Pesti Hírlap, 1915. április (37. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-28 / 117. szám

2 PESTI HÍRLAP 1916. április 28., Szerda. -­­ n­ek négyszáz főnyi vesztesége volt halottak­ban, ezenkívül a törökök foglyokat is ejtet­tek, a partraszállott franciák közt levő mu­zulmánok egy része is átment az ő tábo­rukba. De a­ támadók­ nemcsak a tengerszoros bejáratánál, Kum-Kalehnál szállítottak partra csapatokat, hanem a Golipoli félszi­get nyugati partján is és pedig négy ponton egyszerre, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a Dardanella-erődöket szárazföld felől hátba is támadtassák. A török főhadiszállás jelen­tése szerint az egyik helyen partraszállított csapatot a török szuronyok a tengerbe szorí­tották; a másikat annyira a partra nyomták vissza, hogy a csapat egy része visszamene­kült hajójára; a többi helyen a törökök foly­tatják támadásaikat, hogy a félszigetet tel­jesen megtisztítsák az ellenségtől. A török főhadiszállásnak egy harma­dik, éjszaka érkezett távirata, an­elyet „Leg­újabb" rovatunkban adunk, már közli is azt a nagy eseményt, hogy az ellenséget az egész arcvonalon való visszavonulásra kénysze­rítették. E pillanatban még csak a körvo­nalai láthatók egy nagy török diadalnak: katonák, akik fehér zászlót lengetve nagy tömegekben adják meg magukat;­ más ré­szük a hajókra, menekül; egy ilyen hajót­ a török tüzérség lövedékei elsülyesztenek; egy ellenséges cirkáló is megsérül; és nem ke­vesebb, mint négy dandárnyi ellenséges had­erőt a tengerbe űznek a törökök ... A központi szövetséges hatalmak köz­véleménye e pillanatban ismét fokozott figyelemmel, de a régi bizalommal tekint a Dardanellák felé. Az angol és francia szá­razföldi haderőre Hamilton vezetése alatt nyilván nagyobb szerep vár az új ostrom­ban, de a török Dardanella -hadsereg pa­rancsnoka, Goltz pasa is tudni fogja a mód­ját, hogy az entente-nak a szárazföldi elő­nyomulásba vetett hitét, megdöntse. Az en­tente beígérte a nagy tavaszi offenzívát nyugaton, keleten és délen egyaránt. Lát­juk, hogy nyugaton és keleten ennek épen az ellenkezője következett be: látjuk napról­napra, hogy Flandriában és a Kárpátok­ban hogyan őrlődik meg ellenségeink ereje.­­De most a Dardanellákra is újra sor került. — Eddigi harcunk eredményes volt — mondta tegnap Andrássy a­ képviselőház­ban. De még óriási munka áll előttünk . . . •A Dardanellák is veszélyeztette vannak; olyan nagy flotta, aminőt a világ talán még nem látott, próbálja ezt a nagyfontosságú pozíciót elhódítani a török szövetségestől. Flandria és a Kárpátok mellett, ime, a Dardanellák nem kevésbbé idegizgató esemé­nyek színhelyévé lett. ... És, hogy a mi szövetségünk mennyire egybeforrott, azt egy berlini távirat frap­pánsan illusztrálja. Egy angol lapjelentés nyomán elmondja ez a távirat, hogy az Yser-csatornánál német, magyar és osztrák zászlók ölelkeznek össze; a németekkel együtt küzdenek a, magyar és osztrák csa­patok Flandriában is. Hűséget hűségért: a Kárpátoktól Flandriáig, sőt a Dardanellá­kig, ahol német tisztek vezénylik a halált­osztó török ütegeket, ahol a török katonák német tisztek vezetése alatt kergetik a ten­gerbe a partraszállott ellenséget. * A flandriai harcokról beszámoló mai német hivatalos jelentés kiemeli, hogy Yperntől északra és északkeletre igen nagy erőkkel támadtak az angolok. Kétségtelen ebből, hogy az angol hadsereg, amely igen nagy