Pesti Hírlap, 1915. április (37. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-15 / 104. szám

ion. Ez szükségessé tette, hogy nagyobb kaliberű ágyúkkal felszerelt hajókat rendeljünk ki a belga tengerpartra, köztük a Venerable csatahajót és több régibb cirkálót. Öt francia torpedózurat Hood parancsnoksága alá helyezték. Október 30-ika óta az Intrepid hajón lengett az admirális lobogója. A francia flottilla Lombartzyde mellett volt, először harcban. .A nehéz német ágyuk meg­jelenésével a flottilla veszteségei egyre emelked­tek. A legnagyobb kár egy hathüvelykes ágyuk elhelyezésére szolgáló torony elpusztulása volt.­­ A Mersy hajót a vízvonalon több gránát eltalálta; a hajó kapitánya és nyolc ember meghalt. A Falcon hajó 16 embere megsebesült.. Ezt a hajót akkor érték az ellensé­ges gránátok, amikor a Venerable-t védte tenger­alattjárók ellen. A Wildfire és Vestal hajókon nagy lék támadt. A Brilliant és Rinaldo hajók i­s nagy veszteségeket szenvedtek. Miután Nieuport­ vidékét víz alá helyezték, fölöslegessé vált a flot­tilla további akciója a belga vizeken. Angol erősítések a francia fronton. Páris, ápr. 14. (Rómán át.) A Teulips jelenti: Az időjárás enyhülésének hatása erősen mutatkozik a fronto­kon. Az érkezett angol csapatok azonali h­arcba­vetése arra késztette a németeket, hogy tartalé­kaikból szintén új csapatokat vessenek harcba Bois Mort Mare körül. Véres harcok után a francia-angol csaptoknak sikerült egy három­száz méteres lövészárkot elvenniök a németek­től. Ez április 9-én történt. A németek új és új erőket hoztak és két nap és két éjjel szakadatla­nul intézték ellentámadásaik egész sorozatát a franciák ellen. Végre a második nap estéjén a németek egy páratlan erőfeszítéssel újra meg­támadva a francia és angol csapatokat, olyan he­ves csatában, melyről a hivatalos jelentés is kü­lön emlékezett meg, ember-ember ellen menő harcban visszafoglalták a franciáktól a lövészár­kot. Az idő aztán két nap alatt megfordult. Hó­zivatarok, eső és szél nagyon megnehezítik most már a francia operációkat a front e részért. Francia bronzkereszt a vaskereszt mintájára. Páris, ápr. 14. (Rómán át.) A hadügyminiszter rendeleté­vel a német vaskereszt mintájára vitézségi bronz­keresztet létesített. A bronzkeresztnek két osztá­lya van. Mindegyik világos bronzból készül ba­bérkoszorúval, rajta ezzel a felírással: 1914— 1915. • * Ma a Vénusz ment. Ninette kicsit izga­tott volt, mert ma nagyon jól akart játszani. Azt már hallotta, hogy tele háza van. Mikor ki­jött az öltözőből, a többiek olyan furcsán néz­tek rá, hogy már abból is gondolta, hogy a tele ház valahogy ő miatta van ma. A vasfüggönyt felhúzták és Ninette a lyukon kinézett. Nini, mennyi virág! Aztán kezdődött. Ninette azo­kon, akik előtte kijöttek, látta, hogy olyan nem rendesen játszottak. Na, majd csinálok én jó kedvet. Jött a jelenése, az ügyelő jelt adott, ő beszaladt. Halk éneklés kezdődött volna, de a tapstól nem lehetett mindjárt belefogni. És a taps mindig újra és újra kezdődött. A zenekar is elhallgatott és Ninette ott állt, mosolygott és integetett a fejével. Na, végre csendesebb lett. De ép, mikor a zenekar megint kezdte volna, újra tapsoltak. A zenekar is kénytelen volt még egyszer elhallgatni. is­m­ét te előre jött, össze­tette a két kezét: kért! Valami szívből jövő ne­vetés ömlött fel a nézőtérről és Ninette is kény­telen volt velük nevetni. És most még jobban nevettek és sok kéz nagyon integetett: Éljen Ninette! Éljen! He Ninette most már igazán kért, össze is kuksolta az ujjait. Végre a zene­kar elkezdte. Mikor egy számot elénekelt, min­dig sokat tapsoltak. És a felvonás végén annyi­ra hívták, hogy