Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-07 / 66. szám
10 PESTI HÍRLAP 1915. március 7., vasárnap Ha látták a nyugalmas tábort, még inkább kellett látniok a szanaszét nyüzsgő embereket és állatokat. — öreg tüzérünk erősítgeti, hogy igen becsületes ellenség az orosz. Akármit is mondunk! Csak ellene felvonuló csapatokra lő. Kocsitáborokat, trainoszlopokat soha ne bánt Napok óta látja a raktár körül nyüzsgő embereket, de tudja, hogy élelmet egészítenek ki. — „Enni csak muszáj" gondolja a muszka. Ő künn volt ma a szélső ütegnél, látta, hogy órákon át lövi tüzérségünk azt az orosz lakta falut ott ki. Addig-addig lőtték a mieink a falut és zavarták nyugalmában az oroszt, míg megharagudott és ideküldte a gránátjait a raktárunkba. Nem tudom mennyiben lehet igaza a tüzér komának, de . . . lehet. Még égett a tölténykocsi, de már visszakerültek a civilkocsisok. Pakolják a raktárt a kocsikra, hogy alkalmasabb helyen nyissanak boltot Egy gyerkőc fuvaroskocsis megvakarja a fejét „Nem is oly jó katonának lenni!" Egy másik minden zsák liszt után, melyet kocsijára dob, bizalmatlanul pislogat az orosz hadállások irányában. Itt egy elszabadult ló az árokba vágtatott és ott a hóból csak a feje látszik ki. Forgatja ide-oda a fejét egyébként azonban moccanni sem tud. Ha kocsi, vagy lovas halad el mellette az országúton, hegyezi a fülét és nyerít egyet mintha azt mondaná, hogy ássatok már ki innen, emberek! Nagy ünnepségünk volt ma. Dekoráltuk egy bajtársunkat. Visszaidézem emlékezetembe az ily ünnepségeket, béke idején, melyek, szó sincs róla, akkor ritkábbak. Kivonul díszben a század, vagy zászlóalj, a parancsnok nagylendületű beszéd kíséretében feltűzi a kitüntetett mellére az érdemkeresztet, a század eldefiároz előtte és meghajlik feléje az ezred zászlója. Délben felköszöntökkel körözött ebéd, (melyen résztvenni kötelesek a női tisztek is) szóval a bajtársi figyelemnek külsőségekben bő megnyilvánulásai. Ma is dekoráltunk. Parancsnokunk ép berajzolta a térképbe a legújabb jelentések alapján a hadállások legutolsó változatát, közben kiszólt hozzánk: „Kéretem az urakat!" Tartalék lévén, elég szép számmal torlódtunk a kicsi szobában. Persze diszről szó sem volt, öreg alezredesünk papucsban lépett be, a tábori lelkész bekecsben. Parancsnokunk feltűzte bajtársunk mellére az érdemkeresztet és nem mondott egy szóval sem többet: „Ezzel akarunk látni odahaza." Ennél jobban nem tolmácsolhatta volna valamennyiünknek egy gondolatát. Mi még oly melegen szorítottuk meg a kesét, hogy az felért minden díszkivonulással és díszebéddel. (Öt gránát tévedt ma ismét erre felénk, három fel sem robbant, kettő meg legalább 4—500 lépésnyire minden élő embertől. Csúnya fekete füstfelhő támadt, két nagy lyuk tátong a sima, szép hómezőn. Tapogatódznak az oroszok? Hadd mondjak itt el egy megtörtént, kedélyes apróságot. Két baka szalámit, kenyeret, bort, cigarettát cipelt erre a nagy hegyre. Dacára, hogy erdőn kellett keresztül menniök, se puska, se bajonet egyiknél se. Már felkapaszkodtak fölényire, amikor 18 felfegyverzett muszka állta el útjukat. Az egyik baka nagyot ugrik egy fatörzsre s a hegytetőre mutatva kiált egy csomó kommandót: — Schwarinlinie links! . . . Schiessen!. . . Sturm . . . Hurrah!" A 18 orosz földhöz vágja a fegyvert s igy közeledik a kecskeméti daliákhoz. Erre az első balra, a szemfülesebb, hol a kenyérre és szalámira, hol a falura mutat s integet, hogy menjenek csak oda, „ott lesz részük hasonló jóban." Egyik orosz, talán sarasi, vagy a legöregebb, összesorakoztatja és levezeti kis csapatát a faluba. Nagyot nézett élelmezési tisztünk, amint bevonult a 18 muszka. Előbb megvendégelte és csak azután kísértette őket a divízióhoz. Utólagosan megkérdezték a két bakát, haffy miért nem kaptak föl egy orosz fegyvert Ha kisérték le a foglyokat? — „Már csak gondoltam — feleli baka, a mai zsngen menttáló mégegyszer ezt a nehéz utat Elmennek azok maguktól is a finom szalonnaszag felé." Jót mulattunk ma tüzér komáéknál is. Jól beásott és