Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-25 / 144. szám

1915. május 25., kedd. PEST­ HÍRI­AP sok ezerre felszaporodott tüntető tömeg ily fel­kiáltásokkal, hogy: „Holnap újból eljövünk!", a török főkonzulátus elé vonult. A semlegeseknél. Svájci lap az olasz aspirációk jogosulatlan­ságáról. Lugano, máj. 24. A Voco del Popolo a tessiniek vezető lap­ja írja: Bizonyos birodalmi olasz oldalról a leg­utóbbi időben ismételten megtiszteltek bennünket az „osztrák-tessiniek" névvel, őszintén szólva ez a melléknév nem fáj nekünk. Régi idő óta Ausztria és Svájc viszonya a képzelhető legszívé­lyesebb és ez a tény elég alap arra, hogy Ausz­tria-Magyarország és Olaszország háborúját, amely utóbbi államhoz a leszármazás közössége fűz bennünket, élénken sajnáljuk. Ami Olaszor­szág területi aspirációit illeti, egyenesen érthetet­len, miképen lehet az olasz területek közé soroz­ni Dalmáciát, amely földrajzilag teljesen, nép­rajzilag pedig csaknem teljesen szláv ország. Dalmácia túlsó partján fekszik annak a Quar­neronak, amelyben még Dante Alighieri Olasz­ország­ legszélsőbb határát látta. Ismeretes to­vábbá, hogy Görz tartomány lakossága kéthar­mad részben, m­iága Görz városa pedig egyhar­mad részben szláv, Isztriában pedig a szlávok képezik a lakosság többségét, körülbelül három ötödrészét. Az úgynevezett partvidék három tar­tománya közül csak Triesztben vannak az ola­szok erős többségben. Tehát sem földrajzi, sem néprajzi szempon­tok nem teszik jogosulttá Olaszország követelé­seit. Ha pedig a történelmi kritériumokra tá­maszkodnék Olaszország, akk­or az eredmény egyenesen meglepő volna és pedig nemcsak Ausztria- Magyarországra nézve. Ezek azok a súlyos okok, amelyek ben­nünket a helyzet megítélésekor vezetnek. S ha minket osztrák tessinieknek neveznek, mi azt válaszoljuk, hogy mi amellett, hogy osztrák tes­siniek vagyunk, svájci tessiniek is vagyunk és maradunk. Svéd sajtóvélemény­ az olasz becstelenségről. Stockholm, máj. 24. : A kifejezetten entente párti Dagens Nyheter a hármasszövetségről és Olaszországról ezeket írja: A hármasszövetség fennállása alatti egyéb kívánságaira vonatkozólag Olaszországnak nincs semmi oka, hogy csalódottnak érezze magát. Gyarmati terjeszkedési politikája mindig támo­gatásra talált szövetségeseinél. A Menelik király ellen folytatott harcok után az Alna melletti borzalmas vereség, amely Olasz­ország katonai gyengeségét nyilvánvaló­vá tette,­ igen rossz színben tüntette volna fel Olaszországot, ha Németország és Ausztria-Ma­gyarország nem lett volna mögötte. Tapasztalás szerint azonban a hála, nem tartozik politikai erények közé. Főleg az algezirasi konferencia alkalmával, amidőn Olaszország szövetségesei ellen foglalt állást, kitűnt, hogy ezek nem szá­míthatnak Olaszország támogatására Francia­országgal és Angliával szemben. Amikor Olasz­ország tripoliszi rablóhadjáratát megindította, és egyik szövetségesét sem tájékoztatta szán­dékairól, ezek mégis szabad kezet ad­tak neki s csupán azt a feltételt kötötték ki, hogy a Balkán ne vonassék a háború körébe. Olasz­ország ezt a hozzájárulást ruagától értetődő do­lognak tekintette és a legkisebb elismerésre sem méltatta, ellenben a Balkán-félszigetre vonatkozó korlátozás miatt fel volt háborodva. A balkánháború alatt Olaszországnak az Ad­ria keleti partvidékein való érdekeit egyen­jogúnak ismerték el Ausztria­ Magyaror­szágéival, ami ahelyett, hogy kielégítette volna