Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-02 / 121. szám
1915. május 2., vasárnap. PESTI HÍRLAP A megsérült Inflexible csatahajót Gibraltárban javítják. Köln, máj. 1. — A Pesti Hírlap tudósítóitól. — A Köln. Ztg. madridi távirata szerint erősen sérült állapotban Gibraltárba érkezett az Inflexible angol páncélos cirkáló, melyet több SZIXTI gyorsan odarendelt angol munkás fog most kijavítani. A hajó mindkét oldalán óriási rések tátonganak s az erős ellenséges ágyútűz egyéb jelei is láthatók rajta. Ghazi Mohamed szultán. — A szétomlik ünnepélye. — Konstantinápoly, máj. 1. A mai szetamlik históriai esemény jellegével bír, mert ma adták a szultánnak ünnepélyesen az El Ghazi (a győzedelmes) nevet. A Zsófia-mecset előtti tér kora reggeltől kezdve tele volt emberekkel. A diplomáciai kar számos tagja feleségeikkel együtt szintén megjelent a mecsetben, amely zsúfolva volt sok ezer főnyi ájtatos közönséggel. Számos tiszt és katona volt jelen. A ceremónia legfontosabb része a khalifáért mondott ima volt, amelyben a szultánt először nevezték Ghazi néven. Rendkívül impozáns volt, mikor az ima elhangzása után megdördültek az ágyuk üdvlövései. A szultán, aki eddig a császári hercegekkel az uralkodóháznak fentartott tribünön nézte végig a ceremóniát, most leszállt. A minber (oltár) előtt a szultán kezeit ég felé emelte, miközben az oltár magasságáról egy török pap arab áldalmat mondott a szultánra. Törökországra és szövetségeseire, akiknek végleges győzelméért, könyörgött a Mindenhatóhoz. Nagy hatást tett, hogy a szultán, aki tábornagyi egyenruhában volt, a császári hercegekkel és a hivatalos kísérettel, köztük a miniszterekkel, magasabb tisztekkel, szenátorokkal és képviselőkkel, valamint magas méltóságokkal, nem a fentartott ajtón hagyta el a templomot, hanem a közönség számára kijelölt kapun. A szultánt érkezésekor és távozásakor mindenütt viharos lelkesedéssel ünnepelte a rendkívül nagy embertömeg. A belügyminiszter és igazságügyminiszter hadnagyi egyenruhát viselt, miután az új törvény szerint tegnap megkapták a hadnagyi rangot. Ferenc József és a szultán táviratváltása. Konstantinápoly, ápr. 20. A lapok közlik ama táviratok szövegét, amelyeket Ferenc József és a szultán egymással váltottak a szultán trónralépésének évfordulója alkalmából. /. Ferenc József távirata így hangzik: „Különös örömömre szolgál felhasználni azt az alkalmat, amelyet Felséged trónralépésének évfordulója nekem nyújt, hogy újra kifejezhessem legőszintébb szerencsekivánataimat Felségednek és az ottomán birodalomnak. Legforróbb kívánságom, hogy szárazföldi és tengeri haderőnknek fáradozásait e közös harcban, amelyet ellenségeink kényszerítettek reánk, teljes siker koronázza és hogy győzelmes háború után a jólét és a béke korszakának áldásai jussanak osztályrészül népeinknek." A szultán választávirata a következőkép hangzik: ..Teljes szívből mondok köszönetet Felségednek a szeretetreméltó üdvözletért, amelyet Felséged szives volt trónralépésem évfordulója alkalmából hozzám intézni és kérem Felségedet, fogadja legmélyebb barátságom biztosítását. Egyesítem kívánságaimat Felséged kívánságaival, hogy a Mindenható igaz ügyünknek adja a sikert vitéz szövetséges seregeink általános győzelme utján.M id balkáni harctér. A vezérkar szentese. Hivatalos jelentés. (Kiadatott 1915 máius 1-én délben, érkezett délután 5 óra 45 perckor.) A déli hadszíntéren a határ mentén itt-ott előfordult ágyútűzelésen kívül a legutóbbi időben nem történt jelentős esemény. Tre-Tinijétől keletre túlságosan előre merészkedett montenegrói haderőket