Pesti Hírlap, 1915. április (37. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-01 / 91. szám
1915. április 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP fölösleget nekünk (Viharos helyeslés.) és pedig olyan árban, amely testvéri államok között tisztességesnek tekinthető. Hogy ha az tényleg igaz, hogy Magyarország a szükséges mennyiséget feleslegéből átengedi, akkor az én véleményem szerint teljesen el vagyunk látva. Most azonban arra az áldozatra kerül a sor, amit ránk szeretnének kényszeríteni, hogy tudniillik először is rosszabb minőségű liszttel is beérjük és másodszor, hogy arra a rációra korlátozzuk fogyasztásainkat, amelyet elő kellett írni, hogy a legközelebbi aratásig kijöjjünk. Beszédje további folyamán a kenyérfogyasztás individualizásáról beszélt, valamint a kenyérjegyek rendszerének revíziójáról. Kitér továbbá a hadigabonaforgalmi intézet működésére s végén azon reményének adott kifejezést, hogy épp ugy, mint Berlinben, Bécsben is teljesen rendben fog megtörténni a kenyérjegy rendszerre való átmenetel. A háború a fogyasztó közönséget a lehető legnagyobb beosztásraés takarékoskodásra szorítja, de a lakosság mindenütt tudja a kötelességét, mert nem tűrhetjük, hogy Anglia diadalmaskodjék és azt mondja: Kiéheztettem Ausztria- Magyarországot és Németországot és elpusztítottam őket. 4 társadalom és a háború. A had- és népegészségügyi kiállítás programmja. Az április 11-én az országházban megnyíló had- és népegészségügyi kiállításnak a most megjelent részletes programm szerint három csoportja lesz. Az első csoport a történeti rész, amely a had- és népegészségügy fejlődését, a hadisebészetet, a sebesült és beteg katonák szállítását és ellátását, valamint a háború járványaira vonatkozó emléktárgyakat, különböző korokból való eszközöket, betegápolási cikkeket, képeket, festményeket, modelleket stb. fogja bemutatni. Ebben a csoportban az anyag természetére való tekintettel és a teljes szemléltetés érdekében a német kiállítás históriai része és a magyar orvostörténelmi gyűjtemény együtt kerülnek bemutatásra. A második csoport a német kiállítás anyagát tartalmazza, melynek elhelyezésére a kiállítás elnöksége az országház legszebb részét, a kupolacsarnokot, és az ehhez tartozó folyósokat engedte át, ahol a már Budapestre érkezett anyag felállítását megkezdték. A német kiállítás a csapategészségügyet, a császári tengerészet egészségügyi berendezéseit, a háború járványos betegségeit, a tuberkulózis elleni küzdelmet, a Röntgen-sugarak alkalmazását a hadi sebészetben, a fogorvos feladatait a háborúban, a betegápolás eszközeit, a háború rokkantjairól való gondoskodást és végül a betegeknek és sebesülteknek a háborúban való ápolását fogja bemutatni. A harmadik csoportot a magyar kiállítás alkotja, mely az előkészítés rövid ideje dacára is méltóképen fog a német kiállításhoz csatlakozni. A magyar kiállítás a közös hadsereg és a két honvédség csapategészségügyének, valamint az osztrák-magyar tengerészet egészségügyi berendezéseinek ismertetése mellett, be fogja mutatni a közös hadsereg és a két honvédség betegápolási intézményeit békében és háborúban, továbbá a polgári egészségügyi intézmények közreműködését a háborúban és az önkéntes betegápolás szervezetét és intézményeit. A betegápolás technikai eszközeinek bemutatása után szemléltetni fogja a rokkant, vak és a belső betegségtől munkaképtelen katonákról való gondoskodás eszközeit és intézményeit, a hadbavonult katonák segélyezését, a magyar nők munkásságát a háborúban, nemkülönben a foglyok, internáltak és menekültek elhelyezését és ellátását. A kérdés fontosságához mért gonddal fogja a kiállítás bemutatni a hadsereg élelmezését és a közélelmezést. Népegészségügyi jellegének megfelelően a magyar kiállítás külön-külön fogja ismertetni az emberi test szerkezetét és működését, a tisztaságot, a fertőző betegségeket és fertőtlenítést, a tuberkulózist, a nemi betegségeket, az ipar-egészségügyet és munkásvédelmet, az anya- és gyermekvédelmet és az alkoholizmust. A tudományos részben a magyar kiállítás Röntgen-felvételeket sérülésekről, fagyásról készült képeket, utánzatokat, továbbá a sérülést okozó lövegeket, golyókat stb., valamint kivett idegentesteket fog