Olaszországot, csak növelte nagy­hatalmi igényeit. Olaszország az Adriából olasz tengeröblöt akart csinálni. Az mit sem jelentett, hogy ez a szándék a nemzetiségi eszmével egye­nes ellentétben állott, amire pedig Olaszország különben mindig hivatkozik. Olaszország semle­gességi nyilatkozatába a világháború kitörése alkalmával a szövetségeteknek bele kellett nyugodniuk anélkül, hogy hamisságnak te­kinthették volna. A semlegességből a hábo­rús magatartásra való áttérés ama szövetsé­gesei ellen, akiknek jóakaratú támogatását 30 éven keresztül minden vállalkozásánál élvezte, a világtörténelemben új jelenség és szakítást jelent mindazzal, amit a politikában hűségnek és hitnek neveznek. Olaszország eljárása annyit jelent, mint egy állam vezérelvévé emelni az álnokságot és a hamisságot, m oly elszomorító jelenség, hogy kérdeznünk kell, hogy micsoda jövő vár Európára, ha Európa vezércsill­aga az lesz, ami megtagadása mindannak, amit becsületnek ne­veznek. Oroszországban. Orosz lap az olasz álmokról. Bukarest, máj. 24. Az Utro Rossziji című orosz lap egyik leg­utóbbi számában ezzel a címmel: A balkáni kí­sérlet, rendkívül érdekes és jellemző cikk jelent meg az olasz aspirációkról. — Egész Szerbia izgatott — írja az orosz lap. Eddig az osztrák járom alatt nyögtünk és most az olasz járom jön! — mondják a szerbek. De akadhat-e szerb ember, aki azt hiszi, hogy mi, oroszok, hajlandók vagyunk a szlávság új fenye­getésébe való megnyugvásba? Az olaszok csak a kikötött feltételekkel nyilatkoztak késznek a háborúba való beavatkozásra és Európának (!) szüksége van az ő beavatkozásukra. Elismer­jük-e az olasz kívánságokat vagy nem, ez telje­sen tőlünk függ. Sőt, ha annyira bőkezűek vol­nánk és Olaszországnak nemcsak Dalmáciát, ha­nem Svájcot is, nemcsak az Adriát, hanem az At­lanti-óceánt is odaadnánk, ebből még nem követ­keznék semmi, mert hiszen mindezt előbb el kell vennie tulajdonosaiktól. Azt hiszszük, hogy egy­általán nem fog sikerülni sem Észak-Dalmáciá­nak, sem az isztriai északi tengerpartnak Fiumé­val együtt való elragadása. Nem lehet elképzelni, hogy Magyarországtól el lehet rabolni tengeri kikötőjét. Ez annyit jelentene, hogy egész Auszt­ria és Magyarországot és Németországot szilárd egészszé kovácsolják össze és ezt az egészet arra kényszerítik, hogy északon, azaz Hollandiában keressen magának tengerpartot, amivel csak nö­velnék a veszedelmet, amely Angolországot fe­nyegeti és amely veszedelem miatt küzd.­­Mindezek és hasonló tervek csak tervek. Minden követelés csak követelés. És közülök csak a Valonát illető követelés látszik némikép megvalósíthatónak. És ennek megvalósítása is attól függ majd, mit fog mutatni Olaszország a háború után. És mindenesetre korlátozni fogják követelését. De az olaszok azt akarják hinni, hogy minden követelésük teljesedni fog. Mit lehet tenni, ha csak a hit mozgatja meg a népeket, ha csak nagy álmok kényszerítik arra, hogy kis eredményeket érjenek el." A balkáni helyzet­ .Venizeloszt visszahívják? Athén, május 24. Az új események Görögországban keltették a legnagyobb izgalmat. Gunaris elnöklete alatt a kormány minisztertanácsot tartott és a hatal­maknál lévő görög diplomáciai képviselők új utasítást kaptak. A királynak Venizeloszhoz in­tézett táviratát élénken kommentálják. Abban a tényben, hogy Venizeloszt visszahívják, annak bizonyságát látják, hogy Venizeloszra Görögor­szágnak szüksége van. Az uralkodó még beteg, a