Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-06 / 65. szám
6 PESTI HÍRLAP 1915. március 6., szombat. Görögország. Az uj koronatanács. Berlin, márc. 5. Venizelos miniszterelnök tegnap emlékiratot nyújtott át a királynak a helyzetről. A király délután magához kérette a miniszterelnököt. A minisztertanácson, mely két óráig tartott, Romanos, a jelenlévő párisi görög követ, ismertette az európai katonai és diplomáciai viszonyokat. Venizelos kijelentette, hogy szükségesnek tartja, hogy a korona és a kormány az ország többi politikai tényezőinek a nézetét is meghallgassa. Ezért ma délután három órára a király elnöklete alatt koronatanácsra hívták össze a volt miniszterelnököket. A néphangulat komoly, de nyugodt. Beavatkozás előtt. Berlin, márciu. A tegnapi athéni jelentésről, mely szerint ott kétségtelenül Pau tábornok legutóbbi látogatásától befolyásolva, a vezérkari főnök bevonásával koronatanácsot tartottak, a Lokalanzeiger a következőket írja: Különböző körökben az a felfogás lett uralkodóvá, hogy Görögország nemsokára részt vesz a világháborúban, mégpedig a hármas entente oldalán. A most folyó világháborúban ugyan van példa arra, hogy népek és kormányok minden józan ész ellenére cselekedtek, de épen a görög miniszterelnökről tételezhető ez fel legkevésbbé. Eddig sokkal okosabb és óvatosabb államférfiúnak bizonyult, mint akiről fel lehetne tételezni, hogy országát egy olyan háborúba akarja belekeverni, amelyben igen sokat kockáztat, de még a legjobb esetben is csak nagyon keveset nyerhet meg hazája részére. Görög lap Oroszország Balkán-törekvései ellen. Athén, márc. 5. Nagy feltűnést kelt Venizelosz miniszterelnök lapjának, az Embros-nak egy hosszabb közleménye, amely rendkívül határozott hangon tiltakozik a — Dardanállák kérdésének aktualitásából kiindulva — Oroszország balkán-törekvései ellen. Az érdekes közlemény többek között ezeket mondja: — Oroszországra nézve, amely az európai koncertben mindig nagy tekintélylyel és súlylyal bírt, szégyen volna, ha eltűrné bármelyik keresztény Balkán államnak Ausztria és Magyarország részéről való megsemmisítését. Ezért Oroszország — nem első ízben — vindikálja magának azt a jogot, hogy segítse a balkáni keresztény államokat. Görögország és a többi kisebb államban elismeréssel vannak Oroszország iránt, ez az elismerés azonban nem vezethet az öngyilkosságig, amelyet Oroszország előidézni akar tehetetlen és hódító kombinációjával. Az egoista pánszláv hódító törekvések egészen átalakították Oroszország küzdelmét. Oroszországnak és az egész Európának már rég gondot okoz a Dardanellák kérdése. Ez a kérdés most újra szőnyegre került azáltal, hogy Törökország a hálámba belekeveredett. Oroszországnak egyszer és mindenkorra tudnia kell, hogy az esetben, ha a törököket a Dardanellákból kiűzik, a Dardanellák birtoklásának kérdését nem lehet csupán a győzők érdekei szerint elintézni, hanem az őszies harcoló és semleges országok érdekeinek szem előtt tartásával. Ezen a véleményen van Anglia is, mely állam tudtunk szerint formálisan értesítette az orosz kormányt, hat nappal a török hadjárat után, hogy a Dardanellák kérdését egy általános európai konferencián lehet csak elintézni. Ezt a kérdést semmiképen sem intézhetik el a harcban álló érdekcsoportok, — Anglia álláspontja szerint, — még az esetben sem, ha azok győznének. Bark missziója Londonban, amely ezen álláspont megváltoztatása érdekében történt, teljes mértékben kudarccal végződött. Anglia intranzigeiesen megmaradt álláspontja mellett. Ebből következik, hogy a Dardanellák nem lehet kizárólagos birtoka egy államnak sem, mert ha ez az állam kicsi