Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-01 / 120. szám
8 PESTI HÍRLAP 1915. május 1., szombati sággal megindul a flandriai harctéren. Ez, bezzeg, nem volt előre kihirdetve i Ypera romokban, a német gyűrű egyre szűkebbre szorul körülötte s az orosz harctéren az egész április alatt szinte mozdulatlanná merevült a harctéri helyzet. Április el nem múlhatott anélkül, hogy az oroszok kárpáti offenzivájának szörnyű kudarcára egy új német offenziva szédítő körvonalai meg ne mutatkozzanak az orosz harctéren is. Bindenburnot keresték Flandriában és Szomorúbb mérleget az áprilisinál a háború kilenc hónapja alatt még aligha zárt le az entente. Ma egy hónapja, hogy a német nagy főhadiszállás a következő szavakkal vezette be napi beszámolóját: „A Memeltől északra eső orosz határterület meg van tisztítva; a Tauroggennél megvert ellenség Skandwike irányában visszavonult." Azóta a német nagyvezérkar nem közölt új eseményt a Poroszország északi csücskével határos orosz területről. Ma pedig azt jelenti, hogy a német előcsapatok nzéra arcvonalban erérték a libau—dhinaburgi vasútvonalat. A németeknek ez a váratlan előnyomulása alig bukkant komoly ellenállásra. Itt közben ugyan találkoztak orosz csapatokkal , ezek közt a memeli rablóhadjáratban résztvett csapatok maradékával, de ezek a gyönge erők sehol sem tudták föltartóztatni a német áradatot. Hogy a németek milyen messzire jutottak hazájuk határától, arra a hivatalos jelentésnek az az adata nyújt tájékoztatást, hogy jelenleg Sawli körül folynak a harcok. Sawli azon a műúton fekszik, amely Tilsitből indul ki északkeleti irányban, Laugszargen fölött lép orosz földre, aztánTauroggent és Skandwinlét metszve éri el a liban—dhinaburgi vasútvonalat. Sawlie vasútvonalon fekszik, Langszargen porosz határvárostól csaknem száztíz kilométerre. Ebben a pillanatban lehetetlen a német haditerv kártyái mögé látni. Hiszen, hogy az oroszokat is mily váratlanul érte a liban—dhinaburgi offenzíva, azt az mutatja, hogy a németek hódító útjukat szinte ellenállás nélkül tehették meg. Tudjuk, hogy az oroszok memek hadjáratának stratégiailag nem volt semminemű jelentősége, a németek nem is nevezik másként, mint rablóhadjáratnak, mert a fronttól való elszigeteltségénél fogva nem is lehetett Valódi katonai célja. Már most: a német hatalmas előretörés a libau—dünaburgi vasút felé első pillantásra szintén úgy fest, mint a fronttól távol eső olyan elszigetelt akció, amely etnikailag természetesen nem fogható az oroszok memek betörésével egy kalap alá, de hadműveleti célja közelebbi adatok híjján egyelőre világosan át nem tekinthető. Ismételjük, a hindenburgi terv stratégiai célja egyelőre még tiszta rejtély. Csak egy bizonyos, hogy stratégiai célja tényleg van, nem úgy, mint az oroszok memeli hadjáratának. Körvonalaiban e terv ugyanolyan grandiózusnak tetszik, mint az első varsói előnyomulás. S ha az eredménye „csak" az lesz, hogy a libau—sanlii vasútvonalig eljutott németek ott és a hátuk mögött annyira meg tudják erősíteni a pozíciójukat, hogy az oroszok nem lesznek képesek őket többé visszavonulásra kényszeríteni, akkor ám jöhet itt be a lövészázokrendszer, az oroszok végleg elvesztették a háborút, mert a békekötésnél egy újabb hatalmas területtel gazdagabban vonulhatunk majd fel ellenük. * Anyugati hadműtét eseményeiről beszámoló német hivatalos jelentésnek van egy különösképen föltűnő mondata. „Vunkircsien várát tegnap tüzérségi tűz alá vettük— ezt közli ma a német legfőbb hadvezetőség a szerint a szöveg szerint, amely a rendelkezésünkre áll. JJiuskirchen az északfranciaországi tengerarton fékeik, Westmdetől, ahol a német hadállások feküsznek, mintegy harminc kilométernyire, tehát mintegy a fele útán Westende és Calais között. A francia-belga front elhelyezkedésében a német állások sehol sem közelítik meg Dünkirchent huszonnyolc-harminc kilométeres körzeten belül. Hogyan lehetséges tehát, hogy a vár a németek tüzérségének tüze alá került? Egyelőre megfejthetetlen rejtély, amelynek a megoldását