Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-05 / 124. szám

i­­­­ben levő lakatlan Aegei-szigeten partraszál­lított, összeütközés keletkezett, amelynek io,­lvamán a hét angol tengerészkatona, akiket egy tiszt vezetett, egytől-egyig elesett. A többi arcvonalon semmi jelentős nem történt. Az Agamemnon predreadnought, amely 1906-ban épült, közvetlen a Dreadnought csata­hajó előtt, 16.750 tonnás, 19 csomós, tüzérsége pedig 4 darab 30.5, 10 darab 23.4, 24 darab 7.6 ,­e 2 darab 4.7 centiméteres kaliberű gyorstüzelő ágyúval van fölszerelve. A hajót a vízvonalon azonkívül a páncéltornyokat 305 mm­-es acélpán­cél védi. Gépei 17.500­­lóerőt indikálnak és sze­mélyzete 860 embert számlál.­­* 1915. május 5., szerevi. » FESTI HÍRLAP A szövetségesek eddig húszezer embert vesztettek. • Szófia, máj. 4. Megbízható athéni jelentések szerint az angol és francia csapatok a Dardanelláknál több mint húszezer halottat és sebesültet vesztettek. Az elesettek között van Asler brigadéros is, aki önkezével vetett véget életének, mikor tisztjei­­vel együtt abba a veszélybe jutott, hogy elfogják. A legtöbb embert Kaba Tepe-nél vesztettek az angolok. Itt török tüzérségnek sikerült a szárnyon befészkelnie úgy magát, hogy a hajó­ágyúk sem üthették el. Az angolok kísérletei, hogy a török csapa­tok gyűrűjét áttörhessék, eddig meghiúsultak. A fogságba jutott angol és francia tisztek. Konstantinápoly, máj. 3. A Dardanellák szárazföldi harcainál, rész­ben pedig az elsülyesztett búvárhajók megmen­tettjei közül a következő angol és francia tisz­tek jutottak hadifogságunkba: Romhel Pál ka­pitány (Nantes), Lesfort hadnagy (Rouen), Macdonald kapitány (Ausztrália), Ergel és En­si Caedan hadnagyok (Ausztrália), Estoke (An­glia), Hegad Eckserex, Care, Pergess, Palmer és Fitzgerald (London). A legutóbbi harcok: Konstantinápoly, máj. 4­ . A lapok sebesült tisztek és katonák elbe­szélései alapján bő tudósításokat közölnek a leg­utóbbi harcokról. Az ellenség tisztjei leg­na­gyobbrészt fiatal emberek. Az ellenséges hadi­hajók az Ari Burnutól keletre feállított kötöző­helyre tüzeltek. A harcban a törökök kézibom­bákkal támadtak az ellenséges lövészárkokra. A hadihajókról fojtó­­gázokkal teli bombákat lőttek a törökök felé. Kum-Kaleh mellett a törökök, föl­dről sövé­nyekkel megerősített hadállásból űzték ki az el­lenséget, és a tengerig hajszolták. Az ellenség ballon captif-val irányítja a hajóágyúk tüzét, valamint a repülőgépeket, amelyek sűrűn dobnak bombákat. Egy fogoly francia káplár elbeszélése. Konstantinápoly, május 4. A hadifogságba jutott Emyl francia káplár a következőket beszéli: Elhitették velünk, hogy a török katonák széles nadrágot, zöld kendőrt, piros fezt viselnek, hosszú kék bojttal. Nagyot néztünk tehát, ami­kor a partra szállva, a valóságban láttuk a török katonákat Csodálatraméltó módon kihasználják a terepet. Amikor páncélosha­jóink gránátjai a török lövészárok felett szétrobbantak, azt hittük, hogy a török katonák egy szálig a halál fiai. Nem tartott azonban soká, és a füstfelhők között lát­tuk a török katonákat, amint gyors szökésekkel árokról-árokra ugranak, hogy fedezéseikben el­helyezkedjenek. Így közeledtek tüzelésünk köz­ben a partvidékhez. Arra nem is gondoltunk, hogy visszavonulásunk vonalát oldalról elvág­ják, miután a hadihajók lőtávolságában állot­tunk. Amikor azonban előbbre akartunk nyo­mulni, szemben találtuk magunkat katonáitokkal, akik a gránátok tüzelése közben előrenyomultak. Amikor pedig az oldaltámadással helyezkedtünk szembe, ismét más török katonákra bukkantunk, akik szegzett szuronnyal mentek ellenünk. A mi elfogatásunkat a tisztek okozták, akik azzal biz­tattak, hogy könnyen elűzzük és meglepjük a tö­rök csapatokat. Midőn ezek, anélkül hogy egyet­len lövést leadtak volna, feltűzött szuronnyal mind közelebb és közelebb jöttek, tisztjeink az­zal