Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-01 / 120. szám
1913. május 1., szombat. PESTI HÍRLAP London, ápr. 30. Hasler dandárparancsnok tábornok elesett. Angol szemtanú az yperni harcokról. London, ápr. 30. Az Ypern mellett folyt harcokról egy „szemtanú" a következőket írja jelentésében: A németek támadása éppen nem volt váratlan, minthogy már előzőleg néhány nappal a német arcvonal mögött csapatmozdulatokat észleltek. A terv az volt, hogy hirtelen délnyugati irányú támadással hatalmukba ejtik a Bixschootetól délre eső csatornaátjárókat és ezáltal az angolok balszárnya mögött foglalnak állást, amelyből Ypernt támadhatják. A támadással meglepett tüzérség tüzelést kezdett rövid távolságról és feltartóztatta a rohamot. Ypernből is gyors segély érkezett. A tisztek parancs nélkül is ellentámadásra vitték embereiket a felvonuló ellenség csapataival szemben. Amikor beköszöntött az éjjel, holdfény mellett folytatták a küzdelmet. Német repülőgépek bombázták Nancyt. Páris, ápr. 30. A Temps nancyi jelentése szerint egy német repülőgép megjelent Nancy városközpontja felett. Három bomba az igazságügyi palota közelében esett le és három embert megölt, hatol súlyosan, sok más embert könnyebben megsebesített. A német repülőgépet, amely igen magasan repült, hevesen ágyúzták, de az gyorsan eltűnt. Kedden is bombázták német aviatikusok Nancyt. A bombák öt embert megöltek. Joffre látogatása Belfortban. Berlin, ápr. 30. Baselből jelentik. Joffre a múlt csütörtökön Belfortban időzött. Több tisztnek és aviatikusnak kitüntetéseket nyújtott át. A kitüntetések átadása alatt két egyfedelű a vár felett cirkált, hogy elejét vegye német aviatikusok esetleges támadásának. Jöffre azután megtekintette a védműveket és este Elzászba utazott. Franciaország és a háború A francia munkásság és május elseje. Berlin, ápr. 30. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Párisból jelentik Kopenhágán keresztül. A francia kormány a munkássához fordult azzal a kívánsággal, hogy ne vesztegessen el egy napot sem. Ezek következtében sehol sem tartanak májusi ünnepet. Csak a Szajna-departement szindikátusa tart gyűlést május 1-én. Amsterdam, ápr. 30. Parisból jelentik: A francia bányamunkások elhatározták, hogy május elsején nem ünnepelnek, hanem a haza iránti szeretetből folytatni fogják a hasznos munkát. A francia kamara ülésszaka: Páris, ápr. 30. A kamara ma ismét megkezdte üléseit. A beterjesztett törvényjavaslatok közül az egyik az 1915. év második felére szóló költségvetési provizóriumra vonatkozik. Az ülést Deschanel elnök nyitotta meg, aki mindenekelőtt a harctéren elesett Chaigne képviselőről emlékezett meg s bejelentette, hogy Pasqual képviselő német fogságból visszaérkezett. Deschanel ismételten hangsúlyozta, hogy egész Franciaország szilárdan kitart győzelmi akarata mellett. A beszédet nagy lelkesedéssel fogadták. A kamara hetenként egy vagy két ülést fog tartani. A legutóbbi időben a kormány és a parlament tagjai között tanácskozások folytak az ülésszak bezárásáról. A kormány valószínűleg nem fog élni azzal a jogával, hogy a kamara ülésszakát berekeszsze. Az ülésszak tovább fog folyni, anélkül, hogy a kamarának, miután munkáit elvégezte, üléseket kellene tartania. Ily módon eléri azt, hogy a kamara,, ha az események megkívánják, bármikor egybehívható legyen. A szabadságolt franciák újrasorozása. Lyon, ápr. 30. A Republicain jelenti Parisból. Megállapították, hogy egyes sorozóbizottságok a legutóbbi sorozásnál számos legénységi állományba tartozó egyént, akit megelőzőleg bizonytalan időre szabadságoltak, katonai szolgálat alól felmentettnek nyilvánítottak. Ez az intézkedés ellentétben áll a hadügyminiszter rendeleteivel, amelyek szerint a bizonytalan időre szabadságoltakat az újabb felülvizsgálat alkalmával ismét bizonytalan időre szabadságolni vagy pedig — alkalmasság szerint — a hadseregbe vagy segédszolgálatra kell beosztani, de a katonai szolgálattól felmentettnek nyilvánítani nem lehet. Ezért a sorozó bizottságok ilyértelmű határozatait érvényteleneknek nyilvánították, s az ily módon szabadságoltakat behívták. Ezeket újból megvizsgálják. A Dardanellák ostroma tengerest és szárazföldem. Török hivatalos jelentés. smn Elesett egy angol tábornok. — Én nem mehetek el az esküvődre, apa! De miért? — Ne kérdezd . .. Az öreg kihúzta magát, egyenes lett, mint egy jegenye. — De igenis, kérdezem. Tudni akarom! . . . Parancsolom, hogy megmondd! A fiú kacagott, mint egy őrült: • — Vagy úgy? Parancsolod? Hát az már más, akkor csakugyan meg kell, hogy mondjam .. . Azért, apa, mert ez a te menyasszonyod régebben