Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-21 / 80. szám
12 PESTI HÍRLAP 1915. március 21., vasárnap. Harry Walden vezetésével M.ser és Srherthan „Krieg im Frieden" című hatásos vígjátékát Kedden a világhírű zongoraművész, Lhevinne tartja meg nagyérdekü hangversenyét. Szerdán Jadlowker Flermann porosz kir. kamara énekes és Alfermann Mária, a berlini udvariopera kiváló tagja, felléptével a Szevillai borbély kerül színre. Az opera éneklecke jelenésében a két venégszereplő művész betyeket fog előadni. Jadlowker Punchielli Giocondájából és Puccini Toscájából énekel áriákat, AlfermannMária pedig a Lucia nagy áriáját adja elő. Csütörtökön két előadás lesz: délután a Vörös ördögöket, a Mérei—Béldi—Gajáry énekes revüjét adja a színház, a harmadik képben ismét nagy hangversenynyel és kabaréval, este pedig Rózsa S. Lajos, a moloperaház tagja, felléptével a Rip van Winkle operettet. Pénteken a filharmonikusok tartják meg XXIII-ik népszerű hangversenyüket. Szombaton érdekes művészi esemény következik, amennyiben ünnepelt vendégtenoristánk, Jadlowker Hermann, a Troubadurban egész !enekli el Manricot- Vele együtt fellépnek még ez estén K. Szamosi Elza, mint Azucéna, Adler Adelina, ki szintén új szerepet énekel Leonorában és Zádor Dezső, szász kis- kamara-énekes, ki Luna grófot énekli. Vasárnap ismét két előadás lesz: délután Küry Klárával a címszerepben a Lili, este pedig Szöger Ilona felléptével, a Piros bugyelláris kerül színre. • Magyar színház Nagy eseménye lesz e héten pénteken a Magyar színháznak A magyar írógárda egyik legkiválóbb és legeredetibb képviselőjének, Móricz Zsigmondnak, mutatja be a három egyfelvonásosát, amelyet a szerző Szerelem címen foglalt össze. Mind a három darabban Hegedűs Gyula játssza a főszerepet, aki ezúttal nagy művészi nevéhez méltó feladathoz jutott. Pompás alakításra lesz alkalma T. Forrai Dózsinak, Acél Ilonának, Nagy Teréznek, Fényes Annusnak, Csatai Jankának, Z. Molnárnak, Pappnak, Körmendynek és Rétheynek is. A Szerelem pénteki bemutató előadására tömegesen vették előre a jegyeket. A pénteki bemutató előadásig holnap, vasárnap, kivételével, mindeneste A papa kedvence tölti be a műsort, Fedák Sárival, Rákosi Szidivel és Hegedűs Gyulával a főszerepekben A papa kedvence mérsékelt esti áron holnap, vasárnap, délután is színre kerül, ugyancsak Fedák Sárival, Rákosi Szidivel és Hegedűs Gyulával a főszerepekben. Jövő vasárnap délután megismétlik. A mandarin előadását Hegedűs Gyulával a címszerepben. * Kirby-színház: Bródy István, Vajda László és Rényi Aladár nagy érdeklődéssel várt operettejének, a Tiszavirágnak, szombaton, e hó 27 ép, lesz a bemutató előadása. A Királyszinháznak az idei évad ez első eredeti magyar operaterére nagy gonddal és szeretettel készül a színház minden tényezője. Az előadó művészek, Fedák Sárival az élükön, elkövetnek mindent, hogy a darabot minél nagyobb sikerre segítsék. A színház ,teljesen új kiállítást is csináltatott az operettéhez- A Tiszavirág bemutató előadásáig holnap, vasárnap, este a János vitézt adják Fedák Sárival a címszerepben. Hétfőn, szerdán és csütörtökön este a Nad-Mé kerül színre, Flittner Rózsival, Tisza Karolával, Fényes Annussal, Csatai Jankával, Gerő Idával, Királylyal, Rátkaival, Borossal