veszteségeket szenvedett, gyorsan ki­pótolhatta megritkult sorait, ami nem is csodálni való, hiszen nemrégiben érkezett meg a hír, hogy a harmadik angol hadsereg áthajózását megkezdték. Azoknak a hírek­nek, amelyek arról beszélnek, hogy French tábornok a megtizedelt, hadserege számára Foch francia, tábornoktól, a flandriai főpa­rancsnoktól, kért segítséget, nem túlságosan hitelt érdemlőek. Anglia, még nem tart ott, hogy az erői kimerültek volna. Más kérdés azonban, hogy a Flandriában harcoló angol, francia és belga haderők létszáma elegen­dő-e a német sereg akcióinak ellensúlyozá­sára. Minden jel arra vall, hogy a németek hatalmas hadsereggel kezdték meg Ypern környékén az offenzívát, magánjelentések pedig arról szólnak, hogy Albert württem­bergi herceg itt küzdő hadserege egyre kap­ja az erősítéseket. A­­württembergi herceg hadseregéhez Rupprent bajor herceg sere­ge csatlakozik és gondoskodik arról, hogy az ellenséget lekösse és foglalkoztassa. Az ellenséges hadsereg veszélyeztetett helyzetét élénken illusztrálja a mai német hivatalos jelentésnek az a közlése, amely szerint az Yperntől északra és északkeletre támadó angolokat a német tüzérség Ypern­től délkeletre részben hátba kapta és így az ellenség támadása már a németek tüzelésé­ben omlott össze, az angolok szokatlanul súlyos vesztesége mellett. Ez a hivatalos közlés frappáns összefoglalása az Ypern körüli hadihelyzetnek. A németeknek, mikor megkezdték offenzívájukat, sikerült, az Ypern körül húzódó gyűrűt három-négy ki­lométernyire szűkebbre vonni. Ez a gyors eredmény volt a legkínosabb az ellenségre, amely azóta azért harcol, hogy ebből a ve­szélyeztetett­ helyzetből kimeneküljön, hogy a legnagyobb erőfeszítések árán megaka­dályozza­ azt, hogy a németek a hátukba ke­rüljenek. Ez az erőfeszítésük mindeddig nem sikerült, hiszen a német tüzérség máris ott van az ellenség sorai mögött. Bizonyos, hogy az angolok és franciák továbbra is a legnagyobb erőfeszítéseket fogják tenni a biztosító intézkedések érdekében, de az is bizonyos, hogy ezt csak a legsúlyosabb vér­áldozat árán érhetik el, ha ugyan egyáltalá­ban sikerül nekik a védelmi terv végre­hajtása. Egyelőre az a helyzet, h­ogy a­ front­alakulás a német, offenzívának kedvez. Ypern, amely északról, északkeletről és dél­keletről szorosan körül van zárva, a legkri­tikusabb helyzetben van. A körülzáró gyűrű alkalmat ad a németeknek ahhoz is, hogy a flandriai terep legfontosabb pontját, Pope­­ringhet, amely Yperntől tizenkét kilométer­nyire fekszik, Yperntől nyugatra, nyilván Steenstrate felől, amelyet szintén tizenkét kilométer választ el délkeleti irányban Poperinghetől, ágyútűz alá vegyék. Ez annyiban fölötte jelentős, mert Poperinghe igen fontos vasúti gócpont, ahonnan a flandriai frontra északi és keleti irányban három vasútvonal szállíthatja a csapatokat, muníciót és az élelmet. Ezt a helyet most a németek hatásosan bombázzák és ezzel meg­zavarják az ellenséges hadműveletek előké­szítését. A helyzet tehát­ az, hogy az ellenség északi és északkeleti irányban igyekszik a németeket visszanyomni és ezzel a nyomást parírozni, de ennek a félkör­ alakú front miatt, a legnagyobb áldozatok ellenére is, aligha lehet sikere, míg a­ németek nyugati irányban folytatják az előretörés előkészíté­sét kitartó céltudatossággal és máris ered­ményesen. Annak, hogy a csatorna nyugati partján fekvő Lizerne helységet ki kellett üríteniük, különös jelentősége nem igen­ van, hiszen a nyugati parton fekvő hídfőt továbbra is tartják. A Maas és Mosel között a franciák új erősítéseket kaptak, de a németek ennek ellenére is további előnyöket küzdöttek ki, maguknak. A franciák ezen a terepen teg­nap is az Ailly-erdőben, tehát St.