Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-05 / 124. szám
iben levő lakatlan Aegei-szigeten partraszállított, összeütközés keletkezett, amelynek io,lvamán a hét angol tengerészkatona, akiket egy tiszt vezetett, egytől-egyig elesett. A többi arcvonalon semmi jelentős nem történt. Az Agamemnon predreadnought, amely 1906-ban épült, közvetlen a Dreadnought csatahajó előtt, 16.750 tonnás, 19 csomós, tüzérsége pedig 4 darab 30.5, 10 darab 23.4, 24 darab 7.6 ,e 2 darab 4.7 centiméteres kaliberű gyorstüzelő ágyúval van fölszerelve. A hajót a vízvonalon azonkívül a páncéltornyokat 305 mm-es acélpáncél védi. Gépei 17.500lóerőt indikálnak és személyzete 860 embert számlál.* 1915. május 5., szerevi. » FESTI HÍRLAP A szövetségesek eddig húszezer embert vesztettek. • Szófia, máj. 4. Megbízható athéni jelentések szerint az angol és francia csapatok a Dardanelláknál több mint húszezer halottat és sebesültet vesztettek. Az elesettek között van Asler brigadéros is, aki önkezével vetett véget életének, mikor tisztjeivel együtt abba a veszélybe jutott, hogy elfogják. A legtöbb embert Kaba Tepe-nél vesztettek az angolok. Itt török tüzérségnek sikerült a szárnyon befészkelnie úgy magát, hogy a hajóágyúk sem üthették el. Az angolok kísérletei, hogy a török csapatok gyűrűjét áttörhessék, eddig meghiúsultak. A fogságba jutott angol és francia tisztek. Konstantinápoly, máj. 3. A Dardanellák szárazföldi harcainál, részben pedig az elsülyesztett búvárhajók megmentettjei közül a következő angol és francia tisztek jutottak hadifogságunkba: Romhel Pál kapitány (Nantes), Lesfort hadnagy (Rouen), Macdonald kapitány (Ausztrália), Ergel és Ensi Caedan hadnagyok (Ausztrália), Estoke (Anglia), Hegad Eckserex, Care, Pergess, Palmer és Fitzgerald (London). A legutóbbi harcok: Konstantinápoly, máj. 4 . A lapok sebesült tisztek és katonák elbeszélései alapján bő tudósításokat közölnek a legutóbbi harcokról. Az ellenség tisztjei legnagyobbrészt fiatal emberek. Az ellenséges hadihajók az Ari Burnutól keletre feállított kötözőhelyre tüzeltek. A harcban a törökök kézibombákkal támadtak az ellenséges lövészárkokra. A hadihajókról fojtógázokkal teli bombákat lőttek a törökök felé. Kum-Kaleh mellett a törökök, földről sövényekkel megerősített hadállásból űzték ki az ellenséget, és a tengerig hajszolták. Az ellenség ballon captif-val irányítja a hajóágyúk tüzét, valamint a repülőgépeket, amelyek sűrűn dobnak bombákat. Egy fogoly francia káplár elbeszélése. Konstantinápoly, május 4. A hadifogságba jutott Emyl francia káplár a következőket beszéli: Elhitették velünk, hogy a török katonák széles nadrágot, zöld kendőrt, piros fezt viselnek, hosszú kék bojttal. Nagyot néztünk tehát, amikor a partra szállva, a valóságban láttuk a török katonákat Csodálatraméltó módon kihasználják a terepet. Amikor páncéloshajóink gránátjai a török lövészárok felett szétrobbantak, azt hittük, hogy a török katonák egy szálig a halál fiai. Nem tartott azonban soká, és a füstfelhők között láttuk a török katonákat, amint gyors szökésekkel árokról-árokra ugranak, hogy fedezéseikben elhelyezkedjenek. Így közeledtek tüzelésünk közben a partvidékhez. Arra nem is gondoltunk, hogy visszavonulásunk vonalát oldalról elvágják, miután a hadihajók lőtávolságában állottunk. Amikor azonban előbbre akartunk nyomulni, szemben találtuk magunkat katonáitokkal, akik a gránátok tüzelése közben előrenyomultak. Amikor pedig az oldaltámadással helyezkedtünk szembe, ismét más török katonákra bukkantunk, akik szegzett szuronnyal mentek ellenünk. A mi elfogatásunkat a tisztek okozták, akik azzal biztattak, hogy könnyen elűzzük és meglepjük a török csapatokat. Midőn ezek, anélkül hogy egyetlen lövést leadtak volna, feltűzött szuronnyal mind közelebb és közelebb jöttek, tisztjeink azzal