Pesti Hírlap, 1915. április (37. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-11 / 100. szám

1915. április 11., vasárnap. PESTI HÍRLAP 2. A Les Eparges mellett levő magaslato­kat „majdnem" elfoglaltuk, mondja a francia jelentés. És erre a „majdnem" szóra kell helyezni a fősúlyt, mert valóságban a franciák e magas­latnak egyetlen részét sem foglalták el. 3. Épen úgy, mint az 1. pont alatt, a fran­ciák diadalnak számítják azt, hogy soha német birtokban nem volt Ailly-Waldest megtartották. Német részről soha sem sem kísérelték, hogy ezt a vidéket elfoglalják­. 4. A harcvonalunk előtt fekvő Regnieville és Foycen Haye falvakban csak előretolt elő­őrseink tartózkodtak, akik a francia támadások­nál tervszerűen visszavonultak, miután a harc­vonal eme részén a lövészárkok egymástól alig vannak 100—500 méternyi távolságban. Mathe­matikai lehetetlenség, hogy a franciák itt 3 kilo­méternyi területet hódítottak volna meg. Újabb angol csapatok érkeztek Francia­országba. Bázel, ápr. 10. Belfortból jelentik, hogy Kelet-Franciaor­szágba nagyobb mennyiségű angol csapatok ér­keztek. Belfortban magában már hosszabb idő óta angol orvosok dolgoznak. Az angol egészség­ügyi csapatok nagyon sok kitűnő betegszállító automobillal rendelkeznek és felszerelésük külön­ben is elsőrangú. A. yorki érsek az angol hadsereg veszteségéről Rotterdam, ápr. 10. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — York érseke dr Gordon Cosmo a minap Hullban óriási számú közönség előtt beszédet tartott, melyben arról szólt, hogy nem volt jár­vány és vész még e világon, amely oly óriási számú emberáldozatot szedett volna, mint a mos­tani világháború. Napról-napra olvassuk a hiva­talos veszteségkimutatásokat, ezekből azonban nem tudunk igaz képet nyerni arról, hogy tulaj­donképpen milyen óriási pusztítást végez ez a háború. Nem emlékeztetnek ezek a kimutatások arra, amit minden baráttól már oly sokszor meg­erősíteni hallottunk, hogy például egy nem­rég Angliából útnak indított angol hadosztály négy­száz tisztjéből csak negyvennégy, tizenkétezer emberéből pedig csak kétezerháromszázharminc maradt életben. Egyik legbátrabb ezredünk negy­ven tisztjéből csak egy maradt meg, ezerkétszáz emberéből pedig csek háromszáz van már élet­ben. A yorki érsek ezen kijelentései óriási kon­sternációt keltettek Angliában. (Westminster Gonette.) ésazont bejárták a svábhegyi erdők kanyar­gós útjait, a Jánoshegy felé. Lentről a vá­ros komoran és rosszalban nézett fel rájuk, idefönt azonban védelmezően és bűnpárto­lóan borultak föléjük a lombok. — Anna, — mondta még utoljára a férfi, — jól jegyezte meg,­­amit akkor mond­tam, mikor először jött el hozzám. Bármikor, ha szüksége lesz rám és hívni fog, nincs az a messziség, amelyből ne sietnék magához. Ha beteg lesz, ha fél, ha boldogtalan, hívjon engemet. Jövök. Anna fátyolos szemmel intett igent. Lent voltak már a villamos mentén és a vil­lák ablakaiban kigyúltak körülöttük az esti lámpafények. Ott álltak egymás m­ellett, szomorúan néztek egymás szemébe, azután elváltak. Anna a férjével egy kis bretagnei für­dőhelyen volt, mikor kitört a háború. Nehe­zen kerültek haza, az asszony már a nyáron is egyre fogyott, halványodott, a viszontag­ságos utazás pedig végleg megviselte. Talán a harmadik éjszakáját töltötte otthon, mikor újra elfogta a régi rohamai egyike. Veríté­kes homlokkal, halálos félelemben, fulla­dozva járt-kelt a szobában, mikor eszébe juta­tott, hogy megpróbálja elhívni Sebestyéén doktort — bár napok óta nem válaszolt, néma volt a telefonja. De most, alig