Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-01 / 120. szám

8 PESTI HÍRLAP 1915. május 1., szombati­ ­­ sággal megindul a flandriai harctéren. Ez, bezzeg, nem volt előre kihirdetve i Ypera romokban, a német gyűrű egyre szűkebbre szorul körülötte s az orosz harctéren az egész április alatt szinte­ mozdulatlanná merevült a harctéri helyzet. Április el nem múlha­tott anélkül, hogy az oroszok kárpáti off­en­zivájának szörnyű kudarcára egy új né­met offenziva szédítő körvonalai meg ne mutatkozzanak az orosz harctéren is. Bindenburnot keresték Flandriában és Szomorúbb mérleget az áprilisinál a háború kilenc hónapja alatt még aligha zárt le az entente.­­ Ma e­gy hónapja, hogy a német nagy főhadiszállás a következő szavakkal ve­zette be napi beszámolóját: „A Memeltől északra eső orosz határterület meg van tisztítva; a Tauroggennél megvert ellenség Skandwik­e irányában visszavonult." Az­óta a ném­et nagyvezérkar nem közölt új eseményt a Poroszország északi csücskével határos orosz területről. Ma pedig azt je­lenti, hogy a német előcsapatok nzér­a arc­vonalban erérték a libau—dhinaburgi vas­útvonalat. A németeknek ez a váratlan elő­nyomulása alig bukkant komoly ellenállás­ra. Itt közben ugyan találkoztak orosz csa­patokkal , ezek közt a memeli rablóhadjá­ratban résztvett csapatok maradékával, de ezek a gyönge erők sehol sem tudták föl­tartóztatni a német áradatot. Hogy a németek milyen messzire ju­tottak hazájuk határától, arra a hivatalos jelentésnek az az adata nyújt tájékoztatást, hogy jelenleg Sawli körül folynak a har­cok. Sawli azon a műúton fekszik, amely Tilsitből indul ki északkeleti irányban, Laugszargen fölött lép orosz földre, aztán­­Tauroggent és Skandwinlét metszve éri el a liban—dhinaburgi vasútvonalat. Sawli­e vasútvonalon fekszik, Langszargen porosz határvárostól csaknem száztíz kilométerre. Ebben a pillanatban lehetetlen a né­met haditerv kártyái mögé látni. Hiszen, hogy az oroszokat is mily váratlanul érte a liban—dhinaburgi offenzíva, azt az mutat­ja, hogy a németek hódító útjukat szinte ellenállás nélkül tehették meg. Tudjuk, hogy az oroszok memek­­­ hadjáratának stratégiailag nem volt semminemű jelentő­sége, a németek nem is nevezik másként, mint rablóhadjáratnak, mert a fronttól való elszigeteltségénél fogva nem is lehetett Valódi katonai célja. Már most: a német hatalmas előretörés a libau—dünaburgi vas­út felé első pillantásra szintén úgy fest, mint a fronttól távol eső olyan­ elszigetelt akció, amely etnikailag természetesen nem fogható az oroszok memek­ betörésével egy kalap alá, de hadműveleti célja közelebbi adatok híjján egyelőre világosan át nem te­kinthető. Ismételjük, a hindenburgi terv straté­giai célja egyelőre még tiszta rejtély. Csak egy bizonyos, hogy stratégiai célja tényleg van, nem úgy, mint az oroszok memeli had­járatának. Körvonalaiban e terv ugyan­olyan grandiózusnak tetszik, mint az első varsói előnyomulás. S ha az eredménye „csak" az lesz, hogy a libau—sanlii vasút­vonalig eljutott németek ott és a hátuk mö­gött annyira meg tudják erősíteni a pozí­ciójukat, hogy az oroszok nem lesznek ké­pesek őket többé visszavonulásra kénysze­ríteni, akkor ám jöhet itt be a lövészázok­rendszer, az oroszok végleg elvesztették a háborút, mert a békekötésnél egy újabb ha­talmas területtel gazdagabban vonulhatunk majd fel ellenük. * A­­nyugati hadműtét eseményeiről be­számoló német hivatalos jelentésnek van egy különösképen föltűnő mondata. „Vunkircsien várát tegnap tüzérségi tűz alá vettük— ezt közli ma a német legfőbb hadvezetőség a szerint a szöveg szerint, amely a rendelke­zésünkre áll. JJiuskirchen az északfranciaor­szági tenger­­arton fékeik, Westmdetől, ahol a német hadállások fekü­sznek, mintegy harminc kilométernyire, tehát mintegy a fele útán Westende és Calais között. A francia-belga front elhelyezkedésé­ben a német állások sehol sem közelítik meg Dünkirchent huszonnyolc-harminc kilométe­res körzeten belül. Hogyan lehetséges tehát, hogy a vár a németek tüzérségének tüze alá került? Egyelőre megfejthetetlen rejtély, amelynek a