és Csiszérrel a főszerepekben. Kedden és pénteken a Lengyelvért adják, amely az 50-ik előadás jubileumához közeledik. Holnap, vasárnap, délután a Szibill kerül színre, rendkívül mérsékelt helyárakkal, jövő vasárnap délután megismétlik a János vitéz előadását Fedák Sárival a címszerepben,-ugyancsak rendkívül mérsékelt helyárakkal. * A Medgyaszay-kabaret ma, vasárnap, két előadást tart, délután is a zsúfolt házakat vonzó márciusi műsor kerül bemutatóra. * A Fővárosi Orfeum műsorát továbbra is a Frauenbataillon c. operette és a Légyott c. vígjáték dominálja. * A Sloyal Orfeum nagysikerű Új revüje az elmúlt héten Sebesi Tesszának, az operai*,', volt pr-imadonájának, felléptével gazdagodott, aki a Szelénusz szerelme c- balletben lép fel. * Télikert: A Télikert buzgón készül új műsorára, mely különösen egy külföldi attrakció révén fogja, meglepni a közönséget Addig, az új műsor bemutatásáig, a Mérei—Zerkovitz sláger-operetteje, a Vándorfecskék, kerül szinre, meg a többi nagysikerű varieté-szám. • Az Uránia-színház jövő héten, csütörtökön és szombaton nagyszabású jótékonycélú előadásokat rendez a megvakult katonák javára. Szinte hozza Gáspárné Dávid Margit A hiúság vására című darabját s ennek keretében élő szerepökön bemutatja a legújabb tavaszi divatot. Betétként Mészáros Giza, a Vígszínház művésznője, előadó a Vajda Ernő elmefuttatását A pesti divatról A hét többi napján a régi műsor legjobb darabjai kerülnek szinre. * Gyermekszínház. Ma, vasárnap, másodszor adják a Jancsika és Juliska címü tündérregét, gyermekkabaréval egybekötve, olcsó helyárakkal- Jegyek már válthatók VI., Révay utca 18. szám alatt, a Gyermekszínház helyiségében. Egyletek és intézetek. — Hadi előadások az Elektrotechnikai Egyesületben A Magyar Elektrotechnikai Egyesület a háborúval kapcsolatos elektrotechnikai kérdésekről előadás-ciklust rendez. Szerdán este 7 órakor Tóvárosi Fischer Gyula okl. gépészmérnök „A tengeralattjáró hajókról és azok elei más berendezéséről", a Műegyetem elek(I., Lágymányos, Budafoki út 8.) tart előadást,trotechnikai intézetének nagy előadótermében. Uj nemesek. Legyünk feudális mágnások vagy tekintélyt nem ismerő demokraták, esküdjünk gróf Zselénszky Róbertre vagy Vázsonyi Vilmosra, azt hiszem, mindannyian lelkesedve olvastuk azt a múltheti királyi kéziratot, mely Muhr György hátramaradt családjának a magyar nemességet és a limanovai előnevet adományozta. Pedig sokan vagyunk, akik egy cseppet se rajongunk ezekért az újkeletű nemességekért. A polgári érdemeket, melyekkel az ország aranykönyvébe való bejegyzést megokolják, csak a legritkább esetben látjuk: a nemesség többnyire gazdag és hiú strébereknek jut, akik harci bárd helyett csupán a köznapi tülekedés fegyvereit forgatják. Ha végignézünk a listán, mely a közrendből kiemelkedett férfiak neveit tartalmazza, akárhányszor igazat kell adnunk azoknak a rosszmájúaknak, akik a nemesség végleges lejáratását látják a legújabb kori nemesítésekben. Kedves olvasóm, gondolj csak egy percig vissza a kellemetlen és antipatikus alakokra, akik névjegyükön újsütetű címert és predikátumot hordanak, s velem együtt bizonyára annak a nézetnek fogsz hódolni, hogy ezek a kiváltságosok sokkal több furfanggal kapzsisággal és egyéb gonosz indulatokkal