Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-02 / 121. szám
1915. május 2., vasárnap. PESTI HÍRLAP - - • T .. . — volna a nyilvánosság tudomására hozni, miféle tüzérségi hadianyaggal és hogyan tudják a németek az eddigi tudomány szerinti arcvonaluktól 20—30 kilométernyire fekvő Pünksrehent bombázni. A fontos az, hogy bombázzák. Ez a tény önmagában véve is megmagyarázza a flandriai offenzíva célját: a németek fenyegetik a francia, tengerpartot, Pünksrcdent és ezzel megint aktuálissá válik az Anglia elleni külön háború problémája. Hogy ezt a célt merről, honnan igyekeznek majd megközelíteni, a jövő fogja megmutatni, bizonyos azonban az, hogy a döntésinek a Dixmuiden—Ypern front valamelyik pontján kell megtörténni. Az a nagy lendület, amelylyel a németek offenzívájukat Flandriában megkezdték, az a tény, hogy Pünksrcdent már két napon át bombázták: mindez a döntés keresésére mutat. Föl kell azonban vetni itt egy újabb problémát: mi fog történni, ha Pünksredent rommá lőtték a németek? (Föltéve természetesen azt, hogy a német front most is azon a vonalon áll, amelyet a hivatalos jelentések adatai alapján lehetett megrajzolni.) Mit érnek el ezzel, ha a vár előtt ott állanak az ellenség lövészárkai, ha ott őrködik az ellenséges arcvonal? Hogyan fogják a németek az elért sikert kamatoztatni? Nyílt kérdés marad, amelyre ismét csak kombinációkkal lehet felelni, de határozottan nem. Úgy látszik, a német hadvezetőség annyira fölkészült a flandriai nagy offenzívára, úgy látszik, olyan hadititkok lappanganak az események mögött, amelyre a választ csak az események adhatják meg. Mindenesetre feltűnő azonban, hogy a szövetségesek abbahagytak azzal a tervükkel, hogy a németek flandriai arcvonalát hátbatámadják, amit a Zeebrüggenél való partraszállással véltek megvalósíthatni. A németek azonban annyira megerősítették hadállásaikat a tengerparton, hogy a terv kivihetetlennek bizonyult; a belga tengerpart ellen tüzelő angol flotta-különítmény minden egyes hajója súlyosan megsérült, amint ezt napokkal ezelőtt az angol admiralitás maga is bevallotta. A németek tehát meghiúsították az ellenség tervét. A németek legimpozánsabb tulajdonságai közé tartozik viszontaz, hogy minden életrevaló ötletet tökéletesíteni tudnak. A flandriai front eseményeiről alig közöl említésre méltót a mai német hivatalos jelentés. Mindössze azt említi meg, hogy az Yser—Ypern-csatorna nyugati partján vívott harcok, amint az előrelátható volt, az ellenségnek igen veszteségteljes kudarcával végződtek. Yperntől északra az angolok és franciák megismételték térnyerést célzó előretöréseiket, de hasztalanul. * A Gallipoli félszigeten a körülzárás veszedelme fenyegeti a Kabatepénél partraszállott angolokat. A török főhadiszállás tegnap közölte, hogy a Gallipoli félszigeten és a Dardanellák anatóliai partján (tehát Kum-Kalehnál) partraszállott ellenséges csapatokat elűzték, már csak Kabatepénél van ellenség. A mai hivatalos jelentés pedig az angol sereg veszélyeztetett helyzetéről számol be. A török hadsereg kiváló teljesítőképességének bizonyságai ezek az események. Március 18-án a partvédő tüzérség verte vissza az ellenséges flotta ostromát, a második, általános rohamot pedig vetélkedve űzi vissza a parti tüzérség és a török szárazföldi hadsereg. A Dardanellák közül az entente egyik kudarcot szenvedi a másik után, egyre bizonyosabbá válik, hogy a rendelkezésükre álló erőkkel hiábavaló a török tengerszoros áldozatteljes erőszakolása. Derű és ború. Irta: SZÍNI GYULA. 1. Kissésápadtabb és ráncosabb lett az arca Zakariás barátomnak, hogy három év óta nem láttam. A tekintete keserűbb, dacosabb lett azóta. — Azt mondják, hogy embergyűlölő lettél. Igaz ez? A kérdésemre Zakariás elmosolyodott. — Már te is elhiszed, amit az emberek mondanak rólam? Pedig valaha megértettél. Valamit még akart mondani, de mást gondolt és begombolta a kabátját vékony, feltűnően aszott kezével. Csüggedt, szomorú mozdulat volt ez. Engem mélységes szánalom fogott el iránta. Pillanat alatt végigfutott emlékezetemen mindaz a sok baj, amely ezt az embert egymásután érte . . . Ó, a sors! A buta véletlen. Miért ép őt?.. . . Ezer kérdés cikkezott át a fejemen. Mert az ember ilyenkor tele van nyugtalan kérdésekkel: Ha téged is ilyen csapások érnének? És nem érhetnek-e? Olvastál-e már csillagzatodban? — József — szólt hirtelen hozzám — te még nem tudod, hogy a világon a legmegalázóbb érzés a mások szánalma, irántunkvaló jósága. Málatlanságra ingerel, mégis milyen, jó a vigasz, a segítség, az emberi szolidaritás! Magam is erre voltam kiváncsi, hogy Zakariásban — akit oktalan, súlyos véletlenek fejbe ütöttek és letiportak — milyen ,érzés maradt meg az emberekkel szemben.' L ... — Emlékezem — szólt Zakariás amikor fiatalos jókedvvel néztük le az egész emberiséget, ezt a nyüzsgő, nevetséges hangyabolyt. Mulattunk rajta, amikor láttuk, hogy egy görnyedt hátú öreg ember nehéz terhet cipel az utcán. Miért nem teszi le? Miért nem fut el inkább? Mit kínlódik így tovább? . . . — És akármennyire le is néztük az életet, mégis szebbnek láttuk, mint most, ugye, régi cimbora? — jegyeztem meg. Zakariás elmosolyodott és szólt: — Emlékezel-e még azokra a szenzációkra, amiket nekünk Wagner okozott? Azt hiszem, a „Siegfried" előadása után mondtad, hogy a legcsodálatosabb ebben a zenében, hogy vihara olyan magasra tornyosodik föl, hogy az ember beleszédül, belesápad és nem hiszi, hogy ez még magasabbra lendülhet föl és mégis a következő percben még kietlenebb, még zordonabb, még egetverőbb a felszállása. Így van az ember az élettel szemben is. Nem tudja olyan rosszban elgondolni, hogy az élet még annál is rosszabb ne tudjon lenni. Legyintett a kezével és folytatta: — Különben . . . nekem mindegy . . Fatalista lettem. És ezzel már csaknem humorista is lettem. Hidd el, hogy van a bajnak olyan foka, amelyen túl már csak kacagni érdemes. Ilyen nevetnivaló dolog például az én drága, régi, hagyományos, hű és nélkülözhetetlen balszerencsém. Franciául: „la guigne noire", németül meg: fekete szurok. Szinte mesébe való már az, ahogy a baj a nyakamba varrta magát. Ahová lépek, ahová megyek, a nyomomban van. Ez az én „Horlá"-m. Magamra, nézve én oly veszedelmes vagyok, mint másokra. — Barátom — vágtam a szavába — ostoba babonáddal csak magad alatt vágod a fát, te szerencsétlen! Ha annyira hangsúlyozod, hogy balkezű vagy a szerencsésen, az emberek könnyen eliszik és kerülni fognak. Hidd meg nekem, hogy a baj oly általános, hogy nem kell vele külön eldicsekedni. — Nem ismersz még engem eléggé — mondta Zakariás. — Én született . . . „pechvogel" vagyok... nincs rá magyar szó. — Nincs is — feleltem — a magyar sokkal logikusabb, tisztább fejű, semhogy ilyen előítéletes fogalomra szól volna. — Vigyázz! — kiáltott rám és megragadta a karomat — most elütött téged az autó. Csak azért, mert velem vagy, csak azért! Jobb lesz, ha nem jösz velem. Olyan vagyok, mint a bélpoklos, a bajom átragad mindenkire. Fölnevetett Zakariás, de gúnyos, sivár nevetését könny kisérte, amely kibuggyant a szeméből. Magamban azt kellett gondolnom, hogy ez az ember kissé meghibbant, ami nem is volna nagy csoda. Zakariás mélyen és fürkészőn a szemembe nézett és halkan, titokzatosan mondta: — Egy gondolat kinéz engem folyton és nem tudok tőle megszabadulni. Hogy szerencsétlenséget hozok annak a fejére, aki szeret engem, aki jó hozzám! — Csak folytasd — szóltam hozzá sziot keresett Zakariás csaknem Azirisz harctér. A vezérkar jelentése: Hivatalos jelentés. (Kiadatott 1915 május 1-én délben, érkezett délután 5 óra 45 perckor. Orosz-Lengyelország-ban élénk ágyuharc volt, amely mi ilyenkint éjjel is tartott. Orosz biztosító csapatokat több állásból elűztünk. Nyugat-Galiciában és Német hivatalos Jelentés, Berlin, máj. 1. A" nagy főhadiszállás közli május 1-én. A savlii ütközet ránk nézve kedvezően végződött. Az oroszok nagy veszteségek után Savlit mind a négy sarkán felgyújtva Mitau irányában menekültek tovább. Az üldözést folytatjuk. Foglyunk eddig mintegy 1000 van. Ezenkívül 10 géppuska, nagymennyiségű podgyász, lőszerkocsi és különösen sok lőszer jutott a kezünkre. Kálváriánál és ettől északnyugatra az ellenség támadásait ránézve veszteségteljesen visszavertük, eközben ismét 350 oroszt ejtvén foglyul. Ezzel szemben az oroszoknak Augusztávtól délnyugatra sikerü 1t egy német előőrsszázadon éjjel rajtaütni ésennek súlyos veszteségeket okozni. Pioektól keletre és a Piriea déli partján gyenge orosz előretöréseket visszavertünk. A legfőbb hadvezetőség, a kárpáti arcvonalon nincs változás. Az Orava- és az Oporvölgy közt általunk elfoglalt magaslatok ellen az ellenség tegnap is ismételten heves támadásokat intézett, amelyeket újra az oroszok igen nagy veszteségei mellett visszavertünk; eközben 500 oroszt elfogtunk. Délkelet-Galíciában és Bukovinában időről-időre ágyuharc volt. Zaleszcskytől délre ütegeink egyike egy orosz lőszerraktárt tüzeléssel felgyújtott. • Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese.