Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-25 / 144. szám
1915. május 25., kedd. PEST HÍRIAP sok ezerre felszaporodott tüntető tömeg ily felkiáltásokkal, hogy: „Holnap újból eljövünk!", a török főkonzulátus elé vonult. A semlegeseknél. Svájci lap az olasz aspirációk jogosulatlanságáról. Lugano, máj. 24. A Voco del Popolo a tessiniek vezető lapja írja: Bizonyos birodalmi olasz oldalról a legutóbbi időben ismételten megtiszteltek bennünket az „osztrák-tessiniek" névvel, őszintén szólva ez a melléknév nem fáj nekünk. Régi idő óta Ausztria és Svájc viszonya a képzelhető legszívélyesebb és ez a tény elég alap arra, hogy Ausztria-Magyarország és Olaszország háborúját, amely utóbbi államhoz a leszármazás közössége fűz bennünket, élénken sajnáljuk. Ami Olaszország területi aspirációit illeti, egyenesen érthetetlen, miképen lehet az olasz területek közé sorozni Dalmáciát, amely földrajzilag teljesen, néprajzilag pedig csaknem teljesen szláv ország. Dalmácia túlsó partján fekszik annak a Quarneronak, amelyben még Dante Alighieri Olaszország legszélsőbb határát látta. Ismeretes továbbá, hogy Görz tartomány lakossága kétharmad részben, miága Görz városa pedig egyharmad részben szláv, Isztriában pedig a szlávok képezik a lakosság többségét, körülbelül három ötödrészét. Az úgynevezett partvidék három tartománya közül csak Triesztben vannak az olaszok erős többségben. Tehát sem földrajzi, sem néprajzi szempontok nem teszik jogosulttá Olaszország követeléseit. Ha pedig a történelmi kritériumokra támaszkodnék Olaszország, akkor az eredmény egyenesen meglepő volna és pedig nemcsak Ausztria- Magyarországra nézve. Ezek azok a súlyos okok, amelyek bennünket a helyzet megítélésekor vezetnek. S ha minket osztrák tessinieknek neveznek, mi azt válaszoljuk, hogy mi amellett, hogy osztrák tessiniek vagyunk, svájci tessiniek is vagyunk és maradunk. Svéd sajtóvélemény az olasz becstelenségről. Stockholm, máj. 24. : A kifejezetten entente párti Dagens Nyheter a hármasszövetségről és Olaszországról ezeket írja: A hármasszövetség fennállása alatti egyéb kívánságaira vonatkozólag Olaszországnak nincs semmi oka, hogy csalódottnak érezze magát. Gyarmati terjeszkedési politikája mindig támogatásra talált szövetségeseinél. A Menelik király ellen folytatott harcok után az Alna melletti borzalmas vereség, amely Olaszország katonai gyengeségét nyilvánvalóvá tette, igen rossz színben tüntette volna fel Olaszországot, ha Németország és Ausztria-Magyarország nem lett volna mögötte. Tapasztalás szerint azonban a hála, nem tartozik politikai erények közé. Főleg az algezirasi konferencia alkalmával, amidőn Olaszország szövetségesei ellen foglalt állást, kitűnt, hogy ezek nem számíthatnak Olaszország támogatására Franciaországgal és Angliával szemben. Amikor Olaszország tripoliszi rablóhadjáratát megindította, és egyik szövetségesét sem tájékoztatta szándékairól, ezek mégis szabad kezet adtak neki s csupán azt a feltételt kötötték ki, hogy a Balkán ne vonassék a háború körébe. Olaszország ezt a hozzájárulást ruagától értetődő dolognak tekintette és a legkisebb elismerésre sem méltatta, ellenben a Balkán-félszigetre vonatkozó korlátozás miatt fel volt háborodva. A balkánháború alatt Olaszországnak az Adria keleti partvidékein való érdekeit egyenjogúnak ismerték el Ausztria Magyarországéival, ami ahelyett, hogy kielégítette volna