vannak kibélelve, mint igazi lelki nemességgel. Mily szép, mily üdítő, mily kristályosan tiszta e banális kitüntetésekkel szemben a mult heti rangemelés, mely egy középkori dalia családját juttatta a magyar nemesek aranykönyvébe! Az ember önkéntelenül a régi háborúkra gondol, mikor még a családi galériák falán függő férfiak forgatták rettentő markukban a harci kelevért, mikor az erős sasfészkekből páncélos vitézek kanyarodtak le a völgyekbe s három napig dörögtek az álgyuk és a pattantyús puskák. A nemesség ott született meg a csatáit tüzében, s a kutyabőrt a király személyesen adta át kedves hivének, aki cserfakoszorúval a fején tért vissza fegyverterme kupái közé. A nemesi diploma akkor nem obskurus közgazdasági tevékenység dija volt, hanem a személyes bátorság jutalma. Oh, barbár, vértől csepegő korszak, menynyivel becsületesebb voltál, mint a mi nagyzoló kultúránk, mely a puha kényelmet és az üres becsvágyat állította a személyes bátorság helyébe! Sok szót lehet vesztegetni és sokat is vesztegettek már arra a kérdésre, vajon az örökölhető kitüntetések, aminő a nemessé vagy mágnássá való rangemelés, összeférnek-e az egyéni érdemeket magasztaló kor szellemével s vita tárgya se lehet, hogy a méltatlan utód jogtalanul arrogálja rég porrá lett ősei dicsőségét, de egy bizonyos: ha méltó valaki rá, hogy a derék emberek aranyjelzését, a nemességet megkapja, úgy a hazáért vérző hősöket illeti meg legelsősorban ez a kitüntetés. Mily szép és fölemelő olvasmány a régi pergament, melyet a hadbaszálló király nyújtott át hűséges vitézének s mily emberien megérthető a pecsétes donációs levél, melylyel a régi világ fejedelme cimet, rangot és vagyont juttatott a harcból visszatérő katonának. Gazdátlan birtok, donációs levél nincs többé — a hazaárulók és a csaló hadseregszállítók vagyonát, fájdalom, nem kobozzák el a királyok, — de a nemesi okirat megadása manapság is ugyanoly kitüntetésszámba mehetne, mint négy-ötszáz esztendővel ezelőtt, amikor minden új háború a dicső, új nemzetségek ragyogó sokaságát vetette felszínre. Ha a predikátumok nem kufárpénzen megvásárolt birtokokhoz, uzsorán szerzett kastélyokhoz fűződnének, hanem személyes érdemek emlékéhez s nagy, országvédő haditettek jutnának kifejezésre a királyi kegy gyanánt adományozott előnévben, akkor még talán azzal is ki lehetne békülni valamikép, hogy némelykor léha és üresfejű utódok bitorolják nagynevű őseik dicsőségét. Ez a limanovai előnév, melyet Muhr György leszármazottjai fognak viselni beláthatatlan századokon keresztül, mindenha gyönyörű perspektívát fog nyújtani abba a váratlanul megújhodott legendába, mely egyszerre, a szemünk láttára, épült föl a cinikus huszadik század talaján. Oh, mily nemes és megragadó anakronizmus ez, a karddal és hősiességgel kivívott halhatatlanság, mely örök időkön át fogja övezni a limanovai oroszlán nevét! Mennyivel igazabb nemesség az övé, mint az a másik, melyhez már rezignáltan hozzátörődtünk: az uzsoramunkán meghízott hercegeké, akik csak a külföldi hotelbejelentések kedvéért stréberkednek a rangosztó hatalmasságok körül. Sziyban. Egy kényes, de fontos problémáról. Alig van hadviselő állam, amelynek valamelyik részét meg nem szállotta volna tartósan avagy végig nem gázolta volna