 15 csomós, tüzérsége 4 darab 25.4, 8 darab 15, 12 darab 4.7 és 4 darab 3.7 cm.-es ágyúból, személyzete pedig 641 emberből áll. A török flotta bravúrja. Konstantinápoly, dec. 27. Hitelt érdemlő közlések szerint az a tengeri ütközet, melyről a hivatalos kom­müniké szól, Zunguldaknál történt. Az oro­szok Zunguldak kikötőjét, mely szénrakodó állomás, hajók elsülyesztésével el akarták pusztítani, de a török hajók bátorsága meg­akadályozta ezt a kisérletét. Mindenki cso­dálattal beszél a török hadihajók tisztjei­nek és legénységének ügyességéről és bátor­ságáról, mely egymaga képes volt arra, hogy az oly erős orosz flottával felvegye a küzdel­met és az Oleg és Athosz nevü aknarakókat sikerült elsülyeszteniök. A hivatalos jelen­tés egész Sztainbulban nagy örömet keltett annál is inkább, mert ez a hír azok után a hamis vésztjósló hirek után érkezett, me­lyeket a napokban szándékosan terjesztet­tek, hogv a lakosságot nyugtalanítsák A török hadműveletek sikerei. Konstantinápoly, dec. 28. A török seregek hadműveletei ugy az orosz, mint a perzsa határon kedvezően haladnak előre. A csapatokat mindenütt támogatja a lakosság, az önkéntesek száma folyton nö, mert áz orosz határterületről is sokan átszöknek a törökökhöz. A hadiszintér már kiterjed Beludzsisztánra is. Az itteni törzsek megtámadtak egy angol ha­tárőrséget, több száz anqol katonát elfogtak és megöltek. A beludzsisztáni törzsek kibékültek 3 egymással és az afgán törzsekkel eevütt ké­szülnek az angolok ellen. Genf, dec. 28. Pétervári táviratok szerint az a török se­reg, amely az oroszokat a Van-tó vidékén meg­támadta. húszezer főnvi evalogosból de több kurd sereg is támogatta. Fanatikus elkese­redettséggel harcolnak. Anglia elzárta a Szuez-csatornát. Frankfurt, dec. 28. A Frankfurter Zeitung megbízható kon­stantinápolyi forrásból jelenti, hogy Anglia de­cember 15-én minden közlekedés elől elzárta a Szuezi-csatornát. Oroszország nem respektálja a Vörös Fél­holdat. Konstantinápoly, dec. 28. — Saját tudósitónktól. — Az orosz kormány az olasz nagykövet ut­ján közölte a portával, hogy a Vörös Félholdat nem fogja respektálni. A Vörös félhold ez ellen tiltakozott a Vörös Kereszt genfi központi bizott­ságánál, melytől most az az értesítés érkezett ide, hogy a Vörös Félholdat teljes mértékben megilleti a genfi egyezmény védelme, aminek ér­dekében Pétervárott meg fogja tenni a szükséges lépést. Féltik a cárt a muzulmánoktól. Bécs, dec. 28. Konstantinápolyból jelentik a Südslavische Iíorrespondenznek. A török lapok tudósításokat közölnek a cár legutolsó utazásairól és vladi­kavkazi látogatásáról. Azokban a városokban, amelyeken a cár keresztül utazott, a rendőrség óriási tömegeket fogott el. A tudósítások szerint állítólag 8000 muzulmánt tartóztattak le. Ez azt bizonyítja, hogy a cár muzulmán alattvalóinak hűségéről még ma sincs meggyőződve és még az életét is félti tőlük. A török sajtó szerint Orosz­országban nagy az elégületlenség az orosz had­seregnek Galiciában és Lengyelországban szen­vedett vereségei miatt. Az angol és francia hatóságok elszállítása Tripoliszból és Szmirnából. Amsterdam, dec. 2S. — Saját tudósitónktól. — A Reuter-ügynökség jelenti Athénből: A North-Carolina amerikai cirkáló maga mellé véve a Virginia nevü amerikai gőzöst, Tripolisz­Bécs, dec. 28. Konstantinápolyból jelentik: A Tanin hirül j adja, hogy a Waldeck-Rousseau nevü francia páncélos rövid idővel ezelőtt öt-hat napig Szalo­niki kikötőjében tartózkodott és itt a Szerbiának szánt aranyat és muníciót kirakta. Ezzel szem­ben Bulgária nem engedte meg, hogy az Ernest Renan nevü páncélos néhány óránál hosszabb ideig tartózkodjék Dedeagacs kikötőjében. Karácsonyfák. Irta: LUX TEHKA. Ahova nézel, karácsonyfa. Ha egy nagyváros ideges lüktetése között elfelej­ted egy pillanatra, hogy az 1914-iki kará­ísonyt éred, azt gondolnád: a karácsonyfa­kultusz óriási lendületet vett. Vagy az emberek