Pesti Hírlap, 1915. január (37. évfolyam, 1-31. szám)

1915-01-31 / 31. szám

1915. január 31., vasárnap. PESTI HÍRLAP !­­ Hegedűs-filra. (A munkás-zubbony. Színmű 4 felvonásban. Ir­ta: Földes Imre. Bemutatja a Mozgókép-Otthon, február 1-én, hétfőn.) Mikszáth „a láthatatlan karmester"-nek ne­vezte egyik cikkében azt a titkos természeti erőt, mely a kiválóságokat szükségszerűen oda diri­gálja, ahol épen szükség van rájuk. Talán e mik­száthi karmester intézkedésére történik, hogy a színpadi kiválóságok ép a mostani szezonban jutnak el feltűnő és imponáló számban a mozik­ba; épen mostanság, amikor soha még oly nagy szükség nem volt újabb meg újabb csalétekre, hogy a közönségnek kedve támadjon a szórako­zásra És ép ez a valaki, Hegedűs Gyula, akinek első mozi-felléptével kapcsolatban „a láthatatlan karmester" emlékezetünkben felbukkant, mintha azzal is, hogy a Vígszínházat oly hirtelen ott­hagyta és a Magyar színházhoz szegődött, szin­tén Mikszáth theóriáját igazolná!? Mert, várjon, a háborús napok ránkzúdulásával, nem esett vol­na-e teljesen kútba a Magyar színház világvá­rosiasan pazar átalakítása, ha váratlan korrek­cióként színpadán Hegedűs Gyula meg nem je­lenik? Sőt a „láthatatlan karmester" már tovább is dirigálta őt, oda ahol még nagyobb szükség van rá — szeptembertől a Nemzeti színházba, a­hová talán vele végre belopódzik sok minden, ami most ott annyira hiányzik ... No de Hegedűsre egyelőre a moziknak van szükségük, leginkább pedig a Mozgókép­ Otthon­nak, mely a sebtiben levett Wegener Góleme­e után valóban csak egy Hegedűs-filmet adhatott rekompenzációképen. És a direkció, megvallhatjuk epén nem fukar kezekkel mért, ha csak magát a vezérszereplőt nézzük, hát még ha azt is latba vetítvk, hogy a fő női szerepben Szamosi Elzát hozza a film, szerzőként pedig Földes Imrét. Az utóbbi szerencsés témát vitt a filmre ezúttal is. Hornyai (Hegedűs) munkás sorból küz­dötte fel magát gyárai élére. Mint gyártulajdo­nos, gyakran piheni ki fáradalmait vadászassa. Egy ilyen vadászat közben, véletlenül, vállon sebez egy cigányleányt (Szamosi Elza); a seb nem nagyon súlyos, de annál inkább súlyos, az a seb, amit Hornyai a szép cigányleány szívén ejt. A gyáros csak­ elfutó epizódnak veszi ezt a kalandot, annál is inkább, mert levelet kap, mely figyelmessé teszi Darvas (Thury Elemér) nevű gyárvezetőjére, aki amellett, hogy a munkásaival cudarul bánik, még lopja is őt, ahol csak teheti. Hornyai utána akar járni a levél adatainak, még pedig személyesen. Magára ölti hát féltve őrzött egykori munkás­zubbonyát, bajuszát levéteti, és beáll a saját gyáriba munkásnak. Darvasnak csakhamar szemet szúr a munkás, akiről többször észrevette, hogy folyton a nyomában van és ügyel rá. Hogy lehetetlenné tegye őt, kazánrob­banást idéz elő és a csendőrség gyanúját az uj munkára tereli. Hornyai eképen a csendőrségi cellába kerül. Közben az is történik, hogy a sze­relemsóvár, szép cigányleány folyton ott ólál­kodik Hornyaiék­ villája körül. Hornyainé (He­gedűs Ilona) egy ízben indulatosan kergeti el, mire az önérzetes cigányleány azzal felel, hogy egy őrizetlen pillanatban ellopja Hornyai kis leányát (Szakváry Vilma). A gyanú persze a cigányleányra terelődik, akit el is fognak és történetesen épp abba a cellába kerül, ahol Hor­nyait is őrzik. A cigányleány boldog, hogy vi­szontláthatja