Pesti Hírlap, 1915. április (37. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-01 / 91. szám

1915. április 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP fölösleget nekünk (Viharos helyeslés.) és pedig olyan árban, amely testvéri államok között tisz­tességesnek tekinthető. Hogy ha az tényleg igaz, hogy Magyarország a szükséges mennyiséget feleslegéből átengedi, akkor az én véleményem szerint teljesen el vagyunk látva. Most azonban arra az áldozatra kerül a sor, amit ránk szeret­nének kényszeríteni, hogy tudniillik először is rosszabb minőségű liszttel is beérjük és másod­szor, hogy arra a rációra korlátozzuk fogyasz­tásainkat, amelyet elő kellett írni, hogy a leg­közelebbi aratásig kijöjjünk. Beszédje további folyamán a ke­nyérfogyasztás individualizásáról beszélt, va­lamint a kenyérjegyek rendszerének revíziójá­ról. Kitér továbbá a hadigabonaforgalmi intézet működésére s végén azon reményének adott ki­fejezést, hogy épp ugy, mint Berlinben, Bécs­ben is teljesen rendben fog megtörténni a ke­nyérjegy rendszerre való átmenetel. A háború a fogyasztó közönséget a lehető legnagyobb beosz­tásra­­és takarékoskodásra szorítja, de a lakos­ság mindenütt tudja a kötelességét, mert nem tűrhetjük, hogy Anglia diadalmaskodjék és azt mondja: Kiéheztettem Ausztria- Magyarországot és Németországot és elpusztítottam őket. 4­ társadalom és a háború. A had- és népegészségügyi kiállítás programmja. Az április 11-én az országházban megnyíló had- és népegészségügyi kiállításnak a most meg­jelent részletes programm szerint három cso­portja lesz. Az első csoport a történeti rész, amely a had- és népegészségügy fejlődését, a hadi­­sebészetet, a sebesült és beteg katonák szállítását és ellátását, valamint a háború járványaira vo­natkozó emléktárgyakat, különböző korokból való eszközöket, betegápolási cikkeket, képeket, festményeket, modelleket stb. fogja bemutatni. Ebben a csoportban az anyag természetére való tekintettel és a teljes szemléltetés érdekében a né­met kiállítás históriai része és a magyar orvos­történelmi gyűjtemény együtt kerülnek bemuta­tásra. A második csoport a német kiállítás anya­gát tartalmazza, melynek elhelyezésére a kiállí­tás elnöksége az országház legszebb részét, a kupolacsarnokot, és az ehhez tartozó folyósokat engedte át, ahol a már Budapestre érkezett anyag felállítását megkezdték. A német kiállítás a csa­pategészségügyet, a császári tengerészet egész­ségügyi berendezéseit, a háború járványos beteg­ségeit, a tuberkulózis elleni küzdelmet, a Rönt­gen-sugarak alkalmazását a hadi sebészetben, a fogorvos feladatait a háborúban, a betegápolás eszközeit, a háború rokkantjairól való gondosko­dást és végül a betegeknek és sebesülteknek a háborúban való ápolását fogja bemutatni. A harmadik csoportot a magyar kiállítás alkotja, mely az előkészítés rövid ideje dacára is méltóképen fog a német kiállításhoz csatlakozni. A magyar kiállítás a közös hadsereg és a két honvédség csapategészségügyének, valamint az osztrák-magyar tengerészet egészségügyi beren­dezéseinek ismertetése mellett, be fogja mutatni a közös hadsereg és a két honvédség betegápolási intézményeit békében és háborúban, továbbá a polgári egészségügyi intézmények közreműködé­sét a háborúban és az önkéntes betegápolás szer­vezetét és intézményeit. A betegápolás technikai eszközeinek bemu­tatása után szemléltetni fogja a rokkant, vak és a belső betegségtől mun­kaképtelen katonákról való gondoskodás eszközeit és intézményeit, a hadbavonult katonák segélyezését, a magyar nők munkásságát a háborúban, nemkülönben a fog­lyok, internáltak és menekültek elhelyezését és ellátását. A kérdés fontosságához mért gonddal fogja a kiállítás bemutatni a hadsereg élelmezé­sét és a közélelmezést. Népegészségügyi jellegének megfelelően a magyar kiállítás külön-külön fogja ismertetni az emberi test szerkezetét és működését, a tisztasá­got, a fertőző betegségeket és fertőtlenítést, a tu­berkulózist, a nemi betegségeket, az ipar-egész­ségügyet és munkásvédelmet, az anya- és gyer­mekvédelmet és az alkoholizmust. A tudományos részben a magyar kiállítás Röntgen-felvételeket sérülésekről, fagyásról ké­szült képeket, utánzatokat­, továbbá a sérülést okozó lövegeket, golyókat stb., valamint kivett idegentesteket fog