Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-17 / 136. szám

najec és Vislok, továbbá Dél-Lengyelország vi­dékein ismét szóhoz fog jutni a lovasság. Hónapokon keresztül csakis a gyalogság rohamtámadásairól és azok tüzérségi előkészíté­séről hallottunk. Harcformáink részben egészen megváltoztak és eltértek attól, mint amit a béke­időben tanultunk és tanítottunk. Blücher a katz­bachi csatáról így vélekedett: „A küzdelem egé­szen antik jellegű volt. A csata vége felé teljesen megszűnt a tüzelés, mindaddig, amíg az átázott talajon ágyukat tudtunk előre vontatni. Csakis a küzdök kiáltásait lehetett hallani és a meztelen kard és szurony hozza meg a döntést." Ugyanígy van most is Keleten és Nyugaton. És­­hogyha Blü­cher azt mondhatta, hogy a katzbachi diadalt újra szervezett gyalogságunknak köszönhetjük, akkor nem tévedünk, hogyha az újjáteremtett gyalogságnak most is hasonló bizonyítványt ál­lítunk ki, anélkül azonban, hogy a többi fegyver­nemek dicsőségét vitatni akarnók. A francia-belga harctér, Berlin, máj. 16. A nagy főhadiszállás közli május 16-án: Ypern­től északra fekete csa­patok tegnap délután óta a csatornától nyugatra Steenstraate és Het Saasnál levő állásainkat saját veszteségeikre való min­den tekintet nélkül támad­já­k. Het Saasnál az összes tám­a­d­á­s­o­k­a­t visszavertük, St­e­e­n­straatenél még folyik a harc. Lillétől délnyugatra az angolok erős tüzérségi előkészítés után Neuve-Chapelletől délre levő állásaink ellen gyalogsági támadást intéztek, ame­lyet a legtöbb helyen már vissza­vertünk. Egyes helyeken még har­colunk. Tovább délre a Loretto magas­lati gerinc mindkét oldalán és Souchez­nél, valamint A­r­r­a­s t­ó­l északra Neuvillenél a franciák megismételt tá­madásai tüzelésünkben összeomlottak. Különösen nagy vesztesé­geket szenvedtek a franciák a Loretto magaslaton, valamint Souchez­nél és Neuvillenél. Az Argo­nn eok­­­ó­l ny­u­gatr­a estei támadás útján Ville sur Tourbetól északra birtokba vettünk egy 600 méter hosszú és 200 méter mély erős francia támaszpontot és meg is tartottuk három éjjeli támadással szemben, amely az el­lenségnek igen nagy veszteségeket oko­zott. Sok hadianyag és 60 fogoly került a kezünkre. A Mosel és M­a­a­s kö­zött az egész arcvonalon élénk tüzér­ségi harc volt. Gyalogsági harcokra csupán a Bois de Pierre nyugati szélén került a sor, ahol a küzdelem még nem fejeződött be. A legfőbb hadvezetőség, míg a semleges nemzetek arra várnak, hogy sikert aratva, megadjuk nekik a jelt a rajtütésre. Az ellenség, úgy lát­szik, csak néhány hadosztálylyal ren­delkezik. Mi négyszerte erősebbek va­gyunk és borzasztó tüzérségünk van, aminő harc­mezőn még nem volt. Ma már nem kisebb vállalkozásról van szó, nem arról, hogy egy lövészárkot elve­gyünk. Arról van szó, hogy az ellensé­get megverjük. Ezért hadd támadjunk a legnagyobb hevességgel és üldözzük hasonlíthatatlanul SZÍVÓS elkeseredés­sel, nem törődve fáradsággal, éhséggel, szomjúsággal, szenvedéssel. Semmit sem értünk el, ha az­ ellenséget végleg meg nem vertük. Legyen tehát meggyő­ződve minden tiszt, altiszt és minden katona arról, hogy a haza attól a pilla­nattól kezdve, amikor elhangzik a tá­madásra szóló parancs, a végleges si­kerig minden merészséget, minden