ideálját; nyomban elhatározza, hogy nemcsak visszaviszi a gyereket, de még Hornyait is kimenti kényes helyzetéből. Egy őri­zetlen pillanatban kiszökik a cellából és Hor­nyainéhoz siet. Most már aztán gyors tempóban jut végkifejléshez a történet. Hornyai a felesége révén igazolja magát, Darvast pedig a börtönbe juttatja. Ezt a kettős vonalú mesét fölényes bizton­sággal vezeti Földes Imre avatott keze és úgy ke­veri, kuszálja össze, hogy a film minden pontján rendkívül érdekes és izgalmas. És, noha már túl vagyunk azon, hogy egy-egy magyar film tech­nikai készültségét újra, meg újra fölfedezzük, még­se hallgathatjuk el, hogy a film egyik-másik része egyenesen bravúros. A fő vonzóereje persze Hegedűs első film­alakítása, mely duzzad az erőtől , és bőségesen sugároztatja a vászonról is azt a tiszta művészi varázst, amit már színpadi alakításainál is meg­szoktunk. Meglepetésként fog hatni Szamosi El­zának cigányleánya, híres, ma is legkülönb Car­men­jéből a filmre vitte szilaj közvetlenségét. N­e­gedüssné szépségével, Thury férfiasságával, a kis Szakváry Vilma kedvességével járul majd hozzá az első Hegedüs-film kétségtelen nagy sikeréhez. * * A Hegedűs-film premierején bemutatásra kerül egy 3 felvonásos vígjáték is, a címe: Me­lyik a feleségem? az írója Björnson Björnsterne. Egészéges alapötlet, kacagtató, némi pikantériá­val fűszerezett bonyodalom emeli ki az átlagból és teszi érdemessé, hogy a Mozgókép­ Otthonnak egy olyan ünnepi bemutató műsorán, mint a­mi­lyen a hétfői, szerepelhessen. Bizonyos, hogy ez a vígjáték a feleségek körében igen nagy sikerre számíthat, mert a szerző egy kikapós férjet tesz benne csúffá oly alaposan, ahogy azt minden ki­játszott és kijátszandó hitves óhajtja. __ (—áe—) * (Szövetségi hangversenysorozat) Meg­emlékeztünk már arról a művészi tervről, mely a magyar és német Vöröskereszt, valamint a Vö­rös Félhold javára rendezendő nagyszabású mű­vészestélyekkel kér magának részt a hadsegélyző hivatal nehéz, de eredményes munkájából. A terv megvalósult, ma este volt ennek a szövetségi hangversenysorozatnak megnyitója. És a bekö­szöntő beszédet maga a miniszterelnök, gr. Tisza István mondotta, aki bizony ritka vendég a hang­versenyteremben (pláne frakkban és fehér nyak­ravalóval), és aki ma este életében először jelent meg, nem ugyan az európai koncert pódiumán, hanem közönséges hangverseny dobogón, mint közreműködő. Beszéde alkalmazkodott a hely jel­legéhez: harmónia és összhang uralkodott abban, legfeljebb a hangszerelése kifogásolható, mert tompa, szinte fátyolos hangon mondotta el azt... Beszélt a szeretet szerepéről a háborúban, és a szeretet egybeolvasztó hatásáról, amely most is ebben a háborúban a horvát testvérnemzetet hadi­tetteinkben való kiváló részvételre lelkesítette. És beszélt osztrák testvéreinkről, német szövetsége­seinkről, és legutoljára — de talán a legmelegeb­ben — török szövetségeseinkről, és lendületes be­szédét azzal fejezte be, hogy a siker Isten kezében van ugyan, de mi jó reménységgel nézhetünk a jövőbe, azzal a fölemelő tudattal, hogy nagy és igaz ügyet szolgálunk. — A miniszterelnök beszédét érdeklődéssel hall­gatta a közönség;­­ taps csak elvétve volt, a be­széd után sem volt valami túl erős, de ez nem lé­nyeges — a miniszterelnök szavai mély hatást keltettek, az bizonyos. Tisza István beszédének befejeztével leült