Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-02 / 121. szám

1915. május 2., vasárnap. PESTI HÍRLAP A megsérült Inflexible csatahajót Gibraltár­ban javítják. Köln, máj. 1. — A Pesti Hírlap tudósítói­tól. — A Köln. Ztg. madridi távirata szerint erő­sen sérült állapotban Gibraltárba érkezett az Inflexible angol páncélos cirkáló, melyet több SZIXTI gyorsan odarendelt angol munkás fog most kijavítani. A hajó mindkét oldalán óriási rések tátonganak s az erős ellenséges ágyútűz egyéb jelei is láthatók rajta. Ghazi Mohamed szultán. — A szétomlik ünnepélye. — Konstantinápoly, máj. 1. A mai szetamlik históriai esemény jellegé­vel bír, mert ma adták a szultánnak ünnepélyesen az El Ghazi (a győzedelmes) nevet. A Zsófia-mecset előtti tér kora reggeltől kezdve tele volt emberekkel. A diplomáciai kar számos tagja feleségeikkel együtt szintén megje­lent a mecsetben, amely zsúfolva volt sok ezer főnyi ájtatos közönséggel. Számos tiszt és ka­tona volt jelen. A ceremónia legfontosabb része a khalifá­ért mondott ima volt, amelyben a szultánt elő­ször nevezték Ghazi néven. Rendkívül impo­záns volt, mikor az ima elhangzása után meg­dördültek az ágyuk üdvlövései. A szultán, aki eddig a császári hercegekkel az uralkodóháznak fentartott tribünön nézte végig a ceremóniát, most leszállt. A minber (oltár) előtt a szultán kezeit ég felé emelte, miközben az oltár magasságáról egy török pap arab áldalmat mondott a szul­tánra. Törökországra és szövetségeseire, akik­nek végleges győzelméért, könyörgött a Minden­hatóhoz. Nagy hatást tett, hogy a szultán, aki tábor­nagyi egyenruhában volt, a császári hercegekkel és a hivatalos kísérettel, köztük a miniszterekkel, magasabb tisztekkel, szenátorokkal és képvise­lőkkel, valamint magas méltóságokkal, nem a fentartott ajtón hagyta el a templomot, hanem a közönség számára kijelölt kapun. A szultánt ér­kezésekor és távozásakor mindenütt viharos lel­kesedéssel ünnepelte a rendkívül nagy ember­tömeg. A belügyminiszter és igazságügyminiszter hadnagyi egyenruhát viselt, miután az új törvény szerint tegnap megkapták a hadnagyi rangot. Ferenc József és a szultán távirat­váltása. Konstantinápoly, ápr. 20. A lapok közlik ama táviratok szövegét, a­melyeket­­ Ferenc József és a szultán egymás­sal váltottak a szultán trónralépésének évfordu­lója alkalmából. /. Ferenc József távirata így hangzik: „Különös örömömre szolgál felhasználni azt az alkalmat, amelyet Felséged trónralépésé­nek évfordulója nekem nyújt, hogy újra kifejez­hessem legőszintébb szerencsekivánataimat Fel­ségednek és az ottomán birodalomnak. Legfor­róbb kívánságom, hogy szárazföldi és tengeri haderőnknek fáradozásait e közös harcban, a­melyet ellenségeink kényszerítettek reánk, teljes siker koronázza és hogy győzelmes háború után a­ jólét és a béke korszakának áldásai jussanak osztályrészül népeinknek." A szultán választávirata a következőkép hangzik: ..Teljes szívből mondok köszönetet Fel­ségednek a szeretetreméltó üdvözletért, amelyet Felséged szives volt trónralépésem évfordulója alkalmából hozzám intézni és kérem Felségedet, fogadja legmélyebb barátságom biztosítását. Egyesítem kívánságaimat Felséged kívánságai­val, hogy a Mindenható igaz ügyünknek adja a sikert vitéz szövetséges seregeink általános győ­zelme utján.M­ id balkáni harctér. A vezérkar szentese. Hivatalos jelentés. (Kiadatott 1915 má­­ius 1-én délben, érkezett délután 5 óra 45 perckor.) A déli hadszíntéren a határ mentén itt-ott előfordult ágyú­tű­zelésen kívü­l a legutóbbi időben nem történt jelentős esemény. T­r­e-Tini­jétől keletre túlságosan előre merészkedett montenegrói haderőket ágytetűzünk