Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-22 / 81. szám

2 PESTI HÍRLAP 1915. március 22., hétfő. S­ zevbe, Jednorozek pedig az Orzyc folyó nyugati partján Prasznysz irányában fek­szik. Március 16-án közölte a német hivata­los jelentés, hogy Jednorozekért különö­sen elkeseredett harc folyt s ott 2000 orosz maradt a németek kezén. A mai jelentésből kitűnik, hogy Jednor ezeket a németek tartják. A memeli orosz betörésről a mai német hivatalos jelentésnek nincs mondanivalója. A francia harctérről kisebb sikereken kí­vül, amelyeket ismét a champagnei és elzá­szi fronton arattak a németek, két érdekes hírt is kaptunk ma. A soissonei székes­egyházon a németek felfedeztek egy francia megfigyelő állomást, amely a genfi lobogó védelme alatt dolgozott. Most már nincs többé módja a megfigyelésre, mert a németek ágyúi eltávolították. A franciák természetesen megint tele fogják kürtölni a világot a németek barbarizmusával, hogy székesegyházakra tüzelnek, azt azonban aligha fogják bevallani, hogy ők maguk is­mét a genfi lobogót használják föl hadicsel gyanánt. Ha barbarizmusról van szó, csak a minap közöltük a német legfőbb hadvezető­ség intézkedését a tűzvonal körébe eső mű­emlékek védelme dolgában. Ha az ellenség maga nem pusztítja el műemlékeit — írta a német félhivatalos — amennyiben azokat például megfigyelő állomásul használja fel, a német hadsereg megkímél mindent, ami művészi. Így megtörtént, hogy az ellen­séges tűzvonal körébe eső vidéken a mű­emlékeket az egyes német parancsnokságok saját elhatározásukból erős faburkolattal látták el, hogy ezáltal megvédjék az ellensé­ges tüzeléstől . . . Lehet különben, hogy most a soissonsi székesegyházat a franciák is erős faburkolattal látták el, sőt a genfi lobogót is ráhúzták, hogy eltakarják vele azt a megfigyelő állomást, amit a torony­ban elhelyeztek. És ha már német barbarizmusról van szó, tudjuk, hogy a német birodalmi gyűlés tegnapi ülésén két szociáldemokrata képvi­selő is napirendre hozta ezt a t­émát, hely­telenítette, hogy Hindenburg minden német faluért, amit az oroszok elhamvasztanak, h­árom orosz falut fog porrá égetni ... de éppen ez elszigetelt helytelenítés adott al­kalmat arra, hogy aztán maga az egész né­met szociáldemokrata párt megtagadja ve­le a közösséget, a leghatározottabban visz­szautasítson minden olyan vádat, amely barbársággal vádolja a német hadsereget és tüntetően megszavazza a költségvetést, első ízben a német birodalom hosszú fenn­állása óta. Minden német cselekedet, amely bar­bárnak mondható, csak felelet az ellenség barbarizmusára. S a felelettel a németek ter­mészetesen nem maradnak adósok sem a keleti, sem a nyugati harctéren. Ime, ma a német nagy főhadiszállás maga jelenti be a világnak, hogy a franciáknak arra az em­bertelen cselekedetére, hogy egy elzászi nyílt városra, Schlettstadtra, a minap bom­bát dobtak s ott iskolásgyermekeket öltek meg, méltó választ adott. A válasz egyik ré­szét már néhány nap előtt közölték a néme­tek: bombát dobtak Calaisra. De a hinden­burgi felelethez a nyugati harctéren is tartja magát a német hadvezetőség. Schlettstadtért Calais-n kivül még két fran­cia város járt, Compiegne és maga Páris, hogy a francia főváros is megérezze a méltó német erőt: a háromszorosát. Mert nem lehet az, hogy ami barbár­ságot a franciák és oroszok elkövethetnek, arra a németek ne felelhessenek hasonló fegyverrel. S ha arról van szó, hogy az entente hunoknak nevezi a németeket, meg­írta már Hauptmannt, hogy amikor Német­ország megfojtására egy világ esküdt össze, Németországnak védekeznie kell, ahogy tud és nem szabad törődnie azzal, hogy Goethe unokáinak vagy Attila uno­káinak nevezik-e az ellenséget. • A Dardanellák ostroma ma is szü­netelt. Nincs rajta csodálni való, hogy az ostromló flotta egy időre elvesztette vállal­kozó kedvét, azok után a nagy veszteségek után, amiket az utóbbi napokban szenvedett. Tizenötezer lövést adott le az egyesült angol és francia flotta, a tizenötezer lövés ered­ménye a török erődök sértetlensége, ezzel szemben pedig csak a csütörtöki ütközetben elsülyedt négy úszó vár, a Bouvet, a Gaulois francia csatahajó, az Irresistible és az Óceán angol páncélos cirkálók, megsérül­tek az Inflexible és a Queen Elisabeth angol dreadnoughtok és az Euryalus angol páncé­los cirkáló. Még a csütörtöki ostromot meg­előzően teljesen használhatatlanná vált az Amethyst nevű angol cirkáló. Érthető tehát, hogy az ostromló flotta zavarban van és nem nyithatja meg az ostromot mindaddig, míg a pótlások meg nem érkeznek. Az ostrom folyamán az a meglepetés is érte az ellenséget, hogy a török erődök olyan kali­berű ágyukkal működtek, amelyek szétrom­bolták a hadihajók legvastagabb páncélza­tát is. Ilyenformán tehát egészen új intéz­kedésekre van szükség. Ez lehet az egyik oka a bombázás szünetelésének. A másik pedig, amire már rámutattunk, a flotta vesz­teségeinek szükségessé vált pótlása. Itt azután megint érdekes momentu­mok vetődnek föl. A francia admiralitás nyomban a Bouvet elsülyedése után intéz­kedett, hogy az elpusztult csatahajó helyét a Henry IV. foglalja el. A Henry IV. csata­hajó, megállapításaink szerint,1899-ben épült épült, 8950 tonnás, 17 csomós, tüzérsége pe­dig 2 darab 27.4, 7 darab 14, 12 darab 4,7 és 2 darab 3.7 cm.