az első sorban, felesége mellé és végig hallgatta az ezután következő hangver­senyt; a szünetek alatt pedig kedélyesen elbeszél­getett gróf Csekonics Endrével, özv. gróf Káro­lyi Istvánnéval, stb. A hangverseny szenzációja Kubelik közreme­dése volt. Már három éve annak, hogy utoljára hallottuk a csehből derék magyarrá átvedlett ki­váló művészt, de ma este még nagyobb gyönyö­rűségünk tellett benne, mint legutóbb. És eszünk­be jutott Kubelik tizenöt esztendő előtti első hangversenye a Rovalteremben, melyet akkor a budapesti újságíró egylet javára rendeztünk s amelyen — más zenekar hiányában — a honvéd­zenekar kisérte Bachó vezényletével az épen ak­kor Sefcsik iskolájából kikerült gyermekifjú já­tékát. Akkor, azon az estén lépett az ismeretlen­ség homályából a világrenommée fénykörébe — de bárhol járt, tengerentúli országokban is, min­denkor hálás szivel megemlékezett első igaz művészi­ sikerének pesti krónikásairól . . . Ma este ismét beigazolta, hogy a jelenlegi hegedűművé­szek közt egyike a legelsőknek, főleg Mozart a-dur hegedűversenyének, a Bach ciacornájának és Paganini d-dur koncertjének remek előadását viharos lelkesedéssel fogadta a hallgatóság. — A hegedűszámok közt Nádasdi-Baán Achillné énekelt, ugyancsak jelentős sikerrel. Kellemes, üde szopránhang (különösen a középső hangjai melegek és pásztozusak), ízléses előadás, kifo­gástalan intonáció — csak a lélekzetvételi tech­nikája még nem teljes. A mai hallgatóságának za­jos elismerését és híveinek világadományát min­denesetre buzdításul tekintheti. (­sdr.) * (Harry Walden a Népoperában.) A wieni Hofburgtheater művészi együttese, mely Harry Walden vezetésével a jövő hétfőn, február 8-án, vendégszerepel a Népoperában, a Buda­pesti Központi Segítő Bizottság alapja javára ezúttal Lopez Sabatino „Der liftssliche Ferante" című pompás vígjátékát­ játsza el. Ez az egyéb­ként teljesen modern millienben játszó vígjáték legnagyobb slágere volt a Burgtheater múlt évi szezonjának és bő alkalmat nyújt Harry Wal­dennek, ki a főszerepet játsza, a fényes tehet­ségei kifejtésére. * (Az Aranyeső felújítása.) Szombaton este a Népopera fölevelenítette időrendben első és mindidáig legsikeresebb eredeti operettejét, az Aranyesőt. Meleg, őszinte fogadtatás tanúsko­dott arról, hogy mennyire érdemes volt rá visz­szatérni. Dr Béldi Izor szövegének bő találékony­sága, napsugaras romantikája és Zerkovitz Béla, a pesti nóta legavatottabb művelőjének érzelmes, temperamentumos zenéje frissen hatott most is, mint valamikor, amikor a színház tavaszának volt kedves jelképezője. Csak az előadás fonnyadt el abban a környezetben, ahol olyan hideg, boron­gós ma minden, akár a Wágner törpe Mimejének szava. Szoyer Ilonka csillogó énekéhez, Pázmán Ferenc elegáns játékához, Horthy Sándor, Ma­rosffy Lajos és Fehér Artúr szeretetreméltó mó­kázásához elviselhetetlen fakóságok járultak. A zeneszerző személyesítője kopott vidéki ripacsot ábrázolt, az énekkarból alig szorult ki harmad­fél hang, hebe-hurgya rendezés és a többi. Az új szereplők közül egyedül Bartkó Etel igyek­vése jöhet komoly számításba. (p. b.) * (Nyaral a Royal Orfeumban.) Ma este játszák a Royal­ Orfeumban utoljára a Sím­okö­nigin című zenés revüt és hétfőn már új műsort mutat be a Royal­ Orfeum igazgatósága. A há­ború kitörése óta most lesznek először igazán nagyszabású