Pesti Hírlap, 1915. április (37. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-28 / 117. szám
2 PESTI HÍRLAP 1916. április 28., Szerda. - nek négyszáz főnyi vesztesége volt halottakban, ezenkívül a törökök foglyokat is ejtettek, a partraszállott franciák közt levő muzulmánok egy része is átment az ő táborukba. De a támadók nemcsak a tengerszoros bejáratánál, Kum-Kalehnál szállítottak partra csapatokat, hanem a Golipoli félsziget nyugati partján is és pedig négy ponton egyszerre, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a Dardanella-erődöket szárazföld felől hátba is támadtassák. A török főhadiszállás jelentése szerint az egyik helyen partraszállított csapatot a török szuronyok a tengerbe szorították; a másikat annyira a partra nyomták vissza, hogy a csapat egy része visszamenekült hajójára; a többi helyen a törökök folytatják támadásaikat, hogy a félszigetet teljesen megtisztítsák az ellenségtől. A török főhadiszállásnak egy harmadik, éjszaka érkezett távirata, anelyet „Legújabb" rovatunkban adunk, már közli is azt a nagy eseményt, hogy az ellenséget az egész arcvonalon való visszavonulásra kényszerítették. E pillanatban még csak a körvonalai láthatók egy nagy török diadalnak: katonák, akik fehér zászlót lengetve nagy tömegekben adják meg magukat; más részük a hajókra, menekül; egy ilyen hajót a török tüzérség lövedékei elsülyesztenek; egy ellenséges cirkáló is megsérül; és nem kevesebb, mint négy dandárnyi ellenséges haderőt a tengerbe űznek a törökök ... A központi szövetséges hatalmak közvéleménye e pillanatban ismét fokozott figyelemmel, de a régi bizalommal tekint a Dardanellák felé. Az angol és francia szárazföldi haderőre Hamilton vezetése alatt nyilván nagyobb szerep vár az új ostromban, de a török Dardanella -hadsereg parancsnoka, Goltz pasa is tudni fogja a módját, hogy az entente-nak a szárazföldi előnyomulásba vetett hitét, megdöntse. Az entente beígérte a nagy tavaszi offenzívát nyugaton, keleten és délen egyaránt. Látjuk, hogy nyugaton és keleten ennek épen az ellenkezője következett be: látjuk naprólnapra, hogy Flandriában és a Kárpátokban hogyan őrlődik meg ellenségeink ereje.De most a Dardanellákra is újra sor került. — Eddigi harcunk eredményes volt — mondta tegnap Andrássy a képviselőházban. De még óriási munka áll előttünk . . . •A Dardanellák is veszélyeztette vannak; olyan nagy flotta, aminőt a világ talán még nem látott, próbálja ezt a nagyfontosságú pozíciót elhódítani a török szövetségestől. Flandria és a Kárpátok mellett, ime, a Dardanellák nem kevésbbé idegizgató események színhelyévé lett. ... És, hogy a mi szövetségünk mennyire egybeforrott, azt egy berlini távirat frappánsan illusztrálja. Egy angol lapjelentés nyomán elmondja ez a távirat, hogy az Yser-csatornánál német, magyar és osztrák zászlók ölelkeznek össze; a németekkel együtt küzdenek a, magyar és osztrák csapatok Flandriában is. Hűséget hűségért: a Kárpátoktól Flandriáig, sőt a Dardanellákig, ahol német tisztek vezénylik a haláltosztó török ütegeket, ahol a török katonák német tisztek vezetése alatt kergetik a tengerbe a partraszállott ellenséget. * A flandriai harcokról beszámoló mai német hivatalos jelentés kiemeli, hogy Yperntől északra és északkeletre igen nagy erőkkel támadtak az angolok. Kétségtelen ebből, hogy az angol hadsereg, amely igen nagy