Pesti Hírlap, 1915. április (37. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-01 / 91. szám
Budapest, 1915. imil évfolyam, 91. (12,663.) szám. Csütörtök, április 1. SZERKESZT?"^ • Budapest,Vilmos w i •'•» 78. Telefon' 20 i KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út- 7% Telefon 26 -40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körut L Telefon "József 62 96. ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Egész évre 12 K — f Félévre ÍR „ — „ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra 2 „80„ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 28 ik oldalon olvasható. Bismarck: Mintha maga a világtörténelem szelleme kapcsolta volna az események rendjét messze világító szimbolikus jelvénybe, úgy hat reánk, hogy a holnapi április 1-én ünneplik meg a németek Bismarck Ottó, a nagy kancellár, születésének százados fordulóját. Azt lehetne mondani, hogy az a kolosszális harc, amelyben ma a németség saját fegyveres hatalmát egész sor nagyhataloméval méri össze, maga a legszólóbb tanúság Bismarck nemzeti hivatásáról, a legdöntőbb bizonyság is világtörténelmi alkotásának, a mai német birodalomnak létjogáról, életértékéről és jövő rendeltetéséről. A háború tüzének világrészekre terjedő lobogása, ez maga a holnapi napra ünnepi transzparensnek látszik, mely sugárzó fénybe állítja korára való hatását, egyszerre bevihígítja érdemeinek sorozatát, mindazt az óriási szervező munkát, melylyel nemzetét anyagi és erkölcsi tekintetben egyaránt fölemelte. Mit jelentett a világnak, mit jelentett különösen Németországnak, most látjuk minden tűzpróbáját. És a világ bizonyíthatja, hogy alkotásainak érces szilárdsága tizenhárom próbát is győzelmesen megáll. Pedig nem lehet kétséges, hogy a német egység megteremtése épen a Bismarck tervezete alapján és az ő irányzása szerint rendkívül komplikált feladatot jelentett, szinte államférfiúi csodaszámba megyy, hogy körülbelül két évtizedes munkájával ezt minden lényeges részletében megoldotta és ekként tartósan kijegesedett, belső és külső vonatkozásaiban rendezett, új államalakulást hagyhatott utódaira. Bismarck államférfiúi nagyságának lényeges vonása elsőben is az a világos céltudatosság, amelylyel kezdettől fogva, már frankfurti diplomata korában nemcsak világosan tűzte ki maga elé a végső célt, hanem biztosan megfogalmazta azokat a különösen kényes, sőt jórészben rejtelmes módokat, kiválogatta az időkben és emberekben rejlő erőket, amelyek segítségével oda is lehetett jutnia. Ezért is a legkövetkezetesebb embernek kell mondani őt, aki pedig teljes életében kérlelhetetlenül gúnyolta a közönséges értelemben vett, előnyargalászó politikai következetességet. Csak az ő merész célját, a kába ábrándnak tartott német egység megvalósítását tartotta szem előtt akkor is, amikor kormányzása elején a porosz alkotmányosság felforgatása mélységes ellentétbehozta népével és az egész világ egy megvadult, féktelen junker színében látta. A zseniális céltudatosságnak ezt a nagyságát teljessé teszi szellemének bámulatos egyensúlya, amely féktelen temperamentuma ellenére is államférfiúi munkájában az örök józanságot tette irányzó erővé. Mert élete rendkívüli sikerei, politikája páratlan győzelmei sohasem ejtették oly képzelgő mámorba, hogy túlragadták volna azon a célon, amelyet higgadt megfontoltsága eleve megjelölt. Königgrätz után, amikor a régi Ausztria összetörve feküdt hibáinál. Vilmos király és a porosz udvar indulatos követelése ellenére, a legnagyobb enerzsiával akadályozta meg, hogy a békekötésben bármi német tartományt vegyenek el a Habsburgoktól, mert már akkor meg volt győződve, hogy a jövendő nemzetközi helyzetnek az új német birodalom és monarchiánk szövetségén kell sarkallania. Ezt a nevezetes éleslátást és a vele kapcsolatos biztos mérsékletet tanúsította mindenkor a legyőzött Franciaországhoz való viszonynak megállapításában. Soha egy pillanatig sem gondolt a németség új hatalmának a világuralomig való fejlesztésére. Ebben volt teljes ellentéte a napóleoni méretű nagyságnak. Ahogy pedig a német egység belső szervezetét és nemzeti garanciáit megalkotta, abban nyilvánult lényének másik grandiózus vonása: az iniciatíva meg nem fogyó ereje, a nagy tervezésnek el nem szikkadó képessége. Bár ha államfölfogása és világnézete mindvégig megtartotta szigorúan monarchikus és erősen konzervatív alapszínét, azzal eleve tisztában volt, hogy a német polgárságtól elfogadott ideált, a német egységet a