biztattak, hogy ne féljünk, mert a törököknek nincsenek patronjaik. Így történt, hogy midőn egészen közel voltunk egymáshoz, gyilkos tüzelést zúdítottak ránk a törökök- Balszár Tiyunk, amely nagy veszteségeket szenvedett, nagy nehezen visszamenekülhetett a csónakokba. Elsőnek partraszállított csapatunk fele azonban ily módon tönkrement. . Midőn másnap hajnalban ismét partraszálltunk, az egyik zátonyra futott csónakban láttunk egy magasabb rangú tisztet, aki így szólott szomszédjaihoz: — Majdnem ötezer halott egy ötórás harcban! A mi dandárunk csaknem teljesen megsemmisült! Ahelyett, hogy új csaptokat szállítanak partra, inkább csónakokat küldenének a sebesültek részére, akik szanaszét feküsznek a földön . Ezek a szavak megrendítették zászlóaljunk erkölcsi erejét. Reszkettünk a szerencsétlenségtől, mely reánk várakozott. A fogoly káplár azt mondotta, nagyon sajnálja, hogy fogságba esett, mégis vigasztalja az a tudat, hogy oly vitéz hadsereg katonáinak adta meg magát. Egyenruhájának azt a darabját, amely akkor szakadt ki, amikor az őt megtámadó török katona visszahúzta a szúrásra kész bajonettjét, midőn ő megadta magát, emlékül meg fogja őrizni. Földjeimnek, mondotta, ugy fogom ezt mutogatni, mint a törökök emberies érzésének bizonyítékát. A hatás Parisban. Genf, május 4. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Parisból jelentik, hogy a kamara folyosóján képviselők és újságírók megmutatták Viviani miniszterelnöknek és Augagneur tengerészeti miniszternek a legutóbbi athéni magántáviratokat, melyek nagyjában megerősítik a konstantinápolyi jelentéseket.A miniszterek a táviratokra ezt a megjegyzést tették: „Keleti túlzások!" és rámutattak az angol jelentésekre, amelyek szerint a kabatepei állásokat az angolok meg tudták tartani. Amikor egy képviselő azt kérdezte Augagneurtól, hogy a Dardanelláknál megsérült francia páncélos rossz állapotba jutott-e, a tengerészeti miniszter nem válaszolt, hanem mindkét kezét a füleire tapasztotta és elhagyta a folyosót. Az angol király gratulál. Gy — A Pesh Hírlap tudósítójától. György angol király Robeck admirálisnak és Sir Hamilton tábornoknak a következő táviratot küldte. . A legnagyobb elégtétellel értesültem a sikerről, amelyet elértek és a hősies ellenállásról, amelyet a Dardanelláknál folyó kombinált hadműveleteknél tanúsitottak. Kérem,, hogy a legénységnek, továbbá a 'szövetségestársaknak is köz-, vetítse a fényes cselekedetekben való szívélyes szerencsekivánataimat. jL'j harcok előtt. Rotterdam, máj. 1. ' — A'Pesti Hírlap tudósítójától— A Dardanellákból jelentik: Az angolok támadása Kabatepénél teljesen meghiúsultnak tekinthető. Az ellenség ott csak Kabatepétől északra fekvő ötszáz méter hosszú földnyelven tartja magát, negyven hadihajó időnként megújuló bombázásától támogatva, míg az átkaroló török lövészárkok mindkét felől már a part vonalait érintik. A tulajdonképpeni harc most a Sedibannal partraszállított csapatok ellen folyik. Ezek a harcok a törökökre nézve nehezek és hosszadalmasak, mert a terep a gyors mozdulatokat akadályozza és az ellenség hatalmas hajóágyúkkal vesz részt a harcban. Mindazonáltal a folyton előnyomuló ötödik török sereg sikere többé nem kétséges. A többi partraszálló sereget, mely a Times állítása szerint Tenedosnál tizenöt kilométernyire hatolt be a szárazföldre, a török csendőrök és előőrsök eddig eredménytelenül keresték. A törökök kezébe került ellenséges jelentések szerint az angolok máris több mint tízezer embert vesztettek, míg d'Amadé tábornok Sedilbarbol több ízben erősítést kért partraszállítos serege részére. A Szuez-csatorna megerősítése. . . Hága, május 4. A Vanderland jelenti. A csatorna keleti partját öt kilométer hosszúrásban megerősítették. A föreis~Fort-Waid közötti védelm gentilop A meghiúsult