volna, ez a birtoklás hamar a vesztét okozná, ha hatalmas volna, rövidesen Európa zsarnokává válnék. Ebből következik az is, hogy az orosz pánszlávizmus elhatalmasodása a mi megsemmisülésünket jelentené. Ez a kérdés tehát kardinális fontosságú Európára nézve s ennek elintézése csakis az összes érdekelt európai államok hozzájárulásával történhetik meg, Oroszországnak egyszer és mindenkorra le kell mondania a Dardanellák meghódításának tervéről. Nekünk az a véleményünk, hogy Oroszországnak nem állhat érdekében, hogy újabb ellenséget is szerezzen magának, amely új ellenségnek a háborúban való részvéte Oroszország katasztrófáját idézhetné elő. Elismeréssel vagyunk Oroszország iránt eddigi támogatásaiért, de kötelességünk, hogy védekezzünk azok ellen, akik a jövőben agyon akarnak bennünket sújtani." V . A blokád-háború. Angol torpedónaszád elsülyesztette az „U. 8."német tengeralattjárót. Berlin, márc. 5. Hivatalosan közlik: Az angol admiralitás hivatalos jelentése szerint az U. 8. német tengeralattjáró naszádot tegnap este Dover közelében egy angol torpedónaszád elsülyesztette. A legénységet megmentették. Behncke, az admiralitás helyettes főnöke. A német tengeralattjárók újabb áldozata. Berlin, márc. 5. A „Lokalanzeiger" jelenti Hamburgból. Angliából érkező hírek szerint a Folkestonemolótól két tengeri mértföldnyire nyugatra egy félig elsülyedt gőzös áll. A gőzös valószínűleg a tengeralattjáró háború áldozata. Közelebbi adatok még hiányzanak. Német légi támadások angol gőzösök ellen. London, márc. 5. A Daily Telegraph jelenti Grimsbyből. Egy olajtartálygözös Slumberbe érkezve jelentette, hogy Yarmouth és Spornhead között ellenséges léghajó támadta meg. A léghajó csekély magasságból három bombát dobott le, a hajónak azonban sikerült ügyes helyváltoztatásaival a támadást meghiúsítani. London, márc. 5. A Daily Chronicle jelenti Dundeebel A Damblair nevű glasgowi gőzöst, amely jutaszállítmánynyal jött Kalkuttából, pénteken Essex közelében egy ellenséges repülőgép megtámadta és három bombát dobott rá, amelyek azonban célt tévesztettek. Német tengeralattjáró elsülyesztett egy angol gőzöst. Krisztiánia, márc. 5. Egy londoni távirat szerint a Thorwis gőzhajó, amely régebben norvég tulajdon volt és január 26-án adták el egy manchesteri cégnek, Weynouth mellett egy német tengeralattjáró áldozata lett. Egy angol gőzös és egy zsákmányolt német gőzös összeütközése. — Az angol gőzös elsülyedt. — London, márc. 5. A Times jelentése szerint a Chornichcoaste gőzös tegnap Merseynél összeütközött a Jeanette Wörmann zsákmányolt német gőzössel. Az angol gőzös, amely Worchesterből cementet vitt Liverpoolba, elsülyedt, kapitánya és a legénység öt tagja a tengerbe fult. Az óriás tengeralattjáró, Stockholm, márc. 5. A „Göteborgs Aftonbladett" londoni híradása szerint egy Bergenbe érkezett norvég gőzhajó legénysége beszélte, hogy Angliának vagy Németországnak sikerülhetett a hírhedt, nagy tengeralattjárók építése. A legénység az Északitengeren egy tengeralattjárót figyelt meg, amely véleményük szerint háromszáz láb hosszú volt. A norvég hajót a tengeralattjáró nem tartóztatta fel. A Regine angol aknamezőn pusztult el. Berlin, márc. 5. A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy a Regine nevű norvég gőzös angol aknamezőbe tévedt és hogy a hajót nem német tengeralattjáró naszád sülyesztette el. Angol-francia jegyzék a semleges államokhoz Amsterdam, márc. 5. — "A Pesti Hírlap tudósítójától. — Hollandi lapok közzéteszik a hágai francia követség következő nyilatkozatát: Franciaország és Nagy-Britannia kormányai a semleges államok kormányainak a következő