volt egy pillanatig a kezében a telefonkagyló, már maga a doktor felelt neki­ . — Jövök. Azonnal ott vagyok. Anna a férjét is fel akarta kelteni, de aztán meggondolta a dolgot. A harmadik szobában aludt és nem szerette, ha zavarták. Sokszor nem is volt otthon éjszaka, ha vá­ratlanul benyitottak hozzá . . . Hát csak egymaga várt, és csakhamar hallotta is a csengetést a kapun, majd az­ előszoba csen­gőjét, azután benyitott maga Sebestyén. Olyan volt, mint rendesen: jóságos és ko­moly. A szeméből, az érintéséből nyugalom áradt a meggyötört asszony lelkébe, testébe. Tanácsot adott, megmagyarázta, mit tegye­nek, ha a roham ismétlődnék és mélyen, sze­retettel teljesen nézett az Anna szemébe, de azután elment, anélkül, hogy a titkos egyet­értésnek, amely közte és a beteg között fenn­állt, a legkisebb jelét is adta volna. Csak tá­vozóban mondott még annyit: * — Köszönöm, Anna. .Jól tette, hogy hívott. Annának másnap még feküdnie kellett és egy jó barátnője — szintén a Sebestyén doktor rajongói közül való — meglátogatta. Sok mindent fecsegett, szokása szerint és egyszerre azt mondta: — Szegény doktor Sebestyén a mozgó­sítás első napja óta a harctéren van és hozzá, azt mondják, veszedelmes helyen. Tegnap véletlenül találkoztam a húgával, sírva fakadt az utcán. Már hetek óta nem kap róla hírt. Annán különös hidegség futott keresz­tül: — Bizonyos, hogy a napokban nem járt itthon" — Egészen bizonyos. Hogy is jut eszedbe ilyesmi? Az oroszországi mocsarak­ból nem olyan könnyű egy ugrásra haza­rándulni! Az asszony sápadtan dőlt vissza a pár­nájára és nem szólt többet. Később hazajött a férje is és közönyösen kérdezte: — Hallom, hogy az éjjel megint rosz­szul voltál. Volt itt orvos? — Igen, — felelte dideregve és alig hallhatóan az asszony. Harmadnapra izgatottan, kisírt szem­mel rohant be a barátnője. — Magamon kívül vagyok.­ Sebestyén elesett az északi harctéren. Most jövök a húgától. Négy nap előtt történt éjféltájban, egy srapnel robbant fel a kötözőhelyen. Ép­pen a szívébe ... Az átkozottak! Anna halotthalványan, de sugárzó, égő szemmel suttogta magában: — Négy nap előtt, éjfélkor. Akkor volt nálam. — Mit beszélsz? — kérdezte ijedten a barátnője. Anna azonban nem felelt. Most meg kellett volna ismételnie, amit mondott, ki kellett volna kérdezni a szobalányt, az inast és a házmestert, kutatni kellett volna az orvos lakásán, közönséges emberi jelszavak­kal, emberi magyarázatokkal kellett volna végére járni a rejtelemnek . . . Minek az? Szebb volt így, hinni, magyarázat nél­kül, hogy talán káprázat és álom volt az egész. Vagy talán igaz volt mégis? Van síron túl is élő szerelem, amely le­győzi a halált egy hívó szóra a kedves aja­káról? Akkor van találkozás annak a nagy útnak a végén, amely már közeledik az ő számára is. Addig pedig jobb remegni és re­mélni, mint kutatni és megszreződni. Hallgatott. b­elga mese német katonák kegyetlenkedé­seiről. Berlin, ápr. 10. A Belgiumból jól értesült Piper nevű lap­tudósító a következő, Brüsszelből keltezett jelen­tést közli. A most Londonban megjelenő Inde­pendance Belge március 26-iki számában borzal­mas történetet beszél el, melyet a belga igazság­ügyminisztérium közölt vele és amely Antwerpen mellett Lempst községben játszódott le. Egy Jor­dán Dávid nevű fuvaros körülbelül 30—35 kato­nát vendégelt meg, akik azután a fuvaros 13 éves leánya ellen erőszakot követtek el és a leányt bajonettjükkel felnyársalták A német katonák megölték a fuvaros 9 éve,11 fiát is, valamint a fe­leségét. Belga katonák elfogták a német katoná­kat és kivégezték. A kormányzó ez ügyben vizs­gálatot indított, melynek folyamán kiderült, hogy az egész történet elejétől végig hazugság, Semps­ben egyáltalán nincs Jordán Dávid nevű fuvaros . Ezt megerősítette a polgármester és ennek tit­kára. A polgármester még azt is elmondotta, hogy szavahihető emberek elbeszélése alapján közölheti, hogy­­ a német katonák, mialatt a köz­ségben tartózkodtak, teljesen kifogástalanul vi­selkedtek. Remélhető-e, hogy a belga igazságügymi­nisztérium e cáfolatról tudomást vesz és azt a nyilvánossággal is közölni fogja ? Törökország háborúja. Török jelentés. Konstantinápoly, ápr. 10. J­ Milli távirati iroda jelenti: A kau­kázusi fronton csak az előretolt pozíciók­ban került a sor jelentéktelen összeütközé­sekre. A Dardanelláknál nincs változás. Két ellenséges cirkáló megszakításokkal két és fél órán át bombázta a szíriai parton lévő Gaza várost. A móló egy részét meg­rongálták, a város maga épségben maradt. A többi hadszinterekről nincs jelenteni való. D'Amade tábornok kudarca. Hága, ápr. 10. — "A Pesti Hirlap tudósítójától — Párisi magánjelentések megerősítik azt a hivatalosan megcáfolt hírt, hogy a'Amadé tábor­nok vonakodott elégtelen erőkkel Gallipolinál a partraszállást megkísérteni. Hozzáteszik, hogy a franciák komoly helyzete miatt a nyugati harc­térről nem lehet gyarmati csapatokat elvenni és így az egész terv keresztülvihetetlennek látszik. (Csapatszan­ítás a Daradue Harchoz. Róma, ápr. 10. A Giornale d'Italiá­nak Kairóba küldött munkatársa jelenti: Az entente-hatalmak véglegesen Alexand­riát választották a Dardanellák elleni újabb akció támaszpontjául. Az ostromban résztvevő összes csapatokat Alexandriában koncentrálják, ahonnan meg is kezdték az első transzportnak a Dardanellákhoz való elszállítását. Az első kato­nai szállítmány hatvanezer emberből állt, — nagyrészt hinduk, ausztráliaiak és Újzélandból valók, — s ezt huszonkét hajón szállították el. A második, szintén hatvanezer emberből álló expe­díciós csapatot Algírban állították össze a fran­cia expedíciós hadtestből. Ez holnap indul útnak. A koloniális csapatokat, amelyek nagyrészt mu­zulmánokból állanak s amelyek pár nap múlva érkeznek Alexandriába, három táborban helye­zik el a város közelében. Ezek fogják helyette­síteni az első expedíciós csapatot (amely már út­ban van). Kitchener hadseregéből két divíziót alakítottak, ezeket Kair­ó körül és a csatorna mentén helyezik el az angolok. Szárazföldi hadsereg nélkül bevehetetlenek a Dardanellák. — A szövetségesek más oldalról remélnek segít­séget. — Róma, ápr. 10. A Tribuna egy munkatársa beszélgetést folytatott Bertolo olasz tengernagygyal a Darda­nellák elleni akció kilátásairól. A tengernagynak az a véleménye, hogy a Dardanellák erődei, me­lyeket német szakemberek segítségével teljesen modernizáltak, a legnagyobb ellentállást fejthetik ki. Az angol-francia flotta a tengerszoroson való szabad átkelést mindaddig ki nem erőszakol­hatja, míg a szövetségesek a szoros európai partját el nem foglalják. Ehhez pedig legalább is háromszázezer ember kellene. Ilyen sereget a szövetségesek a Dardanellák ostroma céljából már aligha tudnak előteremteni. Azért szünetel most egyelőre az akció, mert még mindig re­ménykednek, hogy más oldalról kapnak segít­séget. Lemnos mint állandó angol h­adikikötő, Berlin, ápr. 10. Az angoloknak Lemnos szigetén való meg­telepedéséről és ennek jelentőségéről hoz cikket Kirchhoff ellentengernagy tollából a Tu­glicha Rundschau egyik legutóbbi száma. Mudros ki­kötőjében mindaz megtalálható, ami egy ideális

Next