Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-26 / 145. szám

1915. május 26., szerda. PESTI HÍRLAP ruhát, 1920 szines ingót, 1026 pár harisnyát, 1941 nadrágot, 600 pár lábbelit, 108 üveg konya­kot, 100 liter kámforalkoholt, 100 borotvát, 40 hajvágógépet és 500 kilogramm szappant. A társadalom szive. következő adományokat kaptuk: A vak kato­náknak: Getreuer Palika a nagymama születésnapja al­kalmából 20 K. A Légrády hadikórháznak: Mohácsy Béláné 500 cigarettát adományozott. A megvakult katonáknak: Dors Györgyné Mára­marossziget 20 K, özv. Polónyi Jánosné Oldalfala 26 K, Lukoviczky János földbirt. Békéscsaba 20 K. Ismeretlen Törökkanizsa 10 K. „Egy hadnagy menyasszonya" 20 K. Illyés Sándor szakaszvezető Kenyérmező-tábor 1.50 K. „Névtelen katonatiszt 40 K. Mátyásföldi csütörtök társaság 70 K. Jánosi ref. egyház perselypénze 10 K, B. 24 K. Redő Lipót őrsparancsnok és Feuer Ármin őr­vezető gyűjtése a verseny-utcai posta keddi nappali ön­kéntes őrség tagjai 80 K, Szegő Tibor 100 K. A rokkant katonáknak: Harangozó Antalné Ti­szakürt 2.90 K, Beke Mihályné Bucsatelep 20 K, Luko­viczky János földbirtokos Békéscsaba 40 K. Az elesett katonák családjainak: Madarassy Lilly a kisorsolt kézimunkája 100 K. A sebesült katonáknak: Halász Istvánné Szentes 1 korona. A nyomorék gyermekek otthonának: Ewa Po­zsony 10 K. A Légrády-h­adikórháznak: Keresztély Mária So­mosréve 6 kg. kárpáti turó. Az ellenzék és a külügyi helyzet. — A pártok egyhangú megállapodása.­­ A képviselőház szerdai ülésén gróf Tisza István miniszterelnök nyilatkozni fog a külügyi helyzetről. Utána az ellenzéki pár­tok vezérei szólalnak fel, hogy kifejtsék pártjaik álláspontját a külügyi helyzet leg­újabb fejleményéről, az Olaszországgal való háborúról. A pártok egyöntetű álláspontjá­nak megbeszélése végett kedden este a füg­getlenségi párt körében az ellenzéki pártok vezérei megbeszélést, utána pedig a pártok közös értekezletet tartottak. Már napok óta élénk eszmecsere folyt ellenzéki körökben háborúba keveredésünkről Olaszországgal, kapcsolatba hozták ezt az eseményt a kül­ügyminiszter-változással és élénken magya­rázták, hogy Berchtold álláspontjának bu­kása milyen következménynyel volt a mon­archia és Olaszország közti viszonyra. Erős kritikák hallatszottak a kormány eljárása ellen és ennek a felfogásnak nyoma volt a kedd esti értekezleten is, amelyen a pártok tagjai igen nagy számmmal jelentek meg. Ezt az álláspontot hangoztatta gróf Károlyi Mihály, aki három ízben szólalt fel, továbbá Polónyi Géza, gróf Batthyány Ti­vadar és Vázsonyi Vilmos, akik rámutattak a kormány hibáira és mulasztásaira. Gróf Andrássy Gyula maga is elismerte, hogy a kormány nagy hibákat követett el, de ennek a parlamentben vagy általában a nyilvános­ság előtt való tárgyalását most nagy hibá­nak tartaná. Hasonló szellemben beszélt gróf Apponyi Albert, akinek szavait szin­tén zajos tetszés és taps követte. Apponyi és Andrássy érvelését magáévá tette az el­lenzék és elhatározta, hogy követni fogja eddigi álláspontját, kerülve mindent, ami ellentétet idézhetne fel, fentartja magának a kritika jogát békésebb, nyugodtabb időkre. — Az ellenzék megad minden pénz- és véráldozatot­­— mondotta munkatársunk­nak az ellenzék egyik vezére, — de a felelős­ség az eseményekért teljes mértékben a kor­mányt terheli, ebben mi vele nem osztozunk. Az elnöki tanács és az értekezlet úgy határozott, hogy a szerdai­ ülésen gróf Tisza István miniszterelnök napirend előtti fel­szólalása után a pártok részéről hivatalos nyilatkozatok fognak elhangzani. A függet­lenségi párt részéről nem gróf Károlyi Mi­hály, hanem gróf Apponyi Albert beszél, az alkotmány­párt részéről gróf Andrássy Gyula, a néppárt részéről pedig gróf Zichy Aladár. Beszélni fog Polónyi Géza is, aki ezidő szerint nem tartozik egyik párt kere­tébe sem. A bejelentett