Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-06 / 65. szám

6 PESTI HÍRLAP 1915. március 6., szombat.­ ­ Görögország. Az uj koronatanács. Berlin, márc. 5. Venizelos miniszterelnök tegnap em­lékiratot nyújtott át a királynak a helyzet­ről. A király délután magához kérette a mi­niszterelnököt. A minisztertanácson, mely két óráig tartott, Romanos, a jelenlévő pá­risi görög követ, ismertette az európai ka­tonai és diplomáciai viszonyokat. Venizelos kijelentette, hogy szükségesnek tartja, hogy a korona és a kormány az ország többi po­litikai tényezőinek a nézetét is meghallgas­sa. Ezért ma délután három órára a király elnöklete alatt koronatanácsra hívták össze a volt miniszterelnököket. A néphangulat komoly, de nyugodt. Beavatkozás előtt. Berlin, márci­u. A tegnapi athéni jelentésről, mely szerint ott kétségtelenül Pau tábornok legutóbbi látoga­tásától befolyásolva, a vezérkari főnök bevonásá­val koronatanácsot tartottak, a Lokalanzeiger a következőket írja: Különböző körökben az a fel­fogás lett uralkodóvá, hogy Görögország nemso­kára részt vesz a világháborúban, még­pedig a hármas entente oldalán. A most folyó világhábo­rúban ugyan van példa arra, hogy népek és kor­mányok minden józan ész ellenére cselekedtek, de épen a görög miniszterelnökről tételezhető ez fel legk­evésbbé. Eddig sokkal okosabb és óvatosabb államférfiúnak bizonyult, mint akiről fel lehetne tételezni, hogy országát egy olyan háborúba akarja belekeverni, amelyben igen sokat kockáz­tat, de m­ég a legjobb esetben is csak nagyon ke­veset nyerhet meg hazája részére. Görög lap Oroszország Balkán-törekvései ellen. Athén, márc. 5. Nagy feltűnést kelt Venizelosz miniszter­elnök lapjának, az Embros-nak egy hosszabb közleménye, amely rendkívül határozott hangon tiltakozik a — Dardanállák kérdésének aktuali­tásából kiindulva — Oroszország balkán-törek­vései ellen. Az érdekes közlemény többek között ezeket mondja: — Oroszországra nézve, amely az európai koncertben mindig nagy tekintélylyel és súlylyal bírt, szégyen volna, ha eltűrné bármelyik keresz­tény Balkán államnak Ausztria és Magyaror­szág részéről való megsemmisítését. Ezért Orosz­ország — nem első ízben — vindikálja magának azt a jogot, hogy segítse a balkáni keresztény ál­lamokat. Görögország és a többi kisebb államban elismeréssel vannak Oroszország iránt, ez az elismerés azonban nem vezethet az öngyilkossá­gig, amelyet Oroszország előidézni akar tehetet­len és hódító kombinációjával. Az egoista pán­szláv hódító törekvések egészen átalakították Oroszország küzdelmét. Oroszországnak és az egész Európának már rég gondot okoz a Dar­danellák kérdése. Ez a kérdés most újra sző­nyegre került azáltal, hogy Törökország a hálá­mba belekeveredett. Oroszországnak egyszer és mindenkorra tudnia kell, hogy az esetben, ha a törököket a Dardanellákból kiűzik, a Dardanel­lák birtoklásának kérdését nem lehet csupán a győzők érdekei szerint elintézni, hanem az ősz­ies harcoló és semleges országok érdekeinek szem előtt tartásával. Ezen a véleményen van Anglia is, mely állam tudtunk szerint formálisan értesítette az orosz kormányt, hat nappal a török hadjárat után, hogy a Dardanellák kérdését egy általános európai konferencián lehet csak elin­tézni. Ezt a kérdést semmiképen sem intézhetik el a harcban álló érdekcsoportok, — Anglia ál­láspontja szerint, — még az esetben sem, ha azok győznének. Bark missziója Londonban, amely ezen álláspont megváltoztatása érdekében történt, teljes mértékben kudarccal végződött. Anglia in­tranzigeiesen megmaradt álláspontja mellett. Ebből következik, hogy a Dardanellák nem lehet kizárólagos birtoka egy államnak sem, mert ha ez az állam