Pesti Hírlap, 1915. április (37. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-06 / 95. szám
1915. április 4., vasárnap. PESTI "HÍRLAP 11 f — (A húsvéti ünnepek) a legkellemesebb időjárás mellett folytak le, amit ritkaságánál fogva is érdemes följegyezni. A rendszerint bolondos április ezúttal derült, napsugaras és meleg tavaszi napokat produkált, amilyenekhez ebben a hónapban csak elvétve juthatnak az ünneplők. Budapest közönsége, amely ez idő szerint legnagyobb tömegével itthon maradt, mind a két ünnepen ellepte az utcákat, a kiránduló helyeket, valamint a közeli falvakat is. A főbb útvonalakon régen ellátott embernyüzsgés volt látható s ebben az áradatban éppen nem látszott meg, hogy a legrettenetesebb háborúk egyikét vívjuk. Arról, hogy fiaink fenn a hegyek között és idegen országokban harcolnak és hogy ebben a nagyvárosban sok a kétségbeesett gyászoló, csakis a templomok tehettek bizonyságot, amelyek hűségben az imák ezrei hangzottak föl, kíséretében az egyházi ceremóniának. A fővárosban ezen a két napon bizonyos megnyugvás köszöntött be s az emberek örültek a nyugalomnak, a napfénynek, a kék égnek és a rügyezni kezdő természetnek, nem feledkezve meg arról sem, hogy a szórakozásokból is kivegyék a részüket. Ami a gellérthegyi bucsút illeti, az olyan forgalmas, olyan eleven és olyan színes volt, mint máskor s ha valamin mégis meglátszott a háború hatása, az a húsvétmásnapi öntözködés volt, amely közelről sem tartozott a megszokotthoz és pedig azért, mert a legények nagy része hiányzott. Azért persze föl-föltűntek a megvirágzott locsolók, valamint a leányok is, akik ebből az alkalomból, ha mindjárt rövid időre is, megfeledkeztek arról a pusztulásról, amely hozzátartozóik és ismerőseik körében végezte aratását. —rdősök halála.) A I6. számú helyőrségi körútból kedden délután két órakor temetik Ács Lajos 21 éves, 38. gyalogezredbeli, Asztalos Sándor 17 éves, 46. gyalogezredben (L század), Druzsin István 24 éves, 44. gyalogezredbeli (15. század), katonát. Ugyanakkor három orosz fogoly közkatonát is temetnek. Povazsán József 14. honvéd gyalogezredben 37 éves közlegény (lakott Bakabányán) és Pogacsicsi Ignác 19 éves hadimunkást, kedden délután temetik a honvédhelyőrségi kórházból. A budapesti törvényszék tagjai gyászlapon tudatják, hogy pályatársuk, dr Dettrich Árpád törvényszéki joggyakornok, a trencséni 71. gyalogezred tartalékos zászlósa, huszonhárom éves korában, az északi harctéren hősi halált halt. Pintér Zoltán totalisateur-ellenőr, Pintér Imre totalisateur-vezető unokaöccse, aki a háború elején, mint tartalékos hadnagy vonult be nyitrai honvéd gyalogezredéhez, az északi harctéren hősi halált halt. Pintér 27 ütközetben vett részt. Schiffer Imre Siófokról, szakaszvezető a m. k. 31. honvéd gyalogezrednél, február 26-án egy roham alkalmával az Uzsoki-szorosnál, ellenséges golyótól találva, élete 25-ik évében hősi halált halt. Winkler József nyugállományú cs. és kir. vezértárnok és Luchiny János, a 27. tábori vadászezred vadásza meghalt. Temetésük szerdán délután 2 órakor a 17. számú helyőrségi kórházból lesz. Khyo János nyugállományi főhadnagy Budapesten meghalt. Temetése kedden délután 3 órakor a 17. számú helyőrségi kórházból. Bogoly János, a 30. honvédgyalogezred honvédje, meghalt. Temetése 7-én délután 2 órakor a 17. számú helyőrségi kórházból. Bernák László 38 éves I. honvédgyalogezredbeli honvédet (szül. Somorján) else 7-én temetik a honvédhelyőrségi kórházból. — (Táviratváltás hadifoglyokkal és internáltakká!.) .A közönség a Nagybrit tanmával való forgalomban az ott hadifogságban levő katonáinkkal és az ott internált polgári egyénekkel, továbbá a magyar szent korona országainak területén hadifogságban levő katonai személyek és itt internált polgári egyének Nagybritanniában levő hozzátartozóikkal táviratokat a svájci távirdaigazgatás, közvetítésével a következő feltételek mellett válthat: A távirat címeként Télégraphes Bemne írandó s ezt a címet aszerint, hogy hadifogoly, polgári internált vagy pedig vörös kereszt egylet táviratáról van szó, a Prisonnier Guerre vagy Interné Civil vagy Croix llouge jelzésnek kell megelőznie. A tulajdonképeni címzett pontos címét a szöveg elejére kell írni még pedig ugy, hogy e cím utolsó szava a címzett tartózkodási helye, esetleg ennek közelebbi megjelölése legyen. A távirat aláírásába a feladónak teljes ízevét és lakóhelyét is fel kell vennie. Mindezeket továbbtáviratozzák s így díjazás alá esnek. A táviratok csak közértelmű francia vagy angol nyelven szerkeszthetők és a vörös kereszt egylet táviratait kivéve, csak személyes vagy családi vonatkozású tárgyakról szólhatnak. Egy szó dija 39 fillér. A feladó a távirat feladása alkalmával a választávirat díját is,megfizetheti. A magyar szent korona országainak területin hadifogságban levő egyének távirataikat csak a hadifogolytábor-parancsnokságok utján adhatják fel s a címükre érkezőket a hivatalok ugyane parancsnokságnak kézbesilik. Úgyszintén az itt internált polgári egyének csak a felügyeleti hatóság (közeg) útján adhatják fel távirataikat s a címükre érkeeztt táviratokat a hivatalok kézbesítés végett a felügyeleti hatóságnak (közegnek) adják át. A Montenegróval Szemben hadifoglyok részére már régebben berendezett táviratforgalomban a feladó a távirat feladása alkalmával a választávirat díját is megfizetheti. (Ausztriába viszik a galíciai menekülteket.) A Galíciában és a Bukovinában folyó hadi operációk óta az onnan elmenekült lakosságnak jelentékeny része a magyar állam területén telepedett le. A magyar kormány a menekültek itt tartózkodása elé eddig nemcsak hogy akadályt nem gördített, hanem a közöttük levő sok ezernyi vagyontalant még anyagi támogatásban is részesítette. Időközben azonban az osztrák kormány Ausztria több helyén nagyszámú menekülttelepet létesített, amelyeken a galíciai és bukovinai menekültek és családjaik már nem barakkszerű tömeglakhelyeken, hanem családonként kicsiny házakban nyernek elhelyezést. Az osztrák kormány értesítette is a magyar belügyminisztériumot arról, hogy e menekülttelepeken gondoskodás történt a rituális élelmezésről, valamint megfelelő zsidó istentiszteletekről. A magyar belügyminisztérium ezek után intézkedett, hogy a Magyarország területén időző galíciai és bukovinai menekültek e hó 7-től kezdődőleg csoportonként elszállíttassanak Ausztriába. Az elszállítás mindenekelőtt a magyar vidékről történik; a Budapesten időző menekültek csak akkor, ha az előbbiek zöme már helyben lesz, de semmiesetre sem e hó 15-ike előtt és ez időtől kezdve is csak hetenként egy-egy csoportban szállíttatnak el. Az összes törvényhatóságokhoz intézett rendeletével a magyar belügyminiszter utasította a hatóságokat, hogy a menekültek elszállításánál humánusan járjanak el. A súlyosan betegek és törődött agg személyek egy-egy ápolásukra hivatott személylyel együtt nemcsak továbbra is megmaradhatnak Magyarországon, de részesülhetnek a közpénzekből való anyagi támogatásban is. Az elszállítás, ezenkívül nem vonatkozik azon