Olaszországot, csak növelte nagyhatalmi igényeit. Olaszország az Adriából olasz tengeröblöt akart csinálni. Az mit sem jelentett, hogy ez a szándék a nemzetiségi eszmével egyenes ellentétben állott, amire pedig Olaszország különben mindig hivatkozik. Olaszország semlegességi nyilatkozatába a világháború kitörése alkalmával a szövetségeteknek bele kellett nyugodniuk anélkül, hogy hamisságnak tekinthették volna. A semlegességből a háborús magatartásra való áttérés ama szövetségesei ellen, akiknek jóakaratú támogatását 30 éven keresztül minden vállalkozásánál élvezte, a világtörténelemben új jelenség és szakítást jelent mindazzal, amit a politikában hűségnek és hitnek neveznek. Olaszország eljárása annyit jelent, mint egy állam vezérelvévé emelni az álnokságot és a hamisságot, m oly elszomorító jelenség, hogy kérdeznünk kell, hogy micsoda jövő vár Európára, ha Európa vezércsillaga az lesz, ami megtagadása mindannak, amit becsületnek neveznek. Oroszországban. Orosz lap az olasz álmokról. Bukarest, máj. 24. Az Utro Rossziji című orosz lap egyik legutóbbi számában ezzel a címmel: A balkáni kísérlet, rendkívül érdekes és jellemző cikk jelent meg az olasz aspirációkról. — Egész Szerbia izgatott — írja az orosz lap. Eddig az osztrák járom alatt nyögtünk és most az olasz járom jön! — mondják a szerbek. De akadhat-e szerb ember, aki azt hiszi, hogy mi, oroszok, hajlandók vagyunk a szlávság új fenyegetésébe való megnyugvásba? Az olaszok csak a kikötött feltételekkel nyilatkoztak késznek a háborúba való beavatkozásra és Európának (!) szüksége van az ő beavatkozásukra. Elismerjük-e az olasz kívánságokat vagy nem, ez teljesen tőlünk függ. Sőt, ha annyira bőkezűek volnánk és Olaszországnak nemcsak Dalmáciát, hanem Svájcot is, nemcsak az Adriát, hanem az Atlanti-óceánt is odaadnánk, ebből még nem következnék semmi, mert hiszen mindezt előbb el kell vennie tulajdonosaiktól. Azt hiszszük, hogy egyáltalán nem fog sikerülni sem Észak-Dalmáciának, sem az isztriai északi tengerpartnak Fiuméval együtt való elragadása. Nem lehet elképzelni, hogy Magyarországtól el lehet rabolni tengeri kikötőjét. Ez annyit jelentene, hogy egész Ausztria és Magyarországot és Németországot szilárd egészszé kovácsolják össze és ezt az egészet arra kényszerítik, hogy északon, azaz Hollandiában keressen magának tengerpartot, amivel csak növelnék a veszedelmet, amely Angolországot fenyegeti és amely veszedelem miatt küzd.Mindezek és hasonló tervek csak tervek. Minden követelés csak követelés. És közülök csak a Valonát illető követelés látszik némikép megvalósíthatónak. És ennek megvalósítása is attól függ majd, mit fog mutatni Olaszország a háború után. És mindenesetre korlátozni fogják követelését. De az olaszok azt akarják hinni, hogy minden követelésük teljesedni fog. Mit lehet tenni, ha csak a hit mozgatja meg a népeket, ha csak nagy álmok kényszerítik arra, hogy kis eredményeket érjenek el." A balkáni helyzet .Venizeloszt visszahívják? Athén, május 24. Az új események Görögországban keltették a legnagyobb izgalmat. Gunaris elnöklete alatt a kormány minisztertanácsot tartott és a hatalmaknál lévő görög diplomáciai képviselők új utasítást kaptak. A királynak Venizeloszhoz intézett táviratát élénken kommentálják. Abban a tényben, hogy Venizeloszt visszahívják, annak bizonyságát látják, hogy Venizeloszra Görögországnak szüksége van. Az uralkodó