az én szeretőm volt! ... Ill Bauer azt akarta mondani: hazudsz! De nem mondott semmit, csak fogódzkodott erősen az Íróasztal szélébe és a nézése tele volt kéréssel, kérdéssel. A fiú le-felszaladgált a szobában: — Igen, — lihegte. — Ez a finomlelkű teremtés, ez a gyönyörű karakter, ez a kivételes nő gyalázatosan becsapott téged, drága apám! Életében se látott ez vidéket, itt született Pesten, a Csikágóban. Az apja nem járásbíró volt, hanem egy részeges, züllött pincér, aki átszökött egy némberrel Amerikába. A kisasszony meg itt nevelkedett, a ligeti színházak táján, amint láthatod, elég szép eredménnyel. Húsz éves korában került az üzletbe, mamsellnek, de akkor már sok mindenem keresztülment, hát megbecsülte magát. Most körülbelől velem egyidős, huszonnyolc éves, egy nagyszerűen változatos múlt van mögötte, előtte a szédítő karrier magas palotája, melynek utolsó lépcsőfokára ma hág, a te segítségeddel, apám. Bauer egészen legörnyedt, csak úgy fityegett rajta a kitűnő szabású Ferenc József. Szeme alatt a bánat kék szivárványa illett. — De te, — motyogta, — azt mondod, hogy te . . . — Igen, én. A többi között én is. De hát mit jelent ez. Semmit. Azt hiszem, itt már minden mindegy . . . Vagy nem hiszel nekem? Adatokat akarsz? Jó. A hölgyet Irmának hívják, akkor Weisz volt, de lehet, hogy azóta Vágóra, vagy Vécseire változtatta a nevét. Plasztikus vállai vannak, különösen ha bízott is egy kicsit. Mi kell még? Akkor a Murányi utcában laktak ... — Elég, — nyögte az öreg, — elég! ... — Lassan kivánszorgott a szobából, nem is nézett a fiára, aki a két kezébe ejtette az arcát s vonagló testtel sírt. Ment az öreg keresztül a langyos, pompás, fiatalasszonytváró termek során, az előszobában megállította az inas: — Méltóságos uram, a kocsi lent vár! Bauer zavartan kapkodott az órája után: — Hja, igen. Persze, persze, a kocsi. Mindjárt háromnegyed . . . Az ifjas ráadta a prémes kabátját, lekísérte a kocsihoz. Ezt a kocsit ismerte Pesten majd minden ember: ragyogó fekete volt, tetőtől-talpig, sehol rajta egy világos pont. Fekete bársony az ülése, feketék a gumival körülölelt kerekei, az ajtó fogautyúja fekete bőrrel bevont, fekete a két tükrös szőrű, gyönyörű ló, sőt feketére obszidált a szerszám súlyos ezüstje is. — A halálhintó! — mondták az emberek a Stefánia-úton, amint komoran vágtatott el közöttük a fekete fogat. Bauer életében most riadt meg tőle Már csak Kabatepénél vannak ellenséges szárazföldi csapatok. — Egy francia és két angol csatahajót megrongáltak a török ülegek — Két nap óta a flotta nem tett kísérletet a támadásra. Konstantinápoly, ápr. 30. A főhadiszállás közli: Az ellenséget, amely Kum Kaleh környékén partraszállott volt, bármennyire igyekezett magát hajóágyúinak védelme alatt a parton tartani, teljesen elűztük. Nincs többé ellenség a Dardanellák anatóliai partján. A kabatepei partkiszögellésen megmaradt ellenséges haderők makacsul igyekeztek hadihajóik tüzelésének védelme alatt magukat tartani. A félsziget többi pontjairól az ellenséget elűztük. Ütegeink tüzelése tegnap megrongálta, a Jeanne d'Arc francia páncélos birkájét, amely a fedélzetén előállott tűz következtében Tenedos felé sietett vissza. Egy angol torpedózuzat a tengerszoros bejáratánál elsülyesztettünk. A tengerszoros felé előretolt ütegeink először, hogy beült. A szemei idegesen fürkésztek körül, valami nyugtalanság fogta el Szertett volna kiugrani, hiszen voltakép már azt sem tudta, miért megy. Az esküvőről szó se lehetett többé! Talán csak mondani akart valamit a lánynak, valamíg nagyon csúnyát, kegyetlent ... Az igazságot! A kocsi rohant, feketén, nesztelenül, az öreg szúrásokat érzett a szíve tájékán, valami hihetetlen fájást. A keze, meg a lába hideg volt, mint a jég. Egypárszor el is szédült, majd betörte a fejével a csiszolt ablaküveget. Nem volt annyi ereje, hogy megnyomja a villamos csengőt, pedig szólni akart a kocsisnak, hogy álljon meg, vagy forduljon vissza, az ég szerelmére, mert mindjárt vége van! .. . — Ho-opp! . . . suhintott a kocsis dühösen, mikor az Andrássy útról a Körútra kanyarodva majd elgázolt egy rikkancsgyereket. A fiú félreugrott, rányújtotta a nyelvét: — Juj, a halálhintó! — üvöltötte, azután elszaladt. A Murányi utcában egy öreg, másott ház előtt áltak meg, a kocsis leugrott a bakról, kinyitotta a feketefogantyus ajtót és tisztességtudón félreállt, hogy a méltóságos úr leszállhasson. De a méltóságos úr egyáltalán nem sietett, sárga arcával, szederjes szájszéleivel, nászra készült testével, mereven, félig lecsúszva terült el a párnákon. Úgy elnyúlt, mintha üvegkoporsóban feküdne! . .. 5 _