érthető kíváncsisággal várjuk. A tengerpart térképén, Westendetől nyugat felé haladva Ost-Dünkirchen várost találjuk az előbbitől nyolc kilométernyire. Azt a föltevést azonban, hogy ezt az Ost-Diinkirchent vették tüzérségi tűz alá a németek, lerontja az a körülmény, hogy a jelentés kifejezetten várról beszél. Ha csak az nem történt meg, hogy sajtóhiba csúszott a hivatalos jelentésbe és „Ost" helyett „West"-et írtak a távirati ügynökségek, úgy, hogy a „West" egy újabb tévedés folytán „Festung"-gá nem alakult. De, ismételjük, ez is csak föltevés. Ha ellenben a német legfőbb hadvezetőség eredeti szövege tényleg Dünkirchennek kifejezett tüzérségi és nem repülőgépekről való bombázását jelentette be, akkor ez új, hatalmas szenzációja a nyugati hadszíntérnek. De hogyan lehet egy várat harminc kilométer távolságból tűz alá venni?. Az eddigi ismert ágyúk tízennégytizenöt kilométer távolságra hordanak. A német haditechnika talán új meglepetést szerzett az ellenségnek ? Ez is olyan kérdés, amelyre csak az elkövetkező napok adhatják meg a választ. Van még egy föltevés, hogy, Dünkirchent a tenger felől, hadihajók ágyúzták. Ha ez az eshetőség bizonyul valóságnak, olyan meglepetés, amelyre az angol hadvezetőség, az angol admiralitás aligha számíthatott. És, ha csakugyan ez volna a valóság, ez a német offenzívának olyan hatalmas lendületét jelentené, amely ellen a szövetségesek aligha tudnának eredményesen ,, védekezni. Meg kell várnunk a kérdés tisztázódását. A flandriai fronton tegnap nem történt különös esemény. A franciák és angolok tegnap is megkísérelték, hogy az Yser-Yperncsatorna nyugati partján levő német hadállásokat megtámadják. A harc még folyik, — közli a német hivatalos jelentés. Hogy milyen kilátással, arra is támaszpontot ad a német nagy főhadiszállás, amely bejelenti, hogy a csatorna nyugati partján, Het Sas és Steenstraate helységek közelében a hídfőt erősen kiépítették. Nyilván olyan erődített hadállások estek, melyek ellett hiábavaló az ellenség kísérletezése. Az Yperntkörülzáró front jobbszárnya ellen ezúttal zuávokat és turkókat kergettek rohamra a franciák és angolok; a színes katonák rohama azonban már a németek tüzelésében omlott össze. Mai szántunkban egy térképet közlünk, amely azYpernt körülzáró német front állását mutatja be és Ypern veszélyeztetett helyzetét szemlélteti. Ez a front-térkép a laikus szemlélő számára is könnyen érthetővé teszi, miért törekszenek a szövetségesek minden áron arra, hogy Yperntől északra támadjanak. A nyomás, amelyet a német gyűrű Ypernre gyakorol, elviselhetetlen, Ypernt, a flandriai front legkritikusabb pontját minden áron mentesíteni akarják a fenyegetés alól. Az angoloknak a Dünkirchent és Calaist védő flandriai front valósággal külön harcterük. Éppen ezért van erős politikai vonatkozása a németek flandriai hadműveleteinek, amelyeket április 23-án kezdtek meg: a német erő nyomatékos súlylyal nehezedik rá Angliára. Az angol hadsereg rettenetes veszteségeket szenvedett már eddig is, és még nagyobb véráldozatot követel Angliától a további harc. Még kínosabbá teszi helyzetüket a muníció-hiány. Küchener lord bevallja, hogy az angol hadsereg számára nem gyártanak elegendő muníciót az angliai gyárak- London püspöke pedig, aki az északfranciaországi fronton tett szemkeutat, elmondja, hogy a lőszerrel való kényszerű takarékoskodás okozza, hogy olyan napokon is, amikor nem történik semmi jelentős hadi esemény, átlag százharminc angol katona esik el, vagy sebesül meg, aminek kizárólag az az oka, hogy az angol ágyúk nem tudják megpuhítani a német ütegeket. A háborút a muníció-kérdés dönti el — mondta French tábornok. A francia harctér legkiemelkedőbb eseménye a Maas és Mosel közötti harc. A franciák támadást kíséreltek meg a németeknek a Maas-magaslatokon, Les Eparges közelében elfoglalt állásai ellen, de eredménytelenül. Április 24-én kezdték meg itteni offenzívájukat a németek és mint ismeretes, áttörték az ellenségnek több, egymás mögött fekvő hadállását. Az április 28-áig