személyekre sejm, akik anyagi helyzetüknél fogva a támogatásra nincsenek ráutalva. Másrészről azonban feltétlenül elszállítandók Ausztriába azok a vagyonosabb menekültek is,, akik kereskedelmi üzelmekben vettek részt vagy pedig közvetítésekkel, avagy egyéb a közönség érdekét sértő vállalkozásokkal foglalkoznak, tekintet nélkül arra, vajon igénybe veszik-e a nyilvános segélyezést vagy sem. A magyar belügyminiszter ezenkívül elrendelte, hogy a törvényhatósági hatóságok egy magánjótékonysági akciónak megadják az engedélyt, hogy" Miskolcon, Debrecenben és Nagyváradon, az elszállításra tervbe vett három gyűjtőállomáson üditő szolgálatot rendezzen be. Ez üditő állomásokon a menekülteket Ausztriába való elindításuk előtt rituális élelemmel látják el. Ha itt vagy ott félreértésből vagy helyi hatóságok túlbuzgalmából oly intézkedések léteznének, amelyek ellenkeznek a fentebb említett intézkedésekkel, a belügyminisztérium távirati panaszra minden egyes esetet a leglelkiismeretesebb vizsgálat tárgyává teszi és az orvoslás érdekében haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket. (Hogyan hiusult meg a Dardanellák ostroma.) A londoni Daily Newsnefe jelentitudósítója Tenedesból. A csanaki támadás több szemtanújától, köztük a Gaulois parancsnokától, érdekes részleteket tudtam meg az ostrom lefolyásáról. Kitűnik, ezekből, hogy a török ütegek rettentő pusztítást vittek végbe az ostromló hajók soraiban, amelyeket ezenfelül még a partról kilőtt torpedók is végpusztulással fenyegettek. De még ezeknél is többet ártottak nekik az úszó aknák, amelyekbe lépten-nyomon beleütközhettek. A Gaulois parancsnoka beszélte, hogy a Bouvet, amely aknába ütközött, először csak megdőlt, és egy percig szinte negyvenöt foknyi szögben hajtott egyik oldalára, miközben roppant magas lángnyelvek és füstoszlop csapott föl a testéből. Ezután, mint valami óriás viziállat, mely utolsó vonaglik, egy hirtelen mozdulattal a másik oldalára dőlt s fél perc múlva,iszonyú sustorgás közben és síkra füstfelhőbe burkolva, eltűnt a hullámsírban. Az Irresistible testét ép azon a részén érte az ágyúlövés, ahol a gépház épült, mire a gépek egyszeribe megszűntek működni. Az aknahalász-hajók és a mentőcsónakok nyomban segélyére siettek ugyan a sérült hajó legénységének, de az erődökből valósággal shrapnell-eső hullott rájuk, rettentő risztitást okozva köztük. Az Óceán hajót hasonló sors érte, mire legott kiállott a csatasorból. Ezt a hajót több gránát találta s ezenkívül egy torpedólövés a hajó orrán ütött tátongó rést. A Gaulois az elülső részén sérült meg s a víz nyomban elöntötte az alsó helyiségeket, mire a parancsnok, a tengerszoros bejáratánál, zátonyra futtatta. Ezen a hajón haláleset nem történt. . . (Levelek az orosz fogságból.) Strauss Jenő, győri uridivatkereskedő levelet kapott egy barátjától, aki tartalékos hadnagy és a kárpáti harcokban orosz fogságba esett, Kelet-Szibériában, Kraszna Rjecskában van, jól érzi magát és ezeket írja: „Alkalmasint tudja már rokonaimtól, hogy egyelőre Szibériában vagyok, hitelezőim nagy szomorúságára. Puszta vidék ez, nincs itt még bor meg sör sem. Hazulról néhány táviraton kívül semmi hírt nem kaptam. Azt se tudom, mi van az üzletünkkel, mit csinál a jó Haza néni, remél-e még? Mi történt Ödön unokaöcsénkkel ? (Talán Vilmos császár iránt érdeklődik, akiről az oroszok foglyainknak azt a rémhírt mesélik, hogy meggyilkolták.) Mit csinál Hunnia kisasszony, sir e, vagy jókedvű? Mindnyájukat üdvözli stb. (Aláírás.) Dr Fülöp Miklós