varieté-számok Budapesten, mert a Royal-Orfeum nagy áldozatok árán a kontinens legkiválóbb számait szerződtette a februári mű­sorba. Ugyancsak február elsején kezdi meg vendégszereplését a Royal-Orfeumban Nyárai Antal, aki a Mézeshetek című bohózatban és a Link báró című egyfelvonásos operettben fog fel­lépni. Különösen hálás szerepe és énekpartiéja lesz az utóbbi darabban, amelyet Walter Kolto­nak, a Mozikirály kiváló zeneszerzőjének Der Jukbaron című nagysikerű berlini operettjéből Harsányi Zsolt dolgozott­ át egyfelvonásos ope­retté. Mindkét darabban Nyárai Antalon kívül a Royal­ Orfeum egész művész-személyzete részt­vesz. * (Zerkovitz-bemutató az Apollóban ) Hét­főn, február elsején, mutatja be először az Apolló Színház új műsorát, melynek attrakció­jául egy kis operette szolgál; a bájos meséjű­ operette zenéjét Békefi László verseire Zerkovitz Béla, a legnépszerűbbnek elismert pesti zene­szerző írta. Az egész ország ismeri az ő muzsi­káját, mely át meg át van itatva az új Budapest levegőjével; a Rózsák a hóban hat kupléja ennek a muzsikának mindenképen méltó hajtásaként óhajt szerepelni. Az Apolló Színház rendes és a közönség részéről fölötte kedvelt gárdájára bízta a kis operette sorsát, szóval Lábass Juci, Kovács Lili, Szabolcs, Gáthy, Kovács és Faragó játszák az új Zerkovitz-operette szerepeit . . . Nem kis öröme lesz majd a közönségnek az új műsor kis vígjátékában is, melynek szerzője Hervay Frigyes, a jeles poéta. A kis Hervay­viennáté, mim­e Piriom rennel­ mindenképen dp­*üs negyedórát ígér; szerepeit Szabolcs, Kovács, Fa­ragó és Fenyő játsza. A két új, nagysikerűnek ígérkező darab mellett az Apolló hétfőn még tel­jes, nagyszabású új moziműsorát is bemutatja. * (Ma utoljára!) A zagyvaberkenyeci ka­barétársulat vidám és tréfás előadását ma utol­jára láthatja a közönség az Apolló színpadán. Az előadások négy, fél hat, hét, fél kilenc és 10 órakor kezdődnek. A társulat­vezető direktor szerepét ma már újra Szabolcs Ernő játsza, aki néhány napig gyöngélkedett. Úgy a vasárnapi előadásokra, mint a hétfői Zerkovitz-premierre jegyek előre válthatók az Apolló nappali pénz­táránál délelőtt 11-től fél 1-ig és d. u. 3 órától kezdve. * (A bűnös ember vére.) E különös cím alatt a szezon egyik legfinomabb, leg­disztingváltabb szenzációját mutatja be hétfőn a Tivoli fényjátékház. Paul We­gener, a nagynevű német színész, akit a Rein­hardt estékből személyesen ismer és szeret a bu­dapesti közönség, játsza a filmújdonság főszere­pét a színművészet oly kivételes kvalitásával, amelyhez hasonlóra alig tudunk példát a filmen. A darab maga is végtelenül izgalmas, témájában, drámai voltában teljesen újszerű s a színészt olyan feladatok elé állítja, amelyek próbára tesz­nek még egy olyan tehetséget is, mint aminő We­gener. A nagy német színész azonban diadalmas­kodik szerepe minden nehézségein s olyan alakí­tást produkál, amely a darab bemutatását igazi film-eseménynvé avatja. A Tivoli igazán előkelő előadást produkál a Wegener-filmmel, amelyet még a mozi szakemberei is kivételes produkció­nak ismertek el a csütörtökön megtartott főpróba után. A közönség előreláthatóan nagy érdeklő­dését kielégítendő a Tivoli egn­ teljes hétig tartja hétfőtől kezdve műsoron „A bűnös ember véré"-t. * (Vígjáték-esték ) A váci­ utcai Corso-Mozi holnaptól, hétfőtől, vígjáték-estéket tart, 1, 11

Next