Pesti Hírlap, 1915. június (37. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-17 / 167. szám
22 PESTI HÍRLAP 1915. június 17., csütörtök". Vegyes. Őrhajón a Dardanellák előtt. A katona — írja a londoni „Times" harctéri tudósítója a lapjának — szivesebben harcot derült, kék ég alatt egyenletes hőmérséklet mellett és gyönyörű környéken, mint Észak-Európa hideg, esős, ködös, havas tájain. A Földközitenger keleti részein igazán ideális feltételek kínálkoznak a harcos számára. Az idő állandóan derült s nem túlságosan meleg, a tenger nyugodt és színe vetekedik sötétkék színével az égnek, mely föléje borul. A szomszédos szigetek, mint megannyi óriás drágakövek, csillognak a verőfényben. Zöld, kék és sárga szín-árnyalatban játszanak, aszerint, amint a napsugár különböző irányból ömlik rájuk. Valamennyi fölött magasan kiemelkedik a Samothrake-sziget havas csúcsa. Egy hadihajón vagyok, mely Tenedos előtt horgonyoz, s egy repülőgép köti le figyelmemet, mely búgva röppen fel a repülőtérről s az alig nyolc mértföldnyire levő Dardanellák irányában tűnik el szemem elöl. Messziről idelátszik gőz-és füstfelhője a hadihajóknak, amelyek ott őrszolgálatot teljesítenek, s a figyelő önkéntelenül arra gondol, hogy azok most az ellenséges hadállásokat bombázzák, mert abból az irányból ágyúdörgés hallatszik. Éjszakára a hadihajón az embert bezárják a kabinjába, melynek ajtaját egy marcona tengerészkatona szó nélkül ránk csukja, minthogy pedig az ablaknyílásokat is acélredőnynyel takarják le, a zárt, fojtó levegőben kellemetlenül töltjük az éjszakát, de annál nagyobb örömmel üdvözöljük a reggelt, amikor ismét fölmehetünk a fedélzetre. Az a hajó, amelyen most vagyok, este őrjáratra fog indulni s én már most önkéntelenül is úgy érzem, hogy valami történni fog velünk. Az elmúlt éjszakát a Dardanellákon kivül töltöttük s figyeltük az ellenség hatalmas fényszóróját, melynek sugarai kihívóan siklottak végig rajtunk. Föl s alá cirkálunk s e percben a tengerszoros bejárata előtt vagyunk. A kilátást mi sem gátolja, mintha a Marmara-tengerbe való bemenetelnek semmi akadálya sem volna. A hajóhídon állunk s az ellenséges hadállásokat figyeljük, mikor egy matróz elkiáltja magát: — Vigyázz! Egy repülőgép kering fölöttünk! — Föltekintünk s látjuk, hogy egyike azoknak a gépeknek, melyek csak az imént érkeztek Angliából. Roppant magasságban kering és elrepül Gallipoli fölött. Egy másik matróz kiáltja: — Nini, a törökök ágyúzzák! Ez a figyelmeztetés a kapitánynak szólt. Éppen a gép sárga szárnyai alatt — legalább úgy látszott — egy fehér felhőcske gomolyog fölfelé. Srapnell robbant föl ott, s kisvártatva a löveg gyönge zúgása hangzik el hozzánk a tiszta levegőn keresztül. Most ismét egy fehér füstgomoly emelkedik fölfelé, majd megint egy másik, de a lövések hangja messziről jöhet. A repülőgép rá sem hederít, s mint ragadozó madár, vad iramban suhan tova. A tengerésztisztek a sportférfiak érdeklődésével szemlélik a játékot, csak a tüzértiszt ideges. A kapitányhoz lép és kérdi: — Ne bocsássak néhány golyót az üteg közé? — Mi haszna lenne? Hiszen az üteg helye nem látható — hűti le a kapitány a tiszt harcikedvét, aki olyan komor tekintettel hagyja el a parancsnoki hidat, mintha egy milliomos leány éppen most kosarazta volna ki. Gallipoli irányában közeledünk a parthoz, s egészen a minimális távolságig megközelítjük. Apróra megfigyeljük a partot, de ágyúnak vagy ellenségnek nyoma sincsen; csupán lövészárkokat és drótsövényeket veszünk észre azokon a pontokon, amelyek a partraszállásra alkalmasak lennének. Most épen a tengerszoros bejáratához értünk. Élénk sürgés-forgás támadt a fedélzetén; valamennyi ajtót bezárják s az acélablakredőnyöket gondosan leeresztik, szóval előkészületeket tesznek a harcra. Egy aknazuzóhajó tűnik föl, amelyet hajónkkal kell fedezniünk a török ágyútűz ellenében. Nem messze tőlünk látszik a „Prince of Wales" csatahajó. Mikor az aknazuzó mintegy kétszáz lépésnyire közeledett, ágyudörrenés hallatszik. A lövedék sivitását tisztán halljuk s azon a helyen, ahol a tengerbe lecsap, magas vízoszlop támad. De már a másik pillanatban fülsiketítő robaj hangzik: az angol ágyuk szólaltak meg. .Az ellenséges ágyútűz az aknazúzóhajóra irányul, melynek minden mozdulatát feszült figyelemmel lecsuk. Ez pedig zegzugosan izeg-mozog, mintha fájtjalmában tenné, miközben mozgása élénken emlékeztet Gaby Dessys excentrikus táncára. A laikus figyelő végre megérti, hogy ezek a mozdulatok arra valók, hogy minél kevésbbé szolgáljon a hajó jó célpontul az ellenséges ágyuk számára. Egy pillanatig lassan halad előre s ekkor egy lövedék közvetlen közelében csap le, mire teljes gőzzel az ázsiai part felé iramodik, miközben egy másik lövedék épp az orra előtt zuhan a vízbe. Most egyet fordul saját tengelye körül s hátrafelé szalad, aminek az lett a következménye, hogy az ellenséges ágyútűz most egyenesen felénk irányul. Így ugrál a hajó ide-oda, mint a táncoló dervis. Ezalatt a mi ágyúink a szoros két partját söprik végig s a mögöttünk álló „Prince of Wales is akcióba lép. Az aknazúzóhajót lassan előre bocsátjuk, miközben mi lehetőleg fedezni és védelmezni akarjuk s egyenlőtlen időközökben elhangzó ágyúdörgés közben kivonulunk a tengerszorosból. Egy kis tengeri ütközet volt csupán, melynek szemtanuja voltam. (Ravenna.) A háboru első óráiban, amikor a mi bátor tengeri és légi haderőnk a hitszegő Olaszországnak mindjárt bizonyságot szolgáltatott erélyességéről, harckészségéről és harcias hangulatáról, hadihajóink természetesen fölkeresték Porto di Corsinit is, ahonnan egy elszánt torpedórombolónknak sikerült bejutnia a lagúnák városának csatornáiba is jó néhány kilométernyire. Ettől a hadihajónk által meglátogatott csatornától csak néhány kilométernyire fekszik Ravenna, a változó sorsot és időket megért ősi város. A legrégibb ókorban élte Ravenna virágkorát, később azonban a tüneményesen föllendült Róma teljesen elhomályosította. Mikor pedig Róma lehanyatlott, Ravenna — ha csak rövid időre is — újra föllendült, sőt megérte ismét fénykorát, politikai súlyát és tekintélyét is, hogy azután végleg letűnjön a színtérről a feledés tengerébe. Ravennának régi dicsőségét és fényét ébken bizonyítják a régi korból mai napig megmaradt műemlékei. Minden nép ugyanis, amely itt valaha uralomra jutott, hátrahagyta bizonyítékát itteni uralmának s a római császárok, a keleti gót és bizánci uralkodók mind itthagyták beszédes nyomait annak, hogy egykoron ők voltak Ravenna urai. Ezek a régi műemlékek, Ravenna régi nagyságának bizonyítékai egy az ötödik és a hatodik századok közé eső, alig egy évszázadot kitevő korból erednek s művészi és történeti szempontból is rendkívül becsesek. A római korszakból fenmaradt és teljes épségben áll ma is egy templom, egy keresztelő kápolna és egy síremlék, amelyek mind szoros összefüggésben állnak az utolsó római imperátor, Nagy Theodozius leányának, Galla Placidiának nevével, aki Ravennában, vagy amint akkor nevezték, a második Rómában élt és halt is meg. A templom kívül is belül is a legrégibb keresztény templomok formájában épült és van berendezve, Galla Placidia síremléke pedig egy kisterületes, keresztalakú épület, kúp alakú tetővel ékesítve. Theoderich, aki kelet-gót birodalmának székhelyéül Ravennát választotta, rezidenciái székvárosát olyan építményekkel és műemlékekkel díszesítette, amelyek a legbecsesebb azon korbeli emlékek közé tartoznak és amelyek Ravenna nevét a legszorosabb összeköttetésbe hozzák a német népmondák hőseivel. Theoderich palotájának romjai ma is láthatók s még ezek a düledező romok is a régi nagyságnak és fénynek hirdetői. Még beszédesebb bizonysága az egykori dicsőségnek és nagyságnak a templomban egy szent Apollinaris-mozaik. Köztudomásu az is, hogy Nagy Károly császár a ravennai királyi várkastélyból márványból való műtárgyakat és képeket vitt el, hogy azokkal aacheni palotáját ékesítse. Nevezetes régi korbeli emlék a Szent Apolináris Nuovo-siremlék, a legbecsesebb azonban mégis Theoderich síremléke, melynek alapja tömör márvány s erre jött rá a szintén márványból készült kápolna, amelyet a tető alatt képekkel diszesített galéria övez. A keletgótok után a bizanti császárok lettek az urai Ravennának s számtalan templomépitmény maradt fenn ebből az időből is. A sok és becses római, gót és bizanti görög emlékeknél azonban sokkalta becsesebb és Ravenna régi műemlékeinek koronája mégis az úgynevezett itt levő Dante-síremlék, amelyről Byron is énekelt. Dante sírja egészen szabadon áll a város egyik legforgalmasabb utcájában és csak egy vékony drótkerítés zárja be és védi. Dacára a sok, súlyos időkre emlékeztető ókori emlékeknek, Ravennát nem burkolja álmos melanchóliálm a múltja, sőt a mai modern Ravenna egyike a legélénkebb, legtisztább és legzajosabb olasz városoknak. Csak alig néhány kilométer távolság választja el az Adria partjától és így éppenséggel nincs kiárva, hogy a város bőven kiveheti a részét abból a háborúból, amely az övével együtt Itália jövendőjének is új korszakát készíti elő. (Német festőművészek a harctéren.) A német lapok annak idején közölték, hogy a német nagy vezérkar egyes kiválóbb történelmi festőművészeket egyenesen felkért arra, hogy a harctereket tanulmányozzák s egyidejűleg megbízást is adott nekik egyes kiválóbb ütközetek csataképeinek megfestésére, más jelentkező művészeknek pedig engedélyt adott arra, hogy művészi tanulmányozás céljából a fronton tartózkodhassanak. A német művészeket ettől kezdve nagyon is megihlette a háboru szelleme, ugy hogy tömegesen jelentkeztek a csataterekre és frontra mehetési engedélyért s ma már 273 német festő és szobrászművész erről szóló kérvénye fekszik a nagyvezérkar előtt. A német hadvezetőség nem idegenkedik a művészek kérésének teljesítésétől, mégis bizonyos rendszert kíván felállítani a művészek elhelyezésére és a frontra bocsátására nézve azért, hogy megfelelő elosztás mellett háborítatlanul dolgozhassanak és hogy így a háború minden fázisa és kimagaslóbb eseménye szisztematikus művészi megörökítést kapjon. Újabban a nyugati frontra engedélyt kapott gróf Walther von Looz történeti festő, aki annak idején Antwerpenben is tanulmányokat végzett, továbbá a berlini építészeti festő, Karl Denike, aki megnyerte a brüsszeli aranyérmet és Karl Preutzel festőművész, az ifjabb művészgárda egyik kiválósága. A keleti hadszíntérre az ismert kiváló szász állatképfestő, Franz Hoehmann, továbbá a frankfurti történelmi képfestő, Joseph Correggio — aki a frankfurti városházi pinceétterem fali és festóképeit is festette — és a kiváló portraitfestő, Albert Gartmann — az 1908. évi nagy államdíj nyertese — kaptak engedélyt tanulmányok végzésére. Hangszer ZONGORA elsőrendű gyártmány, olcsó készpénzárak, előnyös részletek mellett. HEVESI zongorap város utódánál,JÓZSEF-KÖRUT 8. Olcsó bérlet. 82044 ZONGORÁK plomiek ujak és használltak előnyösen, I-Dentsch Gábor • zongoratermeiben, Erzsébet-körut 44. Olcsó bérlet. 83050 ZONGORÁK 300 , 400, 500, 700, 2000, pianbck 400. 000, 1000 koronáig, olcsó bérlet, cserélek, veszek, javítunk, hangolunk. Telefon 50—70. KERNACS, Szerecsen-utca 33. 15230 PTANINOT nyaralóba keresek megvételre. Andrássy-út 20. Tra-11 k. 74975 DRAMMOROH-I.UFON 1200 koronás) teljesen új, lemezekkel együtt ÖTVEN koronáért sürgősen eladó, Prled. Budapest, Euroch-tor 15. FELEMELETEN. 15790 ZONGORA rövid, fekete, csengőhangú190 koronáért. II. Csalogány-utca 1. I. em. Welszné. 35938 GRAMOFON Eufon vadonatúj, 10 darabbal 30 koronáért. Szabadi, Nyár-utca 5. 75040 ZONGORA rövid, mahagóni, vasszerkezeti, Jókaiban 10-18 450 koronáért. II. Margit-körut 1. Reiszmann. 15937 ZONGORÁK hangolása 3 koronáért, cimbalmok hangolása 2 koronáért, valamint az északba vágó összes javítások igen olcsón. Levelezőlap értesítésre azonnal jövök. Rákospalota, Eötvös utca 50. 0741 ZONGORA kitűnő hangú, berukkolás miatt 380 koronáért kapható miatt 380 koronáért eladó. Calvin-tér 5. földszint 7. 75338 ZONGORA eladó rövidített Baumbachféle zongora, jó állapotban,SOO koronáért. Megtekinthető déli 11 és 2 óra között. II. Szalag utca 12.-első em. 14. ajtó, 08822 PIANINO hasznait eladó. Kisfaludy* utca 9. I. 12. 751TS ZONGORA 240 koronáért eladó. Józsefutca 28. ajtó 8. 75273 KITÜNŐ zongora olcsón eladó. Dembinszky-utca II. földszint 2. . 83821 PIANINO használt, 300 koronáért Jó- zsef-utca 28. ajtó 8. 7014 ALIG használt három pedálos rövid zongora eladó. Markényi-utca 45. II. em. 12. 752. Pénzkölcsön PÉNZELÖVEGGEL is beraktározunk levonás nélkül, száraz, csata raktárhelyiségeinkbe bútort, zongorát, varrógépet, kerékpárt, kereskedelmi árukat, egyéb ingókat. Általános Beraktározás", Király utca 88. Telefon :2.—48. 14481 PÉNZKÖLCSÖNÉRT forduljon Singerhez, Akácfa utca 5. Zálogházból kiváltok mindent, arra magasabb kölcsönt adok. 31905 KI adna kölcsön 3000 fonanát fó kamat mellett. Ügy,akik percentet kapnak. „Megbízható 15890" Jeligére a kiadóhivatalba. 15890 ÁLLAMI " tisztviselőknek, kit életkorukat, törzsfiasütésüket, ezel igálati idejüket közlik, díjtalanul megmondja az ,,Orsszágos Híradó" Budapest, Erzsébet-körút 20. szám, mily összege kezes és váltó nélküli törlesztése® kölcsönhez juthatnak. 8355,1 EZER korona követelésemet kedvező feltételek mellett eladnám, választ e lap kiadóhivatalába „Biztos pénz 8040" jeligére kérek. 15911 ~ VESZEK életbiztosítási kötvényeket. Fischer Sándor Rákóczi-út 80. Található 2-5-ig. 72923 PÉNZELŐLEGGEL beraktározok száraz, tiszta raktáraimba bútort, zongorát, varrógépet, kerékpárt, és más ingóságokat Braun Gáspár, Kertész-utCfl "3.. tele£?n 40-70, S279.r I