bemutatni. Tájékoztat a rova­rok szerepéről a fertőző betegségek terjesztésé­ben, az általános bakteriológiáról, az oltó­anya­gok, valamint a gyógy- és kötszerek készítéséről is. Végül érdekessége lesz a magyar kiállításnak az állategészségügygyel foglalkozó külön cso­port. A magyar kiállítás felállításához is hozzá­fogtak és így ma már bizonyos, hogy az április hó tizennegyedikére tervezett megnyitásnak nem lesz akadálya. A német, valamint a magyar ki-­­ állítás anyagát külön-külön részletesen is fogjuk ismertetni. Jön a gyűjtőkocsi! A Vörös Kereszt szeretetadományait gyűjtő osz­lopa szerdán a budai várban rendezett gyűjtést Az egy­let részéről gróf Csekonics Endre királyi biztos. Josipo­vich Géza alelnök, főgondnok, herceg Esterházy Miklós főmegbizott adlátus és az elnökség tagjai teljes számban voltak jelen, míg a szeretetadományokat gyűjtő oszlopot esetei báró Herzog Mór főhadnagy vezette és társasá­gában voltak a gyűjtő hölgyek közül: Aszuta hercegné, Guttmann Lili bárónő, Markovits főispánné és Antal századosné. A gyűjtőkocsik tele voltak a várbeli előkelő közönség szeretetadományaival. Zsidó katonák húsvétja. Az áldás-utcai hadikórházban igen megható hús­vét estek­ ünnepélyt rendeztek a kórházban levő zsidó sebesültek részére. A kórház egyik kórtermét átalakítot­ták az ünnepi est céljaira s a kórház egyik külön kony­háján készítették a rítus szerinti ételeket. A virágokkal szépen feldíszített asztalok mellett foglaltak helyet tisz­tek és közlegények. A kórház parancsnoksága részéről Skrovina János főhadnagy vett részt esteli ájtatosságon. A vallási szertartást Fleischmann Adolf őrmester végez­te. Az ünnepély rendezésének köbtségét részint a 111 ke­rületi hitközség, részint a rózsadombi hölgybizottság el­nöke, Politzer Sándorné úrnő­ fedezte. Jótékonycélú hangverseny. A Vrös Kereszt Egylet oklándi fiókja április 6-ikán a háborúban megvakult katonákat segélyző alap javára háborús­ estélyt rendez A társadalom szíve. A Pesti Hírlap szerkesztősége ma a következő adományokat kapta: A megvakult katonáknak: Poden Sary Adasevci 8 50 K, Weingruber szálloda tiszti asztaltársaság Eszik 8 K, Kadett Weisz Adasevci 10 K, N. N. Annavölgyi­bánya, Sárisáp 10 K, Weisz Kálmánné 6 K, Heermann Lipót festőművész Szolnok 25 K. Az elesett katonák családjainak, özv. Cseh Pál­né emlékére i K. • Jegyzetek. Budapest, márc. 31. (Mi dönti el a háború sorsát.) Egy londoni távirat szerint Tennant államtitkár kijelentette, hogy úgy az ő véleménye, mint katonai szak­értők kijelentései szerint, annak a hatalomnak van legtöbb kilátása győzelemre, amelynek lő­szergyártása a legrendezettebb. Egy párisi táv­irat pedig arról számol be, hogy a francia had­sereg rendeleti közlönye nagy örömhírt ad tud­tul a köztársaságnak, a francia tüzérségnek új robbanóanyaga van már, amely az ágyú hatását megtízszerezi. A párisi hír és a londoni nyilat­kozat szinte egymás mellé kivánkoznak és szinte kiegészítik egymást a nagy áltatásban, az angol államtitkár a legmodernebb muníció előállítását tarthatta csak szem előtt és ha e muníció főalkatrésze a robbanó­anyag valóban oly erős, hogy megtízszerezi az ágyú hatását, akkor alighanem igaz volna, hogy a lőszer elő­állítás szűk volta vagy bősége fogná a háború sorsát eldönteni. A párisi szenzáció már nem új keletű. Néhány héttel ezelőtt siettek Párisból világgá kürtölni, hogy az ekrazil feltalálója csudálatos robbanószert állított elő, amely borzalmasabb minden eddiginél és egyszeriben véget fog vetni a lövőárkokban való háborúnak. Volt al­kalmam e hírt fölemlíteni ama hadsereg vezér­kari főnökének, amelynél épen a német-francia fronton tartózkodtam és a tábornok, aki a német nagy vezérkar egyik legelső tüzérségi szak­tekintélye, a következőket mondotta: — Nincs nap, hogy a tüzérség legfőbb ve­zetőségét it meg új robbanó­szerekkel fel ne keressék és alig van esztendő, hogy valami kis újítást a robbantó­szerek anyagain el ne rendel­jünk. Azt hiszem mégis és erre minden okom megvan, hogy az egész híresztelés nem egyéb a francia katonák mesterséges telkesítésénél. Hol gyöngeségünk hírének költésével, hol saját ere­jük állítólagos megnövekedésével akarnak azokba a szegény fáradt emberekbe­n új bátor­ságot és bizalmat önteni. A francia hadsereg állapotára nem szabad ebből