Pesti Hírlap, 1915. február (37. évfolyam, 32-59. szám)
1915-02-01 / 32. szám
Budapest, 1915. mm évfolyam, 32. (12,604.) szám. Hétfő, február 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 K — f Félévre 16 „— „ Negyedévre 8 „ — „ Egy Lórit 2 .80„ Egyes szám ára helybeli, Trdtiken és pályaudvaron 12 t» Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 48-ik oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út ZSL Telefon 26—15. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-it 781 Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút 1, Teleton József 52 nem a zsold teszi. Az igazi katona nem a zsoldért harcol. Az angol talán igen, a német bizonyára nem, a magyar fia semmiesetre sem. Az a jó szó s az a cirógató elismerés, mely hazulról száll utána, újabb és újabb vitézségre sarkantyúz 2ta, mert az az övé. A zsoldját hazaküldi az anyjának, a feleségének vagy a babájának. Nem a zsold teszi, hanem a jó szó, az elismerés. És azért nagy ember, nagy császár és nagy hadvezér Vilmos császár, aki ismeri a kölcsönhatást harcoló hadsereg és lelkesülő nemzet között. Egy hadsereg annyi lélekkel harcol, amennyit nemzete utána küld s egy nemzet annyi lelkesedésre képes, amennyi elismeréssel fajtája és fiai iránt vannak. Tessék csak ráemlékezni, hogy Vilmos császárnak mindig van egy forró távirata a bajor vagy a szász király számára, ha hős bajor vagy szász fiuk viselkedését kell megdicsérni. Hiszen megdicsérhetné vagy tábornokaival megdicsértethetné őket mindjárt ott a harctéren is, ha kiérdemelték, de a császár hazaküldi az elismerést, mert emberismerő bölcs és tudja, hogy mindenkinek jobban esik, ha a világ előtt és az édesanyja előtt, fonják homlokára a babért. Lelkesedésre gyújtja az ilyesmi az otthonvalókat is, a csatatéren harcolókat is. Átérzik, hogy életüket a harcolók", gyermekeiket az öregek nem hiába tették kockára. S aki otthon van, megnyugszik, aki pedig harcol, új lelket kap, mert melegen cirógatja körül a haza elismerése. Nem a zsold teszi. Gerhardt Hauptmann, a németek legnagyobb drámaírója, néhány meleg verssel s néhány külföldre címzett polemikus írással élesztgette a szent tüzet német testvéreiben. Vilmos császár tudomást vett róla és kitüntette. Dehmel Richárd, a németek legnagyobb lírikusa, egy friss zászlódalt adott útravalónak a katonák nlakára, ami szintén erős bor a harcolóknak, örök tűz a lelkeknek. Vilmos császár tudomást vett róla és kitüntette. Egy lírai középszerűség, Lissauer Emil, csak az angolok iránt való gyűlölségnek hangját ütötte meg szerencsésen, de mert a lövészárkokban a katonák is harsogják már: „wir lieben vereint, wir hassen vereint, wir haben alle nur einen Feind — England!" — tehát az emberismerő császár erről is tudomást vett és Apollo szürke verebét is kitüntette. Mikor pedig az öreg Ganghofer Lajos ellátogatott a főhadiszállásra, a császár magának foglalta le, karonfogvást vezette s ha az öreg író megcsúszott, a császár támogatta, mert — úgymond — „katonáknak és polgároknak támogatniok illik egymást." Hát azt hiszi valaki, hogy ezek a jelenségek nyomtalanul és hatástalanul múlnak el? Nem. A német nemzet rajong és a német hadsereg ujabb lángolással veti magát ellenségeire. Hisz a császár mindent lát, mindent észrevesz, mindent jutalmaz. Nem a zsold teszi. A magyar fiúkban is azért több a tűz, a magyar nemzetben is, azért több a hit, mert nem maradt véka alatt a magyar bátorság. Minden zsoldnál többet ért, hogy az oroszok olyan hamar észrevették s olyan hamar emlegették a „vörös ördögök" rettenthetetlen bátorságát. Minden zsoldnál többet ért, hogy Hindenburg észrevette és megcirógatta a magyar katonák kitüzesedett homlokát. Hogy Hindenburg pláne magyar ezredet kapott, az itthonvalók büszkeségét is jócskán megdagasztotta. És minden zsoldnál többet ért, hogy Przemysl hősi védelméért meleg szavak jutottak a mi drága véreinknek. Talán ezek a meleg szavak fűtik még ma is Przemysl védőit, hogy olyan fenségesen tudnak az ostromlókkal elbánni. És talán ezeknek a meleg szavaknak maradék melege fűtötte azokat a magyar fiúkat is, akik a Kárpátokból ismét kiverték az oroszokat. Mert ha a világ minden tájékán jelent