Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-29 / 330. szám

4­ -­ ba és Szmirnába ment, hogy az angol és francia konzulokat és alattvalókat a török hatóságok engedelmével fölvegye fedélzetére. A török ha­tóságok megtagadták az engedelmet, de többek­nek az angolok és franciák közül mindazonáltal sikerült a Virginia fedélzetére eljutni. Erre nagy tömeg lepte meg a hajót és a szökevények kiada­tását követelte. A matrózok elkergették a töme­get, de a tömeg csakhamar megerősödve vissza­tért és a hajó első tisztjét és kapitányát szidal­makkal illette és fenyegette. A kapitány fenye­getésére, hogy lövetni fog, a tömeg elmenekült. Franciaország nem annektálja Tuniszt. Páris, dec. 28. A Havas-ügynökség jelenti: Beavatott kö­rök megcáfolják azt a római jelentést, amely szerint Franciaország Tunis annektálását terve­zi Franciaország megelégszik a protektorátus­rezsimmel és nem gondol ennek megváltoztatá­sára. 1& francia»belga harctér. Német hivatalos jelentés. Berlin, dec. 28. A nagy főhadiszállás közli december 28-án délelőtt. Nieuportnál az ellenség támadási kísérleteit minden si­ker nélkül ismételte meg. Köz­ben a tenger felől tüzeléssel támo­gatták, amely nekünk kárt nem oko­zott, de Westende néhány lakosát megölte és megsebesítette. Meg­hiusult az ellenségnek St G­e­o­r­g­e­s major ellen intézett egy táma­dása is, amelyet hivatalos jelentéseiben birtokában levőnek tüntetett föl. Yperntől délre elfog­laltunk egy ellenséges lö­vészárkot, mely alkalommal né­hány tucat fogoly jutott kezünkre. Arrastól északnyugatra az ellenségnek több erősebb támadását visszavertük. Verduntől délkeletre szin­tén minden eredmény nél­kül ismételte meg támadásait az ellenség. Épp oly kevés ered- A francia offenziva kudarca. Rotterdam, dec. 28. A Daily Chronicle levelezője Franciaor­szágból a következőket jelenti lapjának: A szö­vetségesek hadművelete a lille Carrasi vonalon a németek erős ellenállására talált, mert a németek korántsem gyöngültek meg annyira, amint hit­tek róluk, sőt a legutóbbi időben nagyon jelentős erősítéseket kaptak, kétségtelenül a keleti had­színtérről. Arral, melynek bevételét a franciák december közepére biztosnak jelezték, húsz né­met ágyuüteg tüze alatt áll, úgy hogy egyelőre még gondolni sem lehet­ arra, hogy ezen a ponton áttörik a német csatavonalat. Az Arras—Lens— Doaui közt elterülő háromszögben lefolyt véres csaták a franciákat annyira meggyöngítették, hogy a nagy hézagok pótlására sürgősen be kel­lett hívni a tartalékos legénységet. Négyszáz automobilon hozták az angol katonákat az Yser­vonalról az erősen meggyengült frankia hadállás erősítésére. A ranciák által megszállva tartott Mericourt, Acheville, Neuville és Givenchi köz­ségek ismét a németek birtokába mentek át és e községek közül csak a legutolsót sikerült a fran­ciáknak, óriási erőfeszítések árán, visszafoglalni. A flandriai harcok. Rotterdam, dec. 28. A Tyd tudósítója jelenti Dunkerqueből: A szövetségesek tekintélyes erősítéseket kaptak, de aviatikusaik, akik a német állások felderítésére indultak, jelentették, hogy a németek hasonló­képpen jelentékeny erősítést kaptak emberekben és hadianyagban. Az angol csapatok a legutóbbi napokban nehéz harcokat álltak ki és számos­ helyen nagy veszteségek között voltak kénytele­nek visszavonulni. Hősies, de hiábavaló kísérle­tet tettek Nieuport mellett a francia dragonyosok, hogy közvetlenül a tengerpart mentén jussanak előre és hátulról támadják meg a német hadál­lásokat. Mielőtt tervük sikerült volna, a németek felfedezték azt s a francia dragonyosok a német gépfegyverek tüzelése elől kénytelenek voltak kitérni. Az idáig nyilvánosságra hozott angol vesz­teségi listák szerint az angolok vesztesége eddig 3694 tiszt és 39.675 katona. A francia hadügyminisztérium visszatér Párisba. Páris, dec. 28. (Rómán át.) A „Temps" jelenti, hogy a francia hadügyminisztérium január hetedikén visszatér Párisba. Jelentéséhez hozzáfűzi a „Temps", hogy — „ha előre nem látott esemé­nyek ebben meg nem gátolják." Elfogott francia aviatikus. Basel, dec. 28. Egy francia aviatikus motorhiba miatt kénytelen volt Baseltől alig egy óra távolságra német területen leszállani. Német katonák elfog­ták és Lörrachba vitték. A bombázott Zeppelin-csarnok sértetlen. Berlin, dec. 27. (Hivatalos.) A londoni Daily Mail e hó­ 23-tól keltezve Dünkirchenből jelenti, hogy a szövetségesek repülőgépei az új Zeppelin-csar­nokra bombákat dobtak és a csarnokot felgyúj­tották. Való tény az, hogy az elmúlt napokban ellenséges aviatikusok bombákat dobáltak. A Zeppelin-csarnok azonban sértetlen maradt. A marokkói spahikat visszarendelték a frontról. Lyon, dec. 28. A Progress jelenti Párisból: A hadvezető­ség visszarendelte a frontról a marokkói spahi­kat, mert nem alkalmasak a lövészárkokban va­ló harcra. A lap kijelenti azonban, hogy nincs végleges szolgálaton kívül helyezésről szó. A hadvezetőség megvárja az alkalmat, amikor majd hasznosan veheti igénybe harcias tulajdon­ságaikat. Mint Robespierre idején . . . Bern, dec. 28. A Bund egy svájci embernek Párisból ér­kezett levelét közli, melyben a következő figye­lemreméltó adatok vannak: Az elmúlt hetekben minden alkalmatlannak talált francia, aki 1876. után született, még egyszer jelentkezni tartozott a sorozó bizottság előtt. Amint nekem mondot­ták, — így szól a levél — a sorozó bizottság min­denkit bentart, akit csak némileg használhat. Ezért van oly nagy hiány minden üzemnél. A kémektől való félelem annyira elterjedt a város­ban, hogy veszedelmes minden nem francia em­bernek a városban tartózkodni. A denunciálások gombamódra szaporodnak és a helyzet e tekin­tetben oly rossz vagy talán még rosszabb, mint Robespierre idején. A denunciálásoknak nagyon A fiatal asszony leült és zöld teveszőr­ből huszonnégy picike fát horgolt a fiának. A fák kis horgolt lapos talpon álltak, olyan volt a formájuk, mint a szecessziós­ képe­ken szokott lenni. Mikor a fák elkészültek, a mama a mideres skatulyájából egy várkas­télyt is vágott ki, felállította a lak között és rózsaszínű selyempapirosból kivágta a várkisasszonyt és két kis apródot, akik a sleppjét vitték utána. De a gyereknek nem kellett sem a várkastély, sem a várkisasszony, csak a fák. Oda ült velük az asztalhoz, két erdőt állított fel a negyvennyolc fácskájából, szemközt egymással és mint ahogy a gye­rek szokott, igy gondolkodott halk sza­vakkal :­­ — Ez a Kárpátok, ez az orosz erdő... A Kárpátok két nagy lapos, egymás­ra tett könyvön állt, az orosz erdő csak az asztalon. És a gyerek mindenről megfeled­kező elmélyüléssel játszott. Az orosz erdő közeledett a Kárpátok­hoz s a gyerek nekipirulva suttogta a hegynek: — Kárpátok, drága Kárpátok, jön az orosz erdő! De a Kárpátok meg se mozdult. Az orosz erdő már ott állt a lábánál, a két könyv előtt, s a horgolt fácskák büszkén néztek le az orosz fácskákra. A gyerek szeme úgy égett, mint a Szent­ Jánosbogár és a drága nagy szemek érthetőbben beszéltek a piros szájacs­kánál is. — Na most! Most, most? — kérde­zett, biztatott, tanított a szem. És a kis kéznek egy gyönge mozdulatától, a Kárpá­tok egyszerre megmozdult. Mintha előre lépett volna. Mire az orosz erdő első sor­sái is megmozdultak. Hátrafelé tettek egy lépést. — Na most Kárpát, drága Kárpát! — beszélt a fiú szeme. És a Kárpát újra meg­mozdult. Az orosz erdő erre még jobban megijedt, már a második sor fa is hátrahúzódott, mire a Kárpátok visszament a maga helyére. — Nem harcolok gyáva ellenséggel — mondta a fiú szeme az orosz erdőnek. • Erre az orosz erdő vérszemet kapott és hajrá, előre vonult. Az összes sor fa. Mind előbbre, előbbre. Már a Kárpátok lá­bánál állt, az első sor fa kezdett felfelé ka­paszkodni s ekkor a Kárpátok lassan meg­mozdul és mint egy óriás, ráveti magát az orosz erdőre. Az orosz erdő összeomlik, fel­borul, vonaglik s a Kárpátok nyugodtan, anélkül, hogy egy fája is félrebillent volna, feláll és visszamegy a helyére. Minden egyes fát cérnaszállal hozzá­varrt a gyerek egy skatulyafedélhez és a skatulya fedelét hozzáerősítette látatlanul a könyvekhez. És órákig játszogatott így, csöndes magába mélyüléssel, égő szemmel, neki­pirult arccal. » Ezt egy másik anya meséli: A hat esztendős Mariska és a hét esz­tendős Gyuri hallották, hogy az amerikai gyerekek az európai elesett és harcoló kato­nák gyerekeinek egy hajó­játékot küldtek karácsonyra. Este, mikor lefeküdtek, a szom­széd ágyacskáikból így diskuráltak erről: — Mit hozott a hajó! — Játékot. — De mit? — Katonát, puskát, babát, lovat, vasutat. — Szép az amerikai játék? — Szép. — Szebb mint a magyar? — Annál nem szebb. •— És a tenger tudta mit hoz? — Miért tudta volna? — Hogy nem háborgott. — Honnét tudod, hogy nem há­borgott? — Hisz nem sülyedt el a hajó. — Nem. — Akkor tudta, mit hoz. — Bizonyosan tudta. — És a tenger vigyázott, nem há­borgott. — Nem volt neki szabad. Angyalok vigyáztak rá. — Hogy vigyáztak? — Bizonyosan egy hosszú sor angyal repült a hajó fölött és ha a tenger hábo­rogni akart, az angyal szárnya megérintette a tengert. A fiú. Bizonyosan. Mert elesett és harcoló katonák gyerekeinek jöttek a játékok. Vajon elfelejti-e az ember valahai 1914 karácsonyát? PESTI HÍRLAP 1914. december 29., kezd­­ ményt ért el abban a törekvésé­ben, hogy a Sennheimtól nyu­gatra fekvő azt a magaslatot, amely­ért tegnap küzdelem folyt, visszahó­dítsa. A legfőbb hadvezetőség.

Next