invázió. — Szakvélemény a Dardanellák ostromáról. — Berlin, máj. 3. — A Pesti Ilirlap tudósítójától. — Moraht őrnagy a Berliner Tageblattban cikket írt az entente meghiusult partraszállási kísérletéről és a Dardanellák ostromának legújabb fázisáról. Valószínű — mondja Moraht — hogy ez idő szerint már aligha van megszálló ellenség az Égei-tenger partjain és azon a részen, ahol a tenger hullámai a Gallippi félsziget és az ázsiai partnak Kumkalénál levő partjait érintik. A második partraszállító kísérlet, amelyet hosszú ideig készítettek elő, egyelőre összeomlott. Még nincs róla pozitív hír, hogy a megszállást mekkora erővel kísérelték meg. A különböző országok sajtójából azt kell következtetni, hogy százötvenezer, esetleg csak ötvenezer emberből állott a megszálló sereg. A török főhadiszállás egyik jelentése négy brigádról emlékezik meg, amelyeket Kabatepénéla tengerbe szorítottak. Ezek a brigádok a megszálló csapatok jobbszárnyát alkották, amelyet a Sárosi-öblön keresztül Gallipoli nyugati partjain helyeztek el. Az inváziós sereg centruma és jobbszárnya valószínűleg 1 kilométeres vonalban Teke-Burunig húzódott ki a Gallipoli félsziget déli csúcsánál. Ezeket a csapatrészeket török jelentések szerint teljesen megverték. Ami az ázsiai partokon való partraszállást illeti, úgy ez a gondolat helyes volt, a kivitele azonban gyenge és eredménytelen. Hogyha az angol fővezérnek, Jan Hamilton tábornoknak képességeit nem akarjuk kétségbe vonni, akkor föl kell tennünk, hogy a partraszállás négy helyen nem működtetett egyenlő erejű cspatokat..Valószínű, hogy demonstrálni akart egyik vagy másik helyen, hogy ezzel is biztosítsa a meglepetés hatását. Ha már most a török védők a megkezdett kihajózásoknál kezdetben zavarban is voltak afelé, hogy honnan kapják majd a letámadást, azért hamarosan tisztába jöhettek a helyzettel, bár kezdetben az erőik elosztása nehézségeket okozhatott." Lehetséges, hogy az angol-francia csapatnál hibák lehettek a szervezetben, a parancskiadásban és a parancsok kivitelében és lényeges az is, hogy az inváziós hadsereg anyaga kevéssé értékes elemekből került ki. Egészen kétségtelen, hogy angol-francia részen a Dardanella-vállalkozást főhadműveletnek tekintik. Ellenségeink nagy hibát követtek el, hogy Törökországot nem tekintették nagyhatalomnak, vagy legalább is nem látták be, hogy az ozmánok hadereje fölér egy nagyhatalom hadseregével. Ilyen körülmények között történhetett meg, hogy előkészületeik mégsem voltak olyan gondosak, mint ahogy azok az eféle hadműveleteknél elengedhetetlenek. A támadóknak viselniök kell a meghiúsult kísérletük kudarcával járó prestige-csökkenést. Nagybritanniának tekintélye feltétlenül nagyot csorbult emiatt az egész Keleeten. Az angol zsoldos hadsereg csekély összetartó erejét az ilyen kudarcok alapjában rázkódtatják meg. A kanadai, ausztráliai és új-zeelandi zsoldosok lelkét mélyen érintheti a háborús vállalkozásnak kudarca. Tudjuk, hogy milyen sekélyes nívón áll az egyiptomi brit hadsereg fegyelme. Nincs messze az az idő, amikor az angol tisztek jobban félnek majd a katonák fegyelem hiányától, mint az ellenségtől. A francia csapatok fegyelme szintén nem jobb. Mindez azt mutatja, hogy milyen nehézséggel jár ez a kombinált szárazföldi és tengeri támadás. A Dardanellák és ezzel Konstantinápoly is csak akkor volnának veszélyeztetve, ha a partok mindkét oldalon a szárazföld felől kerülnének a támadók kezébe. Erre nézve azonban semmi hátos és a legújabb kudarc alkalmas lesz arra, hogy legalább a Balkánon megvilágítsa a politikai helyzetet. . . 7 pont nagy haderőt igényel, melyet azonban Anglia jelenleg nem tud előállítani. Indiai, azelőtt Hollandiában szolgált tisztek nem sokat adnak ezekre az erődítésekre, mert szerintük a homokban igen nehéz erődítéseket készíteni.