-Micieltől északra próbálkoztak támadásokkal, ame­lyeknek nyilván az a célja, h­ogy így parí­rozzák a németeknek a Maas-magaslatokon megkezdett sikeres offenzíváját. Támadá­saikat azonban a németek az ellenség súlyos veszteségei mellett verték vissza. A Pietre­erdőben előbbre küzdötték magukat a néme­tek, egy éjjeli szuronyharc árán. Lassankint az egész verduni fronton szerepcsere áll be: a németek veszik át a támadó fél szerepét. Minden jel arra mutat, hogy a francia harctéren rendkívül heves, nagy véráldoza­tot kívánó küzdelmek fognak folyni hosszú ideig. Úgy látszik, mindkét fél a­­döntés ki­erőszakolására törekszik. " Azoknak a sikereknek, amelyeket az utóbbi napokban az uzsoki szoros mentén és a tőle keletre levő szakaszokon elértünk, a legbiztosabb fokmérője, hogy az oroszok megszüntették a támadásaikat. A mai hiva­talos jelentés ehhez hozzáfűzi ugyan az óva­tos „egyelőre" szót, de ez is csak azt mu­tatja, hogy ha az oroszoknak időre van szükségük, hogy az elszenvedett újabb vesz­teségeiket pótolhassák, akkor ezek a veszte­ségek igen jelentősek lehettek. Másrészt az, hogy a támadások megszüntetését nem te­kintjük még véglegesnek, megnyugtató ab­ban a­ tekintetben, hogy az újabb támadá­sok ellenében is föl vagyunk készülve. A Zvinin és az Ostro magaslatok elfoglalásá­val az uzsoki szoroshoz keletre csatlakozó egész szakaszon domináló helyzetet szerez­tünk magunknak. Ez a pozíció lehetővé te­szi, hogy támadásainkat, ha elérkezettnek látjuk rá az időt, tovább is folytathassuk, másrészt a védekezés szempontjából is oly bázist nyújt, amin bizalommal várhatjuk be az ellenség esetleges újabb támadó kísérle­teit. Hogy nem a mi támadásunk követke­zik-e be előbb, azt igazán nem lehet tudni ennél a terepnél, ahol — mialatt az ellenség újabb támadásával szemben építjük ki még erősebbekké pozícióinkat — egyidejűleg a föld alatt bízvást folyhatik egy más irányú munka is és egész aknamezőket rakhatnak le árkászaink a további ostrom előkészíté­sére. Hiszen emlékezhetünk még, hogy az Ostry-magaslat elfoglalását a hivatalos je­lentés is úgy adta elő, hogy csapataink ro­hamát napokig tartó, nagy szívóssággal végrehajtott árkásztámadás előzte meg. A Dardanellák ostroma len-és szárazföldán, Török hivatalos jelentések, i. Konstantinápoly, ápr. 26. (Milli távirati ügynökség.) A főhadi­szállás a következő kommünikét teszi közzé: E hó 25-én az ellenség hadihajóinak védelme alatt Gallipoli félsziget nyugati­ partjának négy pontján kísérelte meg a partraszállást. Még­pedig a Singhindere torkolatánál, Ari Burnu partvidéken, Kaba Tepetől és Tekke Burnutól nyugatra, vala­mint Kumrele mellett. A Tekke Burnu mellett p­artraszálllott ellenséges csapatot katonáink szurony rohama a tengerbe dobta. Az Ari Burnu mellett partraszállott csapa­tok, amikor elő akartak nyomulni, kénytele­nek voltak csapataink ellentámadásának en­gedni. Csapataink a partra vetették őket vissza. Emez ellenséges haderő egy része jó­nak látta tegnap éjjel- Jw­­jójára menekülni. Csapataink­­ma sikerrel folytatták tá­­madásaikat az összes frontokon..

Next