szétszórt és szállásaikat összerombolta. H­ö­f­e­r altábornagy, a­­vezérkar főnökének helyettese. & Léon CLamb&ffs © MS vesz­tése. Beszélgetés Trapp sorh­ajóhadnagggyal. Bécs, máj. 1. — A Pesti Hírlap tudósítói­tól. — A Neues Wiener Journal tudósítója beszél­getést folytatott Trapp sorh­ajóhadnagygyal köz­vetlenül állomásába való visszaérkezése után és az U. 5. parancsnoka az újságíróknak még a következő újabb részleteket mondotta el a Léon Gambetta elsülyesztéséről: — Miután már huzamosabb ideig vezé­nyeltem egy torpedónaszádot, nemrég átvettem az U. 5. parancsnokságát és most indultam ezzel a tengeralattjáróval voltaképpen első utamra. Há­rom nappal ezelőtt indultam el rendeltetési he­lyem kikötőjéből. Az ellenséges hajó körülbelül éjfélkor tű­nt fel a láthatáron mintegy húsz ten­geri mértföldnyire délkeletre a Leuka-fokról. Azonnal felismertem, hogy a Víctor Hugó típus­hoz tartozó páncélos cirkáló ez a hajó. Holdvilá­gos volt az éj, az égen kevés könnyű felhő. Mi­helyt megállapítottuk az ellenséges cirkáló irá­nyát és gyorsaságát, azonnal feléje indultam, úgy, hogy egész hosszúságában volt előttem s amint mintegy ötszáz méternyire jutottam köze­lébe, először a mellső kéményekre lövettem ki egy torpedót, majd­ egy második torpedó­­ az elülső kémény aljába. Mind a k­ét lövés talált. A nyomában támadt detonációt kitűnően hallot­tak. A hátsó kémény alj felől nemsokára hatal­mas füstfelhő lobbant fel egész az árbóc magas­ságáig. Mind a két lövést legénységem spontán, de viharzó hurrával üdvözölte. A második lö­vés után hátulról megkerültem a cirkálót, hogy lássam, vajon rést­t kapott-e. Már akkor a hajó­nak mintegy 35 fokos elhajlását konstatálhat­tam. De ebből az elhajlásból megállapítottam azt is, hogy nem szükséges több torpedót rálanci­roznom, ámbár a harmadik és negyedik is ké­szenlétben volt. De már a második lancirozás­tól számított kilenc perc múlva az ellenséges hajó eltűnt a víz színéről. Nemsokára világos­ságot láttunk a vizén. A lebocsátott csónakok­ból származhatott. A franciák összesen öt csó­nakot bocsátottak vízre s bámulatos, hogy mind­ezt ilyen rövid idő alatt cselekedhették. Hajóm biztonsága érdekében, sajnos, tartózkodnom kel­lett a mentési munkálatokban való részvételtől, de remélem, hogy legalább az öt csónakban helyet foglalt legénység megmenekült, annyival is inkább, mert a tenger csendes volt és ezért a csónakok parthoz érhettek. Legénységem az egész akció alatt csodásan viselkedett és maga­tartása minden dicséretet érdemel. Valóban ör­vendek, hogy hajóm legénysége ilyen kiváló ten­gerészekből áll. Seyffertitz Hugó sorhajóhadnagy, a ten­geralattjárónak második tisztje, nem győzi di­csérni Trapp parancsnok hidegvérét és körül­tekintését, amelylyel az egész akciót vezette. Egyszersmind a legmelegebb szavakban dicséri a legénység bámulatos magatartását is. Ujabb részletek a Léon Gambetta elsülyesz­téséről. Róma, máj. 1. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A „Léon Gambetta" francia cirkálót, amely a háború kitörése óta a „"Waldeck Rousseau" és több más francia hajóval együtt eddig állandóan a cattarói öböl előtt és a szomszédos vizeken operált, csak három nap előtt szakították ki az egyesült angol-francia hajórajból és rendelték ki cirkálás céljából egy repülő hajóraj élén a Jóni-tenger vidékére. A végzetes éjszaka, a „Léon Gambetta" messze elderült a többi hajótól és kioltott lámpákkal, a fenyegető veszedelmek tudatában a szükséges elővigyázati rendszabá­lyok szigorú megtartása mellett, sebesen haladt, Santa Maria di Leuca irányába. Éjfél után egy óra tájban a Santa Maria világító őrtorony őrei