Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-03 / 122. szám

6 * - t­ ­ mutatott a német hadvezetőség kijelentésére, hogy egyetlen katonát sem bocsát el, amíg egészségét­­ és munkaképességét a lehető legteljesebben­­ helyre nem állította. Azokra nézve, akik nem voltak katonák, külön rokkantsági adót hoz ja­vaslatba progresszív alapon. Leghelyesebbnek tartaná a katonai rokkantnyugdíjügy összekap­csolását az általános kötelező rokkant és nyug­díjbiztosítással. Nagy skepticizmussa­l nyilatko­zik a magánvállalkozók készségéről a rokkantak­­ alkalmazásával szemben és ezért az állami üze­­e­meket és az előadótól javaslatba hozott hivatalos állásokat jelöli ki a rokkantak elhelyezésére. A rokkantak részesítését a közszállítási munkák-­­ban a kisiparosok szempontjából sérelmesnek­­ tartja. Társadalmi bizottságoknak nem híve, ha­­ nem egyetlen hivatalos apparátust megfelelő ve­zető alatt bízna meg a rokkantügy felelős intézé­­­sével. A hallgatóság nagy tetszéssel fogadta Szte­i­rényi tartalmas előadását. Utána dr Friedrich­­ Vilmos, dr Reimann Manó, Koppély Géza, báró­­ Korányi Sándor és Ország Róbert szólt a kér­­­déshez, az utóbbi a rokkantgyámok szü­kségessé­­­gét hangoztatta, mire Feren­czi Imre előadó a zárószó jogán összefoglalta az ankét eredmé­­nyeit és azt a reményét fejezte ki, hogy az ankét­­ által szolgáltatott gazdag anyag az illetékes kö­rök gyors intézkedésének alapjául fog szolgálni.­­ Végül beterjesztette a választmány elé kerülő ha­tározati javaslatait és azzal fejezte be felszólalá­sát hogy az állam vezetésének és a társadalom­­ közreműködésének nemcsak a rokkantügyet kell­­megoldani, de ennek nyomása alatt a nem egy te­kintetben elmaradott szociálpolitikánkat általá­ban ki kell építeni. Földes Béla elnök végszava­iban köszönetet mond az előadónak és a fölszóla­ I­­óknak. — A hetedik kerületi közjótékonysági egye­sület. Vasárnap tartotta rendes évi közgyűlését a hetedik kerületi Általános Közjótékonysági­­ Egyesület Ehrlich G. Gusztáv fővárosi bizottsá­gi tag, egyesületi elnök elnöklésével. Az elnök megnyitó beszédében vázolta az egyesület múlt­­évi tevékenységét. Különös örömmel hangsúlozta­­ a politikai ellentét megszűnését a háború óta és ,az eddigi ellenfél, a függetlenségi párt, melynek­­ elnöke, dr Somogyi Lajos az egyesület alelnöke lett, nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is mindenben hozzájárult az egyesület fölvirágoz­tatásához. Kiemelte továbbá Paksy Béla, a ke­rület képviselője és dr Kiss Ferenc, társelnökök tevékenységét, báró Kohner Adolf és Mauthner Ödön nagylelkű adományait, Dévény Gyula ke­­rületi elöljáró, egyesületi másodelnök humánus közreműködését és végül a jóléti telepek, a szén­f­osztó és felruházó bizottság hölgytagjainak buz­gólkodását. Az évi jelentést, amelyet Vita Ede­­titkár terjesztett elő, a zárószámadást és költség­vetést a közgyűlés elfogadta, mire a tisztikart­­ egészítették ki, inkább, mert az új törvény értelmében a válasz­tások szavazókörönként történnek, tehát a vá­lasztóknak nem kell nagy utat megtenniök, a zászlók és jelvények használata pedig elvileg is ellenkezik a titkosság jellegével. A függetlenségi párt álláspontját ilyen értelemben Bizony Ákos fogja kifejteni. Politikai híreink alább következnek: A függetlenségi párt értekezlete. A függetlenségi párt vasárnap este hét órakor értekezletet tartott Sághy Gyula elnök­letével. A jegyzőkönyvet Wertán Endre képviselő vezette. Tárgyalták az indemnitási javaslatot és a kúriai bíráskodás reformját. Tóth János indít­ványára Bakonyi Samu, Platthy György, Fern­bach Károly, Kobek­ Kornél és Kovácsy Kálmán felszólalása után elhatározták, hogy mivel az indemnitást az eddigi gyakorlat szerint a párt bizalmi kérdésnek tekinti, nem szavazza meg. A részleteknél be fogja terjeszteni azt az indít­ványt, hogy a teljesen rokkantak számára évi 600 korona állami segély szavaztassék meg. Bizony Ákos előadása alapján foglalkozott ez­után a párt a kúriai bíráskodás reformjával. Ezt általánosságban elfogadja, de ellenzi a kurai bí­ráskodás hatáskörének megszükítését. Az alkotmánypárt.