veszteségeket szenvedett, gyorsan kipótolhatta megritkult sorait, ami nem is csodálni való, hiszen nemrégiben érkezett meg a hír, hogy a harmadik angol hadsereg áthajózását megkezdték. Azoknak a híreknek, amelyek arról beszélnek, hogy French tábornok a megtizedelt, hadserege számára Foch francia, tábornoktól, a flandriai főparancsnoktól, kért segítséget, nem túlságosan hitelt érdemlőek. Anglia, még nem tart ott, hogy az erői kimerültek volna. Más kérdés azonban, hogy a Flandriában harcoló angol, francia és belga haderők létszáma elegendő-e a német sereg akcióinak ellensúlyozására. Minden jel arra vall, hogy a németek hatalmas hadsereggel kezdték meg Ypern környékén az offenzívát, magánjelentések pedig arról szólnak, hogy Albert württembergi herceg itt küzdő hadserege egyre kapja az erősítéseket. Awürttembergi herceg hadseregéhez Rupprent bajor herceg serege csatlakozik és gondoskodik arról, hogy az ellenséget lekösse és foglalkoztassa. Az ellenséges hadsereg veszélyeztetett helyzetét élénken illusztrálja a mai német hivatalos jelentésnek az a közlése, amely szerint az Yperntől északra és északkeletre támadó angolokat a német tüzérség Yperntől délkeletre részben hátba kapta és így az ellenség támadása már a németek tüzelésében omlott össze, az angolok szokatlanul súlyos vesztesége mellett. Ez a hivatalos közlés frappáns összefoglalása az Ypern körüli hadihelyzetnek. A németeknek, mikor megkezdték offenzívájukat, sikerült, az Ypern körül húzódó gyűrűt három-négy kilométernyire szűkebbre vonni. Ez a gyors eredmény volt a legkínosabb az ellenségre, amely azóta azért harcol, hogy ebből a veszélyeztetett helyzetből kimeneküljön, hogy a legnagyobb erőfeszítések árán megakadályozza azt, hogy a németek a hátukba kerüljenek. Ez az erőfeszítésük mindeddig nem sikerült, hiszen a német tüzérség máris ott van az ellenség sorai mögött. Bizonyos, hogy az angolok és franciák továbbra is a legnagyobb erőfeszítéseket fogják tenni a biztosító intézkedések érdekében, de az is bizonyos, hogy ezt csak a legsúlyosabb véráldozat árán érhetik el, ha ugyan egyáltalában sikerül nekik a védelmi terv végrehajtása. Egyelőre az a helyzet, hogy a frontalakulás a német, offenzívának kedvez. Ypern, amely északról, északkeletről és délkeletről szorosan körül van zárva, a legkritikusabb helyzetben van. A körülzáró gyűrű alkalmat ad a németeknek ahhoz is, hogy a flandriai terep legfontosabb pontját, Poperinghet, amely Yperntől tizenkét kilométernyire fekszik, Yperntől nyugatra, nyilván Steenstrate felől, amelyet szintén tizenkét kilométer választ el délkeleti irányban Poperinghetől, ágyútűz alá vegyék. Ez annyiban fölötte jelentős, mert Poperinghe igen fontos vasúti gócpont, ahonnan a flandriai frontra északi és keleti irányban három vasútvonal szállíthatja a csapatokat, muníciót és az élelmet. Ezt a helyet most a németek hatásosan bombázzák és ezzel megzavarják az ellenséges hadműveletek előkészítését. A helyzet tehát az, hogy az ellenség északi és északkeleti irányban igyekszik a németeket visszanyomni és ezzel a nyomást parírozni, de ennek a félkör alakú front miatt, a legnagyobb áldozatok ellenére is, aligha lehet sikere, míg a németek nyugati irányban folytatják az előretörés előkészítését kitartó céltudatossággal és máris eredményesen. Annak, hogy a csatorna nyugati partján fekvő Lizerne helységet ki kellett üríteniük, különös jelentősége nem igen van, hiszen a nyugati parton fekvő hídfőt továbbra is tartják. A Maas és Mosel között a franciák új erősítéseket kaptak, de a németek ennek ellenére is további előnyöket küzdöttek ki, maguknak. A franciák ezen a terepen tegnap is az Ailly-erdőben, tehát St.