ágytetűzünk szétszórt és szállásaikat összerombolta. Höfer altábornagy, avezérkar főnökének helyettese. & Léon CLamb&ffs © MS vesztése. Beszélgetés Trapp sorhajóhadnagggyal. Bécs, máj. 1. — A Pesti Hírlap tudósítóitól. — A Neues Wiener Journal tudósítója beszélgetést folytatott Trapp sorhajóhadnagygyal közvetlenül állomásába való visszaérkezése után és az U. 5. parancsnoka az újságíróknak még a következő újabb részleteket mondotta el a Léon Gambetta elsülyesztéséről: — Miután már huzamosabb ideig vezényeltem egy torpedónaszádot, nemrég átvettem az U. 5. parancsnokságát és most indultam ezzel a tengeralattjáróval voltaképpen első utamra. Három nappal ezelőtt indultam el rendeltetési helyem kikötőjéből. Az ellenséges hajó körülbelül éjfélkor tűnt fel a láthatáron mintegy húsz tengeri mértföldnyire délkeletre a Leuka-fokról. Azonnal felismertem, hogy a Víctor Hugó típushoz tartozó páncélos cirkáló ez a hajó. Holdvilágos volt az éj, az égen kevés könnyű felhő. Mihelyt megállapítottuk az ellenséges cirkáló irányát és gyorsaságát, azonnal feléje indultam, úgy, hogy egész hosszúságában volt előttem s amint mintegy ötszáz méternyire jutottam közelébe, először a mellső kéményekre lövettem ki egy torpedót, majd egy második torpedó az elülső kémény aljába. Mind a két lövés talált. A nyomában támadt detonációt kitűnően hallottak. A hátsó kémény alj felől nemsokára hatalmas füstfelhő lobbant fel egész az árbóc magasságáig. Mind a két lövést legénységem spontán, de viharzó hurrával üdvözölte. A második lövés után hátulról megkerültem a cirkálót, hogy lássam, vajon réstt kapott-e. Már akkor a hajónak mintegy 35 fokos elhajlását konstatálhattam. De ebből az elhajlásból megállapítottam azt is, hogy nem szükséges több torpedót rálanciroznom, ámbár a harmadik és negyedik is készenlétben volt. De már a második lancirozástól számított kilenc perc múlva az ellenséges hajó eltűnt a víz színéről. Nemsokára világosságot láttunk a vizén. A lebocsátott csónakokból származhatott. A franciák összesen öt csónakot bocsátottak vízre s bámulatos, hogy mindezt ilyen rövid idő alatt cselekedhették. Hajóm biztonsága érdekében, sajnos, tartózkodnom kellett a mentési munkálatokban való részvételtől, de remélem, hogy legalább az öt csónakban helyet foglalt legénység megmenekült, annyival is inkább, mert a tenger csendes volt és ezért a csónakok parthoz érhettek. Legénységem az egész akció alatt csodásan viselkedett és magatartása minden dicséretet érdemel. Valóban örvendek, hogy hajóm legénysége ilyen kiváló tengerészekből áll. Seyffertitz Hugó sorhajóhadnagy, a tengeralattjárónak második tisztje, nem győzi dicsérni Trapp parancsnok hidegvérét és körültekintését, amelylyel az egész akciót vezette. Egyszersmind a legmelegebb szavakban dicséri a legénység bámulatos magatartását is. Ujabb részletek a Léon Gambetta elsülyesztéséről. Róma, máj. 1. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A „Léon Gambetta" francia cirkálót, amely a háború kitörése óta a „"Waldeck Rousseau" és több más francia hajóval együtt eddig állandóan a cattarói öböl előtt és a szomszédos vizeken operált, csak három nap előtt szakították ki az egyesült angol-francia hajórajból és rendelték ki cirkálás céljából egy repülő hajóraj élén a Jóni-tenger vidékére. A végzetes éjszaka, a „Léon Gambetta" messze elderült a többi hajótól és kioltott lámpákkal, a fenyegető veszedelmek tudatában a szükséges elővigyázati rendszabályok szigorú megtartása mellett, sebesen haladt, Santa Maria di Leuca irányába. Éjfél után egy óra tájban a Santa Maria világító őrtorony