fenyőgallyal maszkírozott ágyúfedözéküktől mintegy 1000 méternyire oldalt, egy farsangi üteget állítottak föl a minap. Rozoga deszkákból készült a védőpáncél, fatuskó volt az á£vcső, 4—5 kilométerről a legjobb távcsővel sem fedezi föl a muszka, hogy csalétek, már csak azért sem, mert fenyőággal maszkírozták némileg a faágyut is tüzéreink. Csak annyira, hogy ügyetlennek lássék a dolog, összekapcsolták a faágyut telefonnal is, hogy egy kis villanyos áram is elősegítse a jól sikerült játékot. Valami gyutacsfélét raktak a túlsó végibe a hoztak kontaktusba az árammal, ugy hogy minden lövésre, melyet az igazi ágyúból adtak le, erős fény villant fel a fatuskó csücskén. Ördög legyen, ki az orosz állásokból nem azt hiszi, hogy a fatuskó szórja a gránátokat Már 3 napja lövöldözi elkeseredetten az orosz tüzérség a farsangi üteget, mély gödröket vágtak körülötte az ellenséges gránátok, csúnya recsegéssel hajtják le fejüket az óriás fák apróbb ágai a srapnelleső nyomán, de tüzéreink nyugodtan szólaltatják meg „Haubitz tantit." Már ássa a tartaléklegénység a következő magaslaton az új ágyú födözéket, tán átköltözik oda még az éjjel az igazi és a Leheinbatterre is. Csupa humor itt az élet Estefelé a nagy csapatokban átvonuló lengyel zsidókkal tréfálódzunk. Nehéz megérteni az ő német beszédüket előszörre, de hamar megszokja az ember. Jajveszékelve jött felénk 3—4 kaftános alak, sírva panaszolják, hogy menekülniük kellett az oroszok elöl, kik mindenüket elraboltak és az utóbbi időben zsidó férfiakat is visznek magukkal. Most az egyik észrevesz 4 marhabőrt — elfelejti a sírást, és alkudozni kezd a bőrökre. Hozzászalad a többi, licitálni kezdenek, közben úgy összevesznek, hogy úgy kell őket szétválasztani. Reprodukálhatatlan szitkokkal illetik egymást, de észreveszi most az egyik, hogy rá akarok gyújtani és nincs gyufám. Tíz pakli gyufát kínál megvásárlásra. Tessék, 50 fillér az a kész. Itt üssön agyon egy gránát ha nem annyiért vettem magam is. Véget nem akar érni a nekilódult lavina. Már kifizettem,át ia vettem a gyufát de ő még mindig azt hajtogatta, hogy ilyen finom gyufám még sohasem volt , ráfizetett. Később több zsidó familia jött. Csak aszszonyok és gyerekek kuporogtak a kocsi belsejében, a férfiak a kocsik mellett civakodtak. Most az egyik a kocsihoz ugri, ledob egy batyut s ráförmed egy fiatal emberre. Fizend ki a forintot, különben egy lépésnyire ne viszem tovább a rongyokat. Előre nem akartál fizetni, de a fele utat megtettük, most leszámolunk. Egy asszony visszateszi az ágyneműt, egy kislány ledobja. Canda kavarodás és zsivaj egy pillanat alatt. A fiatalabb megtépi az öreg szakálát, amire az panaszosan allva jön hozzánk, igazságszolgáltatásért. De meglátja ő is a marhabőröket. Elfelejti a sírást éa ő ia alkudni kezd, Köjsben egy zsidó marhát vezet felénk és kínálja 100 koronáért. Megindul ismét az a bizonyos megállíthatatlan lavina, élelmezési tisztünk utána jár, honnan szedte elő oly hirtelen a marhákat. Kisült, hogy a szomszéd házból hozta. Ugyanezekért a marhákért 400 koronát igért élelmezési tisztünk a csak azt várta, hogy megérkezzék a főnöke és kifizesse a pénzt. Eközben fizetett le értük a parasztnak 350 koronát a zsidó. Hiába, első az üzlet e. • Egyházi élet. Az esztergomi főegyházmegye új ügyésze Dr Csernoch János bibornok hercegprímás Esztergom vármegye területére az egyházmegyei ügyészi teendőkkel dr .uróh József ügyvédet bízta meg, az ügyészt dr Helcz Antalt pedig állásától felmentette. Hogyan érintkezzünk a hadifoglyokkal? — A magyar posta szolgálata. — Miképpen érintkezhetünk hadifogságba esett vagy ellenséges földön internált hozzátartozóinkkal? Ismételten jelentek meg közlemények, mintha a levelezés közvetítése a bel- vagy külföldi vöröskereszt-egyletek vagy más hadifogoly-tudósító irodák útján történnék, pedig erre a közvetítésre, amely sokszor költséges is, szükség egyáltalában nincsen. A magyar posta semleges államok útján a hadifoglyok és a polgári internáltak küldeményeit közvetlenül és a legrövidebb