-Micieltől északra próbálkoztak támadásokkal, amelyeknek nyilván az a célja, hogy így parírozzák a németeknek a Maas-magaslatokon megkezdett sikeres offenzíváját. Támadásaikat azonban a németek az ellenség súlyos veszteségei mellett verték vissza. A Pietreerdőben előbbre küzdötték magukat a németek, egy éjjeli szuronyharc árán. Lassankint az egész verduni fronton szerepcsere áll be: a németek veszik át a támadó fél szerepét. Minden jel arra mutat, hogy a francia harctéren rendkívül heves, nagy véráldozatot kívánó küzdelmek fognak folyni hosszú ideig. Úgy látszik, mindkét fél adöntés kierőszakolására törekszik. " Azoknak a sikereknek, amelyeket az utóbbi napokban az uzsoki szoros mentén és a tőle keletre levő szakaszokon elértünk, a legbiztosabb fokmérője, hogy az oroszok megszüntették a támadásaikat. A mai hivatalos jelentés ehhez hozzáfűzi ugyan az óvatos „egyelőre" szót, de ez is csak azt mutatja, hogy ha az oroszoknak időre van szükségük, hogy az elszenvedett újabb veszteségeiket pótolhassák, akkor ezek a veszteségek igen jelentősek lehettek. Másrészt az, hogy a támadások megszüntetését nem tekintjük még véglegesnek, megnyugtató abban a tekintetben, hogy az újabb támadások ellenében is föl vagyunk készülve. A Zvinin és az Ostro magaslatok elfoglalásával az uzsoki szoroshoz keletre csatlakozó egész szakaszon domináló helyzetet szereztünk magunknak. Ez a pozíció lehetővé teszi, hogy támadásainkat, ha elérkezettnek látjuk rá az időt, tovább is folytathassuk, másrészt a védekezés szempontjából is oly bázist nyújt, amin bizalommal várhatjuk be az ellenség esetleges újabb támadó kísérleteit. Hogy nem a mi támadásunk következik-e be előbb, azt igazán nem lehet tudni ennél a terepnél, ahol — mialatt az ellenség újabb támadásával szemben építjük ki még erősebbekké pozícióinkat — egyidejűleg a föld alatt bízvást folyhatik egy más irányú munka is és egész aknamezőket rakhatnak le árkászaink a további ostrom előkészítésére. Hiszen emlékezhetünk még, hogy az Ostry-magaslat elfoglalását a hivatalos jelentés is úgy adta elő, hogy csapataink rohamát napokig tartó, nagy szívóssággal végrehajtott árkásztámadás előzte meg. A Dardanellák ostroma len-és szárazföldán, Török hivatalos jelentések, i. Konstantinápoly, ápr. 26. (Milli távirati ügynökség.) A főhadiszállás a következő kommünikét teszi közzé: E hó 25-én az ellenség hadihajóinak védelme alatt Gallipoli félsziget nyugati partjának négy pontján kísérelte meg a partraszállást. Mégpedig a Singhindere torkolatánál, Ari Burnu partvidéken, Kaba Tepetől és Tekke Burnutól nyugatra, valamint Kumrele mellett. A Tekke Burnu mellett partraszálllott ellenséges csapatot katonáink szurony rohama a tengerbe dobta. Az Ari Burnu mellett partraszállott csapatok, amikor elő akartak nyomulni, kénytelenek voltak csapataink ellentámadásának engedni. Csapataink a partra vetették őket vissza. Emez ellenséges haderő egy része jónak látta tegnap éjjel- Jwjójára menekülni. Csapatainkma sikerrel folytatták támadásaikat az összes frontokon..