kicsi volna, ez a birtoklás hamar a vesztét okozná, ha hatalmas volna, rövidesen Európa zsarnokává válnék. Ebből következik az is, hogy az orosz pánszlávizmus elhatalmasodása a mi megsemmisülésünket jelentené. Ez a kérdés tehát kardinális fontosságú Európára nézve s ennek elintézése csakis az összes érdekelt euró­pai államok hozzájárulásával történhetik meg, Oroszországnak egyszer és mindenkorra le kell mondania a Dardanellák meghódításának tervé­ről. Nekünk az a véleményünk, hogy Oroszor­szágnak nem állhat érdekében, hogy újabb ellen­séget is szerezzen magának, amely új ellenség­nek a háborúban való részvéte Oroszország ka­tasztrófáját idézhetné elő. Elismeréssel vagyunk Oroszország iránt eddigi támogatásaiért, de kö­telességünk, hogy védekezzünk azok ellen, akik a jövőben agyon akarnak bennünket sújtani." V . A blokád-háború. Angol torpedónaszád elsülyesztette az „U. 8."német tengeralattjárót. Berlin, márc. 5. Hivatalosan közlik: Az angol admi­ralitás hivatalos jelentése szerint az U. 8. német tengeralattjáró naszádot tegnap este Dover közelében egy angol torpedónaszád elsülyesztette. A legénységet megmentették. Behncke, az admiralitás helyettes főnöke. A német tengeralattjárók újabb áldozata. Berlin, márc. 5. A „Lokalanzeiger" jelenti Hamburgból. Angliából érkező hírek szerint a Folkestone­molótól két tengeri mértföldnyire nyugatra egy félig elsülyedt gőzös áll. A gőzös valószínűleg a tengeralattjáró háború áldozata. Közelebbi ada­tok még hiányzanak. Német légi támadások angol gőzösök ellen. London, márc. 5. A Daily Telegraph jelenti Grimsbyből. Egy olajtartálygözös Slumberbe érkezve jelentette, hogy Yarmouth és Spornhead között ellenséges léghajó támadta meg. A léghajó csekély magas­ságból három bombát dobott le, a hajónak azon­ban sikerült ügyes helyváltoztatásaival a táma­dást meghiúsítani. London, márc. 5. A Daily Ch­ronicle jelenti Dundeebel A Damblair nevű glasgowi gőzöst, amely jutaszál­lítmánynyal jött Kalkuttából, pénteken Essex kö­zelében egy ellenséges repülőgép megtámadta és három bombát dobott rá, amelyek azonban célt tévesztettek. Német tengeralattjáró elsülyesztett egy angol gőzöst. Krisztiánia, márc. 5. Egy londoni távirat szerint a Thorwis gőz­hajó, amely régebben norvég tulajdon volt és január 26-án adták el egy manchesteri cégnek, Weynouth mellett egy német tengeralattjáró ál­dozata lett. Egy angol gőzös és egy zsákmányolt német gőzös összeütközése. — Az angol gőzös elsülyedt. — London, márc. 5. A Times jelentése szerint a Chornichcoaste gőzös tegnap Merseynél összeütközött a Jeanette Wörmann zsákmányolt német gőzössel. Az angol gőzös, amely Worchesterből cementet vitt Liver­poolba, elsülyedt, kapitánya és a legénység öt tagja a tengerbe fult. Az óriás tengeralattjáró, Stockholm, márc. 5. A „Göteborgs Aftonbladett" londoni hír­adása szerint egy Bergenbe érkezett norvég gőz­hajó legénysége beszélte, hogy Angliának vagy Németországnak sikerülhetett a hírhedt, nagy tengeralattjárók építése. A legénység az Északi­tengeren egy tengeralattjárót figyelt meg, amely véleményük szerint háromszáz láb hosszú volt. A norvég hajót a tengeralattjáró nem tartóztatta fel. A Regine angol aknamezőn pusztult el. Berlin, márc. 5. A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy a Regine nevű­ norvég gőzös angol aknamezőbe tévedt és h­o­gy a hajót nem német tengeralattjáró naszád sülyesztette el. Angol-francia jegyzék a semleges államokhoz Amsterdam, márc. 5. — "A Pesti Hírlap tudósítójától. — Hollandi lapok közzéteszik a hágai fran­cia követség következő nyilatkozatát: Franciaország és Nagy-Britannia kormá­nyai a semleges államok kormányainak a kö­vetkező