erőfeszítést és minden áldozatot meg­követel tőlünk. A 33-ik hadtest parancsnokló tábornoka Petain, s. k. Olvashatatlan aláírás, vezérkari főnök. Különösen érdekes a parancsnak az a tétele,, amely a keleti arcvonal német defen­zívájáról szól. A legfőbb hadvezetőség. A nyugatgaliciai győzelem hite az elzászi lö­vészárkokban. Bázel, máj. 16. A Nationalzeitung jelenti Boncourtból. A Hartmannsweilerkopfon levő francia csapa­tokat jelentékenyen megerősítették. A tiszti és altiszti veszteségeket kipótolták. A franciák 220 milli­méteres ágyukat is elhelyeztek e hadállásokban, miután a szükséges utakat nagy fáradsággal rendbehozták. A lap az elszászi harctérről a következő epizódot mondja el: Május 4-én este az elszászi falvak harangjai hangosan hirdették a győzelmet. A lövészárkokban levő franciák lelkes kiáltáso­kat hallottak a német állásokból. Nem tudták, mire magyarázzák ezt. Nemsokára a németek he­ves gépfegyvertüzelést indítottak a franciák el­len. A következő napon a legelöl levő sodrony­akadályokra egy papírlapot függesztettek fel ez­zel a szöveggel: „Legyőztük az oroszokat, 100.000 fogoly." A németek az éj sötétjében tűz­ték fel a cédulákat a drótakadályokra. Házkutatás egy belga miniszter nejénél. Hága, máj. 16. Carton Dechant belga igazságü­gyminisz­ter nejénél házkutatást tartottak. Dechantné­nak állandóan a parancsnokság rendelkezésére kell állania. Leman tábornok tovább akar harcolni a né­m­etek ellen. Hága, máj. 16. A Temps jelenti, hogy a németek fogságá­ban levő Leman belga tábornokot, Lüttich védő­jét, nem lehetett mint rokkant hadifoglyot sza­badon bocsájtani, mert nem volt hajlandó meg­ígérni, hogy nem fog többé fegyvert Németor­szág ellen. Az arrasi francia offenzívára vonatkozó francia hadparancs szövege. — Közli a német nagyvezérkar. — Berlin, május .16. A nagy, főhadiszállás közli. Nagyszabású francia támadásoknál követett szokásunkhoz híven, a következők­ben közöljük az Arrastól északra folyó offenzívára vonatkozó francia parancs szö­vegét: Kilenc havi hadjárat után, amely­ből hét hónapot az árkokban töltöttünk, már elérkezett az idő a végleges erőfe­szítésre, hogy az ellenséges vonalakat áttörjük és — még jobbnak reményé­ben — a németeket egyelőre a honi földről elűzzük. A pillanat kedvező. Soha sem volt a hadsereg erősebb és soha magasztosabb szellem nem lelkesí­tette. Az ellenség az első hónapok heve­sebb támadásai után most keleti és nyu­gati arcvonalának védelmére szorul. 424 PESTI HÍRLAP " 1915. május 17., hétfő. A Lusitania elsülyesztése. Háborús párt Newyorkban. Genf, május 16. A Malin newyorki kábeltávirata szerint ott nagy az elfogódottság. Csak egy igen kis csoport követeli a Lusitania elsü­lyesztése miatt a Németország elleni háborút. A többség ellen­ben fél, hogy ez esetben a 15 millió amerikai német, akiknek német nemzeti öntudatát a h­á­ború még inkább megszilárdította, föllázadna a háború ellen és polgárháborút okozna. Dernburg elhagyja az Egyesült­ Államokat. London, máj. 16. A Reuter-ügynökség jelenti Washington­ból. Dernburg rövidesen elhagyni szándékozik az Egyesült­ Államokat. Dardanellák ostroma ten­geren és szárazföldön. Angol tengeralattjárók a Márvány­tengerben. Konstantinápoly, május 16. A Milli távirati iroda