bemutatni. Tájékoztat a rovarok szerepéről a fertőző betegségek terjesztésében, az általános bakteriológiáról, az oltóanyagok, valamint a gyógy- és kötszerek készítéséről is. Végül érdekessége lesz a magyar kiállításnak az állategészségügygyel foglalkozó külön csoport. A magyar kiállítás felállításához is hozzáfogtak és így ma már bizonyos, hogy az április hó tizennegyedikére tervezett megnyitásnak nem lesz akadálya. A német, valamint a magyar ki- állítás anyagát külön-külön részletesen is fogjuk ismertetni. Jön a gyűjtőkocsi! A Vörös Kereszt szeretetadományait gyűjtő oszlopa szerdán a budai várban rendezett gyűjtést Az egylet részéről gróf Csekonics Endre királyi biztos. Josipovich Géza alelnök, főgondnok, herceg Esterházy Miklós főmegbizott adlátus és az elnökség tagjai teljes számban voltak jelen, míg a szeretetadományokat gyűjtő oszlopot esetei báró Herzog Mór főhadnagy vezette és társaságában voltak a gyűjtő hölgyek közül: Aszuta hercegné, Guttmann Lili bárónő, Markovits főispánné és Antal századosné. A gyűjtőkocsik tele voltak a várbeli előkelő közönség szeretetadományaival. Zsidó katonák húsvétja. Az áldás-utcai hadikórházban igen megható húsvét estek ünnepélyt rendeztek a kórházban levő zsidó sebesültek részére. A kórház egyik kórtermét átalakították az ünnepi est céljaira s a kórház egyik külön konyháján készítették a rítus szerinti ételeket. A virágokkal szépen feldíszített asztalok mellett foglaltak helyet tisztek és közlegények. A kórház parancsnoksága részéről Skrovina János főhadnagy vett részt esteli ájtatosságon. A vallási szertartást Fleischmann Adolf őrmester végezte. Az ünnepély rendezésének köbtségét részint a 111 kerületi hitközség, részint a rózsadombi hölgybizottság elnöke, Politzer Sándorné úrnő fedezte. Jótékonycélú hangverseny. A Vrös Kereszt Egylet oklándi fiókja április 6-ikán a háborúban megvakult katonákat segélyző alap javára háborús estélyt rendez A társadalom szíve. A Pesti Hírlap szerkesztősége ma a következő adományokat kapta: A megvakult katonáknak: Poden Sary Adasevci 8 50 K, Weingruber szálloda tiszti asztaltársaság Eszik 8 K, Kadett Weisz Adasevci 10 K, N. N. Annavölgyibánya, Sárisáp 10 K, Weisz Kálmánné 6 K, Heermann Lipót festőművész Szolnok 25 K. Az elesett katonák családjainak, özv. Cseh Pálné emlékére i K. • Jegyzetek. Budapest, márc. 31. (Mi dönti el a háború sorsát.) Egy londoni távirat szerint Tennant államtitkár kijelentette, hogy úgy az ő véleménye, mint katonai szakértők kijelentései szerint, annak a hatalomnak van legtöbb kilátása győzelemre, amelynek lőszergyártása a legrendezettebb. Egy párisi távirat pedig arról számol be, hogy a francia hadsereg rendeleti közlönye nagy örömhírt ad tudtul a köztársaságnak, a francia tüzérségnek új robbanóanyaga van már, amely az ágyú hatását megtízszerezi. A párisi hír és a londoni nyilatkozat szinte egymás mellé kivánkoznak és szinte kiegészítik egymást a nagy áltatásban, az angol államtitkár a legmodernebb muníció előállítását tarthatta csak szem előtt és ha e muníció főalkatrésze a robbanóanyag valóban oly erős, hogy megtízszerezi az ágyú hatását, akkor alighanem igaz volna, hogy a lőszer előállítás szűk volta vagy bősége fogná a háború sorsát eldönteni. A párisi szenzáció már nem új keletű. Néhány héttel ezelőtt siettek Párisból világgá kürtölni, hogy az ekrazil feltalálója csudálatos robbanószert állított elő, amely borzalmasabb minden eddiginél és egyszeriben véget fog vetni a lövőárkokban való háborúnak. Volt alkalmam e hírt fölemlíteni ama hadsereg vezérkari főnökének, amelynél épen a német-francia fronton tartózkodtam és a tábornok, aki a német nagy vezérkar egyik legelső tüzérségi szaktekintélye, a következőket mondotta: — Nincs nap, hogy a tüzérség legfőbb vezetőségét it meg új robbanószerekkel fel ne keressék és alig van esztendő, hogy valami kis újítást a robbantószerek anyagain el ne rendeljünk. Azt hiszem mégis és erre minden okom megvan, hogy az egész híresztelés nem egyéb a francia katonák mesterséges telkesítésénél. Hol gyöngeségünk hírének költésével, hol saját erejük állítólagos megnövekedésével akarnak azokba a szegény fáradt emberekben új bátorságot és bizalmat önteni. A francia hadsereg állapotára nem szabad ebből