Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-07 / 126. szám

16 PESTI HÍRLAP 1915. május 7., péntek — (A pesti háziurak legújabb veszedelme.) A háború óta azokat a nagyságos urakat, akik egy-két bérház jövedelméből tengetik jobb sorsra érdemes életüket és akik évtizedeken át igyekez­tek gondoskodni lakóik kényelméről, jólétéről és lelki nyugalmáról, sok minden csapás érte. Ezek között kétségtelenül az a leglesújtóbb, hogy sok hadbavonult bérlő , nem fizeti a házbért és hogy ezek családtagjait nem lehet a lakásokból kiexpediáltatni. De az se kis baj, hogy az üres lakások száma egyre szaporodik, reménye nél­kül annak, hogy hamarosan lakásszükség követ­kezzék be és így szájgerolni lehessen. Ezekhez a csapásokhoz most egy egészen új, bár kisebb baj járul, amely azonban hihetőleg egyetemesen sújtja a háztulajdonosokat, akik bizonyos idő múlva egészen különleges kiadással állanak szemben. A baj oka abban rejlik, hogy ezideszeriint a legtöbb család, kikerülése céljából a nem­szeretem kukoricakenyérnek, megtakarított, fél­retett lisztje segítségével fehér kenyerecskéket, ti­pócskákat és kalácsoc­skákat süt és pedig ott­hon a takaréktűzhely sütőjében. Ezeket a finom falatokat,, amelyek a nyomorúság idején az ínyencek önérzetét nagyban emelik, megsüthet­nék ugyan a pékeknél is, de nem merik, mert rendelet van, amely úgy intézkedik, hogy a pék urak csakis olyan kenyértésztát fogadhatnak el, amelynek fele kukoricalisztből áll. Így hát a fő­városban naponként ezer és ezer kis cipócska orrull a konyhák sütőibe és onnan ki, hogy a reg­gelik, az ebédek s a vacsorák ízletesebbek legye­nek. Mindezeknek a luxusi lakomáknak azonban a derék háziurak isszák meg a levét, akiknek takaréktű­zhelyei és annak sütői a sok és erős tüzeléstől egyre másra kiégnek és használhatla­nokká válnak. Mihamar bekövetkezik tehát az az idő, amikor a takaréktűzh­elyeket meg kell csi­náltatni, vagy újakkal kicseréltetni, mert a c­i­pócskák megemésztik őket. Rendes körülmények között a pesti háziurak azt mondanák a lakók­nak, hogy amiket, elégettek, azokat maguk holas­­-­ák rendbe, dehát ezidőszerint olyan napokat élünk, hogy ilyesmit mondani bajos, mert a por­tás fölmondhat, fölpakolhat és az üresen hagyott lakást az ördög maga sem veszi ki.­­ (Akik elfelejtették a nevüket.) A Képest Vissig legutóbbi száma két súlyosan sebe­sült katona fényképét közölte, akik a Mária Te­rézia­ téri hadikórházban, dr Révai Izidor sebész­főorvos osztályán fekszenek és súlyos fejsebük mellett abban is megegyeznek, hogy elfelejtették a nevüket. A népszerű képes hetilap elterjedtségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy alig pár nappal az újság megjelenése után ketten is jelentkeztek, akik az egyik súlyos sebesültben hozzátartozójukra ismertek. Az egyik Preger Jánosné esztergomi lakos, aki fiát véli felismerni a súlyos sebesültben, a másik pedig Bánffy Jó­zsefné Nyíregyházáról, aki azt hiszi, hogy férje a lefényképezett sebesült, aki azóta a kórházban meg is halt. Prégerné kéri a holttest exhumálá­sát is megírván ismertető jelül, hogy férjének a hátán égési sebe volt. A másik sebesült állapota lényegesen javult és kezd már beszélni is. Érde­kes, hogy m­ikép tudták fokról-fokra megállapí­tani a nacionáléját. A kórteremben, ahol fekszik, valak diót evett. A néma beteg elkérte a dióhéját és párnája alá rejtette Dr Révai főorvos napokig faggatta, hogy minek kell neki a dió, míg végre nagy nehezen kimondta ezt a szót, hogy: „Diós­laki". Valóban diósfalui illetőségű volt és igy ál­lapították meg aztán a kilétét.