módon az ellenséges államok postáihoz juttatja, mégpedig a hadifoglyok küldeményeit teljesen díjtalanul (portamentesen), az internáltak küldeményeit pedig a rendes nemzetközi postatarifa díjtételei mellett. Levelek és levelezőlapok küldhetők hadifoglyoknak Szerbiába, Montenegróba, Nagybritániába, Franciaországba és Japánba. Oroszországba csak levelezőlapok küldése ajánlatos. A Franciaországba szóló levelek 20 gramnál nehezebbek nem lehetnek. Japán kivételével a többi országba a polgári internáltaknak is lehet levelet és levelezőlapot küldeni. A levél címiratát, valamint a közleményt ajánlatos a rendeltetési ország nyelvén vagy németül vagy franciául megírni. A levelezésekben csak személyes és családi vonatkozású dolgokat lehet tárgyalni. A háborúval kapcsolatos közlemények teljesen elkerülendők. A közlemények lehetőleg rövidek legyenek, mert azok az ellenséges államban cenzúra alá esnek é s bizony könnyen megtörténhetik, hogy az ellenséges indulati cenzor az unalmas hosszú levelet papírkosárba dobja. A cím megírására különös gondot kell fordítani. Hadifoglyoknak szánt levélnél (levelezőlapoknál) a címzett nevén és katonai rangján kívül megnevezendő a csapattest is, amelynél utóljára szolgált. Ezenkívül a cimba feltűnően aláhúzva oda kell írni a Prisonnier de Guerre vagy Kriegsgefgnoener (hadifogoly) megjelölést is. Internáltaknak szóló levél (levelezőlap) címében kívánatos az internált magyarországi rendes lakóhelyét (pl. habitant de Aszód) is feltüntetni, további feltűnő módon az Interné jelzést is ki kell írni. Hogy ez a jelzés ne kerülje el a figyelmet, nem árt, ha a hadifoglyok levelezéseinél a boríték felső jobb sarkára a levéljegy helyén a Pour Prisonnier de Guerre, az internáltak levelezéseinél pedig a bélyeg mellé Pour Interné jelzést másodszor is feltűnően alkalmazzuk. A feladónak Envoyeur vagy Aufgeber jelzéssel a levél hátoldalára, illetve a levelezőlap címoldalának felső részére saját címét is fel kell jegyeznie. Az így megcímzett levelezőlapot vagy levelet, az utóbbit mindig nyitott állapotban, a feladónak csak a levélgyüjtő-szekrénybe kell dobnia s a piata elszállítja még abban az esetben is, ha a feladó a címzett tartózkodási helyét nem is ismeri, hanem a cimbe csak az ország nevét jegyezte fel, amelyben a címzett hadifogságban vagy internálva van. Mindazonáltal kívánatos, hogy a feladó a levélre feljegyezze a legutóbb megtudott rendeltetési helyét, még abban az esetben is, ha tudomása szerint a címzett tartózkodási helye időközben megváltozott volna. Használati tárgyakat tartalmazó csomagokat is legcélszerűbben közvetlenül posta útján küldhetünk hadifoglyainknak. A posta ruhát, fehérneműt és egyéb személyeshasználatra szánt tárgyat a hadifoglyoknak Oroszországba, Franciaországba és Nagybritanniába, internáltaknak Oroszországba és Nagybritanniába legföljebb ötkilogramos csomagokban szállít. A csomagba levelet vagy más írásbeli közleményt elhelyezni tilos. A címet ugyanazokkal az adatokkal, mint amelyeket fentebb a leveleknél említettünk, magára a csomag burkolatára kelleljegyezni vagy vászonlapra írja a burkolatra tartósan rávarrni. Minden csomaghoz szállítólevelet kell kiállítani és a Franciaországba és Nagy Britaniába szólóknál két-két árubevallást is csatolni kell. Oroszországba szóló csomagokhoz árubevallás nem kell. Táviratok küldhetők hadifoglyoknak Oroszországba, Szerbiába és Montenegróba, internáltaknak egyelőre csak Franciaországba. A táviratokat közértelmű nyelven kell szerkeszteni. Az előbbi három országba ajánlatos a francia vagy a német nyelvhasználat. Ez országokba szóló táviratoknál a címbe mindig fi kell tenni a Prisonnier Guerre jelzést és az aláírásba a feladó teljes nevét. A Franciaorszába szóló táviratokat, amelyeket a svájci táviratigazgatás közvetít Tehnrarhes Beme címmel kell feladni- mely cím elé Prisonnier Guerre vagy Interné Civil megjegyzést kell írni a szerint, amint a címzett hadifogoly vagy polgári internált. Egy szó dija Oroszországba 33 fillér, Szerbiába 18 fillér, Moa-