Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-29 / 330. szám

1914. december 29., k­edd. PESTI HÍRLAP 689 kellemetlen következményei vannak. Tizennégy nap alatt háromszor történt meg velem, hogy be­kérték útlevelemet. Minden egyes alkalommal be­szélgetésbe elegyedtem az agent de suretével és mindig ezt a választ kaptam: Párisban még min­dig nagyon­ sok német rejtőzik. Hat milliárdba került eddig a franciáknak a háború. Kopenhága, dec. 28. Ribot francia pénzügyminiszter a Poli­tiken párisi munkatársa előtt kijelentette, hogy a francia államnak a háború már eddig is többe került hat milliárd franknál. Ezenkívül Belgium­nak 250 milliót, Szerbiának 90 milliót, Görög­országnak 20 milliót és Montenegrónak egy fél­milliót adott kölcsönképpen a francia állam. Loubet nem megy Rómába. Róma, dec. 28. A római lapokban az a hír jelent meg, hogy Loubet, a francia köztársaság volt elnöke, Bülow herceg német nagykövet missziójának el­lensúlyozására a köztársaság külön megbízásá­ból Rómába utazik. Ezt a jelentést a Stefani­ügynökség illetékes helyről nyert értesülés alapján megcáfolja. Loubet nem megy Rómába. Has's©R a tengeren. Látogatás Kielben, a német flotta­bázison. — Vízalattjáró superdreadnoughtok. (?) — Newyork, dec. 15. — Saját tudósítónktól. — A Newyork Tribunal haditudósítója novem­ber hó 24-én meglátogatta Kielt, a németek ha­talmas tengerészeti bázisát és élményeiről „Egy nap a császár flottájánál" című cikkben érdekes tudósítást írt lapjában. A haditudósító többek között azt jelenti, hogy a németek lázas gyorsasággal dolgoznak több már majdnem teljesen szolgálatra kész ten­geralattjáró superdreadnoughton (?), amelyek közül egyet meglátogatva, a tudósító hosszasab­ban beszélgetett a naszád parancsnokával, aki előtte azon reményének adott kifejezést, hogy legelső találkozása remélhetőleg az angol super­dreadnoughtok legerősebbjével lesz. — Van egy pár barátom az Ajax­ on (dread­nought) azaz csak volt, szeretném őket viszont­látni — mondta a parancsnok, — ámbár meg­elégednék, ha a Lion vagy a Tiger (csatahajó­cirkálók) sőt ha a King George csatahajókhoz lenne szerencsém. Így beszélnek a német tisztek általában, mindennek dacára azonban még­se elbizako­dottak. A haditudósító azután meglátogatta a Mark­graf superdreadnoughtot, melynek egész személyzete épen akkor a legnagyobb buzgalom­mal az­­ágyukon gyakorlatozott — Öt órát gyakorolnak embereink most naponta az ágyukon — szólt a hajó tüzérségi tisztje — igen sok tartalékosunk van és ezeket a legmagasabb fokig ki akarjuk képezni. A németek kitűnő tartalékos anyaggal ren­delkeznek, az emberek oly kedvvel gyakoroltak, mintha játszanának. A csatahajó kórházában többen az első segélynyújtást tanulták, mások pedig máshol, a tűzoltászatban és más mentési szolgálatban gya­korolták magukat. Legérdekesebbek a torpedó­gyakorlatok voltak, amelyeket a németek oly nagy szorgalommal és sebességgel folytatják, hogy még a kilövésnél a kamarába betóduló vizet se szivattyúzzák ki, hanem sokszor térdig érő víz­ben dolgoznak. A kieli császári hajóépítő-telepen sok ezer munkás dolgozik az építés alatt levő hajókon. Hasonló erővel­ dolgoznak egyéb telepeken is. Sok ezren dolgoznak lankadatlanul torpedólöve­dékek és hüvelyek gyártásán. A tisztikar hangulata rendkívül lelkes és bizakodó, mindenki ég a vágytól, hogy minél hamarább harcba kerüljön. Az angolok, dreadnoughtok szempontjából, nem sokkal erősebbak, mint a németek ée fölé­ A falklandi tengeri csata részletei. London, dec. 27. A Daily Telegraf jelenti Newyorkon át Motitevideoból. Strubee tengernagy flottatisztjei igen büszkék reá, hogy az angoloknak sikerült a németek eszén túljárni és Cradock tengernagy hajóraját megerősíteni, anélkül, hogy azt az el­lenség észrevette volna. Sikerült két hatalmas cir­kálót bevonni, amelyek a Canopus, Carnarvon, Cornwall, Bristol és Glasgow cirkálókkal egye­sültek és dec. 7-én szénfelvétel céljából Port­ Stanleybe hajóztak. A nagy cirkálók a kikötőben egy hegy háta mögött teljesen elrejtőztek. De­cember 8-án reggel megjelent a német hajóraj, nyilván azzal a szándékkal, hogy a Falkland szigeteket megtámadják és Port-Stanleyt mint szénállomást megszállják. Amikor a német ha­jók csak kis számú angol hajót láttak, megkezd­ték a harcot. Hirtelen megjelent azonban a száli kikötőbejáratnál a két nagy angol cirkáló. Graf Spee admirális most észrevette, hogy tőrbe csal­ták és erre jelt adott hajóinak, hogy szóródjanak szét. Már késő volt. A harc a már leírt módon fejlődött ki. A német hajók, főkép a Scharnhorst kitűnően lőttek és elsülyedésük pillanatáig foly­ton tüzeltek az ellenséges hajókra. Az angol ha­jók utolérték a Nürnberget és felszólították, hogy adja meg magát. Minthogy ezt vonakodott meg­tenni, elsülyesztették. A Nürnberg elsülyedése megmentette a Dresden és Prinz Eitel Friedrich­ hajókat, mert az angol hajók abbahagyták ezek­nek üldözését, hogy a német hajó menekültjeit fedélzetükre vegyék. Montevideóból érkező hírek szerint az Invin­cible páncélos cirkálót húsz lövés találta anélkül, hogy komoly kár támadt volna rajta. Csak 14 ember sebesült meg a legénység közül. Mikor a Gneisenau elsülyedt, már teljes munícióját ellö­völdözte, de megadásról mégsem akart hallani. A sülyedésnél sok tiszt szalutált. A legénység egy része a fedélzeten gyülekezett és a Wacht am Rheint énekelte. A legénység nagy részét, sőt sok tisztet mégis sikerült megmenteni. Néhány matróz az angol hajó fedélzetén halt meg. A menekülte­ket Angliába vitték. A Scharnhorstról senki sem menekült meg. Milánó, dec. 28. Londonból táviratozzák. A „Newyork World"-ban Strudee amerikai admirális, aki vé­gignézte a falklandi szigeteknél végbement ten­geri csatát és most hajóhadával Montevideóba érkezett, ismerteti a nagy tengeri ütközet min­den részletét. Elbeszélése a következő:­­• December 8-án Port Stanleyben meg­jelent a Scharnhorst, Nürnberg, Gneisenau és a Leipzig, amelyeket a Prinz Eitel segédcirkáló kísért. Ez a német flotta megszállotta az öblöt, hogy azt német szénállomássá alakítsa át. A né­met hadihajók csak öt brit cirkálót vettek észre és ezeken kívül a Canopaus nevű öreg angol ha­jót, amely Port Stanleyban őrködött. A német hajók azonnal megkezdték a tüzelést, melyre az angol cirkálók válaszoltak. Hamarosan elkese­redett küzdelem fejlődött ki, amely eleinte nem volt egyenlőtlen, de hirtelen benyomult a szűk kikötő torkolatába két hatalmas angol páncélos, amelyeken egyenként nyolc nagy 30 és fél cen­timéteres kaliberű ágyú volt. Spee német tengernagy látta, hogy az el­lenséges flotta túlerőben van, ezért jelt adott ha­jóhadának a távozásra, de már későn volt, mert a német hadihajók harci kedvükben nem ismer­ték föl az angol flotta túlerejét és nagyon közel mentek a brit cirkálók ágyúihoz, hogy egyszer­re végezhessenek az angol flottával. A Scharn­horst és a Gneisenau célpontjává lettek az angol hadihajóknak. A legdírhősebben az Invisible an­gol cirkáló harcolt, a brit flotta vezérhajója, amelyre átragadt a német tengerészek harcikedve, de erre irányították a német hadihajók is elsősor­ban minden ágyújukat. A legteljesebb mértékben elismerem, hogy a német hadihajók halálmegvetéssel harcoltak és mivel 24 centiméteres ágyúik jó célpontra ta­láltak a brit hajókban, megérték azt az elégté­telt, hogy az Invisible vezérhajó oldalát alaposan megrongálták. A Scharnhorst egyszer aranyér­met kapott a hadihajók céllövészi gyakorlatain s most ebben az utolsó harcában, utolsó célzásá­val rászolgált erre a kitüntetésre. Német ágyulövedékek robbantak föl az In­visible fedélzetén és csak nagyon kevés hiány­zott ahhoz, hogy egy nagy löveg ledöntse az In­visible tornyát. A