magyarázó nyilatkozatot teszik: Németország kijelentette, hogy a csatorna és Franciaország északi és nyugati partjain, továbbá a britt szigeteket körülvevő vizek hadiszinterek. Hivatalosan nyilvánosságra hozta, hogy „minden ellenséges hajót, melyet ebben a zónában fog találni, meg fog semmisíteni és a semleges hajókat e vizeken veszedelem fenyegeti." Ez azt jelenti az első pillanatra, hogy a személyzet és az utazóközönség biztonságára való tekintet nélkül, minden kereskedelmi hajót, bármely lobogó alatt hajózzék is, torpedózni fognak. Miután a német tengerészeti hivatalnak nincs hatalmában, hogy e vizeken egyetlen olyan hajót járasson, amely a víz felszínén úszik, ennélfogva a támadások csakis tengeralattjáró hajóktól jöhetnek. A népjog és a nemzetközi hadiszokások a kereskedelem ellen irányzott támadásoknál mindig abból indultak ki, hogy akik a kereskedelmi hajót elveszik, azoknak első kötelessége, hogy a hajót zsákmánybíróság elé vigyék, amely az esetet megvizsgálja és a lefoglalás jogosságát mérlegeli és amelynek ítélete alapján a semlegesek visszakaphatják szállítmányukat. Egy elfogott hajónak elsülyesztése önmagában véve is vitás dolog, amelyet rendkívüli esetekben el szabad követni, azonban csak akkor, hogy ha a személyzet és az utasok biztonságba helyeztettek és az erre vonatkozó intézkedések megtétettek. Azt a felelősséget, amely az ellenséges hajónak a semleges hajótól való megkülönböztetésével jár, kétségtelenül a támadó hajó viseli, amelynek köttelessége, hogy a hajó természetét és karakterét, valamint a szállítmány jellegét és eredetét meg- állapítja, a hajópapirosokat biztonságba hozza, mielőtt a hajót zsákmányul ejti, vagy elsülyeszti. Épp igy kötelessége minden hadviselő félnek, hogy UPV a semleges, mind pedig az ellenséges hajó személyzetét biztonságba helyezze és ez az intézkedés gondját képezze. Minden előbbi konferencia, amely a tengeri háború szabályainak megállapításával foglalkozott, ezt az elvet fogadta el bázis gyanánt A német tengeralattjáró hajónak azonban nincsen módjában, hogy e kötelezettségeknek akár egyikét is teljesítse. A zsákmányul ejtett hajókat nem viszi zsákmánybíróság elé, nincsen fedélzetén zsákmányoló legénysége, amelyet a foglyul ejtett hajónak fedélzetére vinne, nem tesz kellő intézkedéseket arra, hogy a különbséget megállapítsa a semleges és az ellenséges hajók között, nem veszi fedélzetére a személyzetet és az utasokat, nem helyezi őket biztonságba. A hadviselésnek eme módjai ennélfogva kívül esnek a keretein mindenféle nemzetközi szabályoknak, amelyeket háborús esetre hoztak a kereskedelem védelmére. A német kormány kivétel nélkül sülyeszt, ahelyett, hogy a megfelelő szabályokat alkalmazná. Németország ezt a methódust, békés kereskedők ellen alkalmazza, továbbá olyan legénység ellen, amely nem vesz részt a harcban. Teszi ezt abban a hitben, hogy megakadályozza, hogy bármiféle áruk, köztük a polgári lakosság táplálására szükséges cikkek is brut vizekre és Észak-Franciaországba bevitessenek, avagy onnan exportáltassanak. Németország ellenségei ennélfogva arra vannak kényszerítve, hogy ellenintézkedéseket tegyenek, hogy a maguk részéről viszont megakadályozzák, hogy Németország részére bármiféle áruk bevizessenek, avagy onnan kihozhatók legyenek. Ez intézkedések, amelyeket Anglia és Franciaország tett, nem fenyegetik a semleges és nem kombattáns hajók biztonságát és teljes összhangban vannak az alapelvekkel és az emberiességgel. Ennélfogva, az angol és francia kormányok följogosítottaknak érzik maguk itt, hogy hajókat, amelyek olyan árukat visznek, amelyek minden jel szerint az ellenség céljait