fölépüléséig döntés nem lehet. Különben azt hiszik, hogy a döntéssel el nem késhetnek, mert a Dardanellák elleni operációkban oly gyors fordulatot remélni nem lehet Török-bolgár tárgyalások". Szófia, május 24. Az a tárgyalás, mely a török és a bolgár kormány közt folyik bolgár rekompenzációkról, igen­y előrehaladott stádiumban van. A bolgár as­pirációk: az enos-midiai vonal és Drinápoly. Török részről megvan a hajlandóság, hogy a jogos bolgár aspirációkat a barátságos semle­gességet tanúsító Bulgáriával szemben már most elismerjék. Az orosz harctér. A vezérkar jelentése. Hivatalos jelentés, kiadatott 1915 má­jus 24-én délben, érkezett délután 3 órakor. Az északkeleti hadszíntéren az általános helyzet nagyjában válto­zatlan. Közép-Galíciában a h­arcok tovább folynak. A kielcei hegyvidéken a legutóbbi napok barta­i­b­a­n összesen 30 tisztet és 6300 főnyi legénységet ej­tettünk foglyul. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese.­­ (Ebből 4000 foglyot már a május 21-iki, 1800-at pedig a május 23-iki Höfer-jelentés kö­zölt.) Német hivatalos jelentés. Berlin, máj. 24. A nagy főhadiszállás közli máj. 24-én. A keleti és délkeleti hadszínté­ren a helyzet változatlan. A legfőbb hadvezetőség. 5 A frasieia­&@Bg& harctér. Német hivatalos elentés. Berlin, máj.­­24. A nagy főhadiszállás közli máj. 24-én, Neuve-Ch­apelle és Givench­y kö­zött az angoloknak több éjjeli előre­törését, valamint a franciáknak a Loretto magaslat északi lejtőjén, Ablainnál és Neuvilletől délre és északra ellenünk intézett támadásait az ellenségnek, amely 150 hadifog­lyot is vesztett, súlyos veszteségei közt visszavertük. A Maas és Mosel között a tüzérségi harcok tovább folynak. A Bois de Pierreben a franciák egy újabb sikertelen tá­madásuk alkalmával veszteségeket szenvedtek. A legfőbb hadvezetőség. Dardarael Sáli ostroma ten­gerára és szárazföldön. Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, máj. 24. A főhadiszállás közli: A Dardanella­fronton tegnap az ellenség ütegeinek és flot­tájának egész erejével támadott. Az ellen­ség­­támadását, bár jelentékeny erősítéseket kapott, katonáink ellentámadása teljesen visszaverte és az ellenség csak nagy erőfe­szítéssel tudta magát a parton tartani. Több mint kétezer halottat hagyott a­ csatatéren. Egy gépfegyvert zsákmányoltunk. A harc folyamán tüzelésünk megrongált egy ellen­séges repülőgépet, amely a tengerbe zuhant. A harc kilenc óra hosszat tartott. Mi ösz­szesen 4­20 sebesültet és 43 halottat vesztet­tünk. Parti ütegeink ,a Szedil Dahr mellett elhelyezett ellenséges ütegekben, amelyek a harcban résztvettek, szayos károkat okoz­tak. Anatóliai ütegeink egyike négyszer ta­lált egy Majestic-tipusú páncéloshajót, a­mely kénytelen volt a tengerszoros bejára­tánál kijelölt állomását elhagyni. Helyébe egy Vengeage tipusú páncéloshajó jött, amely két lövést kapott. Ezen ütegek le­génységének hat embere megsebesült. 143 ari­burnui szakaszon tegnap nem történt változás. A Pelinki-Derja ágyúnaszádot, a­mely huszonöt éve áll szolgálatban, ma reg­gel egy ellenséges tengeralattjáró elsülyesz­tette. Az utolsó pillanatig tüzelt a tenger­alattjáróra, amelynek sorsáról semmit sem tudunk. Az ágyúnaszád személyzete, két ha­lott kivételével, megmenekült. A többi hadszíntéren n­em történt je­lentős esemény. Elesett ausztráliai tábornok, London, máj. 23. A Dardanellákból érkező jelentések szerint Bridges ausztráliai tábornok elesett

Next