Pesti Hírlap, 1915. április (37. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-06 / 95. szám

1915. április 4., vasárnap. PESTI "HÍRLAP 11 f — (A húsvéti ünnepek) a legkellemesebb időjárás mellett folytak le, amit ritkaságánál fogva is érdemes följegyezni. A rendszerint bo­londos április ezúttal derült, napsugaras és me­leg tavaszi napokat produkált, amilyenekhez ebben a hónapban csak elvétve juthatnak az ün­neplők. Budapest közönsége, amely ez idő sze­rint legnagyobb tömegével itthon maradt, mind a két ünnepen ellepte az utcákat, a kiránduló helyeket, valamint a közeli falvakat is. A főbb útvonalakon régen ellátott embernyüzsgés volt látható s ebben az áradatban éppen nem látszott meg, hogy a legrettenetesebb háborúk egyikét vívjuk. Arról, hogy fiaink fenn a hegyek között és idegen országokban harcolnak és hogy ebben a nagyvárosban sok a kétségbeesett gyászoló, csakis a templomok tehettek bizonyságot, ame­lyek hűségben az imák ezrei hangzottak föl, kí­séretében az egyházi ceremóniának. A főváros­ban ezen a két napon bizonyos megnyugvás kö­szöntött be s az emberek örültek a nyugalomnak, a napfénynek, a kék égnek és a rügyezni kezdő természetnek, nem feledkezve meg arról sem, hogy a szórakozásokból is kivegyék a részüket. Ami a gellérthegyi bucsút illeti, az olyan for­galmas, olyan eleven és olyan színes volt, mint máskor s ha valamin mégis meglátszott a há­ború hatása, az a húsvétmásnapi öntözködés volt, amely közelről sem tartozott a megszokott­hoz és pedig azért, mert a legények nagy része hiányzott. Azért persze föl-föltűntek a megvi­rágzott locsolók, valamint a leányok is, akik ebből az alkalomból, ha mindjárt rövid időre is, megfeledkeztek arról a pusztulásról, amely hoz­zátartozóik és ismerőseik körében végezte aratását. —­rdősök halála.) A I6. számú helyőrségi körútból kedden délután két órakor temetik Ács Lajos 21 éves, 38. gyalogezredbeli, Aszta­los Sándor 17 éves, 46. gyalogezredben (L szá­zad), Druzsin István 24 éves, 44. gyalogezr­ed­beli (15. század), katonát. Ugyanakkor három orosz fogoly közkatonát is temetnek. Povazsán József 14. honvéd gyalogezredben 37 éves köz­legény (lakott Bakabányán) és Pogacsicsi Ignác 19 éves hadimunkást, kedden délután teme­tik a honvédhelyőrségi kórházból. A budapesti törvényszék tagjai gyászlapon tudatják, hogy pályatársuk, dr Dettrich Árpád törvényszéki joggyakornok, a trencséni 71. gya­logezred tartalékos zászlósa, huszonhárom éves korában, az északi harctéren hősi halált halt. Pintér Zoltán totalisateur-ellenőr, Pintér Imre totalisateur-vezető unokaöccse, aki a há­ború elején, mint tartalékos hadnagy vonult be nyitrai honvéd gyalogezredéhez, az északi harc­téren hősi halált halt. Pintér 27 ütközetben vett részt. Schiffer Imre Siófokról, szakaszvezető a m. k. 31. honvéd gyalogezrednél, február 26-án egy roham alkalmával az Uzsoki-szorosnál, el­lenséges golyótól találva­, élete 25-ik évében hősi halált halt. Winkler József nyugállományú cs. és kir. vezértárnok és Luchiny János, a 27. tábori va­dászezred vadásza meghalt. Temetésük szerdán délután 2 órakor a 17. számú helyőrségi kórház­ból lesz. Khyo János nyugállományi főhadnagy Budapesten meghalt. Temetése kedden délután 3 órakor a 17. számú helyőrségi kórházból. Bogoly János, a 30. honvédgyalogezred honvédje, meg­halt. Temetése 7-én délután 2 órakor a 17. számú helyőrségi kórházból. Bernák László 38 éves I. honvédgyalogezredbeli honvédet (szül. Somor­ján) e­lse 7-én temetik a honvédhelyőrségi kór­házból. — (Táviratváltás hadifoglyokkal és internáltak­ká!.) .A