Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-07 / 126. szám
16 PESTI HÍRLAP 1915. május 7., péntek — (A pesti háziurak legújabb veszedelme.) A háború óta azokat a nagyságos urakat, akik egy-két bérház jövedelméből tengetik jobb sorsra érdemes életüket és akik évtizedeken át igyekeztek gondoskodni lakóik kényelméről, jólétéről és lelki nyugalmáról, sok minden csapás érte. Ezek között kétségtelenül az a leglesújtóbb, hogy sok hadbavonult bérlő , nem fizeti a házbért és hogy ezek családtagjait nem lehet a lakásokból kiexpediáltatni. De az se kis baj, hogy az üres lakások száma egyre szaporodik, reménye nélkül annak, hogy hamarosan lakásszükség következzék be és így szájgerolni lehessen. Ezekhez a csapásokhoz most egy egészen új, bár kisebb baj járul, amely azonban hihetőleg egyetemesen sújtja a háztulajdonosokat, akik bizonyos idő múlva egészen különleges kiadással állanak szemben. A baj oka abban rejlik, hogy ezideszeriint a legtöbb család, kikerülése céljából a nemszeretem kukoricakenyérnek, megtakarított, félretett lisztje segítségével fehér kenyerecskéket, tipócskákat és kalácsocskákat süt és pedig otthon a takaréktűzhely sütőjében. Ezeket a finom falatokat,, amelyek a nyomorúság idején az ínyencek önérzetét nagyban emelik, megsüthetnék ugyan a pékeknél is, de nem merik, mert rendelet van, amely úgy intézkedik, hogy a pék urak csakis olyan kenyértésztát fogadhatnak el, amelynek fele kukoricalisztből áll. Így hát a fővárosban naponként ezer és ezer kis cipócska orrull a konyhák sütőibe és onnan ki, hogy a reggelik, az ebédek s a vacsorák ízletesebbek legyenek. Mindezeknek a luxusi lakomáknak azonban a derék háziurak isszák meg a levét, akiknek takaréktűzhelyei és annak sütői a sok és erős tüzeléstől egyre másra kiégnek és használhatlanokká válnak. Mihamar bekövetkezik tehát az az idő, amikor a takaréktűzhelyeket meg kell csináltatni, vagy újakkal kicseréltetni, mert a cipócskák megemésztik őket. Rendes körülmények között a pesti háziurak azt mondanák a lakóknak, hogy amiket, elégettek, azokat maguk holas-ák rendbe, dehát ezidőszerint olyan napokat élünk, hogy ilyesmit mondani bajos, mert a portás fölmondhat, fölpakolhat és az üresen hagyott lakást az ördög maga sem veszi ki. (Akik elfelejtették a nevüket.) A Képest Vissig legutóbbi száma két súlyosan sebesült katona fényképét közölte, akik a Mária Terézia téri hadikórházban, dr Révai Izidor sebészfőorvos osztályán fekszenek és súlyos fejsebük mellett abban is megegyeznek, hogy elfelejtették a nevüket. A népszerű képes hetilap elterjedtségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy alig pár nappal az újság megjelenése után ketten is jelentkeztek, akik az egyik súlyos sebesültben hozzátartozójukra ismertek. Az egyik Preger Jánosné esztergomi lakos, aki fiát véli felismerni a súlyos sebesültben, a másik pedig Bánffy Józsefné Nyíregyházáról, aki azt hiszi, hogy férje a lefényképezett sebesült, aki azóta a kórházban meg is halt. Prégerné kéri a holttest exhumálását is megírván ismertető jelül, hogy férjének a hátán égési sebe volt. A másik sebesült állapota lényegesen javult és kezd már beszélni is. Érdekes, hogy mikép tudták fokról-fokra megállapítani a nacionáléját. A kórteremben, ahol fekszik, valak diót evett. A néma beteg elkérte a dióhéját és párnája alá rejtette Dr Révai főorvos napokig faggatta, hogy minek kell neki a dió, míg végre nagy nehezen kimondta