Pesti Hírlap, 1915. június (37. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-17 / 167. szám

22 PESTI HÍRLAP 1915. június 17., csütörtök". Vegyes. Őrhajón a Dardanellák előtt. A katona — írja a londoni „Times" harc­téri tudósítója a lapjának — szivesebben harcot derült, kék ég alatt egyenletes hőmérséklet mel­lett és gyönyörű környéken, mint Észak-Európa hideg, esős, ködös, havas tájain. A Földközi­tenger keleti részein igazán ideális feltételek kí­nálkoznak a harcos számára. Az idő állandóan derült s nem túlságosan meleg, a tenger nyugodt és színe vetekedik sötétkék színével az égnek, mely föléje borul. A szomszédos szigetek, mint megannyi óriás drágakövek, csillognak a verő­fényben. Zöld, kék és sárga szín-árnyalatban ját­szanak, aszerint, amint a napsugár különböző irányból ömlik rájuk. Valamennyi fölött maga­san kiemelkedik a Samothrake-sziget havas csúcsa. Egy hadihajón vagyok, mely Tenedos előtt horgonyoz, s egy repülőgép köti le figyelmemet, mely búgva röppen fel a repülő­térről s az alig nyolc mértföldnyire levő Dardanellák irányában tű­nik el szemem elöl. Messziről idelátszik gőz-és füstfelhője a hadihajóknak, amelyek ott őr­szolgálatot teljesítenek, s a figyelő önkéntelenül arra gondol, hogy azok most az ellenséges had­állásokat bombázzák, mert abból az irányból ágyúdörgés hallatszik. Éjszakára a hadihajón az embert bezárják a kabinjába, melynek ajtaját egy marcona ten­gerészkatona szó nélkül ránk csukja, minthogy pedig az ablaknyílásokat is acélredőnynyel ta­karják le, a zárt, fojtó levegőben kellemetlenül töltjük az éjszakát, de annál nagyobb örömmel üdvözöljük a reggelt, amikor ismét fölmehetünk a fedélzetre. Az a hajó, amelyen most vagyok, este őrjáratra fog indulni s én már most önkén­telenül is úgy érzem, hogy valami történni fog velünk. Az elmúlt éjszakát a Dardanellákon ki­vül töltöttük s figyeltük az ellenség hatalmas fényszóróját, melynek sugarai kihívóan siklot­tak végig rajtunk. Föl s alá cirkálunk s e percben a tenger­szoros bejárata előtt vagyunk. A kilátást mi sem gátolja, mintha a Marmara-tengerbe való be­menetelnek semmi akadálya sem volna. A hajó­hídon állunk s az ellenséges hadállásokat figyel­jük, mikor egy matróz elkiáltja magát: — Vigyázz! Egy repülőgép kering fölöt­tünk! — Föltekintünk s látjuk, hogy egyike azoknak a gépeknek, melyek csak az imént ér­keztek Angliából. Roppant magasságban kering és elrepül Gallipoli fölött. Egy másik matróz kiáltja: — Nini, a törökök ágyúzzák! Ez a figyelmeztetés a kapitánynak szólt. Éppen a gép sárga szárnyai alatt — legalább úgy látszott — egy fehér felhőcske gomolyog föl­felé. Srapnell robbant föl ott, s kis­vártatva a lö­veg gyönge zúgása hangzik el hozzánk a tiszta levegőn keresztül. Most ismét egy fehér füst­gomoly emelkedik fölfelé, majd megint egy má­sik, de a lövések hangja messziről jöhet. A re­pülőgép rá sem hederít, s mint ragadozó madár, vad iramban suhan tova. A tengerésztisztek a sportférfiak érdeklődésével szemlélik a játékot, csak a tüzértiszt ideges. A kapitányhoz lép és kérdi: — Ne bocsássak néhány golyót az üteg közé? — Mi haszna lenne? Hiszen az üteg helye nem látható — hűti le a kapitány a tiszt harci­kedvét, aki olyan komor tekintettel hagyja el a parancsnoki hidat, mintha egy milliomos leány éppen most kosarazta volna ki. Gallipoli irányában közeledünk a parthoz, s egészen a minimális távolságig megközelítjük. Apróra megfigyeljük a partot, de ágyúnak