valamit egy jó szó, erre mifelénk az jelent mindent. Egy jó szóért az ingét is odaadja — ezt a magyarról mondják. S az ingénél az életét se tartja többre, ha a jó szó szívből jött. Hát mért kell a jó szóval ugy takarékoskodni! Hiszen az nem só, nem szén, nem liszt, nem arany, hogy elfogyhatna. S ha a magyar a legjobb katona különösebb elismerés nélkül is, milyen volna még, ha mindenki csak legalább ugy elismerné, mint az orosz? Nem a zsold teszi. Az angol táján zsoldért kockáztatja az életét, a német bizonyára nem, a magyar semmiesetre sem. A magyar katona akkor örül, ha a melle dagad, nem a zsebe..., Összefoglaló jelentés a kárpáti harcokról. A szorosok magaslataitól északra fekvő állásokért még folyik a harc. — Eredményes ágyuharc a Dunajec és a Nida mentén. — Az ellenség tüzelésünk hatása alatt néhány lövészárkot kiürített. — Visszavert orosz támadás Borzymovnál. — Újabb német részletsikerek a nyugati harctéren. — Egy német tengeralattjáró elsülyesztett három angol gőzöst az ír tengeren. A Pesti Hírlap tegnap ezen a helyen kritikával illette azt a hivatalos jelentést, melyet kárpáti nagy sikerünkről adott ki a vezérkar. Az elért eredményhez méltó, bővebb ismertetését vártuk volnaazoknak az egyheti harcoknak, melyek az összes kárpáti hágók magaslatainak visszahódításával és tízezer orosz elfogatásával jártak. Megírtuk, hogy a német nagy főhadiszállás egyegy jelentősebb siker alkalmával — mint aminő volt például a soissonsi vagy a craonnei — egyáltalán nem takarékoskodott a szavakkal s a babérral, amely a diadalt kivívó hősöket mindig megilleti. Az osztrák-magyar hadsereg főparancsnoksága erre ma újabb és hosszú, öszszefoglaló jelentést adott ki a kárpáti harcokról. Jóleső elégtétellel fogadjuk ezt az újabb jelentést, mert tegnapi szemrehányásunk jogosságának elismerését és honorálását látjuk benne a hadseregfőparancsnokság részéről is , mert abból, hogy a hadseregfőparancsnokság akceptálta kívánságunkat, azt kell következtetnünk, hogy a Pesti Hírlap tegnapi megjegyzéseiben is az egész magyar közvélemény nevében beszélt, annak érzésvilágát tükröztette vissza. A hadseregfőparancsnokság tehát ma újabb összefoglaló jelentést adott ki a kárpáti harcokról. Magát ezt a tényt örvendetesen köszöntjük. Más lapra tartozik, hogy az újabb és részletezőbb jelentés nem volt egyáltalán kimerítő. A hadseregfőparancsnokság beszámol arról, hogy a kárpáti harcokban hogyan foglalták el az ellenség egyik állását a másik után aránylag gyenge csapatokkal, amelyeknek teljesítménye tehát egyenesen rendkívüli volt. A hadseregfőparancsnokság rendkívüli teljesítményről beszél, melyet az ellenségénél kisebb erővel értünk el. Ezek után azonban adós marad épen azzal a leginkább várt felvilágosítással, hogy milyen csapatok végezték ezt a rendkívüli teljesítményt az orosz túlerővel szemben. Valahányszor Németország hadserege a harctereken jelentősebb eredményt ér el, a hivatalos jelentések mindig megemlítik, hogy a sikert bajor, szász, porosz vagy más német törzsbeli katonák vívták ki. Pedig bajor, szász, porosz s a többi mind egyformán német. A német nagy vezérkar s a német császár mégis szükségesnek tartja, hogy amikor babérról van szó, annak az országnak a homlokára illeszsze elsősorban, amelynek fiai épen kitüntették magukat. Hiszen a nemzeti lelkesedést csak ez a legnemesebb verseny tudja állandóan ébrentartani, sőt fokozni. A hazaszeretetben minden német törzs egyforma, de a birodalom határain belül ott vannak az országhatárok is és amikor a birodalom mind több áldozatot kíván a fiaitól, akkor a birodalmi hazaszeretet legtágabb fogalmán belül ott van az ország szűkebb földje s az országon belül a városé. Az otthon primitív szeretetéből tevődik össze az a nagy érzés, mely az állam védelméért vérét kész áldozni. A somogyi, az abaúji, a kunsági vagy a budapesti, a debreceni, a soproni fiúk végső fokon természetesen mind magyarok. A somogyiak vitézségére mégis hevesebben lüktet a vér az otthonmaradt somogyiakban s mikor a kassaiak vagy szebeniek csinálnak valami pompás dolgot, a kassaiak vagy szebeniek fognak neki mégis a legforróbban • I... —I ' f. A Pesti Hirlap mai ssitma 12 oldal.