jelenti: Az angol admiralitás azzal a célzattal, h­ogy a Góliáth elvesztet gyászoló angol kö­zönséget megvigasztalja, félhivatalos jelen­tésében közli, hogy a Márvány-tengeren egy angol tengeralattjáró naszád két török ágyúnaszádot és egy szállítóhajót elsülyesz­tett. Ebből csak annyi igaz, hogy körülbelül tíz nappal ezelőtt egy angol tengeralattjáró naszádnak sikerült elsüllyesztenie egy török gőzbárkát, melynek értéke távolról sem ért fel azon torpedók árával, amelyeket a ten­geralattjáró minden irányban kilőtt, oly pa­zarlással, amelyért talán az angol admirali­tás még felelősségre vonja. Német tengeralattjárók cirkálnak a Földközi tengeren. Athén, május 16. Az itteni angol követ a Dardanellákat ostromló angol flotta parancsnokától azt az értesítést kapta, hogy a Földközi tengeren német tengeralattjáró naszádok cirkálnak. Athén, május 16. A hírlapok jelentése szerint az Embo­ca szigetén lévő Cap és Oro táján német tengeralattjárót vettek észre. „A francia flotta győzelme." Berlin, május 16. A Wolff-ügynökség „A francia flotta győ­zelme" cím alatt a következőket jelenti: Május 16­-án a d'Estrées nevű francia­­cir­káló megjelent Alexandrette előtt és felszólította az ottani német konzult, hogy Mária menybeme­netele alkalmából a konzulátuson lengő német zászlót vegye le, különben el kell készülve len­nie a konzulátus bombázására. A konzul a francia parlamentarit válasz nélkül küldte visz­sza. A megindult bombázásnak a tizenötödik lö­vés után a zászlórúd áldozatul esett. Az alig 500 méternyi távolságban álló cirkáló legénysége a csodálatos eredményt viharos győzelmi rivalgás­sal fogadta. A francia flotta tehát hősiességével az első csapást mérte a német birodalom fenn­állására. Ezt a sikert büszkén könyvelheti el annaleseinek naptárán és nem kell többé irigy­séggel tekintenie az angol hajórajoknak Ber­gennél egymás fölött aratott győzelmére. Visszahívott angol tengernagyok. Rotterdam, máj. 16. A Courant-nak jelentik Londonból, hogy az angol admiralitás a Dardanelláknál operáló angol flottának két tengernagyát és négy hajó­parancsnokát visszahívta. A szövetségesek veszélyeztetett helyzete Gal­lipolin. Athén, máj. 16. Ideérkezett jelentések szerint a szövetsé­gesek helyzete Gallipp­n kétségbeejtő. A török sereg elkeseredett ellenállása az utóbbi napokban csak erősbödött. Néhány nappal ezelőtt a szövet­ségesek Kaba-Tepe környékén véres áldozatok árán néhány kilométert tettek előre, de a török szuronytámadások elöl hallatlan veszteségekkel voltak kénytelenek a partig visszavonulni. A visszavonulás a legnagyobb rendetlenségben folyt le, az angol és francia csapatok menekülés­szerű­en igyekeztek h­ajóágyúik védelme alá jutni, miközben török gépfegyverek leghatásosabb tüze alá kerültek. Sok száz sebesültet hagytak hátra. Kaba-Tepénél ezidőszerint húszezer főnyi táma­dó sereg áll, amely azonban nemcsak a támadásra, de a védekezésre sem elégséges. És ezért sürgős segítséget kérnek Tenedostól, ahonnan aligha mehetnek újabb csapatok, mivel Khum-Kale környékén is kétségbeejtő a pa­rtratett csapatok helyzete. Az angolok el vannak készülve rá, hogy ha rövidesen nagyobb megerősítéseket nem kapnak, az egész Dardanella-akcító a legszégyen­letesebb kudarcba falad.

Next