őrei gyors egymásutánban két robbanást hallottak, amiről legott megtudták, hogy a közelben tengeri ütközet van készülőben. Nemsokára csakugyan jelentést kaptak, hogy a „Léon Gambetta" harcba bocsátkozott egy osztrák-magyar tengeralattjáróval, amely torpedókat lőtt ki rája. A francia cirkáló hősiesen védekezett, majd támadni készült, de az ellenséges hajó torpedói az oldalát érték s víz nyomulván belsejébe, utolsó erőfeszítéssel visszavonulni igyekezett. A parancsnok, látva, hogy a hajó sülyedni kezd, Leuca irányában zátonyra akarta vinni a halálra sebzett, hajót, de elkésett vele. Santa Maria Leuca-ból telefonon és szikratávíró útján legott értesítették a brindisi-i tengerészeti parancsnokságot, ahonnan a 85. és 38. számú olasz tengeralattjáró és két vontatógőzös sietett a katasztrófa színhelyére. A cirkáló megtorpedózása percében a hadihajó legénysége aludt. Az első torpedó a dinamógépeket pusztította el, minek következtében a hajó összes lámpái kialudtak. A felriadt legénység éppen a fedélzetre rohant fel, mikor a második torpedó érte a hajót, melynek testén, a vízvonal alatt, iszonyú, tátongó rést ütött. Mint ismeretes, a legénység közül 100 menekült meg azon a nagy mentőcsónakon, amelyet nyomban az első torpedólövés után sikerült vízre bocsátaniuk. Ezeket az egyik vontatógőzös vette föl fedélzetére s Leccebe szállította. A „Léon Gambetta", alig tíz perc alatt, elsülyedt. A 33. és 37. számú olasz torpedóhajó mentett ki még több tengerészt, akik hevenyészett tutajokon iparkodtak szárazra jutni, összesen 136 embert sikerült megmenteni. A tengerből eddig kihalászott 58 holttestet a szokásos katonai díszszel a castrignanói temetőben hantolták el, Berlin, máj. 1. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Temps azt írja a Léon Gambetta katasztrófájáról, hogy az sokkal kegyetlenebb volt, mint ahogy azt az ember elképzelheti. A tenger belalt katonák és tisztek annak a hálátlan feladatnak estek áldozatul, amelyet a francia flottának az Adria ellenőrzése körül teljesítenie kellett. A lap ezután felsorolja azokat a francia cirkálóhajókat, melyek ilyen szolgálat, teljesítése közben elpusztultak s azt mondja, hogy a veszteség annál érzékenyebb, mert nem ellensúlyozzák az ellenségnek megfelelő veszteséget. A Temps nem akarja kritizálni az Adria elleni akciót, de a francia flottának önmagán kell tapasztalnia annak az elvnek az igazságát, hogy a támadás olyan szköz, amely vereségekhez vezethet anélkül, hogy nyereségre kilátás volna. Hogy haltak meg a Léon Gambetta tisztjei? Kopenhága, ápr. 29. A Léon Gambetta elsülyedéséről szóló hír egész Franciaországban nagy szomorúságot keltett. Fokozza ezt még az a körülmény, hogy a hajó elvesztése igen nagy emberáldozattal járt. Némi vigaszul szolgál az a nagy buzgalommal terjesztett részlet, hogy a Gambetta tisztjei nem engedték magukat megmenteni. Valamennyi a parancsnoki hídon gyűlt össze és ezzel a kiáltással: „Éljen Franciaország" az ajkán, együtt sülyedt el a hajóval. Az olasz kormány internálja a megmentett, legénységet. 11ó ma, máj. 1. — A Pesti, Hírlap tudósítójától. — Az olasz kormány a semlegességi nyilatkozat alapján elrendelte, hogy a León Gambetta megmentett legénységét a béke megkötéséig internálják. A francia sajtó a Léon Gambetta elvesztéséről. Páris, ápr. 30. A sajtó a Léon Gambetta cirkáló elsülyedését a francia flotta nagy veszteségének mondja, különösen a sok áldozat miatt. A szövetségesek ugyan, így írják a lapok, elkészültek ilyen áldozatokra, mégis aggasztónak mutatkozik a tengeralattjárók fokozott tevékenysége. A Gaulois 7