ezt a szót, hogy: „Dióslaki". Valóban diósfalui illetőségű volt és igy állapították meg aztán a kilétét. (Robbanás a pályaudvaron.) A predeáli vasúti étterem pincéjében az esti órákban robbanás történt. Az étterem egyik alkalmazottja, akinek a pincében dolga volt, meg akarta gyújtani a magával vitt lámpát. Az explózió akkor állt be, amikor a gyufaszál lángra lobbant. A hatalmas robbanás az egész épületet megrázta. A robbanást az idézte elő, hogy a gázvezeték csövéből nagy mennyiségű gáz áramlott szét a pincében. A robbanás darabokra zúzta az ablakokat, az ajtókat és a pincelejárat lépcsőit és a pince felett levő étterem padozatát is felemelte. Az étteremben riadalom támadt, de szerencsére nagyobb baj nem történt. ^ — (Időjárás.) Közép- és Dél-Európában az időnek száraz jellege volt és a hőmérséklet többnyire emelkedett. Hazánkban az idő a délnyugati részeken előfordult csekély esőktől eltekintve, száraz és aránylag hűvös volt. Az Északi-Felföldön éjjeli fagyokat, észleltek. A hőmérséklet maximuma 22 fok C, volt Crkvenicán, minimuma 13 fok C Késmárkon. Az országos, meteorológiai intézet jóslata. Enyhébb idő várható, legfölebb nyugaton némi esővel . (Az angolok hadicsele.) Hogy mennyire röstellik az angolok a Dardanellák ellen szárazföldről intézett támadásaik teljes kudarcát és hogy mennyire szeretnék szépíteni a balsikert: bizonyság rá a „Daily News" következő meséje, amellyel a lap imbrosi haditudósítója iparkodik megnevettetni elszontyolodott olvasóit. — Úgylátszik — írja az idézett újság, — hogy a Gallipoli-félszigeten való partraszállás sikerét nagyban előmozdította a hadvezetőség ép oly zseniális, mint ravasz hadicsere. Az egyesült hajóraj koncentrált tüzelése közben ugyanis, a félsziget bizonyos pontján mintegy ezer szamarat hajtottak ki a partra, hamis hadifelszereléssel és hegyi ágyukkal a hátukon. Nosza a törökök legott heves tüzelést indítottak a „szamárezred" ellen, mialatt az igazi csapatok egy másik helyen háborítatlanul szállhattak partra, s kezdhették meg előnyomulásukat. Természetesen, a szegény, kimustrált szamarak mind elpusztultak a heves ágyutűzben, de az ostromló csapatok partraszállását sikerült lepleznünk. Valószínű, hogy sir Jan Ilamilton parancsnok még több ilyen zseniális (?) hadicselt alkalmazott a törökök megtévesztésére, akik azután fennen hirdetik, hogy a partra szálló sereget sikerült a tengerbe szorítaniok. (Hősök halála.) A dési 82. honvédgyalogezred tisztikara gyászlapon jelenti, hogy bajtársai közül a következők haltak hősi halált: Schmidt Ágoston és Bresztovszky Gusztáv alezredesek, Wissky Ágoston és Tóth Elemér századosok, Vaas Zsombor, Végh Lajos, Koller Aurél, Német Gyula és Kralitz Gyula főhadnagyok, Tardy Sándor, Bauer Gyula és Kohn Rezső tartalékos hadnagyok, Csizmadia Rezső, Czenk Adolf, dr Dahinten G. Ernő, Gál Ignác, dr Hegedűs Ernő és Sey Dezső népfelkelő hadnagyok, Kerekes Sándor zászlós, Vári Olvasztó Árpád, Várady István, Osváth István és Bori Béla tartalékos zászlósok, Batrin Miklós, Daday Gábor, Adria és Miklós hadapródok, Somfeleán Aurél, Azola Lajos és Wagner Róbert hadapródjelöltek. Kőrfy Imre pénzintézeti tisztviselő, a 57-ik gyalogezred póttartalékosa, a déli harctéren szerzett megsebesülése következtében Budapesten a pénzintézetek hadikórházában, huszonnyolcéves korában hősi halált halt. Holttestét csütörtökön szentelték be a 17. számú helyőrségi kórházban és onnan