utoljára már el se ment, szem­tül szembe nézett az ő édes publikumával és váll. Egy-két virágbokréta röpült feléje, de a földszinten visszaintegettek: ne dobjanak! nem szabad! A fele földszint felállott és úgy tapsolt, éljenzett. Végre a vasfüggönyt már nem húz­ták fel. Jött a második felvonás a rózsakuplé­val. És Ninette mint igazi Vénusz, a divat­kalap alatt. Mikor a rózsakuplét elénekelte, í­ost is virágeső volt, mint mikor a darabot az Róma, ápr. 14. Tegnap utazott el innen Midh­at Sükri bey, a Haladás és Egyenlőség párt főtitká­ra és Carasso effendi képviselő Bécsbe. El­utazásuk előtt a legnagyobb megelégedéssel nyilatkoztak itteni benyomásaikról és ta­pasztalataikról. Meggyőződést szereztek arról, hogy Olaszországnak és Törökország­első hetekben adták, pedig most senki se szó­ratta a virágokat. És most mind neki szórták, Ninettere. És ahogy Ninette ott állt és hogy az édes publikum így szereti őt, el kezdett köny­nyezni és a szemét meg kellett törülnie. Erre a sok taps, kiáltás úgy hangzott, mintha rob­bant volna valami. Fölugráltak az emberek. Földszint, hátul, még a székekre is. Rivalgás volt, rázták a kendőket, színlapot, kezeket. Még a/z asszonyokra is ráragadt a láz és ok is. Aztán sokan kiszaladtak a helyükről, egészen előre. Fenn meg tombolva ordították a Ninette nevét. Ninette mindig csak nevetni akart, ne­vetve hajlongani, most azonban érezte, hogy baj lesz. A szeme és a szája sírásra kezdett állni. A publikum ezt meglátta és út meg új rohamok szakadoztak ki a lelkekből és sokan már nyertek, hogy ne könnyezzenek, de né­melyiknek mégis végig csurgott a könny. Az a nagyon, de nagyon jól eső könny. Egyszerre Ninette nem bírta tovább. Lehült egy székre, a két karját a szék hátára hajtotta, a fejét a karjába temette, a publikum csak azt látta, hogy rázza a zokogás Ninettet. Az a gyönyörű mezítelen háta, igéző vonalú dereka, aztán el­nyúlva az a mesebeli szép lábszára, trikóban a csuda kis cipőcskékkel: — az isteni Ninette! ... és sir, mint egy gyerek. Valahogy így, ahogy ott mezítelen szépségében volt, talán egy mindenkiben lévő illúzió lett úrrá mindenek felett: az igaz szerető illúziója, aki se lát, se hall, se kérdez, se beszél, csak cselekszik a szíve szerint. Egyszerre Ninette el­kezdett a kezével hátrafelé integetni: — Eresszék le a függönyt! Eresszék le! Nem birom! . . . E helyett azon­ban a szinfal­ak közül is virágokat dobtak rá: — a kapus elmondta a tenoristának, aki később jött, hogy ennyi nép csupa virágot hozott az elébb és a tenorista beszaladt egy pár színész­szel az öltözőbe, kihozták a virágot és azt do­­bálták; — erre ujabb, még őrültebb tombolás támadt. Ninette aztán már nem is mozdult, úgy maradt, sírt, míg csak a közönség ki nem tombolta magát. Aztán egyszerre hirtelen fel­állt, megtörülte a szemét és mintha semmi se történt volna, előre szaladt, intett a karmester­nek, a zenekar játszani kezdett és Ninette éne­kelt, táncolt, bolondozott. Vagy ő nem volt még­­soha ilyen csuda, vagy pedig a publikum nem volt még soha ilyen, mint ma, de mindenki a szivében vitte: — Ninette! a legistenibb Vénusz! A herceg lement hozzá, ő is hallotta már a Ronfeld esetét, ő is meg volt hatva Ninette jó szivétől, de azért restelte, hogy Ninette eladta mindenét Ronfeldért! — Ninette, m­aga nagyon derék lány, — mondta — dehát tulajdonkép ki magának az a Ronfeld? — Ronfeld? — Ninette belebámult a kér­désbe: — Ronfeld? . . . Ronfeld — és nem tudta máskép megmondani, odaszaladt a her­ceghez, pajkosan a mellére támaszkodott: — Tudja . . . maga az! . . . ami ott van,. . . a nézőtér fele . . . Ronfeld meg nekem ez . . . ami erre van . . . ahonnan jöttem . . . mikor azt