megoldását érthető kíváncsiság­gal várjuk. A tengerpart térképén, Westendetől nyugat felé haladva Ost-Dünkirchen várost találjuk az előbbitől nyolc kilométernyire. Azt a föltevést azonban, hogy ezt az Ost-Diinkirch­ent vették tüzérségi tűz alá a né­metek, lerontja az a körülmény, hogy a je­lentés kifejezetten vár­ról beszél. Ha csak az nem történt meg, hogy sajtóhiba csúszott a hivatalos jelentésbe és „Ost" helyett „West"-et írtak a távirati ügynökségek, úgy, hogy a „West" egy újabb tévedés foly­tán „Festung"-gá nem alakult. De, ismétel­jük, ez is csak föltevés. Ha ellenben a német legfőbb hadvezetőség eredeti szövege tény­leg Dünkirchennek kifejezett tüzérségi és nem repülőgépekről való bombázását jelen­tette be, akkor ez új, hatalmas szenzációja a nyugati hadszíntérnek. De hogyan lehet egy várat harminc kilométer távolságból tűz alá venni?. Az eddigi ismert ágyúk tíz­ennégy­tizenöt kilométer távolságra hordanak. A né­met haditechnika talán új meglepetést szer­zett az ellenségnek ? Ez is olyan kérdés, amelyre csak az elkövetkező napok adhatják meg a választ. Van még egy föltevés, hogy, Dünkirchent a tenger felől, hadihajók ágyúz­ták. Ha ez az eshetőség bizonyul valóságnak, olyan meglepetés, amelyre az angol hadveze­tőség, az angol admiralitás aligha számítha­tott. És, ha csakugyan ez volna a valóság, ez a német offenzívának olyan hatalmas len­dületét jelentené, amely ellen a szövetsége­sek aligha tudnának eredményesen ,, véde­kezni. Meg kell várnunk a kérdés tisztázó­dását. A flandriai fronton tegnap nem történt különös esemény. A franciák és angolok teg­nap is megkísérelték, hogy az Yser-Ypern­csatorna nyugati partján levő német hadál­lásokat megtámadják. A harc még folyik, —­ közli a német hivatalos jelentés. Hogy milyen kilátással, arra is támaszpontot ad a német nagy főhadiszállás, amely be­jelenti, hogy a csatorna nyugati partján, Het Sas és Steenstraate helységek közelében a hídfőt erősen kiépítették. Nyilván olyan erődített hadállások estek, melyek ellett hiá­bavaló az ellenség kísérletezése. Az Ypernt­­körülzáró front jobbszárnya ellen ezúttal zuávokat és turkókat kergettek rohamra a franciák és angolok; a színes katonák ro­hama azonban már a németek tüzelésében omlott össze. Mai szántunkban egy térképet közlünk, amely az­­Ypernt körülzáró német front ál­lását mutatja be és Ypern veszélyeztetett helyzetét szemlélteti. Ez a front-térkép a laikus szemlélő számára is könnyen érthe­tővé teszi, miért törekszenek a szövetsége­sek minden áron arra, hogy Yperntől észak­ra támadjanak. A nyomás, amelyet a német gyűrű Ypernre gyakorol, elviselhetetlen, Ypernt, a flandriai front legkritikusabb pontját minden áron mentesíteni akarják a fenyegetés alól. Az angoloknak a Dünkirchent és Calaist védő flandriai front valósággal külön harc­terük. Éppen ezért van erős politikai vo­natkozása a németek flandriai hadműveletei­nek, amelyeket április 23-án kezdtek meg: a német erő nyomatékos súlylyal nehezedik rá Angliára. Az angol hadsereg rettenetes veszteségeket szenvedett már eddig is, és még nagyobb véráldozatot követel Angliától a további harc. Még kínosabbá teszi helyze­tüket a muníció-hiány. Küchener lord be­vallja, hogy az angol hadsereg számára nem gyártanak elegendő muníciót az angliai gyá­rak- London püspöke pedig, aki az észak­franciaországi fronton tett szemkeutat, el­mondja, hogy a lőszerrel való kényszerű ta­karékoskodás okozza, hogy olyan napokon is, amikor nem történik semmi jelentős hadi esemény, átlag százharminc angol katona esik el, vagy sebesül meg, aminek kizárólag az az oka, hogy az angol ágyúk nem tudják megpuhítani a német ütegeket. A háborút a muníció-kérdés dönti el — mondta French tábornok. A francia harctér legkiemelkedőbb ese­ménye a Maas és Mosel közötti harc. A franciák támadást kíséreltek meg a néme­teknek a Maas-magaslatokon, Les Eparges közelében elfoglalt állásai ellen, de ered­ménytelenül. Április 24-én kezdték meg it­teni off­enzívájukat a németek és mint isme­retes, áttörték az ellenségnek több, egymás mögött fekvő hadállását. Az április 28-áig

Next