Nagyváradra szállították, ahol a családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. A Magyarországi Független Good-Templár Rend marosvásárhelyi „Törekvés" páholya gyászlapon tudatja, hogy a páholy ifjúsági üműkevezetője, Kemenes Mór 22. gyalogezredben hadapród-őrmester, néptanító, április 23-án az uzsoki harcokban elesett. A budapesti 16. számú helyőrségi kórházból pénteken két órakor Metzner Livót 45. gyalogezredben katonát (meghalt a Munkácsy utcai hadikórházban), Jurosevics Krsto tüzérségi szertári üzért (meghalt az 1. tartalékkórházban), Szabó András 38. gyalogezredben tisztiszolgát (meghalt a 16. számú helyőrségi kórházban) és Szrba János 6. gyalogezredben szakaszvezetőt (meghalt a 2. számú belklinikán), szombaton délután pedig Tramantiny Antal 3. bosnyák gyalogezredben egyévi önkéntes címzetes káplárt (meghalt a 16. számú helyőrségi kórházban) és Moskován János 21. honvédgyalogezredben. katonát (meghalt a Szent László-kórházban) temetik. A budapesti honvédhelyőrségi kórházban meghalt Kovács Ferenc 29. honvédgyalogezredbeli karcagi születésű népfölkelő. Sárffy József budapesti születésű tüzér, Burnatyer Lukács szabadkai születésű 86. gyalogezredben közvitéz, Tóth Mihály kunhegyesi születésű 68 gyalogezredben katona, Dóra Jémes honvédgyalogezredbeli váci születésű közvité— (A csavargó bosszúja.) A komárommegyei Izsa község bíráját, S. Kurucz Ferencet, saját házában egy Fehér Mihály nevezetű gutai illetőségű csavargó, ki mint szijgyártólegény dolgozott rövid idő óta a községben, nyolc kés,szurással meggyilkolta. A gyilkost, aki elmenekült, a csendőrség elfogta. Tettét bosszúból követte el, mert a biró iszákosság és csavargás miatt ki akarta tiltani. Kurucz tíz év óta bíráskodott s nagyon gazdag ember volt. — (Elgázolás.) A Wurm utca 5. számú ház előtt a 151. számú postai automobil elgázolta Vörös Gyula negyvenöt éves asztalosmunkást, aki könnyebben megsérült. A lakására vitték.— (Akik nem hódolnak a cárnak.) A Magdeburgsehe Ztg. jelenti Pétervárról. A lembergi városkapitány 232 személyt egy-három hónapi fogházra itélt, mert vonakodtak a cár előtti hódolatban résztvenni. (A „szent" levél.) A Debrecenbe ,legutóbb szállított foglyok között van Gucsabkij André 58. gyalogezredben katona, akinél a pocsajevi orosz kolostorban írással másolt „szent" levelet találtak, amelyet a hadvezetőség a katonák lelkesítésére osztogat. A levél így hangzik magyarul: — Szent levél az orosz katonákhoz! Ezt az írást Pocsajevben a kolostor templomában, a szűzanya képének háta mögött találták. A levelet maga a szűzanya fia, Krisztus irta és aki elolvassa, annak szerencsét hoz a háboruban, szerencsét hoz az Atyuskának, minden oroszok cárjának, hogy ellenségeivel elbánhasson. Orosz katona! Én Jézus Krisztus megparancsolom néked, hogy ezt a levelemet, ha elolvastad, add oda a bajtársadnak. A mi urunk és parancsolónk, a nagy és hatalmas cár bajba jutott népeivel együtt. Ellenség támadta meg országát, pedig nékie az egész világra ki kell terjesztenie a hatalmát, az ő kezének jóságát és áldását minden élő lénynek, ki e földön van, éreznie kell. A nagy és hatalmas cár fegyvert fogott, hogy veletek orosz katonák, atyáink örökségét megsokszorozza. Elindult veletek egy győzedelmes háborúba. Nektek kötelességtek a cárért vereteket ontani és életeteket feláldozni. Dúló csatákban veletek van a szűz anya áldása, az kísér benneteket az igazak útján. Az