mondták: kitöröm a lábadat . . . Mond­tam, hogy nem tudnék játszani, ha ő nem volna. — És szaladt a púderes skatulyákhoz.' — Maga babonás, Ninette. — Na hát, babonás vagyok! (Vége.) 1915. április 15., Csütörtök­. PESTI HÍRLAP Törökország háborúja. A szövetségesek Oroszországra bízzák Konstantinápoly elfoglalását. Genf, ápr. 14. A Clazette Lausanne párisi levelezőjé­nek híradása szerint a szövetségesek expe­díciós serege nagyon gyönge ahhoz, hogy a törököket megverhesse. Meg kell elégedni azzal, hogy a török hadsereg egy részét le­kötik. Minthogy a szövetségesek megálla­podása szerint Konstantinápolyt Oroszor­szág kapja meg, Anglia és Franciaország értésére adta az oroszoknak, hogy Oroszor­szágnak magának kell a feladatot teljesíte­nie, Oroszország ehhez hozzájárult A Dardanellák ostroma. — Török hivatalos jelentés. — Konstantinápoly, ápr. 14. -A főhadiszállás közli: Néhány ellensé­ges megfigyelő hajó tegnap a Dardanellák­ból bizonyos távolságról félóráig bombázta a tengerszorosok bejáratánál levő ütegein­ket. Viszonoztuk a tüzelést és egy ellensé­ges páncélos hajót, valamint egy torpedó­naszádot eltaláltunk. A többi fronton nincs változás. Konstantinápoly, ápr. 13. Több napi tétlenség után tegnap egy ellen­séges hajó a tengerszoros bejáratához akart kö­zeledni, de a parti ütegek nyomban elűzték. Az angolok beismerik az ostrom beszüntetését London, ápr. 14. A Daily News tenedesi jelentése sze­rint elismerik, hogy a Dardanellák elleni támadást egyelőre beszüntették a Dardanel­lák erődjeinek erőssége és a törökök tüzér­ségének kiválóan pontos tüzelése miatt. A flottavezetőség mindazonáltal azt reméli, hogy végre is el fogja érni célját. Az olasz-török viszonya­ ik­ nak nagyjelentőségű közös érdekeik vannak, melyek rövidesen értékes megegyezésre fog­nak vezetni a két állam között. Az afganisztáni hadsereg­ mozgósítása. Genf ápr. 14. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Az afganisztáni emir elrendelte hadse­regének mozgósítását és hivatalosan prokla­málta a szent háborút. A blokád háború, A Kronprinz Wilhelm. A Prinz Eitel Friedrich segédcirkálót New­port News-ba követő Kronprinz Wilhelm német segédcirkáló, ép úgy, mint a Prinz- Eitel Fried­rich, a háború kitörése előtt a Norddeutscher Lloyd szolgálatában állott, mint személyszállító óceánjáró. Több, mint tizenkét éven át ezer és ezer magyar is, gazdag és szegény keresztezte ezen a büszke, négykéményes óceánjárón az At­lanti-óceánt. A Kronprinz Wilhelm egészen addig tartotta az óceánon a rekordot, míg az angolok az állam költségén meg nem építették a rekord­törő Lusitania és Mauretania gőzösöket. A 14.908 tonnás, hatalmas gőzöst annak idején Cecília német trónörökösné mint keresztanya je­lenlétében bocsátották vízre. A gőzös 37,000 ló­erős gépeivel mindjárt az első után beállította a rekordot, amennyiben, nyugati irányban 23.09, keleti irányban pedig 23.17 tengeri mértföld átla­gos órai gyorsaságot ért el. A bábom kitörésekor az egész világon is­mert luxusgőzösből segédcirkáló lett és mint ilyen majdnem kilenc hónapon át méltó vetély­társa volt a Karlsruhe és Prinz Eitel Friedrich segédcirkálóknak. Kilenc ellenséges hajót küldött a tenger fenekére, míg végül kifogyván minden lőszerből és tüzelőanyagból, követte társát az amerikai kikötőbe, ahol internálták. A Kronpinz Wilhelm körülbelül tizenhárom millió márkáb­­ került és majdnem háromezer utast tudott be­­fogadni. " , A Kronprinz Wilhelmet internálják. Amsterdam, ápr. 14. A Kronprinz Wilhelm segédcirkálót, amely ide befutott, internálni fogják. Megható jelenet volt, midőn az Eitel Friedrich és a Kronprinz Wilhelm hajók parancsnokai találkoztak egy­

Next