következtetni. Nem tudom, valóban szüksége van-e francia had­vezetőségnek ezekre az eszközökre, ha igen, úgy odaát a csapatok hangulata nagyon szo­morú lehet. -­- Ami magát a kérdést tüzérségi szempont­ból illeti, én elmegyek egészen addig a kétségkí­vül reális lehetőségnek j ág, hogy a talál­mány valóban megvan, csakugyan megtízsze­rezi az ágyú hatását és magának a harcnak folytatását, ha nem is teszi lehetetlenné, de leg­alább is megnehezíti. Ez azonban annyit is je­lent, hogy az egész francia tüzérséget rögtön ki kell cserélni, az összes gránátokat és shrapnelle­ket el lehet dobni, az ágyú ócskavas lett, mert hisz a francia tüzérség mai üteg- és lövedék­anyaga csak az eddig ismert robbanó anyagot bírja ki. A robbanó anyag két helyen érvényesül, magában az ágyúcsőben, illetőleg kartusban, amely a lövedéknek eleven erőt ad és azt útjára viszi, másodszor magában a lövedékben, amely akár shrapnell, akár gránát, robbanó anyaggal van megtöltve. Vegyük az első eshetőséget. Az új robbanó anyag a kartusban érvényesül, ez csak arra lehet jó, hogy az ágyú lőtávolsága megnöve­kednék. Amire azonban­ a francia tüzérségnek semmi szüksége nincsen, mert hiszen lövegei a front minden részébe elérnek s a lőtávolság növe­kedése legfeljebb azt eredményezné, hogy a front­tól távol eső francia helységek nyugalma is oda volna és még több francia veszítené el életét. Valószínűtlennek is tartom, hogy a francia had­vezetőség a hordképességet akarná növelni, ami az összes hadviselő államok ágyúinál körülbelül egyforma nivón van. Marad tehát a gránát és a shrapnell, amelybe az új robbanó anyag bele­futna. A löveg beütő képességét a benne levő rob­banó anyag semmi tekintetben sem befolyásolja, egyedül a robbanás, a gránát falazatának szétre­pedése, szilánkokká verődése és a robbanás kör­zete az, ami fokozható. Itt azonban gránátszilánk és robbanási körzet fordított arányban állanak. Minél nagyobb a robbanási körzet, annál kisebb­nek kell lennie a gránátszilánknak és minél na­gyobb darabokra szakad a gránát, annál kisebb lesz az egyes szilánkok természetes súlyánál fogva a robbanási körzet. E fordított arányon volna hivatva segíteni az új robbanó anyag, ami annyit jelentene, hogy a lecsapódás pillanatában a sokszor erősebb robbanó­anyag sokkal na­gyobb robbanási körzetet biztosít a lövedéknek, vagyis a gránát lecsapódik, szétrobban és az egyes szilánkok igen messzire repülnek el. Igen, de ez csak a szilánkok terjedelmének rovására történhetik, mert igaz ugyan, hogy minél erősebb a robbanó­anyag, annál nagyobb a robbanási körzet. De azt se szabad elfelejteni, hogy a je­lenleginél túl erősebb, valami csodával határos robbanó anyag, valósággal parányi szilánkokká fogja tépni a gránátot. Mert nemcsak a robbanási körzet és a gránátszilánk állanak fordított arány­ban, hanem maga a robbanó anyag és a gránát­szilánk is. Minél nagyobb hatása van a robbanó anyagnak, annál kisebb lesz a gránátszilánk és minél mérsékeltebb, annál nagyobb. Ha tehát a franciák új robbanó anyaggal akarják megtölteni lövedékeiket, ám tegyék, legfeljebb a sebesülése­ket fogják könnyűvé tenni, hiszen a kis gránát­szilánk sokkal könnyeb sebet üt és abban sem re­ménykedhetnek a franciák, hogy a gránátnak több szilánkra való szakításával a sérülések szá­mát növelhetni fogják, mert hiszen a lövedék szétrobbanása körzetben történik és a csatatér árokrendszere mellett az ilyen robbanási körzet nem az árok két irányában fog okvetlen fedezéte­ket nyújtani. De mondom önnek, mindez csak feltevés, amiről békés időkben lehet beszélni, de nem háborúban. Mert hiszen akár a kartusba, akár a lövedékbe kerül erősebb robbanó­anyag a jelenleginél, szóval annál, amelyhez az ágyú és a lövedék alkotva van, az elsütés pillanatában szétreped a lövedék magában a csőben és mi hiába várnók azt a csodálatos robbanó­anyaggal megtöltött lövedéket. — Miért kell régebbi ágyuparkunkat foly­ton felfrissíteni, talán azért, mert az ágyuk nem volnának használhatók? De hiszen úgy a német hadseregnek, mint a mi szövetségeseinknek van­nak ágyúik a 70-es évekből, amelyeknél jobbakat ma se tudunk csinálni, amelyek részben ma is működésben vannak és amelyeknek típusát egye­dül azért nem tartjuk fenn, mert a mai robbanó­anyagokhoz képest a cső ellenálló képességgel

Next