közönség a Nagybrit tanmával való forgalomban az ott hadifogságban levő katonáinkkal és az ott in­ternált polgári egyénekkel, továbbá a magyar szent ko­rona országainak területén hadifogságban levő katonai személyek és itt internált polgári egyének Nagybritan­niáb­an levő hozzátartozóikkal táviratokat a svájci táv­irdaigazgatás, közvetítésével a következő feltételek mel­lett válthat: A távirat címeként Télégraphes Bemne íran­dó s ezt a címet aszerint, hogy hadifogoly, polgári in­ternált vagy pedig vörös kereszt egylet táviratáról van szó, a Prisonnier Guerre vagy Interné Civil vagy Croix llouge jelzésnek kell megelőznie. A tulajdonképeni cím­zett pontos címét a szöveg elejére kell írni még pedig ugy, hogy e cím utolsó szava a címzett tartózkodási he­lye, esetleg ennek közelebbi megjelölése legyen. A táv­irat aláírásába a feladónak teljes ízevét és lakóhelyét is fel kell vennie. Mindezeket továbbtáviratozzák s így díjazás alá esnek. A táviratok csak közértelmű francia vagy angol nyelven szerkeszthetők és a vörös kereszt egylet táviratait kivéve, csak személyes vagy családi vonatkozású tárgyakról szólhatnak. Egy szó dija 39 fil­lér. A feladó a távirat feladása alkalmával a választáv­irat díját is,megfizetheti. A magyar szent korona orszá­gainak területin hadifogságban levő egyének táviratai­kat csak a hadifogolytábor-parancsnokságok utján ad­hatják fel s a címükre­ érkezőket a hivatalok ugyane pa­rancsnokságnak kézbesilik. Úgyszintén az itt internált polgári egyének csak a felügyeleti hatóság (közeg) út­ján adhatják fel távirataikat s a címükre érkeeztt távira­tokat a hivatalok kézbesítés végett a felügyeleti ható­ságnak (közegnek) adják át. A Montenegróval Szemben hadifoglyok részére már régebben berendezett távirat­forgalomban a­ feladó a távirat feladása alkalmával a választávirat díját is megfizetheti.­­ (Ausztriába viszik a galíciai menekül­teket.) A Galíciában és a Bukovinában folyó hadi operációk óta­ az onnan elmenekült lakos­ságnak jelentékeny része a magyar állam terüle­tén telepedett le. A magyar kormány a menekül­tek itt tartózkodása elé eddig nemcsak h­ogy aka­dályt nem gördített, hanem a közöttük levő sok ezernyi vagyontalant még anyagi támogatásban is részesítette.­­ Időközben azonban az osztrák kormány Ausztria több helyén nagyszámú menekült­telepet létesített, amelyeken a galíciai és bukovinai me­nekültek és családjaik már nem barakkszerű tö­meglakhelyeken, hanem családonként kicsiny há­zakban nyernek elhelyezést. Az osztrák kor­mány értesítette is a magyar belügyminiszté­riumot arról, hogy e menekült­telepeken gondos­kodás történt a rituális élelmezésről, valamint megfelelő zsidó istentiszteletekről. A magyar belügyminisztérium ezek után intézkedett, hogy a Magyarország területén időző galíciai és buko­vinai menekültek e hó 7-től kezdődőleg csopor­tonként elszállíttassanak Ausztriába. Az elszál­lítás mindenekelőtt a magyar vidékről történik; a Budapesten időző menekültek csak akkor, ha az előbbiek zöme már helyben lesz, de semmi­esetre sem e hó 15-ike előtt és ez időtől kezdve is csak hetenként egy-egy csoportban szállíttat­nak el. Az összes törvényhatóságokhoz intézett rendeletével a magyar belügyminiszter utasította a hatóságokat, hogy a menekültek elszállításánál humánusan járjanak el. A súlyosan betegek és törődött agg személyek egy-egy ápolásukra hiva­tott személylyel együtt nemcsak továbbra is meg­maradhatnak Magyarországon, de részesülhetnek a közpénzekből való anyagi támogatásban is. Az elszállítás, ezenkívül nem vonatkozik azon sze­mélyekre