­­ (Robbanás a pályaudvaron.) A predeáli vasúti étterem pincéjében az esti órákban rob­banás történt. Az étterem egyik alkalmazottja, akinek a pincében dolga volt, meg akarta gyúj­tani a magával vitt lámpát. Az explózió akkor állt be, amikor a gyufaszál lángra lobbant. A hatalmas robbanás az egész épületet megrázta. A robbanást az idézte elő, hogy a gázvezeték csövéből nagy mennyiségű gáz áramlott szét a pincében. A robbanás darabokra zúzta az abla­kokat, az ajtókat és a pincelejárat lépcsőit és a pince felett levő étterem padozatát is felemelte. Az étteremben riadalom támadt, de szerencsére nagyobb baj nem történt. ^ — (Időjárás.) Közép- és Dél-Európában az idő­nek száraz jellege volt és a hőmérséklet többnyire emel­kedett. Hazánkban az idő a délnyugati részeken előfor­dult csekély esőktől eltekintve, száraz és aránylag hű­vös volt. Az Északi-Felföldön éjjeli fagyokat, észleltek. A hőmérséklet maximuma 22 fok C, volt Crkvenicán, minimuma 1­3 fok C Késmárkon. Az országos, mete­orológiai intézet jóslata. Enyhébb idő várható, legfölebb nyugaton némi esővel . (Az angolok hadicsele.) Hogy mennyire röstellik az angolok a Dardanellák ellen szá­razföldről intézett támadásaik teljes kudarcát és hogy mennyire szeretnék szépíteni a balsikert: bizonyság rá a „Daily News" következő meséje, amellyel a lap imbrosi haditudósítója iparkodik megnevettetni elszontyolodott olvasóit. — Úgy­látszik — írja az idézett újság, — hogy a Galli­poli-félszigeten való partraszállás sikerét nagy­ban előmozdította a hadvezetőség ép oly­ zseniá­lis, mint ravasz hadicsere. Az egyesült hajóraj koncentrált tüzelése közben ugyanis, a félsziget bizonyos pontján mintegy ezer szamarat hajtot­tak ki a partra, hamis hadifelszereléssel és hegyi ágyukkal a hátukon. Nosza a törökök legott he­ves tüzelést indítottak a „szamár­ezred" ellen, mialatt az­­ igazi csapatok egy másik helyen há­borítatlanul szállhattak partra, s kezdhették meg előnyomulásukat. Természetesen, a szegény, ki­mustrált szamarak mind elpusztultak a heves ágyutűzben, de az ostromló csapatok partraszál­lását sikerült lepleznünk. Valószínű, hogy sir Jan Ilamilton parancsnok még több ilyen zseniá­lis (?) hadicselt alkalmazott a törökök megté­vesztésére, akik azután fennen hirdetik, hogy a partra szálló sereget sikerült a tengerbe szorí­taniok.­­ (Hősök halála.) A dési 82. honvédgya­logezred tisztikara gyászlapon jelenti, h­ogy ba­j­társai közül a következők haltak hősi halált: Schmidt Ágoston és Bresztovszky Gusztáv al­ezredesek, Wissky Ágoston és Tóth Elemér szá­zadosok, Vaas Zsombor, Végh Lajos, Koller Aurél, Német Gyula és Kralitz Gyula főhadna­gyok, Tardy Sándor, Bauer Gyula és Kohn Rezső tartalékos hadnagyok, Csizmadia Rezső, Czenk Adolf, dr Dahinten G. Ernő, Gál Ignác, dr Hegedűs Ernő és Sey Dezső népfelkelő hadna­gyok, Kerekes Sándor zászlós, Vári Olvasztó Árpád, Várady István, Osváth István és Bori Béla tartalékos zászlósok, Batrin Miklós, Daday Gábor, Adria és Miklós hadapródok, Somfeleán Aurél, Azola Lajos és Wagner Róbert hadapród­jelöltek. Kőrfy Imre pénzintézeti tisztviselő, a 57-ik gyalogezred póttartalékosa, a déli harctéren szerzett megsebesülése következtében Budapesten a pénzintézetek hadikórházában, huszonnyolc­éves korában hősi halált halt. Holttestét csütörtö­kön szentelték be a 17. számú helyőrségi kórház­ban és onnan Nagyváradra szállították, ahol a családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. A Magyarországi Független Good-Templár Rend marosvásárhelyi „Törekvés" páholya gyászlapon tudatja, hogy a páholy ifjúsági ümű­kevezetője, Kemenes Mór 22. gyalogezredben hadapród-őrmester, néptanító, április 23-án az uzsoki harcokban elesett. A budapesti 16. számú helyőrségi kórház­ból pénteken két órakor Metzner Livót 45. gya­logezredben katonát (meghalt a Munkácsy­ utcai hadikórházban), Jurosevics Krsto tüzérségi szer­tári üzért (meghalt az 1. tartalékkórházban), Szabó András 38. gyalogezredben tisztiszolgát (meghalt a 16. számú helyőrségi kórházban) és Szrba János 6. gyalogezredben szakaszvezetőt (meghalt a 2. számú belklinikán), szombaton délután pedig Tramantiny Antal 3. bosnyák gya­logezredben egyévi önkéntes címzetes káplárt (meghalt a 16. számú helyőrségi kórházban) és Moskován János 21. honvédgyalogezredben­. ka­tonát (meghalt a Szent László-kórházban) temetik. A budapesti honvédhelyőrségi kórház­ban meghalt Kovács Ferenc 29. honvédgya­logezredbeli karcagi születésű népfölkelő. Sárffy József budapesti születésű tüzér, Burnatyer Lu­kács szabadkai születésű 86. gyalogezredben köz­vitéz, Tóth Mihály kunhegyesi születésű 68 gya­logezredben katona, Dóra Jémes­­ honvédgya­logezredbeli váci születésű közvit­é—­ (A csavargó bosszúja.) A komáromme­gyei Izsa község bíráját, S. Kurucz Ferencet, saját házában egy Fehér Mihály nevezetű gutai illetőségű csavargó, ki mint szijgyártólegény dolgozott rövid idő óta a községben, nyolc kés­,szurással meggyilkolta. A gyilkost, aki elme­nekült, a csendőrség elfogta. Tettét bosszúból követte el, mert a biró iszákosság és csavargás miatt ki akarta tiltani. Kurucz tíz év óta bírás­kodott s nagyon gazdag ember volt. — (Elgázolás.) A Wurm­ utca 5. számú ház előtt a 151. számú postai automobil elgázolta Vö­rös Gyula negyvenöt éves asztalosmunkást, aki könnyebben megsérült. A lakására vitték.­­— (Akik nem hódolnak a cárnak.) A Mag­deburgsehe Ztg. jelenti Pétervárról. A lembergi városkapitány 232 személyt egy-h­árom hónapi fogházra itélt, mert vonakodtak a cár előtti h­ódo­­­latban résztvenni.­­ (A „szent" levél.) A Debrecenbe ,leg­­utóbb szállított foglyok között van Gucsabkij André 58. gyalogezredben katona, akinél a po­csajevi orosz kolostorban írással másolt „szent" levelet találtak, amelyet a hadvezetőség a kato­nák lelkesítésére osztogat. A levél így hangzik magyarul: — Szent­ levél az orosz katonákhoz! Ezt az írást Pocsajevben a kolostor templomában, a szű­zanya képének háta mögött találták. A leve­let maga­ a szűzanya fia, Krisztus irta és aki el­­olvassa, annak szerencsét hoz a háboruban, sze­rencsét hoz az Atyuskának, minden oroszok cár­jának, hogy ellenségeivel elbánhasson. Orosz ka­tona! Én Jézus Krisztus megparancsolom né­ked, hogy ezt a­ levelemet, ha elolvastad, add oda a bajtársadnak. A mi urunk és parancsolónk, a nagy és hatalmas cár bajba jutott népeivel együtt. Ellenség támadta meg országát, pedig né­kie az egész világra ki kell terjesztenie a hatal­mát, az ő kezének jóságát és áldását minden élő lénynek, ki e földön van, éreznie kell. A nagy és hatalmas cár fegyvert fogott, hogy veletek orosz katonák, atyáink örökségét megsokszorozza. Elindult veletek egy győzedelmes háborúba. Nektek kötelességtek a cárért vereteket ontani és életeteket feláldozni. Dúló csatákban veletek van a szű­z anya áldása, az kísér benneteket az iga­zak útján. Az