biztattak, hogy ne féljünk, mert a törököknek nincsenek patronjaik. Így történt, hogy midőn egészen közel voltunk egymáshoz, gyilkos tüze­lést zúdítottak ránk a törökök- Balszár Tiyunk, a­mely nagy veszteségeket szenvedett, nagy nehezen visszamenekülhetett a csónakokba. Elsőnek part­raszállított csapatunk fele azonban ily módon tönkrement. . Midőn másnap hajnalban ismét partraszáll­tunk, az egyik zátonyra futott csónakban láttunk egy magasabb rangú tisztet, aki így szólott szom­szédjaihoz: — Majdnem ötezer halott egy ötórás harc­ban! A mi dandárunk csaknem teljesen megsem­misült! Ahelyett, hogy új csaptokat szállítanak partra, inkább csónakokat küldenének a sebesül­tek részére, akik szanaszét feküsznek a­ földön­ . Ezek a szavak megrendítették zászlóaljunk erkölcsi erejét. Reszkettünk a szerencsétlenség­től, mely reánk várakozott. A fogoly káplár azt mondotta, nagyon saj­nálja, hogy fogságba esett, mégis vigasztalja az a tudat, hogy oly vitéz hadsereg katonáinak adta meg magát. Egyenruhájának azt a darabját, a­mely akkor szakadt ki, amikor az őt megtámadó török katona visszahúzta a szúrásra kész bajo­nettjét, midőn ő megadta magát, emlékül meg fog­ja őrizni. Földjeimnek, mondotta, ugy fogom ezt mutogatni, mint a törökök emberies érzésének bizonyítékát. A hatás Parisban. Genf, május 4. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Parisból jelentik, hogy a kamara folyosó­ján képviselők és újságírók megmutatták Viviani miniszterelnöknek és Augagneur tengerészeti mi­niszternek a legutóbbi athéni magántáviratokat, melyek nagyjában megerősítik a konstantinápolyi jelentéseket.­A miniszterek a táviratokra ezt a megjegyzést tették: „Keleti túlzások!" és rámu­tattak az angol jelentésekre, amelyek szerint a kaba­tepei állásokat az angolok meg tudták tar­tani. Amikor egy képviselő azt kérdezte Auga­gneurtól, hogy a Dardanelláknál megsérült fran­cia páncélos rossz állapotba jutott-e, a tengeré­szeti miniszter nem válaszolt, hanem mindkét ke­zét a füleire tapasztotta és elhagyta a folyosót. Az angol király gratulál. G­y — A Pesh Hírlap tudósítójától.­­ György angol király Robeck admirálisnak és Sir Hamilton tábornoknak a következő távira­tot­ küldte. . A legnagyobb elégtétellel értesültem a sikerről, amelyet elértek és a­ hősies ellenállásról, amelyet a Dardanelláknál folyó kombinált had­műveleteknél tanúsitottak. Kérem,, hogy a legény­ségnek, továbbá a 'szövetségestársaknak is köz-, vetítse a fényes cselekedetekben való szívélyes szerencsekivánataimat. jL'j harcok előtt. Rotterdam, máj. 1. ' — A'Pesti­ Hírlap tudósítójától— A Dardanellákból jelentik: Az angolok tá­madása Kabatepénél teljesen meghiúsultnak te­kinthető. Az ellenség ott csak Kabatepétől észak­ra fekvő ötszáz méter hosszú földnyelven tartja magát, negyven hadihajó időnként megújuló bom­bázásától támogatva, míg az átkaroló török lö­vészárkok mindkét felől már a part vonalait érintik. A tulajdonképpeni harc most a Sediban­nal partraszállított csapatok ellen folyik. Ezek a harcok a törökökre nézve nehezek és hossza­dalmasak, mert a terep a gyors mozdulatokat akadályozza és az ellenség hatalmas hajó­ágyúkkal vesz részt a harcban. Mindazonáltal a folyton előnyomuló ötödik török sereg sikere többé nem kétséges. A többi partraszálló sereget, mely a Times állítása szerint Tenedosnál ti­zenöt kilométernyire hatolt be a szárazföldre, a török csendőrök és előőrsök eddig eredményte­lenül keresték. A törökök kezébe került ellensé­ges jelentések szerint az angolok máris több mint tízezer embert vesztettek, míg d'Amadé tá­bornok Sedilbarbol több ízben erősítést kért partraszállítos serege részére. A Szuez-c­satorn­a megerősítése. . . Hága, május 4. A Vanderland jelenti. A csatorna keleti partját öt kilométer hosszúrásban megerősítet­ték. A­ föreis~Fort-Waid­ közötti védelm­ gentil­­op­ A meghiúsult