sejm, akik anyagi helyzetüknél fogva a támogatásra nincsenek ráutalva. Másrészről azonban feltétlenül elszállítandók Ausztriába azok a vagyonosabb menekültek is,, akik keres­kedelmi üzelmekben vettek részt vagy pedig közvetítésekkel, avagy egyéb a közönség ér­dekét sértő vállalkozásokkal foglalkoznak, tekintet nélkül arra, vajon igénybe ve­szik-e a nyilvános segélyezést vagy sem. A magyar belügyminiszter ezenkívül elrendelte, hogy a törvényhatósági hatóságok egy magán­jó­tékonysági akciónak megadják az engedélyt, hogy" Miskolcon, Debrecenben és Nagyváradon, az elszállításra tervbe vett három gyűjtőállomá­son ü­ditő szolgálatot rendezzen be. Ez üditő állomásokon a menekülteket Ausztriába való el­indításuk előtt rituális élelemmel látják el. Ha itt vagy ott félreértésből vagy helyi h­a­­­tóságok túlbuzgalmából oly intézkedések létezné­nek, amelyek ellenkeznek a fentebb említett in­tézkedésekkel, a belügyminisztérium távirati pa­naszra minden egyes esetet a leglelkiismerete­sebb vizsgálat tárgyává teszi és az orvoslás ér­dekében haladéktalanul megteszi a szükséges in­tézkedéseket.­­ (Hogyan hiusult meg a Dardanellák ostroma.) A londoni Daily Newsnefe jelenti­­tu­dósítója Tenedesból. A csanaki támadás több szemtanújától, köztük a Gaulois parancsnoká­tól, érdekes részleteket tudtam meg az ostrom lefolyásáról. Kitűnik, ezekből, hogy a török üte­gek rettentő pusztítást vittek végbe az ostromló hajók soraiban, amelyeket ezenfelül még a part­ról kilőtt torpedók is végpusztulással fenyeget­tek. De még ezeknél is többet ártottak nekik az úszó aknák, amelyekbe lépten-nyomon beleütköz­hettek. A Gaulois parancsnoka beszélte, hogy a Bouvet, amely aknába ütközött, először csak megdőlt, és egy percig szinte negyvenöt foknyi szögben hajtott egyik oldalára, miközben roppant magas lángnyelvek és füstoszlop csapott föl a testéből. Ezután, mint valami óriás viziállat, mely utolsó vonaglik, egy hirtelen mozdulattal a má­sik oldalára dőlt s fél perc múlva,iszonyú sustor­gás közben és síkra füstfelhőbe burkolva, eltűnt a hullámsírban. Az Irresistible testét ép azon a részén érte az ágyúlövés, ahol a gépház épült, mire a gépek egyszeribe megszűntek működni. Az aknahalász-hajók és a mentőcsónakok nyomban segélyére siettek ugyan a sérült hajó legénysé­gének, de az erődökből valósággal shrapnell-eső hullott rájuk, rettentő risztitást okozva köztük. Az Óceán h­ajót hasonló sors érte, mire legott kiállott a csatasorból. Ezt a hajót több gránát találta s ezenkívül egy torpedólövés a h­ajó orrán ütött tátongó rést. A Gaulois az elülső részén sérült meg s a víz nyomban elöntötte az alsó he­lyiségeket, mire a parancsnok, a tengerszoros be­járatánál, zátonyra futtatta. Ezen a h­ajón ha­láleset nem történt. . . (Levelek az orosz fogságból.) Strauss Jenő, győri uridivatkereskedő levelet kapott egy barátjától, aki tartalékos hadnagy és a kárpáti harcokban orosz fogságba esett, Kelet-Szibériá­ban, Kraszna Rjecskában van, jól érzi magát és ezeket írja: „Alkalmasint tudja már rokonaim­tól, hogy egyelőre Szibériában vagyok, hitele­zőim nagy szomorúságára. Puszta vidék ez, nincs itt még bor meg sör sem. Hazulról néhány táviraton kívül semmi h­írt nem kaptam. Azt se tudom, mi van az üzletünkkel, mit csinál a jó Haza néni, remél-e még? Mi történt Ödön unoka­öcsénkkel ? (Talán Vilmos császár iránt érdek­lődik, akiről az oroszok foglyainknak azt a rém­hírt mesélik, hogy meggyilkolták.) Mit csinál Hunnia kisasszony, sir­ e, vagy jókedvű? Mind­nyájukat üdvözli stb. (Aláírás.) Dr Fülöp Miklós debreceni