gyors egymásutánban két robbanást hallottak, amiről legott megtudták, hogy a közelben tengeri ütközet van készülőben. Nemsokára csakugyan jelentést kaptak, hogy a „Léon Gambetta" harc­ba bocsátkozott egy osztrák-magyar tengeralatt­járóval, amely torpedókat lőtt ki rája. A francia cirkáló hősiesen védekezett, majd támadni készült, de az ellenséges hajó torpedói az oldalát érték s víz nyomulván belsejébe, utolsó erőfeszítéssel visszavonulni igyekezett. A pa­rancsnok, látva, hogy a hajó sülyedni kezd, Leuca irányában zátonyra akarta vinni a ha­lálra sebzett, hajót, de elkésett vele. Santa Maria Leuca-ból telefonon és szikratávíró útján legott értesítették a brindisi-i tengerészeti parancsnok­ságot, ahonnan a 85. és 38. számú olasz tenger­alattjáró és két vontatógőzös sietett a katasz­trófa színhelyére. A cirkáló megtorpedózása percében a hadi­hajó legénysége aludt. Az első torpedó a dinamó­gépeket pusztította el, minek következtében a hajó összes lámpái kialudtak. A felriadt legény­ség éppen a fedélzetre rohant fel, mikor a­ m­á­sodik torpedó érte a hajót, melynek testén, a víz­vonal alatt, iszonyú, tátongó rést ütött. Mint ismeretes, a legénység közül 100 menekült meg azon a nagy mentőcsónakon, amelyet nyomban az első torpedólövés után si­került vízre bocsátaniuk. Ezeket az egyik von­tatógőzös vette föl fedélzetére s Leccebe szállí­totta. A „Léon Gambetta", alig tíz perc alatt, el­sülyedt. A 33. és 37. számú olasz torpedóhajó men­tett ki még több tengerészt, akik hevenyészett tutajokon iparkodtak szárazra jutni, összesen­ 136 embert sikerült megmenteni. A tengerből ed­dig kihalászott 58 holttestet a szokásos katonai díszszel a castrignanói temetőben hantolták el, Berlin, máj. 1. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Temps azt írja a Léon Gambetta ka­tasztrófájáról, hogy az sokkal kegyetlenebb volt, mint ahogy azt az ember elképzelheti. A tenger be­lalt katonák és tisztek annak a hálátlan feladat­nak estek áldozatul, amelyet a francia flottá­nak az Adria ellenőrzése körül teljesítenie kel­lett. A lap ezután felsorolja azokat a francia cirkálóhajókat, melyek ilyen szolgálat, teljesítése közben elpusztultak s azt­ mondja, hogy a vesz­teség annál érzékenyebb, mert nem ellensúlyoz­zák az ellenségnek megfelelő veszteséget. A Temps nem akarja kritizálni az Adria elleni akciót, de a francia flottának önmagán kell ta­pasztalnia ann­ak az elvnek az igazságát, hogy a támadás olyan szköz, amely vereségekhez ve­zethet a­nélkül, hogy nyereségre kilátás volna. Hogy haltak meg a Léon Gambetta tisztjei? Kopenhága, ápr. 29. A Léon Gambetta elsü­lyedéséről szóló hír egész Franciaországban nagy szomorúságot keltett. Fokozza ezt még az a körülmény, hogy a hajó elvesztése igen nagy emberáldozattal járt. Némi vigaszul szolgál az a nagy buzgalom­mal terjesztett részlet, hogy a Gambetta­ tisztjei nem engedték magukat megmenteni. Valamennyi a parancsnoki hídon gyűlt össze és ezzel a kiál­tással: „Éljen Franciaország" az ajkán, együtt sülyedt el a hajóval. Az olasz kormány internálja a megmentett, legénységet. 11ó ma, máj. 1. — A Pesti, Hírlap tudósítójától. —­­ Az olasz kormány a­ semlegességi nyilatko­zat alapján­ elrendelte, hogy a León Gambetta megmentett legénységét a béke megkötéséig inter­nálják. A francia sajtó a Léon Gambetta elveszté­séről. Páris, ápr. 30. A sajtó a Léon Gambetta cirkáló elsülyedé­sét a francia flotta nagy veszteségének­ mondja, különösen a sok áldozat miatt. A szövetségesek ugyan, így írják a lapok, elkészültek ilyen áldo­zatokra, mégis aggasztónak mutatkozik a ten­geralattjárók fokozott tevékenysége. A Gaulois 7

Next