Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-14 / 73. szám
.Varsó fölkészült az ostromra. Bécs, márc. 13. Varsóból kiutasított, nemrég ideérkezett németek beszélik el, hogy a lengyel főváros lakosságát nem fogja készületlenül találni a vár esetleges ostroma, illetve kiürítése. Nikolajevics Miklós nagyherceg határozott hangú kijelentése dacára, mely szerint Varsó vára minden ostromnak képes lesz ellentállni, minden előkészületet megtesznek a vár feladása esetére. A város múzeumának értékesebb tárgyait már régebben az ország belsejébe szállították. Az utóbbi időkben a katonai kormányzóság székhelyét Vilnába tették át és az egészségügyi osztály központja szintén elköltözött Varsóból. A kórházakból a súlyos sebesülteket és betegeket Siedlce, Breszlitovszk és Bjelosztok városok kórházaiba szállították. A hatóságok mindent elkövettek, hogy a riasztó hírek terjesztőit kézrekerítsék, akikre ez esetben szigorú büntetés vár. A lapok feltűnően kis terjedelemben jelennek meg és hasábjaikon még így is gyakran nagy űrök tátongnak, mert a cenzúra kérlelhetetlen szigorral jár el minden oly hírrel szemben, amely az orosz csapatok helyzetét nem a legjobbnak tünteti fel. A színházak ugyan nyitva vannak, de azokat igen gyéren látogatják. A gyárakban általában szünetel a munka. A lakosság körében nagy az éhínség és az elterjedt járványoknak feltűnően sok aa áldozata. Az angol katonai misszió visszatérése Oroszországból. Bukarest, márc. 13. Jassyból jelentik. A Paget tábornok vezetésével Pétervárra küldött angol katonai misszió tegnap visszautazásakor ideérkezett. Paget az orosz főhadiszálláson találkozott Pau tábornokkal. Az angol misszió tagjai kijelentették, hogy Pau visszautazásakor Bukarestben is ki fog szállani. Vaskereszt a Parsival IV. egész személyzetének. Frankfurt, márc. 13. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A keleti harctéren működő Parsival IV. egész személyzete megkapta, — mint a Frankfurter Zeitung jelenti — a vaskeresztet. Oroszország és a háború. Gróf Witte meghalt. Witte életrajza. "Witte Julievics Serge I 119-ben "Dilisben, mint egy magasállású orosz államhivatalnok fia, született. Anyja Dolgorucki hercegnő leánya volt Witte kitűnő nevelésben részesült. A középiskolát Tifliszben végezte el és aztán az odeszszai egyetemen tanult. Különösen a pénzügyek és a matematika terén bizonyult nagyon tehetségesnek, annyira, hogy már mint 22 éves fiatalembert állami alkalmazásban részesítették. Witte azonban csak hat hónapig volt állami hivatalnok, mely idő leteltével a délnyugati vasutakhoz lépett be hivatalnoknak. Itt rövid idő alatt igazgatói állásra vitte fel. Ebben a minőségében 1879-ben Pétervárra hivták, hol különböző bizottságoknak a munkálataiban igen tevékeny részt vett. Az ő kezdeményezésének volt köszönhető, hogy Oroszországban behozták azt, hogy az államvasutak a gabonaszállítmányra kölcsönöket adtak. 1886-ban Wittet az államvasutak igazgatóságának az élére állították, három évvel később pedig a vasuti osztály igazgatója lett és valóságos államtanácsossá nevezték ki. 1892. február 15-én kezdte meg Witte tulajdonképpeni politikai tevékenységét. Ekkor nevezték ki a közlekedési minisztérium vezetőjévé, ugyanaz év augusztus 30-ikán pedig pénzügyminiszterré. Ebben az állásban Witte azon a helyen volt, amely képességeinek a legjobban megfelelt. Tizenegy évig tartó pénzügyminiszteri tevékenysége Oroszország kereskedelmi politikájában és gazdasági életében mély nyomokat hagyott. Mint pénzügyi technikus elsősorban arra volt gondja, hogy az állami pénztárak mindig tele legyenek. A legfontosabb szükségleti cikkek az ő pénzügyminisztersége alatt drágultak. A cukor ára százötven százalékkal, a petróleumé százhúsz százalékkal. Witto kibővítette az orosz állami monopóliumokat, főleg az alkohol-monopóliumot. Soha sem állottak Oroszország pénzügyei olyan fényesen, mint az ő tizenegy évi működése alatt 1903 augusztusban Witto