debreceni ügyvéd, tartalékos hadnagy, aki a galíciai harcmezőn orosz fogságba esett, családjának írja: „Még mindig úton vagyok. A napokban érkezem Omszkba. Ott fognak bennünket szétosztani. Olyan jól megy dolgom, akár csak Vácon. Nagyszerű a káposztalevesünk." Győrből Kircsmer Elek mérnök, tartalékos zászlós, súlyos lábsebbel orosz fogságba került. A fogságban gondos ápolásban részesült, teljesen meggyógyult és most Csitából (Szibéria) irja szüleinek leveleit: „Január 4. Tartózkodásom helye most már állandó és viszonylag kellemes. Havonkint a lakáson kívül 50 rubelt kapunk, ebből kell magunkat ellátnunk. Mindennap sétálhatok, oroszul és angolul tanulok. Még férfikart is szerveztem, akik részére az énekeket szólamokra írom. Görgey Mihály uradalmi intéző Bölöny József képviselőhöz a következő levelet írta: „Orosz fogságba kerültem. Azoroszok Ázsiába, Turkesztánban, Mamragán nevü helységbe szállítottak. Egészséges vagyok és nincs semmi bajom. Az oroszok jól bánnak a foglyokkal és az ellátásunk ellen sincs panaszunk." (A szomorú cárnó.) A krisztiánla! Morgske című lap kiküldte egyik munkatársát Pétervárra, hogy szerezzen kisebb értesüléseket a cárnó mostani életmódjáról. A norvég hírlapíró ezeket jelenti: „A cárnó teljesen visszavonult életet folytat, állandóan a Czerszkoje Szeloban lakik. Alkalmam volt látni egy ízben, mikor a fenyvespark útjain egyedül sétált. Első pillantásra megállapítható, hogy Alexandra cárné nagyon sokat szenved. Bővebb információmat egy palotatiszt-testőrtől kaptam, aki a cárnő közvetlen személyzetéhez tartozik és a következőket mondta el nekem: — A felséges asszonynak sokkal több bánatot okoznak országunk belső politikai viszonyai, mint a háború. Figyelmét is inkább ezek a belső ügyek kötik le, de ezekkel sem foglalkozik behatóan, állandóan nagyon levert és szinte fásult. A cárnével közölt hireket igen szigorúan megrostálják. Alexandra cárné jóformán embergyűlölővé lett, senkivel sem beszél, senkivel sem érintkezik és idejét teljesen a vallási gyakorlat,nak szenteli." A cár leányai, kivált Olga és Tatjana hercegnők igen sokat járnak a hadikórházakba és gyakran meglátogatják a távolabb vidékeken levő lábbadozó otthonokat is. (A kis cselédlány fortélya.) Az aradi lövészegyesület céllövőjének felügyelőjét, Knizse Ignácot, folyton rettegésben tartotta valami ismeretlen ellensége. Fenyegető leveleket kapott, amelyben egész családját elpusztítással fenyegették. Reggelenként a puskaporos raktárt petróleummal leöntve találta, mellette gyufaszálak hevertek és a telefondrótot naponta elvágták. Éjjelenként a házbeliek gyanús zajt hallottak és többször kilőttek az ablakon. Hosszas nyomozás megállapította, hogy az egész családot rettegésben tartó fenyegetés egy tizenkét éves cselédleánytól származik, aki Knizsénét boszantani akarta. (Csomagforgalom Amerikával.) Az amerikai Egyesült Államokba csomagokt további intézkedésig csak Németországon át küldhetők. — (Életuntak.) Pongrácz János huszonegyéves szabósegéd a Fecske-utca 25—27. szám alatt levő lakásán mellbelőtte magát. A Rókusba vitték. — A Baross-utca 21. számú ház negyedik emeletéről az udvarra vetette magát egy cselédleány. Holtan terült el, nem tudják, hogy kicsoda. Holttestét a bonctani intézetbe vitték.— A Főutca 84-ik számú Király-fürdőben Ducz Irén tizenötéves és Bárdics Mária tizenhétéves divatárusnők szublimátoldatot ittak. Az uj Szent János-kórházba vitték őket. — Bukovics Anna cselédleány szolgálati helyén (Boráros tér 6.) szivenlötte magát, meghalt.