invázió. — Szakvélemény a Dardanellák ostromáról. — Berlin, máj. 3. — A Pesti Ilirlap tudósítójától. — Moraht őrnagy a Berliner Tageblattban cikket írt az entente meghiusult partraszállási kísérletéről és a Dardanellák ostromának leg­újabb fázisáról. Valószínű — mondja Moraht — hogy ez idő szerint már aligha van megszálló ellenség az Égei-tenger partjain és azon a részen, ahol a tenger hullámai a Gallipp­i félsziget és az ázsiai partnak Kumkalénál levő partjait érintik. A második partraszállító kísérlet, amelyet hosszú ideig készítettek elő, egyelőre összeom­lott. Még nincs róla pozitív hír, hogy a megszál­lást mekkora erővel kísérelték meg. A különböző országok sajtójából azt kell következtetni, hogy százötvenezer, esetleg csak ötvenezer emberből állott a megszálló sereg. A török főhadiszállás egyik jelentése négy brigádról emlékezik meg, amelyeket Kabatepénél­­a tengerbe szorítottak. Ezek a brigádok a megszálló csapatok jobbszár­nyát alkották, amelyet a Sárosi-öblön keresztül Gallipoli nyugati partjain helyeztek el. Az in­váziós sereg centruma és jobbszárnya valószínű­leg 1 kilométeres vo­nalban Teke-Burunig húzó­dott ki a Gallipoli félsziget déli csúcsánál. Eze­ket a csapatrészeket török jelentések szerint tel­jesen megverték. Ami az ázsiai partokon való partraszállást illeti,­ úgy ez a gondolat helyes volt, a kivitele azonban gyenge és eredménytelen. Hogyha az angol fővezérnek, Jan Hamilton tá­bornoknak képességeit nem akarjuk kétségbe vonni, akkor föl kell tennünk, hogy a partra­szállás négy helyen nem működtetett egyenlő ere­jű cspatokat..­Valószínű, hogy demonstrálni akart egyik vagy másik helyen, hogy ezzel is biztosítsa a meglepetés hatását. Ha már most a török védők a megkezdett kihajózásoknál kezdet­ben zavarban is voltak afelé, hogy honnan kap­ják majd a letámadást, azért hamarosan tisztába jöhettek a helyzettel, bár kezdetben az erőik el­osztása nehézségeket okozhatott." Lehetséges, hogy az angol-francia csapatnál hibák lehettek a szervezetben, a parancskiadásban és a parancsok kivitelében és lényeges az is, hogy az inváziós hadsereg anyaga kevéssé értékes elemekből ke­rült ki. Egészen kétségtelen, hogy angol-francia részen a Dardanella-vállalkozást főhadművelet­nek tekintik. Ellenségeink nagy hibát követtek el, hogy Törökországot nem tekintették nagyhata­lomnak, vagy legalább is nem látták be, hogy az ozmánok hadereje fölér egy nagyhatalom hadse­regével. Ilyen körülmények között történhetett meg, hogy előkészületeik mégsem voltak olyan gondosak, mint ahogy azok az eféle hadművele­teknél elengedhetetlenek. A támadóknak visel­niök kell a meghiúsult kísérletük kudarcával járó prestige-csökkenést. Nagybritanniának tekintélye feltétlenül nagyot csorbult emiatt az egész Kele­­e­ten. Az angol zsoldos hadsereg csekély össze­tartó erejét az ilyen kudarcok alapjában rázkód­tatják meg. A kanadai, ausztráliai és új-zeelandi zsoldosok lelkét mélyen érintheti a háborús­ vál­lalkozásnak kudarca. Tudjuk, hogy milyen seké­lyes nívón áll az egyiptomi brit hadsereg fe­gyelme. Nincs messze az az idő, amikor­ az angol tisztek jobban félnek majd a katonák fegyelem hiányától, mint az ellenségtől. A francia csapa­tok fegyelme szintén nem jobb. Mindez azt mu­tatja, hogy milyen nehézséggel jár ez a kombi­nált szárazföldi és tengeri támadás. A Dardanel­lák és ezzel Konstantinápoly is csak akkor vol­nának veszélyeztetve, ha a partok mindkét olda­lon a szárazföld felől kerülnének a támadók ke­zébe. Erre nézve azonban semmi h­átos és a leg­újabb kudarc alkalmas lesz arra, hogy legalább a Balkánon megvilágítsa a politikai helyzetet. . . 7 pont nagy haderőt igényel, melyet azonban Anglia jelenleg nem tud előállítani. Indiai, azelőtt Hollandiában szolgált tisz­tek nem sokat adnak ezekre az erődítésekre, mert szerintük a homokban igen nehéz erődítéseket készíteni.

Next