az akkor mindenható Plehwe intrikái miatt kénytelen volt pénzügyminiszteri állásáról lemondani és ekkor a miniszteri bizottság elnökévé nevezték ki, amelynek akkor az abszolutisztikus kormány alatt semmiféle befolyása nem volt a politika menetére. Az orosz-japán háború Wittet ismét előtérbe juttatta. Ő lett Oroszország megbízottja a portsmouthi tárgyalásokon és ekkor sikerült iteki Oroszország részére legalább részben viszszahódítani azt, amit az orosz hadvezérek elvesztettek. A cár ezért azzal jutalmazta meg, hogy grófi rangra emelte. Oroszország belviszonyai aggasztó módon roszszak voltak és ekkor a cár 1905 október közepén Wittet nevezte ki miniszterelnökivé és ugyanaz év október végén bocsátotta ki a cár az ismeretes manifesztumot amelylyel alkotmányt ígért Oroszországnak. Ismeretes, hogy mint hamisították meg ezt az ígéretet. Amikor1906-ban a Durnovo és Akimov által kidolgozott új állami alaptörvény megjelent, Witte a leghatározottabban állást talált ez ellen, a cár akarata azonban Witte ellen döntött. A Witte ekkor lemondott és azóta nem vett részt az aktív politikában. Nyomott hangulat Oroszországban. Berlin, márc. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Oroszországban a legutóbbi kelet-poroszországi visszavonulás óta s mióta lassan kiszivárgott, hogy az orosz hadsereget óriási veszteségek érték, a hangulat igen deprimált. Kezdetben, habár elfátyolozottan se, bevallották a vereségeket és a 10-ik hadsereg sorsáról az igazságnak eléggé megfelelő leírásokat közöltek, bár ezek a jelentések eléggé enyhítették a szomorú valóságot Amidőn azonban észrevették, hogy ezek a nyilvánosságra hozott részletek milyen lesújtó hatást gyakorolnaka közvéleményre, akkor úgy állították be a vereséget, mint hogyha az orosz vezérkar a visszavonulással csapdát állított volna a németek elé, melybe azok bele is estek volna. Az orosz vezérkari jelentések, amelyeket ilyen szellemben gyártottak, az utóbbi időben tényleg nem is tartalmaztak egyebet, mint hogy az összes frontokon nagy győzelmeket arattak az oroszok. E jelentéseket Pétervárott igen szkeptikusan fogadták. Ennek ellenére is azonban hiba volna, hogy ha Oroszországról úgy írnának, mintha belefáradt volna a háborúba. A hatalmon lévők és a kezükben lévő sajtó a sovinizmus élesztését és fentartását népszerű szólamokkal igyekeznek elérni és a közvéleményt teljesen hamis jelentésekkel szolgálják ki, különösen, ami az ellenség: Németország és Ausztria-Magyarország helyzetét illeti. A kétkedők száma, mint már jeleztük, ennek ellenére is jelentékenyen emelkedik és az orosz hatóságok is aggódni kezdenek a belső nyugtalanság miatt. Az elővigyázati intézkedések orosz módra kezdenek túlzásba csapni, különösen félnek, hogy a sebesülten és betegesn visszaérkező katonák terjesztenek forradalmi szellemet az országban. Hatósági rendelet kimondja, hogy a katonai kórházakba és gyógyintézetekbe csak olyan lapok és nyomtatványok érkezzenek, amelyet a cenzúra szigorúan átvizsgált A sebesült katonák látogatóinak a kórházba való belépésük előtt igazolniok kell magukat és csak akkor juthatnak be, ha személyi adataikat és előéletüket rendben találták. PESTI HÍRLAP március 11., vasárnap. • — -— HM I * . Pétervár, márc. 16. (Pétervári Távirati Iroda.) Gróf Witte volt pénzügyminiszter ma meghalt — Van is. — De hát mi? — kíváncsiskodott a kisasszony. — A szag. — mondta Krilov és jelentősen mosolygott. — A szag? Nem értem. Krilov kissé szégyellősen felelt. Én magam sem tudom magamnak egészen megmagyarázni a dolgot. Amint a cirkuszban fölállítják a ketrecet, amelyben ön föllép, már oda vagyok. Érzem a vaspálcákon azt a különös, mélységes, félelmetes oroszlánszagot, amelyet nem felejt el többé senki, amint egyszer érezte. A vér szagánál is izgatóbb. Amíg ön Odesszába nem jött az oroszlánjaival, én a világ egyik legrendesebb és legpontosabb embere voltam. Mindenki félt tőlem, még a feleségem is, ami ritkaság. Aztán egyszer csak a cirkuszba mentem és megcsapott ez a szag. Félni, remegni kezdtem. A homlokom verejtékezett. A szívem oly hevesen dobogott, hogy csaknem megfojtott. Az istállóból behallatszott a rémes oroszlánbődülés és én minden tagomban reszketni kezdtem. Csak gyermekkoromban tudtam ennyire remegni. Pedig azóta sok kényes és veszedelmes helyzeten estem át. Álltam egyszer szemben a cárral is, oly messzire tőle, mint most magától. Katonai iskolában nevelt embernek, amilyen én vagyok, az ilyen közelség összeszorítja a szívét és én mégsem rendültem meg a császári kihallgatáson, mert azt láttam, hogy a cár jobban fél tőlem, mint én tőle. Egyáltalában nem féltem soha senkitől és lenéztem, megvetettem azokat, akik remegtek tőlem. Aztán, amikor a cirkuszban voltam, egyszerre a ketrecbe beugrott, mint a labda belepattant a királyi hím oroszlán. Vadul forgó, szikrázó nagy macskaszeme, fejedelmi sörénye, rugalmas, izmos és karcsú termete láttára meghalt ereimben a vér. „Ez az igazi király, — mondtam magamban, — még a ketrecben is félelmetes, gőgös, méltóságteljes." Az oroszlán egyenesen rám nézett és én éreztem, hogy holtsápadtra válok. Eltakartam az arcomat, hogy mások észre ne vegyék ijedtségemet, gyávaságomat. Az oroszlán pedig, mint aki megtréfált valakit, félig lehunyt ravasz pillája alól gúnyosan nézett rám, miközben fesztelenül ásított. Rettenetes nagy torka és hatalmas fogai még jobban fölizgattak. Utána még több oroszlán rontott a színre. Egyik nagyobb volt a másiknál. Az ijesztő, fölséges nagyságok csak úgy hömpölyögtek és enyelegtek a ketrec porondján. Ez a látvány úgy megzavarta az eszemet, hogy magamon kívül voltam. Életemben először láttam ilyesmit és nagyon megviselte az idegeimet. Jóformán észre sem vettem, hogy maga mikor ment be az oroszlánok közé. Csak amikor éles parancsait hallottam, amikkel az oroszlánokra rákiáltott, akkor pillantottam meg magát és a meglepetéstől nyitva maradt a szájam. Kiáltani akartam, de lenyűgözött valami belém nevelt önfegyelmezés és különösen az, hogy senki sem szörnyűködött el körülöttem. Hogy maga egy vékony nádvesszővel be mert menni az állatok közé, ez a gondolat megdermesztette bennem az észt. Csak azt éreztem, hogy maga odabenn csodákat művel a királyi állatokkal. Bámultam, mint a gyermek, aki előtt ismeretlen világ nyílik meg. És ettől fogva nem tudtam másképp magára gondolni, mint ahogy a szerelmes ifjú: gondol álmai hősnőjére, ahogy a gyermek gondol az édesanyjára, ahogy a szegény asszony az Istenére. Maga egy csodálatos, új igazságod új világot nyitott meg előttem, amely ismeretlen volt eddig számomra. Visszaadta lelki nyugalmamat, énemet, hitemet, vallásomat. Ezért nem tudom többé magát elhagyni. Soha, soha, érti? sohasem! . . . Igy szólt Krilov. Lion de Coeur kisasszony homlokom szigorú ránc jelent meg. Fölemelte a vesszejét és könnyedén a gróf vállára csapott: — Barátom, — szólt hozzá, — én az ilyen embereket, mint maga,jól ismerem. Vigyázzon magára! Egy gazdag hollandiai gyáros is belém bolondult egyszer és utánam jött a fél világon keresztül. Utóbb már olyan tűrhetetlen lett számomra, hogy nem tudtam föllépni, ha ő ott volt. Ki kellett dobatnom. Erre öngyilkos lett, megölte magát, érti, barátom? Vigyázzon tehát magára, Krilov. Engedelmes, jó gyerek legyen! Ismét könnyedén az államtanácsom vállára csapott a vesszejével, de Krilov felsóhajtott ábrándos szemforgatással: — Ó, én egészen más vagyok. Maga engem meg sem ért, kisasszony. Én a szagba vagyok szerelmes, az oroszlánok szagába. És maga előttem csak az oroszlánokat képviseli. Lehajolt a kisasszony palástjához és alázatosan megcsókolta a szegélyéig mint ahogy a muzsika földesura kaftánját szokta" jobbágyi csókjával illetni .. . Az államtanácsos már hét év óta járja a világot Coeur de Lion kisasszony oroszlánjaival együtt. Apró szívességeket tesz, megbízásokat végez el a cirkuszi artisták számára, akik ennek fejében megtűrik őt