-es gyorstüzelő ágyúból áll. A Henry IV. a francia haditengerészet legrosszabb hajóinak egyike, szakkörökben mint rettenetesen elhibázott, rossz stabili­tású hajót ismerik, amelynek még az a konstrukció hibája is van, hogy 27­ centiméteres ágyúinak működését a köz­vetlen mellettük elhelyezett 14 centimé­teres ágyúk kedvezőtlenül befolyásolják. A hajó különben igen nagy céltáblát ad. A Henry IV. tű­zvonalba rendelése azt bi­zonyítja, hogy a francia haditengerészet már nem tudja a Dardanellák előtt szenve­dett veszteségeit pótolni harcértékes egysé­gekkel, mivel a hadvezetőség kénytelen dreadnoughtjait és az ezeket követő Dan­ton és Verité csatahajó-osztályokat a mi flottánk ellen az Adriai, illetve Jóni-tenge­ren készenlétben tartani. A francia haditengerészet tehát nem gondoskodhatik megfelelő pótlásról. A török erődök nagyszerű ellenálló erején kívül ez a második figyelemreméltó momentuma az ostromnak. A harmadik, amelynek már némi tra­gikus színezete is van: az angol admirali­tás a veszteségek pótlására a Queen és Im­placable csatahajókat rendelte a Dardanel­lák elé. Mind a kettő az elsülyedt Irresistible testvérhajója. A Dardanellák eddigi ostro­ma, már eddig is kezd legendaszerűvé ki­nőni: elpusztult az a francia csatahajó, amelyen az orosz-francia szövetséget meg­kötötték, a pótlásra rendelt hajók neve, származása, rokonsága a fátumot ki­sérti... Íme, még két adat: a Queen és Implacable, az elsülyedt Irresistible testvérhajói az an­gol flottának abba az osztályába tartoznak, amelyben a levegőbe repült Formidable szolgált ... Az Euryalus páncélos cirkáló pedig, amelynek gépházát a török bombák szétrombatották és a kiszolgáló személyze­tet vagy megölték vagy halálra sebezték, testvérhajója az Aboukir, Hogue és Cressy hadihajóknak, amelyeket annak idején az U. 9. tengeralattjáró naszád elsülyesztett. Annak a cirkáló-osztálynak, amelybe ezek a hadihajók tartoztak és amely eredetileg hat­ hajóból állott, ma már csak két hajója liétre képes. Menjünk tovább. Párisban el vannak keseredve a Bouvet elsülyedése miatt (a Gaulois pusztulását még nem vallotta be a francia admiralitás) és sürgetik a veszte­séglistát. Az admiralitás azonban titkolód­zik. De a nevek előbb-utóbb mégis nyilvá­nosságra fognak kerülni és a gyász, a kese­rűség annál nagyobb lesz, mert a hajó tiszt­jei Páris elite­ társadalmából kerültek ki, olyan párisi családokból, amelyeknek tagjai nemzedékeken át a haditengerészetnél szol­gáltak. El lehet képzelni, hogy a vesztesé­gek nyilvánosságra kerülése mennyire hoz­zá fog járulni a francia közvélemény hábo­rús lelkesedésének fokozásához. A lövész­árokban, a tengeren,­­ mindenütt a fran­ciáknak kell vérezniök az angolokért. És még­hozzá az angol elővigyázatosság hiánya miatt, azért, "mert az angolok "­el­hamarkodottan és kellő előkészítés nélkül fogtak hozzá az ostromhoz. Svájcból érkező hírek szerint Párisban nyíltan elégedetlen­kednek a hadműveletek óvatlan intézése miatt. Francia tengerészeti szakkörök azzal igyekeznek csökkenteni a francia admirali­tás felelősségét, hogy jóelőre utaltak az elő­készítő munkálatok tökéletlenségére, a fran­cia tengerészeti miniszter szűkebb környe­zete pedig azt a hírt terjeszti, hogy a Queen Elisabeth fedélzetén tartott tanácskozáson a francia haditengerészet vezetői a tömeg­ope­ráció elhalasztását tanácsolták, de az ango­lok leszavazták őket. A vádat, amelyet jo­gosnak ismernek el, az angolokra hárítják. Látnivaló, hogy roppant nagy az egyetértés a szövetségesek között. A koalíciós háborúk elmaradhatatlan kísérője, az egyenetlenke­dés­ dúsan termő talajra talált a Dardanel­láknál . . . Amelyek pedig, diplomáciai és katonai téren egyaránt, ez egészen bizonyos, még az eddigieknél is frappánsabb meglepe­téseket fognak produkálni. Ez az a pont, ahol a szövetségesek, oroszok, angolok, fran­ciák, elkerülhetetlenül össze kell, hogy ma­rakodjanak. T­v­­ • Az orosz harctér. Vezérkarunk jelentése. Hivatalos jelentés. Kiadatott március 21-én délben. Érkezett este 6 órakor. A Kárpátokban tegnap az uzsoki szoros és a Kon­­ecna-nyereg között lévő arcvonalon heves harcok­r­a k­e­r­ü­lt a s­o­r. Már­c hó 20-ára virradó éjjelen megkísérelték ellen­séges osztagok, hogy meglepetés­szerű előnyom­ulással egyes támasz­pontjainkat elfoglalják. Mi­denütt nagy veszteségükkel vertük vissza.

Next