vallásos érzülete növekedett, vagy ;sak a misztériumok iránti szimpátia, eset­ieg a gazdasági helyzetek tetemesen meg­javultak. Azután hirtelen eszedbe jut, hogy az 1914-iki esztendőnek karácsonyát éred, mire agy belemarkol valami a szivedbe, mintha egy sötét uton valaki hirtelen mellen ragad­na. És eszedbe jut minden. A sok-sok asz­ízony- és gyerek-köny, ami az idén gyé­mántpor helyett a karácsonyfákat bera­gyogja. Eszedbe jutnak az árvák és özve­p 7ek, a nyomorékok és halottak, minden. Még az erdő is, honnét a karácsonyfákat ki­rágták. Eszébe jut az embernek, a Kárpá­tokon hogy vágták ki az oroszok az utjokat illó fákat. Egész erdőket. Valamennyi ka­rácsonyfa volt. örökzöld, tűlevelű, gyantás llatu karácsonyfa, a drága naiv, szent le­genda azt meséli róla, Krisztus áldotta meg i fenyőt hervadhatatlan üdeséggel, mikor a ííecsemáné-kertben bujdosott és a fenyőfa rédte őt. Csak ezek a legendák és misztériumok tzépek már az életben; a valóság rettenetes. Jlyan, amilyennek emberi fantázia festeni lem tudja. És a karácsonyfáról eszünkbe jut minuen, amit i9l4-ben láttunk, ereztünk, tanultunk. A karácsonyfáról eszünkbe jut az erdő, az erdőről a mocsarak s ezekről eszünkbe jutnak a Mazuri-tavak, melyekbe a nagy német hadvezér sok ezer oroszt foj­tott bele. A karácsonyfák olyan ártatlanok, mint az angyalok az égben és mégis, mikor látom a kis zöld galyakat, egyszerre 'állani vélem a Mazuri-tavakba í'ult sok ezer orosz lialáihörgését. Ami messze mértföl­dekre elhallatszott, több német katona meg­őrült belé és — többféle, sokféle okok miatt, százszor annyi karácsonyfát kell az idén levágni az erdőkben. Gyertyácskákkal ki­világítani, arany és ezüst tündérhajjal be­hinteni, hogy minél vakítóbban ragyog­janak. Ha az íróasztalodra nézel, nagy csomó karácsonyfa-ünnepélyre szóló meghívó előt­ted. Soha ennyi könyszáritó, könyfakasz­tó ünnepélyt. Gyerek kórus karácsonyi énekeket énekel, a gyerekek hangja üveg­hárfa-csengésü és magasra felszáll, amilyen magasra a felnőtteke nem szállhat. Ezeké lenn marad a földön, a gyerekeké az égben tűnik el. Minden gyerek egy szent és szomorú titok. Közülök került ki: Krisztus és min­den nagy, minden gonosz, minden alacsony és minden nulla katonája az életnek. Egy­-szer azok is gyerekek voltak, akik a Mazuri­tavakba fúltak, akik Belgiumban, Szer­biában, Oroszországban elestek. És azok is, akik a háború ördögi italát kotyvasztották és megitatták a királyokkal. És a királyok is gyerekek voltak egyszer, rejtelmes, ár­tatlan szent titkoü, mint ezek a kis arva és szegény gyerekek, akik a Vigadó fényes termében, jó, de mégis idegen kézből kap­ják a karácsonyfájukat. Ami minden gye­reknek kijár. Mert az emberben a gyerek kívánja meg először a szent hazugságot: a költészetet es a meg nem valósitható szép­ségeket. A karácsony az ő ünnepük, de soha ennyire nem volt még az ő karácsonyuk. Ök a földön á mi reménységünk és ahogy az egyén tudatosan, vagy enélkül a gyere­keiért küzd, ép igy a nemzetek. Minden vér ő érettük folyik és amint illik, a fájdalom csak a felnőtteké. A láhatatlan gyászt a fényes karácsonyfájuk felett, csak mi lát­juk. övék az örörrvés a jövő, mienk a fájda­lom és a küzdelem. S mindazok, akik meg­haltak a jövőért: a gyerekért, Krisztusnak útját járták. * Egy fiatal anya meséli. A hét eszten­dős kis fiának van egy skatulya játéka, amit gyerek-nyelven: legelő-játéknak hiv­nak. Huszonnégy fácskából, bárányokból és egy juhászból áll a felszerelés. Az orosz betörés után, egyszer a gye­rek előveszi a skatulyáját, az ebédlőaszta­lon kirakosgatja és a bárányokat meg a juhászt félreteszi s a fákat kezdi elrendezni erdőnek. Két erdőnek. Számlálja a kis öreg a fákat, rendezi az erdőt s egyszer csak azt mondja az anyjának: — Anyuci, még fák kellenének. Sok fa. — Minek az? — kérdi az anyja. — Erdőt szeretnék játszani — feleli a gyerek.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék