Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-29 / 330. szám
4 - ba és Szmirnába ment, hogy az angol és francia konzulokat és alattvalókat a török hatóságok engedelmével fölvegye fedélzetére. A török hatóságok megtagadták az engedelmet, de többeknek az angolok és franciák közül mindazonáltal sikerült a Virginia fedélzetére eljutni. Erre nagy tömeg lepte meg a hajót és a szökevények kiadatását követelte. A matrózok elkergették a tömeget, de a tömeg csakhamar megerősödve visszatért és a hajó első tisztjét és kapitányát szidalmakkal illette és fenyegette. A kapitány fenyegetésére, hogy lövetni fog, a tömeg elmenekült. Franciaország nem annektálja Tuniszt. Páris, dec. 28. A Havas-ügynökség jelenti: Beavatott körök megcáfolják azt a római jelentést, amely szerint Franciaország Tunis annektálását tervezi Franciaország megelégszik a protektorátusrezsimmel és nem gondol ennek megváltoztatására. 1& francia»belga harctér. Német hivatalos jelentés. Berlin, dec. 28. A nagy főhadiszállás közli december 28-án délelőtt. Nieuportnál az ellenség támadási kísérleteit minden siker nélkül ismételte meg. Közben a tenger felől tüzeléssel támogatták, amely nekünk kárt nem okozott, de Westende néhány lakosát megölte és megsebesítette. Meghiusult az ellenségnek St Georges major ellen intézett egy támadása is, amelyet hivatalos jelentéseiben birtokában levőnek tüntetett föl. Yperntől délre elfoglaltunk egy ellenséges lövészárkot, mely alkalommal néhány tucat fogoly jutott kezünkre. Arrastól északnyugatra az ellenségnek több erősebb támadását visszavertük. Verduntől délkeletre szintén minden eredmény nélkül ismételte meg támadásait az ellenség. Épp oly kevés ered- A francia offenziva kudarca. Rotterdam, dec. 28. A Daily Chronicle levelezője Franciaországból a következőket jelenti lapjának: A szövetségesek hadművelete a lille Carrasi vonalon a németek erős ellenállására talált, mert a németek korántsem gyöngültek meg annyira, amint hittek róluk, sőt a legutóbbi időben nagyon jelentős erősítéseket kaptak, kétségtelenül a keleti hadszíntérről. Arral, melynek bevételét a franciák december közepére biztosnak jelezték, húsz német ágyuüteg tüze alatt áll, úgy hogy egyelőre még gondolni sem lehet arra, hogy ezen a ponton áttörik a német csatavonalat. Az Arras—Lens— Doaui közt elterülő háromszögben lefolyt véres csaták a franciákat annyira meggyöngítették, hogy a nagy hézagok pótlására sürgősen be kellett hívni a tartalékos legénységet. Négyszáz automobilon hozták az angol katonákat az Yservonalról az erősen meggyengült frankia hadállás erősítésére. A ranciák által megszállva tartott Mericourt, Acheville, Neuville és Givenchi községek ismét a németek birtokába mentek át és e községek közül csak a legutolsót sikerült a franciáknak, óriási erőfeszítések árán, visszafoglalni. A flandriai harcok. Rotterdam, dec. 28. A Tyd tudósítója jelenti Dunkerqueből: A szövetségesek tekintélyes erősítéseket kaptak, de aviatikusaik, akik a német állások felderítésére indultak, jelentették, hogy a németek hasonlóképpen jelentékeny erősítést kaptak emberekben és hadianyagban. Az angol csapatok a legutóbbi napokban nehéz harcokat álltak ki és számos helyen nagy veszteségek között voltak kénytelenek visszavonulni. Hősies, de hiábavaló kísérletet tettek Nieuport mellett a francia dragonyosok, hogy közvetlenül a tengerpart mentén jussanak előre és hátulról támadják meg a német hadállásokat. Mielőtt tervük sikerült volna, a németek felfedezték azt s a francia dragonyosok a német gépfegyverek tüzelése elől kénytelenek voltak kitérni. Az idáig nyilvánosságra hozott angol veszteségi listák szerint az angolok vesztesége eddig 3694 tiszt és 39.675 katona. A francia hadügyminisztérium visszatér Párisba. Páris, dec. 28. (Rómán át.) A „Temps" jelenti, hogy a francia hadügyminisztérium január hetedikén visszatér Párisba. Jelentéséhez hozzáfűzi a „Temps", hogy — „ha előre nem látott események ebben meg nem gátolják." Elfogott francia aviatikus. Basel, dec. 28. Egy francia aviatikus motorhiba miatt kénytelen volt Baseltől alig egy óra távolságra német területen leszállani. Német katonák elfogták és Lörrachba vitték. A bombázott Zeppelin-csarnok sértetlen. Berlin, dec. 27. (Hivatalos.) A londoni Daily Mail e hó 23-tól keltezve Dünkirchenből jelenti, hogy a szövetségesek repülőgépei az új Zeppelin-csarnokra bombákat dobtak és a csarnokot felgyújtották. Való tény az, hogy az elmúlt napokban ellenséges aviatikusok bombákat dobáltak. A Zeppelin-csarnok azonban sértetlen maradt. A marokkói spahikat visszarendelték a frontról. Lyon, dec. 28. A Progress jelenti Párisból: A hadvezetőség visszarendelte a frontról a marokkói spahikat, mert nem alkalmasak a lövészárkokban való harcra. A lap kijelenti azonban, hogy nincs végleges szolgálaton kívül helyezésről szó. A hadvezetőség megvárja az alkalmat, amikor majd hasznosan veheti igénybe harcias tulajdonságaikat. Mint Robespierre idején . . . Bern, dec. 28. A Bund egy svájci embernek Párisból érkezett levelét közli, melyben a következő figyelemreméltó adatok vannak: Az elmúlt hetekben minden alkalmatlannak talált francia, aki 1876. után született, még egyszer jelentkezni tartozott a sorozó bizottság előtt. Amint nekem mondották, — így szól a levél — a sorozó bizottság mindenkit bentart, akit csak némileg használhat. Ezért van oly nagy hiány minden üzemnél. A kémektől való félelem annyira elterjedt a városban, hogy veszedelmes minden nem francia embernek a városban tartózkodni. A denunciálások gombamódra szaporodnak és a helyzet e tekintetben oly rossz vagy talán még rosszabb, mint Robespierre idején. A denunciálásoknak nagyon A fiatal asszony leült és zöld teveszőrből huszonnégy picike fát horgolt a fiának. A fák kis horgolt lapos talpon álltak, olyan volt a formájuk, mint a szecessziós képeken szokott lenni. Mikor a fák elkészültek, a mama a mideres skatulyájából egy várkastélyt is vágott ki, felállította a lak között és rózsaszínű selyempapirosból kivágta a várkisasszonyt és két kis apródot, akik a sleppjét vitték utána. De a gyereknek nem kellett sem a várkastély, sem a várkisasszony, csak a fák. Oda ült velük az asztalhoz, két erdőt állított fel a negyvennyolc fácskájából, szemközt egymással és mint ahogy a gyerek szokott, igy gondolkodott halk szavakkal : — Ez a Kárpátok, ez az orosz erdő... A Kárpátok két nagy lapos, egymásra tett könyvön állt, az orosz erdő csak az asztalon. És a gyerek mindenről megfeledkező elmélyüléssel játszott. Az orosz erdő közeledett a Kárpátokhoz s a gyerek nekipirulva suttogta a hegynek: — Kárpátok, drága Kárpátok, jön az orosz erdő! De a Kárpátok meg se mozdult. Az orosz erdő már ott állt a lábánál, a két könyv előtt, s a horgolt fácskák büszkén néztek le az orosz fácskákra. A gyerek szeme úgy égett, mint a Szent Jánosbogár és a drága nagy szemek érthetőbben beszéltek a piros szájacskánál is. — Na most! Most, most? — kérdezett, biztatott, tanított a szem. És a kis kéznek egy gyönge mozdulatától, a Kárpátok egyszerre megmozdult. Mintha előre lépett volna. Mire az orosz erdő első sorsái is megmozdultak. Hátrafelé tettek egy lépést. — Na most Kárpát, drága Kárpát! — beszélt a fiú szeme. És a Kárpát újra megmozdult. Az orosz erdő erre még jobban megijedt, már a második sor fa is hátrahúzódott, mire a Kárpátok visszament a maga helyére. — Nem harcolok gyáva ellenséggel — mondta a fiú szeme az orosz erdőnek. • Erre az orosz erdő vérszemet kapott és hajrá, előre vonult. Az összes sor fa. Mind előbbre, előbbre. Már a Kárpátok lábánál állt, az első sor fa kezdett felfelé kapaszkodni s ekkor a Kárpátok lassan megmozdul és mint egy óriás, ráveti magát az orosz erdőre. Az orosz erdő összeomlik, felborul, vonaglik s a Kárpátok nyugodtan, anélkül, hogy egy fája is félrebillent volna, feláll és visszamegy a helyére. Minden egyes fát cérnaszállal hozzávarrt a gyerek egy skatulyafedélhez és a skatulya fedelét hozzáerősítette látatlanul a könyvekhez. És órákig játszogatott így, csöndes magába mélyüléssel, égő szemmel, nekipirult arccal. » Ezt egy másik anya meséli: A hat esztendős Mariska és a hét esztendős Gyuri hallották, hogy az amerikai gyerekek az európai elesett és harcoló katonák gyerekeinek egy hajójátékot küldtek karácsonyra. Este, mikor lefeküdtek, a szomszéd ágyacskáikból így diskuráltak erről: — Mit hozott a hajó! — Játékot. — De mit? — Katonát, puskát, babát, lovat, vasutat. — Szép az amerikai játék? — Szép. — Szebb mint a magyar? — Annál nem szebb. •— És a tenger tudta mit hoz? — Miért tudta volna? — Hogy nem háborgott. — Honnét tudod, hogy nem háborgott? — Hisz nem sülyedt el a hajó. — Nem. — Akkor tudta, mit hoz. — Bizonyosan tudta. — És a tenger vigyázott, nem háborgott. — Nem volt neki szabad. Angyalok vigyáztak rá. — Hogy vigyáztak? — Bizonyosan egy hosszú sor angyal repült a hajó fölött és ha a tenger háborogni akart, az angyal szárnya megérintette a tengert. A fiú. Bizonyosan. Mert elesett és harcoló katonák gyerekeinek jöttek a játékok. Vajon elfelejti-e az ember valahai 1914 karácsonyát? PESTI HÍRLAP 1914. december 29., kezd ményt ért el abban a törekvésében, hogy a Sennheimtól nyugatra fekvő azt a magaslatot, amelyért tegnap küzdelem folyt, visszahódítsa. A legfőbb hadvezetőség.