Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-29 / 148. szám

1915. máj­us 29., szombat. PESTI HÍRLAP 737 , nyegesen erősebb, mint a háború elején. A­­ 'Dardanellákban bátor­­ csapataink néhány öbölben és az azokat környező magaslatokon foglaltak némi teret és ha sikerül is előbbre jutniok, mígy ez csak lépésre-lépésre történ­hetik. Uj emberek veszik át ott a vezetést és t í­zi egész ország követi őket. A hatalmas kor­­mánynak most másodízben van igen nagy­­hatalma, hogy a nemzet kívánságait meg­valósíthassa. Lord Fisher utóda Henry Jac­kson, London, máj. 28. (Reuters) Henry Jacksont nevezték ki a tengerészet első lordjává. Arthur Wilson tanácsadói minőségben az admiralitásnál marad. Textilmunkások és szénbányászok sztrájkja. London, máj. 28. A Times jelenti Manchesterből. Minden jel arra vall, hogy Lancashire tex­tiliparában komoly nehézségek vannak küszö­bön. Az oldhami textilgyár rovatolói ma délben sztrájkba léptek, mert munkaadóik vonakodtak megadni a követelt hadipótlékot. A munkaadók szövetsége köriratot intézett tagjaihoz, amely­ben általános kizárással fenyegetőzik június 7-ére, ha a sztrájkolók addig nem veszik fel a munkát. Ez a kizárás 140.000 munkást érintene. A Daily Mail jelenti: Dacára az admiralitás felhívásának, a dél­walesi bányamunkások pünkösd utáni kedden felényire korlátozták a­ munkát. Tegnap is szü­netelt a munka egyes bányákban, ámbár állan­dóan emelkedik a szénszükséglet. Tizenegyezer németet, magyart és osztrákot internáltak. Berlin, máj. 28. Hivatalos angol jelentés szerint a német­ellenes tüntetések közben 865 ember megsebe­sült, 732 üzletet megrongáltak és­ 2350 egyént, töztük ezernél több németet, letartóztattak. A mozgalmak következményeképp a kormány pa­rancsára további 7429 németet és 3570 osztrákot és magyart internáltak. A németek­, osztrákok és magyarok angliai vagyona. London, máj. 28. Egy képviselő kérdésére válaszolva, a ke­reskedelmi miniszter közölte, hogy a németek, osztrákok és magyarok Angliában levő vagyona körülbelül 97 millió font sterlinget tesz ki. A hi­vatalosan kiküldött gondnok tárgyal az angol hi­telezőkkel követeléseiknek az Angliában lévő ellenséges vagyonból való kiegyenlítése ügyé­ben. A német tengeralattjárók titokzatos bázisai. Bázel, máj. 28. Lebeuf, a francia tengerészet volt főmér­nöke, a Journal de Paris-ban azt írja, hogy so­kan ajánlottak fel neki levélben módozatokat a német tengeralattjárók megsemmisítésére. Az egyetlen hathatós mód csak a német tengeralatti hajók­ bázisának szétrombolása lehetne. Csodál­kozik, hogy az angoloknak eddig nem sikerült ezt a bázist megsemmisíteni.. Azután szó szerint így folytatja: — Az angol tengerészeti miniszter kijelen­tette, hogy felkeresik a német flottát legmélyebb rejtekhelyein. Mi sem kívánunk egyebet, mint­hogy ezt láthassuk és minél előbb tapsolhas­sunk szövetségeseink szerencsés vállalkozásai­nak. Azt mondják, hogy Francia- és Angolor­szágnak már nincs többé ellensége a tengeren, ezt az állítást azonban az utolsó hetek hajóvesz­teségi listája megcáfolja. A Keleti-tengeri orosz flotta lázadása. Berlin, máj. 28. —­­A Pesti Hírlap tudó­sítójától. — Pétervárról érkezett jelentések szerint a keleti tengeri olasz flotta tengerészei ellen szá­mos per folyik. A tengerészeket lázadással vá­dolják. Az orosz lapokban megjelent halálozási jelentésekből kitűnik, hogy több mint húsz ten­gerésztiszt „hirtelen" meghalt. A nemrég jelen­tett hír, hogy a Balti-flotta parancsnoka váratla­nul meghalt, szintén összefügg a lázadással, vala­mint Birislav admirális halálát is ezzel hozzák összefüggésbe. Légberöpült egy angol segédcirkáló. London, máj. 28. A Reuter-ügynökség jelenti: A Prin­zess Iréne nevű hatezer tonnás segédcirkáló Sheeriesnél szerencsétlen véletlen következ­tében a levegőbe repült. Csak egy ember me­nekült meg. Megtorpedózott angol gőzösök. London, máj. 28. A Lloyds jelenti Browheadból: A Nabraskan angol gőzös Liverpoolból Delaware-Breakwater felé való útján, negyven mértföldnyire Fastnettől torpedólövést kapott. A legénység csónakokba szállt és a h­ajó közelé­ben maradt. A Lloyds jelenti Milforthavenből. A Norvégna gőzös Shiledsből jövet, S­tans­headtól százhatvan mértföldnyire­­ délnyugatra torpedólövést­ kapott. A legénységből egy ember meghalt, három megsebesült. A többit egy ha­lászgőzös Milforthavenbe vitte. Elpusztult dán gőzösök. Stockholm, máj. 28. Az Ely nevű dán gőzös, mely Skóciából sze­net vitt Sundwall felé, Sundrem táján, Stock­holmtól északra, aknába ütközött és nyomban elsülyedt. Legénységét megmentették. London, máj. 