Pesti Hírlap, 1915. április (37. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-29 / 118. szám
Budapest, 1915. mm évfolyam, 118. (12,690.) szám Csütörtök, április 29. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út. 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császáár-út 73. Telefon 26—40. FIÓKKIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet-körút 1. Telefon Jézec- 52 96 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes számára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f.%apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 28-ik oldalon olvasható. Az Yseitől az oBass csizma sarkáig. Néhány nap előtt a Corriere della Sera azt írta, hogy „a két középeurópai nagyhatalom közül • Kétségkívül Németország az erős és Ausztria-Magyarország a gyönge faktor s hogy a háború az összes hadviselő államok közül Ausztria-Magyarországot gyöngítette meg a legnagyobb mértékben". Erre az történik, hogy a Morning Post című angol újság megírja, hogy az Yser mellett vívott legutóbbi csatákban a német csapatok között magyar ezredek is harcoltak. A Corriere della Sera cikkére azonban ezen kívül még egy csattanó válasz is érkezik: húsz mértföldnyire az olasz csizma sarkánál levő Santa Maria di Leucafolitól a kettős monarchia 5-ös számú tengeralattjárója megtorpedózza és elsülyeszti a Léon Gambetta nevű francia páncélos cirkálót. A ,,gyönge faktor" tehát egyáltalán nem úgy viselkedik, ahogyan azt tőle bizonyos más faktorok várnák és szeretnék. A „gyönge faktor", amely hónapokig egyedül vállalta és állta az orosz gőzhenger útját, amely a veszélyeztetett német birodalom határát is védte, mialatt szövetségese erejének legjavát, nyugati harctér kötötte le, amely később Hindenburg lengyelországi visszavonulását fedezte s új offenzíváját hathatósan támogatta, amely harminc és feles motorosütegeivel a belgiumi várak gyors esestét előmozdította s amelynek haditengerészete a Jean Bart nevű francia dreadnoughtot harcképtelenné tudta tenni, sőt a csingtaui harcokban is résztvett Németország oldalán: " ez a „gyönge faktor", ime, most arról ad bizonyságot, hogy magyar katonáiból még az Yser-menti belga csatatérre is telik s haditengerészete egy szép napon ismét nagyszerű tanújelét adja éberségének és harckészségének". " egy tengeralattjárójával keresztülsiklik az otrantói szorosnál őrt álló francia flottán és oly közel Itália partjához csinál egy új bravúrt, hogy a megtorpedózott francia cirkáló hajótöröttjeinek megmentésére olasz torpedónaszádokat kell kiküldeni. Lehetne ebben bizonyos telepathikus vonatkozást is látni. A „gyönge faktor" szárazföldön és tengerén csöpp hajlandóságot sem mutat annak a föltevésnek az igazolására, mintha az összes hadviselő államok közül tényleg őt gyöngítette volna meg eddig a leginkább a háború. És ha német szövetségesének támogatását igénybe is veszi a Kárpátokban, akkor viszont a magyar erőt cserébe odaküldi akár Flandriába is. És ha szövetségese a francia-angol flotta kiéheztető hadjáratával szemben védekezni kénytelen az Északi tengeren, akkor Magyarország és Ausztria megmutatja, hogy az ellene irányuló blokáddal szemben szintén képes a védekezésre a Jóni tengeren. Az Ysertől az olasz csizma sarkáig ott van ennek a korán lebecsült kettős monarchiának minden szárazföldi és tengeri elszántsága. A magyar vitézség, mintha csak a földből nőne ki, megjelenik egy szép napon ellenségeink bámulatára ezer kilométerre Budapesttől a flandriai harctéren és a tengeralattjáróink egyike egy szép napon fölbukkan ötszáz mértföldre a pólai flottabázistól és elsülyesztő egy francia csatahajót. Vajon csakugyan olyan nagyon elgyöngült volna már ez a kettős monarchia, mikor ilyeneket tud produkálni? — Elszánt akaratunk mindnyájunknak, magyaroknak, hogy ebben a háborúban ki fogunk tartani végig, bármily sokáig és bármennyi ellenséggel szemben — mondta a magyar képviselőház hétfői történelmi nevezetességű ülésén gróf Andrássy Gyula. Mert — tette hozzá — minél nehezebb lesz a helyzet, minél több az ellenség, annál nagyobb a magyar nemzet elhatározottsága és minél több áldozatot