német ágyúgolyók sűrűn csap­tak le az angol hadihajókra, de az angol 30 és fe­les ágyúk is kitűnően be voltak lőve a német cir­kálókra, úgy hogy előbb a Scharnhorst, majd a Gneisenau tornyát egyszerre csak füstfelhő bo­rította és a két hajó ágyúi elhallgattak, mert tü­zéreik elpusztultak. A hős német cirkálók egy­másután sülyedtek el, de egyik sem adott jelt ar­ra, hogy meg akarja adni magát. A többi angol cirkáló időközben körülfog­ta a Nürnberget, amely noha látta az ellenség túlerejét, nem adta meg magát. Mialatt az angol cirkálók a Nürnberg menekültjeinek kihalászá­sához láttak, a Dresden és a Prinz Eitel Frid­rich megmenekült. A Leipzigről egy hadnagyot és huszonegy tengerészt mentettek meg. A Dresden szerencsé­sen elérte Punta Arenast, ott ellátta magát szén­nel és nyugatra folytatta útját. A Bristol és a Glasgow, amelyek üldözték a Dresdent, tizen­négy órával később érkeztek oda. Az amerikai tengernagy szerint angol rész­ről a falklandi tengeri csatában az Invincible, Inflexible, Canopus, Kent, Cornwall, Camaroon, Bristol és Glasgow vettek részt. Az Invincible és Inflexible csatahajók 1907-ben épültek, 20300 tonnásak, 26 csomósak, tüzérségük pedig egyenkint 8 darab 30.5 és 16 darab 10.2 cm­-es gyorstüzelő ágyúból áll. A csatahajó-cirkálókon egyenként 730—780 ember teljesít szolgálatot. A Canopus csatahajó 1897-ben épült, 13.150 tonnás, 19 csomós, tüzérsége 4 darab 30.5, 12 darab 15, 10 darab 7.6 és 6 darab 4.7 cm.-es gyorstüzelő ágyúból, személyzete pedig 750 em­berből áll. A Camaroon páncélos cirkáló 1903-ban épült, 11000 tonnás, 23 csomós, tüzérsége 4 da­rab 19, 6 darab 15 és 20 darab 4.7 cm.-es gyors­tüzelő ágyúból, személyzete pedig 655 főből áll. A Kent és Cornwall páncélos cirkálók 1902-ben épültek, 9050 tonnásak, 24 csomósak, tüzérségük egyenként 14 darab 15, 8 darab 7,6 és 3 darab 4.7 cm.-es gyorstüzelő ágyúból, le­génységük pedig 540—540 emberből áll. A Bristol és Glasgow védett cirkálók 1909-ben épültek, 4900 tonnásak, 26 csomósak, tüzérségük egyenként 2 darab 15.2, 10 darab 10.2 és 4 darab 4.7 cm.-es gyorstüzelő ágyúból, sze­mélyzetük pedig 376—376 emberből áll. A nyolc angol hadihajó összesen 94.450 tonnát, 20 darab 30.5, 4 darab 19, 50 darab 15, 52 darab 10.2, 26 darab 7.6, 40 darab 4.7 cm.-es gyorstüzelő ágyút, 3947 emberrel képviselt, az öt német hajó 35570 tonnájával, 16 darab 21, 12 nyak inkább régi típusú csatahajókban és cir­kálókban észlelhető. Az angol admiralitás jelentése a cuxha­veni támadásról.­­Az angol admiralitás jelenti decem­ber 23-án. Hét angol hydroplán e­só 25-én Cux­haven mellett megtámadta a német hadi­hajókat. A támadás nappal történt Helgo­land közelében. Mihelyt a németek meglát­ták az angol hadihajókat Helgoland mel­lett, két Zeppelin, három vagy négy hy­droplán és több tengeralatti naszád ellentá­madással felelt. Harc kezdődött egyrészt a legmoder­nebb cirkálók között, másrészt a légi jár­művek és a tengeralattjárók között. Az an­gol cirkálók elkerülték a német tengeralatt­járókat. Az Undaunted és az Arethusa ágyúi pedig két Zeppelint elűztek. Az el­lenséges hydroplánoknak sikerült a mi ha­jóink közelébe bombákat dobni. Az angol hajók három óra hosszat maradtak az ellen­séges partok közelében. A hét angol légi jármű közül három visszatért hajóinkra. Három másik pilótát tengeralattjáróink megmentettek, de jármű­veik elsülyedtek. A hetedik pilótáról, akinek járművét tizenkét kilométerre Helgoland­tól szétroncsolva láttuk, nincs semmi hír. Az angol bombák által okozott káro­kat nem lehet megállapítani, de mindegyik bombát katonailag fontos pontra dobták. * Az Undaunted és Arethusa védett cirkálók 1914, illetve 1913-ban épülteke, 3560 tonnásak, 29 csomósak; tüzérségük egyenként 2 darab 15.2 és 6 darab 10.2 cm.-es gyorstüzelő ágyúból, sze­mélyzetük pedig 400—400 emberből áll.

Next