magyarázó nyilatkozatot teszik: Németország kijelentette, hogy a csatorna és Franciaország északi és nyugati partjain, továbbá a britt szigeteket körülvevő vizek hadi­szinterek. Hivatalosan nyilvánosságra hozta, hogy „minden ellenséges hajót, melyet ebben a zónában fog találni, me­g fog semmisíteni és a semleges hajókat e vizeken veszedelem fenye­geti." Ez azt jelenti az első pillanatra, hogy a személyzet és az utazó­közönség biztonságára való tekintet nélkül, minden kereskedelmi hajót, bármely lobogó alatt hajózzék is, torpedózni fognak. Miután a német tengerészeti hivatalnak nincs hatalmában, hogy e vizeken egyetlen olyan hajót járasson, amely a víz felszínén úszik, ennélfogva a támadások csakis tengeralattjáró hajóktól jöhetnek. A népjog és a nemzetközi hadiszokások a kereskedelem ellen irányzott támadásoknál min­dig abból indultak ki, hogy akik a kereskedelmi hajót elveszik, azoknak első kötelessége, hogy a hajót zsákmánybíróság elé vigyék, amely az esetet megvizsgálja és a lefoglalás jogosságát mérlegeli és amelynek ítélete alapján a semlege­sek visszakaphatják szállítmányukat. Egy elfo­gott hajónak elsülyesztése önmagában véve is vitás dolog, amelyet rendkívüli esetekben el sza­bad követni, azonban csak akkor, hogy ha a sze­mélyzet és az utasok biztonságba helyeztettek és az erre vonatkozó intézkedések megtétettek. Azt a felelősséget, amely az ellenséges hajónak a semleges hajótól való megkülönböztetésével jár, kétségtelenül a támadó hajó viseli, amelynek köt­­telessége, hogy a hajó természetét és karakterét, valamint a szállítmány jellegét és eredetét meg-­ állapítja, a hajópapirosokat biztonságba hozza, mielőtt a hajót zsákmányul ejti, vagy elsülyeszti. Épp igy kötelessége minden hadviselő félnek, hogy UPV a semleges, mind pedig az ellenséges hajó személyzetét biztonságba helyezze és ez az intézkedés gondját képezze. Minden előbbi kon­ferencia, amely a tengeri háború szabályainak megállapításával foglalkozott, ezt az elvet fo­gadta el bázis gyanánt A német tengeralattjáró hajónak azonban nincsen módjában, hogy e kö­telezettségeknek akár egyikét is teljesítse. A zsákmányul ejtett hajókat nem viszi zsákmány­bíróság elé, nincsen fedélzetén zsákmányoló le­génysége, amelyet a foglyul ejtett hajónak fedél­zetére vinne, nem tesz kellő intézkedéseket arra, hogy a különbséget megállapítsa a semleges és az ellenséges hajók között, nem veszi fedélzetére a személyzetet és az utasokat, nem helyezi őket biztonságba. A hadviselésnek eme módjai ennél­fogva kívül esnek a keretein mindenféle nemzet­közi szabályoknak, amelyeket háborús esetre hoztak a kereskedelem védelmére. A német kor­mány kivétel nélkül sülyeszt, ahelyett, hogy a megfelelő szabályokat alkalmazná. Németország ezt a methódust, békés kereskedők ellen alkal­mazza, továbbá olyan legénység ellen, amely nem vesz részt a harcban. Teszi ezt abban a hit­ben, hogy megakadályozza, hogy bármiféle áruk, köztük a polgári lakosság táplálására szükséges cikkek is bru­t­ vizekre és Észak-Franciaország­ba bevitessenek, avagy onnan exportáltassanak. Németország ellenségei ennélfogva arra vannak kényszerítve, hogy ellenintézkedéseket tegyenek, hogy a maguk részéről viszont meg­akadályozzák, hogy Németország részére bármi­féle áruk bevizessenek, avagy onnan kihozhatók legyenek. Ez intézkedések, amelyeket Anglia és Franciaország tett, nem fenyegetik a semleges és nem kombattáns hajók biztonságát és teljes összhangban vannak az alapelvekkel és az em­beriességgel. Ennélfogva, az angol és francia kormányok föl­jogosítottaknak érzik maguk itt, hogy hajókat, amelyek olyan árukat visznek, a­melyek minden jel szerint az ellenség céljait

Next