kell hozni, annál többet fog hozni ... És e történelmi szavakra villámgyorsan következnek a tettek, amelyek a szavak igazságát megpecsételik. A szavakból is, a tettekből is megtudhatják mindenek, az Ysertől az olasz csizma sarkáig, hogy Németország mellett ott áll halálra vagy győzelemre szántan a magyar erő ... megfogyva bár, de törve nem. A Léon Gambetta elsülyesztése. Az admirális és a cirkáló valamenyi tisztje meghalt. — A legénység négyötödrésze odaveszett. Az entente szárazföldi hadseregének veresége a Csalupoli félszigeten. Simon von Sanders pasa jelentése a centrum és a balszárny fölött aratott győzelemrol. — Visszavert orosz támadások az Ostry-magaslattól keletre. — Német sikerek Suvalkinál és Prasznysznál. — Összeomlott angol támadások Flandriában. — Német siker a Champagneban és a Pierre-erdőben. Az Edgar Quinet nevű francia dreadwright még Kingst is javítás alatt áll a touloni hajógyárban, — hála a hősiesen elpusztult Zenta tüzéreinek. A Jean Bart nevű másik francia dreadnought is harcképtelenné váltan állt ki a sorból. Aznap, mikor 12-es számú tengeralattjárónk az otrantói szorosban megtorpedózta, elsülyedt a Curie nevű francia tengeralattjáró az Adriában. Most a Léon Gambetta nevű páncélos cirkáló került be a francia veszteséglistába — a gyógyulás minden reménye nélkül. A Leveli Egon nevéhez pedig odakerül egy másik hős neve: Trapp Györgyé, az 5-ös számú tengeralattjárónk parancsnokáé, aki kis tengeralattjárójával ezt a félelmetes francia csatahajót már az otrantói szoroson túl, a Jóni tengeren elsülyesztette. A katasztrófa rettenetes volt: a cirkáló, amelyet két torpedólövés ért, tíz perc alatt elsülyedt, admirálisa és valamennyi tisztje meghalt, legénységének is körülbelül csak az ötödrészét lehetett megmenteni s ezek közt is sok a sebesült. De az egyéni dicsőségen felül, aminek a nagyságát a német sajtó is szövetségi büszkeséggel állítja a Weddigen hőstettei mellé és a francia flotta érzékeny veszteségén felül, amely erkölcsileg annál súlyosabb, mert ennek a flottának egész eddigi adriai szereplése csak világítótornyokat őrző népség dicstelen kifosztásában merült ki:a Léon Gamigetta elsülyesztésének elvitazhatatlan politikai értéke is van. Olasz torpedónaszádoknak kellett a hajótöröttek segítségére sietniök az Adriát, nem lehet büntetlenül elzárni a francia flottának az otrantói szorosnál. A A Dardanellák diadalmas napjához, március 18-ikához, méltón sorakozik az április 25-iki galipolii török győzelem. A százharmincezer főre becsült angol-francia hadsereg, amelynek egy része a Gallipoli-félszigeten tegnap megkísérelte a szárazföldről való előnyomulást Konstantinápoly ábrándjáért, hanyatthonnlok menekült vissza hajóira a törökök ellentámadása elől. Tudni kell, hogy a Gallipoli-félszigetnél a tenger vize olyan sekély, hogy a szállítóhajóknak jóval a part előtt kell kikötniök. Ezek után el leheiet képzelni, mit jelentett az, mikor a törökök tüze elől a hajókra pánikszerűen visszamenekülő katonaságnak a part és a hajók közt a tenger vizével is meg kellett birkóznia. A török főhadiszállás utolsó jelentése óta, amely azt közölte, hogy nem kevesebb, mint négy dandárnyi ellenséges katonaságot szorított a tengerbe, e pillanatig csak egy magánjelentésből következtethetünk arra, hogy ez a tengerbeszorítás tulajdonképen milyen kép lehetett: tizenkét bárkát, amely a menekülőkre várt, fenékbe fúrtak a törökök. A török győzelem részleteiről újabb hivatalos adatokat egyelőre nem kaptunk. Csak Simán Ian Sanders hadseregparancsnok táviratáról lehet még megemlékeznünk, amely, épen azon az ünnepen került fölolvasásra, amit a szultán trónralépésének hetedik évfordulója alkalmával tartottak. Ez a távirat röviden csak annyit mond, hogy az ellenség centruma és balszárnya vereséget szenvedett s reméli, hogy a jobbszárnyát is ugyanez a sors fogja érni. Mohamed szultán pedig a minisztertanács határozatából a trónralépés hetedik évfordulójára fölveszi a győzelmest jelentő gházi jelzőt. Keleten, ahol a néplélekre a dátum-alkalmak is lebilincselő hatásúak s ahol a háborút a próféta A Festi Hirlap mai száma 28 oldal