legmélyebb népies alapra kell fektetnie, a közös német öntudatot az általános szavazatjog intézményével kell körülbástyáznia. Ennek kell szolgálnia természetes ellensúlyul a német törzsek partikularisztikus hagyományai ellen, amelyekben a megmaradt kis állami dinasztiák tekintélye ma is gyökerezik. Azután, hogy a szocialisztikus agitáció a német közszellemben szélesebb gyűrűzeteket vont, bárha kíméletlen erélylyel lépett föl ez agitáció erőszakos nyilvánulásai ellen, a munkástömegek életföltételeinek megjavítására, a szociális reformok oly sorozatát valósította meg a birodalmi törvényhozásban, amelynek párját ma sem találni más európai államban. Tőle indult ki az általános gazdasági politikának az a nagy változása is, amely a szabad kereskedelem elve helyébe a nemzeti termelés védelmét tette a gazdasági törvényhozás legfőbb jelszavává. Bizonyos, hogy ennek a meg nem szűnőreform-energiának ilyen alkotásai támasztották meg egy-egy új boltozattak és tömörítették ingathatatlan sziklavárrá a német egységnek egymásra helyezett épületköveit. Bismarck ily sokszoros herkulesi munkáinak összefoglalt eredményeit, az élete során kivívott győzelmeknél sokszorta nagyobb győzelmét bámulhatjuk most abban a titáni erőfeszítésben, amelyet a német közszellem oly nagyszerű egysége és oly önfeláldozó kitartása állít szembe egy irigy vetélkedésben összeforrott világ mérges ellenségeskedésével. Sehol semmi ok, semmi repedés a különböző, német törzsek vagy német dinasztiák között, a feudális szellemű junkerektől a legszélsőbb szocialistákig mindnyáját egy táborba egyesíti a német hivatás öntudata, a német kultúra és munka értékeinek védelme. Ennek a heroikusan elszánt, mindvégig fáradhatatlanul kitartó közszellemnek örökölt atyai neve: Bismarck. Bármi lenne is a háborúnak végső eredménye, teljesen elképzelhetlen, hogy Bismarck művét, ezt a német egységet, újra szétszakítani sikerüljön, ezt méltán ünnepelheti a német nép az egyéni nagyság fenségének, az ellenségnek esetleges győzelme is csak oly módon hathat erre az új közszellemre, mint a kalapács a cölöpre, amelyet egyre mélyebben ver bele a támasztó földbe. Az a német nép, amelytől azelőtt túlságos elméleti hajlamai miatt a gyakorlati organizálás képességét tagadták meg, ma az organizáló erő útmutatójának, minden gyakorlati munka és technikai feladat mesterének mutatkozik a világ előtt. Még azoknak is, kik az individuális nagyság szerepét a történelemben lekicsinylik, el kell ismerniök, hogy ez a modern német szellem Bismarck élő szellemének továbbsugárzása. Hogy nemcsak megteremtette és megszervezte történeti törmelékeiből a német nemzetet, ő még új lelket is lehelt beléje. Március hó folyamán 40.000 oroszt fogtunk el. A Disznától északra, a Kalnicától északkeletre fekvő magaslatokon az oroszoknak éjjel is megismételt több rohamát vertük vissza. — Az uzsoki szorostól északra az ellenség súlyos veszteségei mellett hiusultak meg éjszakai támadásai. A kárpáti arcvonalon ma 1900 embert ejtettünk fosmrt — a német északi szárny harcai. A Kárpátok nyugati szakaszán — aminek a mai hivatalos jelentés a keletbeszkidi megjelölést adja — a nap nyugodtabban telt el. Keleti Beszkideknek a koniecna—uzsoki kárpáti vonalát nevezzük földrajzilag. Ezen a fronton Cisnától északra, Kalnicától északkeletre és az uzsoki szorostól északra vertük vissza az ellenség súlyos veszteségei mellett a többszörös éjszakai rohamokat is és újabb ezerkilencszáz foglyot ejtettünk. Kalnica új név. Hét- nyolc kilométerre fekszik Cisnától keletre, a Lupkovtól kiinduló szárnyvasút zárópontján. Tegnap megírtuk, hogy az oroszok támadása elsősorban erre a szárnyvonalra irányul. A mai hivatalos jelentésnek Kalnicára vonatkozó adata is igazolja föltevésünket. A mai vezérkari jelentés összegezi egyébként a március hó elseje óta foglyul ejtett oroszok számát: 183 tisztet és 39.492 főnyi legénységet fegyvereztünk le egy hónap leforgása alatt. A legtöbbet ezek közül természetesen a Kárpátokban fegyvereztük le. De jutott fogoly a gorlicei, a délkletgaliciai és a bukovinai frontról is. A kárpáti harcokban a legtöbb foglyot a lupkovi, eisna-baligrocli, uzsoki és vyszkovi ütközetszakaszokról jelentette eléset. Ezenkívül még az Opor völgyéből is, amiről március 15-én azt jelentette, hogy az oroszok előretöréseit olyan súlyos veszteségeik mellett vertük vissza, hogy ezek után az oroszok itt aligha fogják megújítani támadásaikat. Tényleg, két hét A Pesti Hírlap mai száma 28 oldal