még beteg, a fölépüléséig döntés nem lehet. Különben azt hiszik, hogy a döntéssel el nem késhetnek, mert a Dardanellák elleni operációkban oly gyors fordulatot remélni nem lehet Török-bolgár tárgyalások". Szófia, május 24. Az a tárgyalás, mely a török és a bolgár kormány közt folyik bolgár rekompenzációkról, igeny előrehaladott stádiumban van. A bolgár aspirációk: az enos-midiai vonal és Drinápoly. Török részről megvan a hajlandóság, hogy a jogos bolgár aspirációkat a barátságos semlegességet tanúsító Bulgáriával szemben már most elismerjék. Az orosz harctér. A vezérkar jelentése. Hivatalos jelentés, kiadatott 1915 május 24-én délben, érkezett délután 3 órakor. Az északkeleti hadszíntéren az általános helyzet nagyjában változatlan. Közép-Galíciában a harcok tovább folynak. A kielcei hegyvidéken a legutóbbi napok bartaiban összesen 30 tisztet és 6300 főnyi legénységet ejtettünk foglyul. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. (Ebből 4000 foglyot már a május 21-iki, 1800-at pedig a május 23-iki Höfer-jelentés közölt.) Német hivatalos jelentés. Berlin, máj. 24. A nagy főhadiszállás közli máj. 24-én. A keleti és délkeleti hadszíntéren a helyzet változatlan. A legfőbb hadvezetőség. 5 A frasieia&@Bg& harctér. Német hivatalos elentés. Berlin, máj.24. A nagy főhadiszállás közli máj. 24-én, Neuve-Chapelle és Givenchy között az angoloknak több éjjeli előretörését, valamint a franciáknak a Loretto magaslat északi lejtőjén, Ablainnál és Neuvilletől délre és északra ellenünk intézett támadásait az ellenségnek, amely 150 hadifoglyot is vesztett, súlyos veszteségei közt visszavertük. A Maas és Mosel között a tüzérségi harcok tovább folynak. A Bois de Pierreben a franciák egy újabb sikertelen támadásuk alkalmával veszteségeket szenvedtek. A legfőbb hadvezetőség. Dardarael Sáli ostroma tengerára és szárazföldön. Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, máj. 24. A főhadiszállás közli: A Dardanellafronton tegnap az ellenség ütegeinek és flottájának egész erejével támadott. Az ellenségtámadását, bár jelentékeny erősítéseket kapott, katonáink ellentámadása teljesen visszaverte és az ellenség csak nagy erőfeszítéssel tudta magát a parton tartani. Több mint kétezer halottat hagyott a csatatéren. Egy gépfegyvert zsákmányoltunk. A harc folyamán tüzelésünk megrongált egy ellenséges repülőgépet, amely a tengerbe zuhant. A harc kilenc óra hosszat tartott. Mi öszszesen 420 sebesültet és 43 halottat vesztettünk. Parti ütegeink ,a Szedil Dahr mellett elhelyezett ellenséges ütegekben, amelyek a harcban résztvettek, szayos károkat okoztak. Anatóliai ütegeink egyike négyszer talált egy Majestic-tipusú páncéloshajót, amely kénytelen volt a tengerszoros bejáratánál kijelölt állomását elhagyni. Helyébe egy Vengeage tipusú páncéloshajó jött, amely két lövést kapott. Ezen ütegek legénységének hat embere megsebesült. 143 ariburnui szakaszon tegnap nem történt változás. A Pelinki-Derja ágyúnaszádot, amely huszonöt éve áll szolgálatban, ma reggel egy ellenséges tengeralattjáró elsülyesztette. Az utolsó pillanatig tüzelt a tengeralattjáróra, amelynek sorsáról semmit sem tudunk. Az ágyúnaszád személyzete, két halott kivételével, megmenekült. A többi hadszíntéren nem történt jelentős esemény. Elesett ausztráliai tábornok, London, máj. 23. A Dardanellákból érkező jelentések szerint Bridges ausztráliai tábornok elesett