külügyi interpellá­ciók elmaradnak, hasonlóképen nem teszi szóvá gróf Apponyi Albert egyes fővárosi alkalmazottak sárga-fekete karszalagjának kötelező viselését sem. A néppárt is értekezletet tartott, ame­lyen szóvá tették az olasz kormánynak azt a határozatát, amely ellentétben az ismert ga­rancia­törvénynyel, Ausztria-Magyarország, Poroszország és Bajorország vatikáni kép­viselőinek diplomáciai sérthetetlenségét megszünteti. A néppárt a­­kormány tiltakozó közbelépését fogja sü­rgetni. Az értekezletekről az alábbi hivatalos közlést adták ki: Az ellenzéki pártok tanácskozása. A függetlenségi párt elnöki tanácsa ma délután öt órakor ülést tartott gróf Károlyi Mi­hály elnöklete alatt, melyen a tanács tagjai kö­zül megjelentek az elnökön kivül: gróf Apponyi Albert, Tóth János, Földes Béla, Sághy Gyula, Lovászy Márton, Bakonyi Samu. Ezt követőleg az ellenzéki pártok eln­ökei tartottak közös ta­nácskozást, melyen a függetlenségi párt elnök­sége, továbbá az alkotmánypártból: gróf And­rássy Gyula és gróf Hadik János, a néppártból: gróf Zichy Aladár és Rakovszky István, a de­mokrata pártból: Vázsonyi Vilmos, a pártonkí­vüli függetlenségiek közül Polónyi Géza jelent meg. Este hat órakor az ellenzéki pártok közös konferenciát tartottak a függetlenségi pártkör­ben gróf Károlyi Mihály elnöklete alatt. A jegy­zőkönyvet Kobek­ Kornél vezette. Felszólaltak a közös értekezleten: gróf Andrássy Gyula, gróf Batthyány Tivadar, Polónyi Géza, gróf Appo­nyi Albert, Vázsonyi Vilmos, gróf Károlyi Mi­hály és Sümegi Vilmos. Több mint két órai be­ható eszmecsere folyt a pártoknak a holnapi ülé­sen követendő magatartása felől és e tekintetben egyhangú megállapodás jött létre, amivel az ér­tekezlet véget ért. A néppárt értekezlete. A néppárt kedden este klubhelyiségeiben értekezletet tartott gróf Zichy Aladár elnöklésé­vel, amelyen a folyó ügyeket beszélték meg. A pártértekezlet táviratilag üdvözölte Vaszary Ko­los bibornokot gyémántmiséje alkalmából. Végül gróf Zichy Aladár elnök kegyeletes szavakban emlékezett meg a pártklub ama tagjairól, akik eddig a párt tudomása szerint hősi halált haltak. Ezek Nemestóthi Szabó Albert, dr Freyler Jó­zsef, Kulcsár Ferenc, dr Varhanek Ferenc és Hauschka Márton. Egyházi élet. A vasárnapi nagy körmenet. A fegyvereink sikeréért az ország katholikusai által vasárnap, május 30-án délelőtt Budapesten rendezendő nagy könyörgő körmenetnek végleges pro­grammját már megállapította a rendezőség. A körmeneten a király József Ferenc főherceggel képviselteti magát. Részt vesznek a kormány, a főrendiház,­ a képviselőház, az összes polgári és katonai hatóságok, Budapest székesfőváros plé­bániái testületileg, továbbá az összes buda­pesti katholikus szervezetek és számosan a vi­dékről. A körmenetet dr Csernoch János bíbo­ros-hercegprímás vezeti az egész fővárosi és környékbeli papság segédletével. A körmenet a Kossuth Lajos-utcából indul el reggel nyolc óra­kor és a Károly-körúton és Vilmos császár­úton át a lipótvárosi Szent István Bazilika mel­lett elvonulva, a Nagykorona-utcán és Szabad­ság-téren keresztül az Országházhoz megy, ahol tábori szentmise lesz. Innen a menet az Akadé­mia-utcán, Ferenc József-téren, Dorottya-utcán és Váci-utcán át visszatér a belvárosi templom­ba. A menetben a Szent Jobbot e célra kiren­delt katonai különítmény fogja vinni. A nőegye­sületek, a notabilitások és a hatóságok képvise­lői a Szent Jobbal bemennek a lipótvárosi Szent István Bazilikába, ahol a bíbornok-her­cegprímás fényes segédlettel szentmisét pontifi­kál, dr Prohászka Ottokár székesfehérvári me­gyéspüspök pedig szentbeszédet mond. Az Or­szágház lépcsőjén felállított tábori oltárnál a szentmisét gróf Mikes János szombathelyi me­gyéspüspök, a szentbeszédet pedig dr Vass Jó­zsef, a Pesti Szent Imre Kollégium igazgatója fogja mondani. A rend fentartására a katona­ság, rendőrség és a rendező­bizottság több száz tagja fog felügyelni. A rendezőség felkéri a menet útvonalán lakó polgárokat, hogy erkélyei­ket és ablakaikat a körmenet elvonulásának ide­jére diszitsék fel. 11 Mi történt Turinban? Giolitti a háború ellen. — A Pesti Hirlap kiküldött munkatársának je­lentése. — Nabresina, máj. 22. — Tisztelt uram, a következő vonattal Nabresinába utazom, a pályaudvaron találko­zunk . . . Így mondta, magyarul mondta Görzben Kiss Mihály tisztelendő úr és mosolygott, el­hárítván minden érdeklődést, folyton csak mo­solygott, hogy milyen furcsa is a világ: most el fogja mondani, mi történt Turinban az utolsó napokban és mások sokan olvasni fogják új­ságban a beszédet, hogy miként menekült Tori­noból társaival, a kispapokkal, akik most a háta mögött állnak és enyhén bólogatnak, ők is mo­solyognak, az Úr alázatos szolgái . . . ... A nabresinai pályaudvaron minden utas kezében az Il Piccolo della Sera estilapja van, roppant élénkség és f­utkározás, jelzik a Görzből közeledő személyvonatot, amelynek egyidőben kellene érkeznie a trieszti gyorsvo­nattal. A gyors késik, már jobban késik, mintha személyvonat volna. Kiszállnak a görzi utasok és jönnek négyen a turini menekültek is. Keve­set tudtunk itthon eddig a forrongó Olaszország­ról, rövid h­írek ,érkeztek csak, hogy itt is, ott is véres tüntetések verik föl az utcát, rendőrség, katonaság, sortűz, ostromállapot és az osztrák­magyar, német konzulátusok épületeinek bán­talmazása ... Magyarokat, németeket, osztráko­kat inzultál a csőcselék, üzleteket szétrombol­nak ... Ami Turinban történt, itt elmondja rész­letesen Kiss Mihály, aki társaival a turini Nem­zetközi Kollégium tagja volt. A Turin utcáin roppant tömegek jártak föl-alá május tizenhetedikén, hét­főn kora reggel. Már előtte való napon, vasárnap is, kisebb tüntetések voltak, a­ diákság vonult föl zászlók alatt, csatla­kozott hozzájuk az utca népe s minden­felé a háborút éltették ... Ugyanakkor a turini munkások is tüntetést rendez­tek, háborúellenes tüntetést, amely­ azonban nem érvényesülhetett: a rend­őrség mindenütt szétverte a háború el­len tüntetőket s ezalatt hatalmas agitá­­­ció folyt a diákság és a polgárság kö­zött, hogy a háború mellett való tünte­tést minél népszerűbbé tegyék ... Hét­főn, május tizenhetedikén reggel tető­pontját érték el a zavargások. Az elva­dult tömeg a St Theresia és a Pietro Mica városrészekből indult el, útközben bevertek ablakokat s a Via Genova felé tartottak, ahol az osztrák-magyar kon­zulátus van. A konzulátus már meg volt erősítve, háromszoros rendőri és katonai kordon vette körül az épületet, de a fegyveres erő nem akadályozta meg a tüntetők munkáját. Hatalmas kődara­bok röppentek a konzulátus ablakai felé, betörték csaknem az összes ablakokat s a leggyalázatosabb szavakkal illették a konzult, szitkozódtak és átkozódtak, szinte dühöngve orditottak a háború­ért ... A katonaság és a rendőrség tét­lenül nézte az eseményeket... Hirtelen esni kezdett, zápor támadt s ömlött az eső, mintha az ég csatornái nyíltak volna meg. A tüntetők egy része a zu­hogó eső elől a szomszédos épületek alá menekült. Turinban ugyanis a legtöbb nagyobb ház, vagy palota az utca felől födött folyosókkal épül, egész utcák te­tővel vannak ellátva, a folyosók alá vo­nultak hát s bár a vihar nem szűnt meg,­­ a zavargás folytatódott. Ezeken a fo­lyosókon indult meg a tömeg minden­felé a városban, ahol már a kereskedők bezárták üzleteiket, mert több helyütt előfordult, hogy az elvakított csőcselék kifosztotta a boltokat... A turini rendőrség, ahogyan Kiss Mihály elbeszélte, a háború mellett való tüntetéseket és zavargásokat egyáltalán nem akadályozta meg, a szocialista munkások háborúellenes mozgalmát azonban elfojtotta. A munkások egyesülete, a Camera del Lavoro, hétfőn — ugyanakkor, ami-

Next