­ ­Az alkotmánypárt vasárnap este fél hét órakor gróf Andrássy Gyula elnöklésével érte­kezletet tartott, amelyen a pártnak az indemni­tási vitában való álláspontját körvonalazták. A párt elhatározta, hogy az indemnitási vitában részt vesz. Egyelőre négyen jelentették be felszó­lalásukat: gróf Eszterházy Móric, Szterényi Jó­zsef, Mezőssy Béla és Gedeon Aladár. A Pénzintézeti Központ. Az ellenzéki pártoknak a pénzintézeti köz­pontról szóló törvényjavaslat megvitatására ki­küldött albizottsága vasárnap délben értekezletet tartott. Ott voltak gróf Hadik János, az alkot­mánypárt, Földes Béla és Beck Lajos a függet­lenségi párt, Simonyi Semadam Sándor a néppárt és a Vázsonyi Vilmos a demokrata párt részéről. Az értekezleten a jav­aslaton végzendő módosítá­sokat beszélték meg. A tanácskozást, amely más­fél óránál tovább tartott, gróf Hadik János ve­zette. Az albizottság hétfőn délelőtt háromnegyed­tízkor a képviselőházban újra összeül. Ezen a tanácskozáson az ellenzéki pártok vezérei is részt fognak venni és az albizottság tanácsko­zásai alapján írásba foglalják az ellenzéknek a pénzintézeti központra vonatkozó elvi megállapo­dásait, amelyek aztán Teleszky János pénzügy­miniszter elé kerülnek. .. I­g­y .Az ellenzék az indemnitási vitában.­ ­ — Az ellenzéki pártok értekezlete. — Az ellenzéki pártok vasárnap este értekez­letet tartottak, hogy a hétfőn napirendre kerülő­­ törvényjavaslatokkal szemben magatartásukat megbeszéljék. Az indemnitási javaslattal szem-­­ben, amelynek megszavazása eminenter politi­­­kai bizalmi kérdés, az ellenzék a háborús hely-­­zet dacára is elutasító álláspontra helyezkedik a kormány iránti bizalmatlanságánál fogva. Amint ma megírtuk, a munkapárt által alkotott ház­szabály úgy intézkedik, hogy az indemnitást mindössze négy nyolcórás ülésben tárgyalhatja a képviselőház. Ezek közül azonban az első há­rom ülésnapon a beszédek időtartamát nem kor­látozza az új házszabály, csak a negyedik napra vonatkozik az a me­­szorítás, hogy a szónokok félóránál hosszabb ideig nem beszélhetnek. A függetlenségi párt részéről az indemnitás­n­ál Bakonyi Samu szólal fel, aki Rakovszky in­dítványának elutasításával szemben a független­ségi pártnak az általános választói joghoz való rendíthetetlen ragaszkodását fogja hangoztatni; Sághy Gyula pedig a rokkant katonák illetmé­nyeinek évi 600 koronára való felemelését fogja kérni. A kurtai bíráskodás módosításáról szóló törvényjavaslatot a függetlenségi párt régi­ ál­láspontjához képest megszavazza, de kívánja, hogy a jelenleg érvényben levő törvénynek az az intézkedése, amely a választóknak a választás székhelyére való fuvarozását, fuvardijak fizeté­sét és a választás napján a választóknak ellátá­sát, továbbá zászlók és jelvények használatát megengedi, töröltessék a javaslatból, annál is PESTI HÍRLAP 1915. május 3„ hétfő. XV * IRODALOM. ' + (Imádságok.) Szentkirályi Károly gar­bóci ref. lelkész „Tavaszi imádságok" és „Imád­ságok" címmel két füzetet bocsátott az érdeklődők rendelkezésére. Az imádságok a mostani háborús időkre valók, részint köznapi, részint ünnepi használatra. Az első füzetnek nyolcvan, a máso­diknak pedig száz fillér az ára. PESTI HÍRLAP: 1915. évi május 1-től új előfizetést nyitunk a Pesti Hírlapra. Hadba vonult előfizetőinknek a tábori posta utján pontosan megküldjük a lapot, ha a tábori posta számát közlik velünk. A Pesti Hírlap előfizetési ára egy hóra ...... 2 K 80 f. két hóra 5 „ 60 „ máj.—julius negyedévre 8 „ — „ A Divatszalonnal együtt negyedévre 10 K 50 f. Az Érdekes Újság c. nagyterjedel­mü, pompás kiállítású képes hetilappal együtt negyedévre . . . . 10 K 80 f.­­ félévre 21 „ 60 „ A Képes Újság c. új szépirodalmi ké­pes hetilappal együtt negyedévre . . . . . 10 K 50 f. félévre 21 „ . ,, A négy lap együtt megrendelve negyedévre 15 K 80 f. Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőket, kiknek előfizetése április végével lejár, hogy a lap megrendelését minél előbb megújítani szí­veskedjenek. Lakóhely változás esetén arra kér­jük tisztelt előfizetőinket, hogy új címüket ideje­korán közöljék velünk. Minden erre vonatkozó bejelentéshez szüksége van a kiadóhivatalnak egyúttal arra a címszalagra is, amelylyel az elő­fizetett példány a legutolsó tartózkodási helyére ment. Színház és zene. A Télikert májusa. Más években ilyenkor a Télikertté lett Jardin már kint játszott a ligetben, az idei május azonban még itt találja a Nagymező-utcában. Nagy része van ebben a háborús viszonyoknak, de van annak is, hogy a közönség olyannyira megszerette a­­Tardin nagymező-utcai helyiségét, olyannyira beszokott oda, hogy már csak ezért is kockázatos dolog lett volna a ligeti helyiségbe kisietni; annál inkább, mert a városi helyiségnek pazar volta mellett van még egy éppen most ki­derült erénye, az, hogy rendkívül hűvösre tem­perálható; annyira, hogy épenséggel nem csodál­koznánk, ha a Télikert májuson túl is a Nagy­mező­ utcában maradna. Fő persze, hogy továbbra is megmaradjon a műsor-összeállítás áldozatkész lendülete mellett is. A most bemutatott új má­jusi műsor mindenesetre biztató jel. Külföld­ről például elhozta a direkció Carli­ Nagelmüllert, a bécsi Hölle primadonnáját. Már volt egyszer Budapesten és akkor — a kabarét-művészet szem­pontjából — épp úgy a szenzáció erejével ha­tott, mint — teszem — most Ida Roland. Fölötte kiemelkedő szám még az Austria-quartett, a rendkívül kacagtató humoristák, azután Trude Trull táncos szubrett és a Latin-Duo apas-tánc­paródia. A magyar rész paritása pedig most is csorbí­tatlan. Ezúttal először lépett fel a Télikert szín­padán Molnár Aranka, aki mióta a Vígszínház­tól megvált, talán most adta legszebb próbáját ta­lentumának,­­ amennyiben a Télikert közönségét tisztán a prózai művészet erejével is meg tudta hódítani. Különösen Mérei Adolfnak Dési Zol­tán című, spontánul ható költeményével, azután a Heidelberg zenéjétől kísért Fecskék című san­zonnal aratott zugó tapsokat. Végigkacagta és végigtapsolta a közönség az össze-vissza című operettet, melynek szövegét Mérei Adolf, zenéjét Sleidelberg-Hetényi Albert szerezte. A szövegíró­nak hálás feladat jutott, amennyiben a fő komikus szerepet Rátkai Mártonnak, ennek a rendkívül ötletgazdag, boszorkányos táncú művésznek ír­hatta, nemkülönben az jutott Hetényi-Heidelberg­nek, Király Ernő megvesztegetően érzéki tenor­jára bizhatván énekszámait. Nem is irt még az össze-vissza muzsikájánál szebbet, behizel­gőbbet. Nem volt szám, amit meg nem ismételtek volna legalább is háromszor. Király Ernő part­nere Pallay Rózsi volt, aki fölötte kedvelt szub­rettje a Télikert közönségének, míg hátba­ part­nere a rogyásig megismételt táncszámokban a friss, kellemes fejlődést mutató Nagy Magda. Há­lás szerepe van Lalabárnak, akit az idei szezon­ban fedezett föl igazában a közönség, továbbá Tarnay Leonénak, a kedvelt komikának. A ma­gyar együttesből még Fehér Artúr, Jelly Margit, Sárvári Nusi, Oláh Böske érdemel dicséretet. * (Annuska.) A színpadi­­mesteremberek annyira uralják a színházakat, hogy a közön­ségre nézve valóságos ünnep, ha egy igazi írói tehetség szóhoz jut a színpadon. Ilyen ünnepi útja volt vasárnap a Nemzeti színház publikumá­nak, mert Gárdonyi Géza „Annuska" című víg­játékában gyönyörködhetett. A kiváló író min­den nemes tulajdonsága érvényesül e darabban: tiszta humora, idealizmusa, az élet érdekes figu­ráinak éles megfigyelése és szép magyar nyelve. Az előadás némi szerepváltozást hozott, a cím­szerepet ezúttal játszotta először Beyer Gizella s dicséretéül kell fölemlíteni, hogy kiváló elődje után is meg tudta nyerni a közönség tetszését. Igen jól játszottak Fáy Szeréna, Mátrai Erzsi, Rózsahegyi, Horváth Jenő, Mészáros Alajos és Kürthy György. * (A Madarász szereposztása.) Zeller vi­lághírű operettje, A madarász, amelynek repli­sére nagy apparátussal készül a Király-színház minden tényezője, következő szereposztásban ke­rül szombaton felújításra. A fejedelemasszony: Kemény Eugénia, Sza­niszló — Tóth J., báró Csörsz — Latabár.

Next