következtetni. Nem tudom, valóban szüksége van-e francia hadvezetőségnek ezekre az eszközökre, ha igen, úgy odaát a csapatok hangulata nagyon szomorú lehet. -- Ami magát a kérdést tüzérségi szempontból illeti, én elmegyek egészen addig a kétségkívül reális lehetőségnek j ág, hogy a találmány valóban megvan, csakugyan megtízszerezi az ágyú hatását és magának a harcnak folytatását, ha nem is teszi lehetetlenné, de legalább is megnehezíti. Ez azonban annyit is jelent, hogy az egész francia tüzérséget rögtön ki kell cserélni, az összes gránátokat és shrapnelleket el lehet dobni, az ágyú ócskavas lett, mert hisz a francia tüzérség mai üteg- és lövedékanyaga csak az eddig ismert robbanó anyagot bírja ki. A robbanó anyag két helyen érvényesül, magában az ágyúcsőben, illetőleg kartusban, amely a lövedéknek eleven erőt ad és azt útjára viszi, másodszor magában a lövedékben, amely akár shrapnell, akár gránát, robbanó anyaggal van megtöltve. Vegyük az első eshetőséget. Az új robbanó anyag a kartusban érvényesül, ez csak arra lehet jó, hogy az ágyú lőtávolsága megnövekednék. Amire azonban a francia tüzérségnek semmi szüksége nincsen, mert hiszen lövegei a front minden részébe elérnek s a lőtávolság növekedése legfeljebb azt eredményezné, hogy a fronttól távol eső francia helységek nyugalma is oda volna és még több francia veszítené el életét. Valószínűtlennek is tartom, hogy a francia hadvezetőség a hordképességet akarná növelni, ami az összes hadviselő államok ágyúinál körülbelül egyforma nivón van. Marad tehát a gránát és a shrapnell, amelybe az új robbanó anyag belefutna. A löveg beütő képességét a benne levő robbanó anyag semmi tekintetben sem befolyásolja, egyedül a robbanás, a gránát falazatának szétrepedése, szilánkokká verődése és a robbanás körzete az, ami fokozható. Itt azonban gránátszilánk és robbanási körzet fordított arányban állanak. Minél nagyobb a robbanási körzet, annál kisebbnek kell lennie a gránátszilánknak és minél nagyobb darabokra szakad a gránát, annál kisebb lesz az egyes szilánkok természetes súlyánál fogva a robbanási körzet. E fordított arányon volna hivatva segíteni az új robbanó anyag, ami annyit jelentene, hogy a lecsapódás pillanatában a sokszor erősebb robbanóanyag sokkal nagyobb robbanási körzetet biztosít a lövedéknek, vagyis a gránát lecsapódik, szétrobban és az egyes szilánkok igen messzire repülnek el. Igen, de ez csak a szilánkok terjedelmének rovására történhetik, mert igaz ugyan, hogy minél erősebb a robbanóanyag, annál nagyobb a robbanási körzet. De azt se szabad elfelejteni, hogy a jelenleginél túl erősebb, valami csodával határos robbanó anyag, valósággal parányi szilánkokká fogja tépni a gránátot. Mert nemcsak a robbanási körzet és a gránátszilánk állanak fordított arányban, hanem maga a robbanó anyag és a gránátszilánk is. Minél nagyobb hatása van a robbanó anyagnak, annál kisebb lesz a gránátszilánk és minél mérsékeltebb, annál nagyobb. Ha tehát a franciák új robbanó anyaggal akarják megtölteni lövedékeiket, ám tegyék, legfeljebb a sebesüléseket fogják könnyűvé tenni, hiszen a kis gránátszilánk sokkal könnyeb sebet üt és abban sem reménykedhetnek a franciák, hogy a gránátnak több szilánkra való szakításával a sérülések számát növelhetni fogják, mert hiszen a lövedék szétrobbanása körzetben történik és a csatatér árokrendszere mellett az ilyen robbanási körzet nem az árok két irányában fog okvetlen fedezéteket nyújtani. De mondom önnek, mindez csak feltevés, amiről békés időkben lehet beszélni, de nem háborúban. Mert hiszen akár a kartusba, akár a lövedékbe kerül erősebb robbanóanyag a jelenleginél, szóval annál, amelyhez az ágyú és a lövedék alkotva van, az elsütés pillanatában szétreped a lövedék magában a csőben és mi hiába várnók azt a csodálatos robbanóanyaggal megtöltött lövedéket. — Miért kell régebbi ágyuparkunkat folyton felfrissíteni, talán azért, mert az ágyuk nem volnának használhatók? De hiszen úgy a német hadseregnek, mint a mi szövetségeseinknek vannak ágyúik a 70-es évekből, amelyeknél jobbakat ma se tudunk csinálni, amelyek részben ma is működésben vannak és amelyeknek típusát egyedül azért nem tartjuk fenn, mert a mai robbanóanyagokhoz képest a cső ellenálló képességgel