ellenség gonosz és Oroszországnak kárt okoz. Gondoljatok otthon maradt családotokra, feleségetekre és gyermekeitekre. Ha ti a cár országát meg nem védelmezitek, győzelmet nem arattok, nem érdemlitek meg a napot, hogy meleget érezzétek, nem érdemlitek meg a levegőt, hogy magatokba szívjátok, nem a föld termését, nem a cár kegyét, mely felétek sugározza a boldogságot. Vigyázzatok. Az, aki az ellenség kezébe kerül, halálnak halálával hal meg. Elkárhozik, elveszti lelkének üdvét, családja hetedsziglen fog megbűnhődni és érezni fogja a cár sújtó haragját. Harcoljatok a szűzanya és a cár nevében, mert ők mindenütt jelen vannak! — (Sáremberek között) Parisból írják a Corriere della Seranak: Egy vezérkari tiszt aki részt vett az Eparges mellett legutóbb lezajlott véres ütközetekben, érdekesen mondotta el viszszatértét az ostromlott, dombon levő lövészárkokból. — Éjfélkor vaksötétben és zuhogó esőben indultunk el a dombról. Az Eparges felé vezető után térdig gázoltunk a sárban. Csak nagy kínnal-bajjal tudtunk előbbre jutni. Sokszor övig estünk bele a láthatatlan gránátgödrökbe, mint valami farkasverembe. Nem volt velünk semmi cipelni való teher, mégis alig bírtunk kikászolódni a ragadós sárból. Egy fordulónál jókora csattanás kíséretében valóságos sárzuhatag omlott ránk. Egy nagy gránát csapott, le tőlünk alig húsz méternyire és a fölhányt sártömeg szinte eltemette az embert, de viszont a lövedék gyilkos hatását is mérsékelte. Néma, sötét árnyak suhannak el mellettünk. Sebesültek jönnek le a dombról és katonák szállítják föl a frontra a muníciót. Csöndben, hang nélkül haladnak céljuk felé. Ebben a ragacsos sárban minden lépés hatalmas erőfeszítéssel jár. E percben egy srapnell robban szét fölöttünk s minket a légnyomás a sártenger kellő közepébe sujt le. Nagy nehezen föltápászkodunk és tovább vonszoljuk magunkat a síkos úton. Végre-valahára megérkezünk a lövészárkokhoz, s most már fedett helyen vagyunk. Különleges lövészárkok ezek. Mintha folyékony sárból készült lépcsőzet volna mely a domb csúcsáról vezet le a lábához. Mélyen belesüpped a lábunk és csak nagy erőlködéssel birunk előbbre jutni. Pedig tele van katonákkal, akik éjjel-nappal dagasztják benne a sarat. A sárréteg vastagon lepi el az égés embert s olyan egyenruhát szab rája, amely láthatatlanság tekintetében minden más katona egyenruhánál jobban megfelel a célnak. Tetőtől talpig sárosak itt a katonák. A hajuk s a bajuszuk minden szálát vastagon borítja be a sárréteg. Csak éppen a fegyvert védi meg a závázatra alkalmazott vászonburkolat. (Garros a belgákról.) Berlinből jelent tudósítónk. A nemrég német fogságba kerü francia pilóta, Garros hadnagy egyik kihallgatása alkalmával azt mondotta, hogy április elsején Dixmuidentől nyugatra egy német repülőgép lezuhanását látta. Garros este automobilon kiment a szerencsétlenség színhelyére, hogy a lezuhant pilóta személyazonosságát megállapíts. A halott német repülőnek azonban ekkor már Garros szerint, valószínűleg a belgák, mindent elvették, úgy, hogy a személyazonosságát nem tudta megállapítani. Ez a nyilatkozat jellemzi a belgákat, de azt is megmutatja, hogy a francia szövetségestársak milyen véleménynyel vannak belga barátaikról. (Letartóztatott katonaszökevény.) Több csalás és okirathamisítás miatt a rendőrség letartóztatta Szegő Jenő huszonöt éves önkéntes tizedest, aki különben katonaszökevény,de zászlós egyenruhában járt.