ügyvéd, tarta­lékos hadnagy, aki a galíciai harcmezőn orosz fogságba esett, családjának írja: „Még mindig úton vagyok. A napokban érkezem Omszkba. Ott fognak bennünket szétosztani. Olyan jól megy dolgom, akár csak Vácon. Nagyszerű a káposztalevesü­nk." Győrből Kircsmer Elek mér­nök, tartalékos zászlós, súlyos lábsebbel orosz fogságba került. A fogságban gondos ápolásban részesült, teljesen meggyógyult és most Csitából (Szibéria) irja szüleinek leveleit: „Január 4. Tartózkodásom helye most már állandó és vi­szonylag kellemes. Havonkint a lakáson kívül 50 rubelt kapunk, ebből kell magunkat ellátnunk. Mindennap sétálhatok, oroszul és angolul tanu­lok. Még férfikart is szerveztem, akik részére az énekeket szólamokra írom. Görgey Mihály ura­dalmi intéző Bölöny József képviselőhöz a követ­kező levelet írta: „Orosz fogságba kerültem. Az­­oroszok Ázsiába, Turkesztánban, Mamragán nevü helységbe szállítottak. Egészséges vagyok és nincs semmi bajom. Az oroszok jól bánnak a foglyokkal és az ellátásunk ellen sincs pana­szunk."­­ (A szomorú cárnó.) A krisztiánla! Morgske című lap kiküldte egyik munkatársát Pétervárra, hogy szerezzen kisebb értesüléseket a cárnó mostani életmódjáról. A norvég hírlap­író ezeket jelenti: „A cárnó teljesen visszavonult életet folytat, állandóan a Czerszkoje Szeloban lakik. Alkalmam volt látni egy ízben, mikor a fenyvespark útjain egyedül sétált. Első pillan­tásra megállapítható, hogy Alexandra cárné na­gyon sokat szenved. Bővebb információmat egy palotatiszt-testőrtől kaptam, aki a cárnő közvet­len személyzetéhez tartozik és a következőket mondta el nekem: — A felséges asszonynak sokkal több bá­natot okoznak országunk belső politikai viszo­nyai, mint a háború. Figyelmét is inkább ezek a belső ügyek kötik le, de ezekkel sem foglalkozik behatóan, állandóan nagyon levert és szinte fá­sult. A cárnével közölt hireket igen szigorúan megrostálják. Alexandra cárné jóformán ember­gyűlölővé lett, senkivel sem beszél, senkivel sem érintkezik és idejét teljesen a vallási gyakorlat­,­nak szenteli."­­ A cár leányai, kivált Olga és Tatjana hercegnők igen sokat járnak a hadikórházakba és gyakran meglátogatják a távolabb vidékeken levő lábbadozó­ otthonokat­ is.­­ (A kis cselédlány fortélya.) Az aradi lövészegyesület céllövőjének felügyelőjét, Knizse Ignácot, folyton rettegésben tartotta va­lami ismeretlen ellensége. Fenyegető leveleket kapott, amelyben egész családját elpusztítással fenyegették. Reggelenként a puskaporos raktárt petróleummal leöntve találta, mellette gyufaszá­lak hevertek és a telefondrótot naponta elvág­­ták. Éjjelenként a h­ázbeliek gyanús zajt hallot­tak és többször kilőttek az ablakon. Hosszas nyomozás megállapította, hogy az egész csalá­dot rettegésben tartó fenyegetés egy tizenkét éves cselédleánytól származik, aki Knizsénét boszantani akarta.­­ (Csomagforgalom Amerikával.) Az amerikai Egyesült­ Államokba csomagokt további intézkedésig csak Németországon át küldhetők. — (Életuntak.) Pongrácz János huszon­egyéves szabósegéd a Fecske-utca 25—27. szám alatt levő lakásán mellbelőtte magát. A Rókusba vitték. — A Baross-utca 21. számú ház negyedik emeletéről az udvarra vetette magát egy cseléd­leány. Holtan terült el, nem tudják, hogy kicsoda. Holttestét a bonctani intézetbe vitték.­­— A Fő­utca 84-ik számú Király-fürdőben Ducz Irén tizenötéves és Bárdics Mária tizenhétéves divat­árusnők szublimátoldatot ittak. Az uj Szent Já­nos-kórházba vitték őket. — Bukovics Anna cselédleány szolgálati helyén (Boráros­ tér 6.) szivenlötte magát, meghalt.

Next