vagy ellenségnek nyoma sincsen; csupán lövészárko­kat és drótsövényeket veszünk észre azokon a pontokon, amelyek a partraszállásra alkalmasak lennének. Most épen a tengerszoros bejáratá­hoz értünk. Élénk sürgés-forgás támadt a fedélzetén; valamennyi ajtót bezárják s az acélablakredő­nyöket gondosan leeresztik, szóval előkészülete­ket tesznek a harcra. Egy aknazuzóhajó tűnik föl, amelyet hajónkkal kell fedezniü­nk a török ágyútűz ellenében. Nem messze tőlünk látszik a „Prince of Wales" csatahajó. Mikor az akna­zuzó mintegy kétszáz lépésnyire közeledett, ágyu­dörrenés hallatszik. A lövedék sivitását tisztán halljuk s azon a helyen, ahol a tengerbe lecsap, magas vízoszlop támad. De már a másik pilla­natban fülsiketítő robaj hangzik: az angol ágyuk szólaltak meg. .Az ellenséges ágyútűz az aknazúzóhajóra irányul, melynek minden moz­dulatát feszült figyelemmel lecsuk. Ez pedig zeg­zugosan izeg-mozog, mintha fájtjalmában tenné, miközben mozgása élénken emlékeztet Gaby Dessys excentrikus táncára. A laikus figyelő végre megérti, hogy ezek a mozdulatok arra valók, hogy minél kevésbbé szolgáljon a hajó jó célpontul az ellenséges ágyuk számára. Egy pillanatig lassan halad előre s ekkor egy lövedék közvetlen közelében csap le, mire teljes gőzzel az ázsiai part felé iramodik, miközben egy másik lövedék épp az orra előtt zuhan a vízbe. Most egyet fordul saját tengelye körül s hátra­felé szalad, aminek az lett a következménye, hogy az ellenséges ágyútűz most egyenesen­ felénk irányul. Így ugrál a hajó ide-oda, mint a táncoló dervis.­ Ezalatt a mi ágyúink a szoros két part­ját söprik végig s a mögöttünk álló „Prince of Wales is akcióba lép. Az aknazúzóhajót lassan előre bocsátjuk, miközben mi­ lehetőleg fedezni és védelmezni akarjuk s egyenlőtlen időközökben elhangzó ágyúdörgés közben kivonulunk a ten­gerszorosból. Egy kis tengeri ütközet volt csupán, mely­nek szemtanuja voltam.­­ (Ravenna.) A h­áboru első óráiban, ami­kor a mi bátor tengeri és légi haderőnk a hit­szegő Olaszországnak mindjárt bizonyságot szolgáltatott erélyességéről, harckészségéről és harcias hangulatáról, hadihajóink természetesen fölkeresték Porto di Corsinit is, ahonnan egy el­szánt torpedórombolónknak sikerült bejutnia a lagúnák városának csatornáiba is jó néhány ki­lométernyire. Ettől a hadihajónk által megláto­gatott csatornától csak néhány kilométernyire fekszik Ravenna, a változó sorsot és időket meg­ért ősi város. A legrégibb ókorban élte Ravenna virágkorát, később azonban a tüneményesen föl­lendült Róma teljesen elhomályosította. Mikor pedig Róma lehanyatlott, Ravenna — ha csak rövid időre is — újra föllendült, sőt megérte ismét fénykorát, politikai súlyát és tekintélyét is, hogy azután végleg letűnjön a színtérről a fele­dés tengerébe. Ravennának régi dicsőségét és fényét éb­ken bizonyítják a régi korból mai napig megmaradt műemlékei. Minden nép ugyanis, amely itt valaha uralomra jutott, hátrahagyta bizonyítékát itteni uralmának s a római császá­rok, a keleti gót és bizánci uralkodók mind itt­hagyták beszédes nyomait annak, hogy egykoron ők voltak Ravenna urai. Ezek a régi műemlékek, Ravenna régi nagyságának bizonyítékai egy az ötödik és a hatodik századok közé eső, alig egy évszázadot kitevő korból erednek s művészi és történeti szempontból is rendkívül becsesek. A római korszakból fenmaradt és teljes épségben áll ma is egy templom, egy keresztelő kápolna és egy síremlék, amelyek mind szoros összefüggés­ben állnak az utolsó római imperátor, Nagy Theodozius leányának, Galla Placidiának nevé­vel, aki Ravennában, vagy amint akkor nevezték, a második Rómában élt és halt is meg. A templom kívül is belül is a legrégibb keresztény templo­mok formájában épült és van berendezve, Galla Placidia síremléke pedig egy kisterü­letes, kereszt­alakú épület, kúp alakú tetővel ékesítve. Theoderich, aki kelet-gót birodalmának székhelyéül Ravennát választotta, rezidenciái székvárosát olyan építményekkel és műemlékek­kel díszesítette, amelyek a legbecsesebb azon korbeli emlékek közé tartoznak és amelyek Ra­venna nevét a legszorosabb összeköttetésbe hoz­zák a német népmondák hőseivel. Theoderich palotájának romjai ma is láthatók s még ezek a düledező romok is a régi nagyságnak és fény­nek hirdetői. Még beszédesebb bizonysága az egykori dicsőségnek és nagyságnak a templom­ban egy szent Apollinaris-mozaik. Köztudomásu az is, hogy Nagy Károly császár a ravennai ki­rályi várkastélyból márványból való műtárgya­kat és képeket vitt el, hogy azokkal aacheni pa­lotáját ékesítse. Nevezetes régi korbeli emlék a Szent Apolináris Nuovo-siremlék, a legbecsesebb azonban mégis Theoderich síremléke, melynek alapja tömör márvány s erre jött rá a szintén márványból készült kápolna, amelyet a tető alatt képekkel diszesített galéria­ övez. A keletgótok után a bizanti császárok lettek az urai Ravenná­nak s számtalan templomépitmény maradt fenn ebből az időből is. A sok és becses római, gót és bizanti görög emlékeknél azonban sokkalta be­csesebb és Ravenna régi műemlékeinek koronája mégis az úgynevezett itt levő Dante-síremlék, amelyről Byron is énekelt. Dante sírja egészen szabadon áll a város egyik legforgalmasabb ut­cájában és csak egy vékony drótkerítés zárja be és védi. Dacára a sok, súlyos időkre emlékeztető ókori emlékeknek, Ravennát nem burkolja álmos melanchóliálm a múltja, sőt a mai modern Ra­venna egyike a legélénkebb, legtisztább és legza­josabb olasz városoknak. Csak alig néhány kilo­méter távolság választja el az Adria partjától és így éppenséggel nincs kiárva, hogy a város bőven kiveheti a részét abból a háborúból, amely az övével együtt Itália jövendőjének is új kor­szakát készíti elő.­­ (Német festőművészek a harctéren.) A német lapok annak idején közölték, hogy a né­met nagy vezérkar egyes kiválóbb történelmi festőművészeket egyenesen felkért arra, hogy a harctereket tanulmányozzák s egyidejűleg meg­bízást is adott nekik egyes kiválóbb ütközetek csataképeinek megfestésére, más jelentkező mű­vészeknek pedig engedélyt adott arra, hogy mű­vészi tanulmányozás céljából a fronton tartóz­kodhassanak. A német művészeket ettől kezdve nagyon is megihlette a há­boru szelleme, ugy hogy tömegesen jelentkeztek a csataterekre és frontra mehet­és­i engedélyért s ma már 273 né­met festő és szobrászművész erről szóló kérvé­nye fekszik a nagyvezérkar előtt. A német had­vezetőség nem idegenkedik a művészek kérésé­nek teljesítésétől, mégis bizonyos rendszert kí­ván felállítani a művészek elhelyezésére és a frontra bocsátására nézve azért, hogy megfelelő elosztás mellett háborítatlanul dolgozhassanak és hogy így a háború minden fázisa és kima­­gaslóbb eseménye szisztematikus művészi meg­­örökítést kapjon. Újabban a nyugati frontra en­gedélyt kapott gróf Walther von Looz történeti festő, aki annak idején Antwerpenben is tanul­mányokat végzett, továbbá a berlini építészeti