futólag legalább az ellenség hadserege. A háború erkölcsei pedig zordak, ha tehát valószínűleg nem is igazak mindazok a lélegzetelállító és hajmeresztő történetek, amelyeket az ily területek lakói szertepanaszolnak. bizonyos, hogy az emberi jogok tisztelete nem épen dúsan virul vérben gázoló fegyveres tömegek nyomán Különösen illik ez az orosz csapatokra, melyekben Keletoroszország Szibéria, Turkesztán s a Kaukázus barbár és félvad fiai is szabadjára eresztetten garázdálkodhatnak. Azok közt a nyomok közt, melyek egy ilyen tartósan megszálló vagy futólag betörő ellenség garázdálkodásai után hátramaradnak, van egy olyanfajta, mely egy sajátságos és kényes problémát vet föl. Franciaországban, de Németországban és Ausztriában is tárgyalták részletesen ezt a kérdést Magyarországon pedig, ahol ha nem is nagy, de mégis igen jelentős területek szenvedték el az orosz inváziót, szintén lehetetlen kitérni előle. S mivel sok magányos lélek s nem egy orvos számára lelkiismereti ügy válhatik belőle, tehát szükséges a nagy nyilvánosság fóruma előtt keresni számára a helyes megoldást. Arról van szó, hogy az orosz katonák nem egy nőt mindenféle fenyegetéssel, erőszakosan engedékenységre kényszeritettek, esetleg leitatással ellenállásra képtelen mámorba ejtettek s e szerencsétlenek most kezdik érezni e gonosztett következményeit. A ,,következményekért" különben se rajonganak mindig a nők; mennyire joggal irtóznak tőle akkor, ha egy a világ másik feléről eléjük toppant emberállat kéretlen ajándékaként jelentkezik. Szerte Európában már most az gyötör e szerencsétlen nőkön kivül sok orvost, büntető jogászt és szociológust, hogy van-e joga a nőnek magát ettől az erőszak-gyümölcstől megszabadíttatni s az orvosnak van-e joga ezt a megszabadulást megvalósítani? Számomra s minden igazságosan gondolkodó ember számára nem lehet kétséges a felelet: igenis a nőnek van joga a megszabadulásra. Persze nekem s az igazságos és haladó szellemű embereknek könnyű a helyzetük; mi mindig, a legmélyebb békeidőben is azt vallottuk, hogy az emberi jogok teljességéhez hozzátartozik a testünk fölött való rendelkezési jog is. E szerint tehát, ha a nő nem akarja — bármi okból — vérével, energiáival, életerőivel kifejleszteni azt a magzatot, melynek csíráját magában hordja, akkor ennek eltüntetéséhez joga van. Persze ez a jog nem mai jog, ez a jövő zenéjének egy távoli akkordja még csak. Az állam, a mai állam nem így gondolkozik, mint én, hanem ellenkezőleg, a magzatelhajtást, ha csak különös okok nem teszik indokolttá, bünteti. S ha az ember a különböző nemzetiségű és párti szakemberek és írók erre vonatkozó véleményét olvassa, azt tapasztalja, hogy a mai államoknak ez a reakciós felfogása sok, különben eléggé haladó szellemű ember gondolkodását is megfertőzte. De ha rendes körülmények közt még úgy idegenkedik is az állam a magzatelhajtás megengedésétől, kétségtelen, hogy az orosz invázió e kéretlen következményeinek eltüntetését nem fogja üldözni. S remélhetőleg az orvosi karban is lesz elég felvilágosodottság arra, hogy ne akadékoskodjék s azt tegye, amit a háború e mártírnői követelni, fognak. A szaporodás érdekét ne emlegesse senki. Ezt még a békeidőbeli mesterséges abortusz-tilalom támogatásául sincs jogad-