ellenség gonosz és Oroszországnak kárt okoz. Gondoljatok otthon maradt családo­tokra, feleségetekre és gyermekeitekre. Ha ti a cár országát meg nem védelmezitek, győzelmet nem arattok, nem érdemlitek meg a napot, hogy meleget érezzétek, nem érdemlitek meg a levegőt, hogy magatokba szívjátok, nem a föld termését, nem a cár kegyét, mely felétek sugározza a bol­dogságot. Vigyázzatok. Az, aki az ellenség kezé­be kerül, halálnak halálával hal meg. Elkárho­zik, elveszti lelkének üdvét, családja hetedsziglen fog megbűnhődni és érezni fogja a cár sújtó ha­ragját. Harcoljatok a szű­zanya és a cár nevé­ben, mert ők mindenütt jelen vannak! — (­Sáremberek között) Parisból írják a C­orriere della Seranak: Egy vezérkari tiszt aki részt vett az Eparges mellett legutóbb lezajlott véres ütközetekben, érdekesen mondotta el visz­szatértét az ostromlott, dombon levő lövész­árkokból. — Éjfélkor vaksötétben és zuhogó esőben indultunk el a dombról. Az Eparges felé vezető után térdig gázoltunk a sárban. Csak nagy kín­nal-bajjal tudtunk előbbre jutni. Sokszor övig estünk bele a láthatatlan gránátgödrökbe, mint valami farkasverembe. Nem volt velünk semmi cipelni való teher, mégis alig bírtunk kikászo­lódni a ragadós sárból. Egy fordulónál jókora csattanás kíséretében valóságos sárzuhatag om­lott ránk. Egy nagy gránát csapott, le tőlünk alig húsz méternyire és a­ fölhányt sártömeg szinte eltemette az embert, de viszont a lövedék gyilkos hatását is mérsékelte. Néma, sötét ár­nyak suhannak el mellettünk. Sebesültek jönnek le a dombról és katonák szállítják föl a frontra a muníciót. Csöndben, hang nélkül haladnak céljuk felé. Ebben a ragacsos sárban minden lépés hatalmas erőfeszítéssel jár. E percben egy srapnell robban szét fölöttünk s minket a lég­nyomás a sártenger kellő közepébe sujt le. Nagy nehezen föltápászkodunk és tovább von­szoljuk magunkat a síkos úton. Végre-valahára megérkezünk a lövészárkokhoz, s most már fe­dett helyen vagyunk. Különleges lövészárkok ezek. Mintha folyékony sárból készült lépcsőzet volna mely a domb csúcsáról vezet le a lábához. Mélyen belesüpped a lábunk és csak nagy eről­ködéssel birunk előbbre jutni. Pedig tele van katonákkal, akik éjjel-nappal dagasztják benne a sarat. A sárréteg vastagon lepi el az égés­ embert s olyan egyenruhát szab rája, amely láthatatlanság tekintetében minden más katona egyenruhánál jobban megfelel a célnak. Tetőtől talpig sárosak itt a katonák. A hajuk s a baju­szuk minden szálát vastagon borítja be a sár­réteg. Csak éppen a fegyvert védi meg a zává­zatra alkalmazott vászonburkolat.­­ (Garros a belgákról.) Berlinből jelen­t tudósítónk. A nemrég német fogságba kerü francia pilóta, Garros hadnagy egyik kihallga­tása alkalmával azt mondotta, hogy április else­jén Dixmuidentől nyugatra egy német repülő­gép lezuhanását látta. Garros este automobilon kiment a szerencsétlenség színhelyére, hogy a lezuhant pilóta személyazonosságát megállapíts. A halott német repülőnek azonban ekkor már Garros szerint, valószínűleg a belgák, mindent elvették, úgy, hogy a személyazonosságát nem tudta megállapítani. Ez a nyilatkozat jellemzi a belgákat, de azt is megmutatja, hogy a francia szövetségest­ársak milyen véleménynyel vannak belga barátaikról.­­ (Letartóztatott katonaszökevény.) Több csalás és okirathamisítás miatt a rendőrség le­tartóztatta Szegő Jenő huszonöt éves önkéntes tizedest, aki különben katonaszökevény,­­de zász­lós egyenruhában járt.

Next