festő, Karl Denike, aki megnyerte a brüsszeli aranyérmet és Karl Preutzel festőművész, az ifjabb művészgárda egyik kiválósága. A keleti hadszíntérre az ismert kiváló szász állatkép­festő, Franz Hoehmann, továbbá a frankfurti történelmi képfestő, Joseph Correggio — aki a frankfurti városházi pince­étterem fali és festó­képeit is festette — és a kiváló portraitfestő, Albert Gartmann — az 1908. évi nagy államdíj nyertese — kaptak engedélyt tanulmányok vég­zésére. Hangszer ZONGORA elsőrendű gyártmány, olcsó készpénzárak,­ előnyös rész­letek mellett. HEVESI zongorap város utódánál,­­JÓZSEF-KÖRUT 8. Ol­csó bérlet. 82044 ZONGORÁK plomi­ek ujak­ és használltak előnyösen, I-Dentsch Gábor • zongoratermeiben, Erzsé­bet-körut 44. Olcsó bérlet. 83050 ZONGORÁK 300 , 400, 500, 700, 2000, pianb­­ck 400. 000, 1000 koronáig, olcsó bérlet, cserélek, ve­szek, javítunk, hangolunk. Telefon 50—70. KER­NACS, Szerecsen-utca 33. 15230 PTANINOT nyaralóba keresek megvé­telre. Andrássy-út 20. Tra-11 k. 74975 DRAMMOROH-I.UFON 1200 koronás) tel­jesen új, lemezekkel együtt ÖTVEN koronáért sü­rgő­sen eladó, Prled. Budapest, Euroch-tor 15. FELEME­LETEN. 15790 ZONGORA rövid, fekete, csengőhangú­­190 koronáé­rt. II. Csalo­gány-utca 1. I. em. Welsz­né. 35938 GRAMOFON Eufon vadonatúj, 10 darab­bal 30 koronáért. Szabadi, Nyár-utca 5. 75040 ZONGORA rövid, mahagóni, vasszerke­zeti­, Jókaiban 10-18 450 ko­ronáért. II. Margit-körut 1. Reiszmann. 15937 ZONGORÁK hangolása 3 koronáért, cim­balmok hangolása 2 koroná­ért, valamint az é­szakba vágó összes javítások igen olcsón. Levelezőlap értesí­tésre azonnal jövök. Rá­kospalota, Eötvös­ utca 50. 0741 ZONGORA kitűnő hangú, berukkolás miatt 380 koronáért kapható miatt 380 koronáért eladó. Calvin-tér 5. földszint 7. 75338 ZONGORA eladó rövidített Baumbach­féle zongora, jó állapotban,­­SOO koronáért. Megtekinthe­tő déli 11 és 2 óra között. II. Szalag­ utca 12.-első em. 14. ajtó, 08822 PIANINO hasznait eladó. Kisfaludy* utca 9. I. 12. 751TS ZONGORA 240 koronáé­rt eladó. József­utca 28. ajtó 8. 75273 KITÜNŐ zongora olcsón eladó. Dem­binszky-utca II. földszint 2. . 83821 PIANINO haszn­ált, 300 koronáért Jó-­ zsef-utca 28. ajtó 8. 70­­14 ALIG használt három pedálos rö­­­vid zongora eladó. Marké­nyi-utca 45. II. em. 12. 752. Pénzkölcsön PÉNZELÖVEGGEL is beraktározunk­ levonás nélkül, száraz­, csata rak­tárhelyiségeinkbe bútort, zongorát, varrógépet, kerék­párt, kereskedelmi árukat, egyéb ingókat. Általános Beraktározás", Király­ utca 88. Telefon :2.—48. 14481 PÉNZKÖLCSÖNÉRT forduljon Singerhez, Akác­fa­ utca 5. Zálogházból ki­váltok mindent, arra ma­gasabb kölcsönt adok. 31905 KI adna kölcsön 3000 fonanát fó kamat mellett. Ügy,aki­k percentet kapnak. „Meg­bízható 15890" Jeligére a kiadóhivatalba. 15890 ÁLLAMI " tisztviselőknek, kit életko­rukat, törzsfiasütésüket, ezel­ i­gálati idejüket közlik, díj­talanul megmondja az ,,Ors­­szágos Híradó" Budapest, Erzsébet-körút 20. s­zám, mily összege­ kezes és váltó nél­küli törlesztése® kölcsön­hez juthatnak. 8355,1 EZER­­ korona követelésemet ked­vező feltételek mellett el­adnám, választ e lap kiadó­hivatalába „Biztos pénz 8040" jeligére kérek. 15911 ~ VESZEK életbiztosítási kötvénye­ket. Fischer Sándor Rákó­czi-út 80. Található 2-5-ig. 72923 PÉNZELŐLEGGEL beraktározok száraz, tiszta raktáraimba bútort, zongo­rát, varrógépet, kerékpárt, és más ingóságokat Braun Gáspár, Kertész-utCfl "3.. tele£?n 40-70, S279.r I

Next