28. A Reily nevű dán gőzöst az Északi-tengeren­­ megtorpedózták. Legénységét Shielsbe vitték. Onior Bryan elhidegülési politikája. London, máj. 28. A­ Times washingtoni jelentése szerint az amerikai külügyminisztérium nem hivatalosan úgy nyilatkozott, hogy addig, míg a német kor­mány a Lusitania ügyében nem válaszol az amerikai kormány jegyzékére, Amerika nem in­téz jegyzéket Németországhoz a Nebraska ügyében. London, máj. 28. A Times jelenti. A washingtoni kormány aligha fog kifogást emelni a német válaszjegyzék további késése el­len, mert a kormány sokat vár Bryan elhidegü­­lési politikájától. Ujabb semlegességi nyilatkozat. — 1A hadviselő államokban tartózkodó véd­kötelesek hazahívása. — Páris, máj. 28. Madridi jelentések szerint a spanyol kormány legutóbbi tanácskozásában a nem­zetközi helyzettel és annak kapcsán Olasz­országnak a központi hatalmakkal háborúba keveredése alkalmából szükségessé vált újabb semlegességi deklarációval foglalko­zott. A hadügyminiszter jelentést tett a be­állott körülmények között szükségessé vált­ intézkedésekről és a többek között azt java­solta, hogy a hadviselő államokban tartóz­kodó összes védköteles spanyolokat hívják haza. A rit-kabilok harca a franciákkal. Lyon, máj. 21.­­A Nouvelliste híradása szerint az afrikai spanyol zóna közelében Raisuli propagandája következtében a benszü­löttek körében mozgoló­dás észlelhető. Liautey francia tábornok csapa­tokat küldött a benszülöttek­­ ellen, az operációk eredményét még nem ismerik. Olaszország­ beavatkozása és Románia magatartása. Berlin, máj. 28. —­­A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Berliner Lokalanzeiger hosszabb cikkben foglalkozik a világháború követ­keztében előállott politikai helyzettel és Olaszországgal. A cikkből alábbiakat vesz­szük át: Algeciras és Tripolisz óta tudjuk, hogy az olasz nép külpolitikája Németor­szág és Ausztria-Magyarország ellen irá­nyult. Ezen kívül pedig Olaszországnak Angliához való vonzódása sem mai keletű. Ennél a körülménynél a félelem és a meg­alkuvás is jelentékeny szerepet játszott. Hogyha jó magánértesülések igazat monda­nak, akkor meg lehet állapítani, h­ogy már 1914 május havában, tehát közvetlenül a világháború kitörése előtt, egy olasz hajó­építő bizottság a londoni olasz tengerészeti attasé vezetése alatt együtt dolgozott angol tengerésztisztekkel az egyik brit hajógyár­ban. Ez a tény beigazolná azt, hogy Olasz­ország az entente tagjai közü­l Angliával még a háború kitörése előtt megegyezett. Ilyen körülmények között Olaszország az elmúlt kilenc hónapot tisztára fegyverke­zésére használta föl, amit egyébként más megállapítások is­ igazolnak s ilyen módon a megelőző diplomáciai tárgyalások már­akkor teljesen kilátástalanoknak látszottak, amikor megindították őket. Olaszországnak a háborúba való be­avatkozása mozgásba hozza természetesen a Balkán-államok csoportjait is. Nem lehet föltételezni, h­ogy az entente­ szorgalmas és eredményekben gazdag diplomáciája ne ké­szült volna előzetes munkával ezen a fontos területen. Így hűvös észszel számolni kell azzal, hogy a Szerbia és Olaszország, to­vábbá a Szerbia és Oroszország között levő látszólagos ellentétek immár gondos kezelés alá vetettek. Ezen kívül nem volna helyes, ha a nagy nyugat galiciai győzelemnek Ro­mániára való hatása gondtalanságra han­golna bennünket és tudatában kell marad­nunk annak, hogy a Balkánon az események fejlődésére milyen nagy jelentőséggel bir Ferdinánd bolgár királynők végső elhatá­rozása. A legsúlyosabb események előtt ál­­ lünk, amikkel acélos idegekkel kell szembe néznünk. Az a sokszor hangsúlyozott elv, hogy a néző szerepét játszó népek mindig a győzők oldalára állanak, ma már nem áll meg teljességgel. Ha a központi hatalmak nem is győztek még véglegesen, mégis előny­ben vannak, úgy az ellenséges területek bir­toklása szempontjából, mint pedig azért, mert számos csatában győzedelmeskedtek. Végleges győzelmüket azonban, úgy látszik, olyan államok, amelyek eddig nem vettek részt a háborúban, magukra nézve fenye­getőnek fogják föl. Ezért megkísérlik a megakadályozását. Bizonyos, hogy aggodal­maik jogosulatlanok. Azonban ki elég ha­talmas ebben a háborúban, hogy diadalra tudja vinni az ész uralmát? Számolnunk kell az Egyesült­ Államoknak minimum ba­rátságtalan magatartásával. A központi ha­talmak ereje nagy és a teher is nagy, amely­lyel meg kell birkózniok. Minden azon for­dul meg, hogy a két terhet egyensúlyban tartsák. Ez az a hatalmas feladat, amelyet egyes-egyedül államférfiak tudnál meg­oldani.

Next