Pesti Hírlap, 1915. június (37. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-02 / 152. szám

» "W- 13 1915 június 2., szerda. PESTI HÍRLAP .­ — (Három kiló nullás liszt kálváriája.) Kaptuk és közöljük a következő sorokat: Elő­haladt korú, idehaza maradt földi halandó ember­társaim közül azoknak a figyelmét kívánom fel­hívni, kik mint csekély magam is, esetleg gyo­morbetegek, akiknek a mostani kukoricalisztből sült kenyér hatósági orvosi bizonyítvány igazo­lása szerint ártalmas; ezenkívül, ha esetleg, mint családom hét tagjával történt,­­ szintén a ható­sági bizonyítványban, az előbbi betegségi eseten kívül, az is bizonyítva van, h­ogy a családtagok­nak a kukoricakenyér élvezete, a hátukon és a kezeiken viszketéses fájdalmú kiütéseket okozott s ha az illetők esetleg még nem tudnák, hogyan juthatnak a fent jelzett mennyiségű, a bajoktól megszabadító áldott liszthez, arra nézve is rövid útbaigazítással kívánnék szolgálni, kövessék az én eljárásomat. A Gerlóczy­ utca 11. számú ház első emele­tének első számú előszobájába kell eljutni, hová belépve, egy udvarias, idősebb kinézésű hivatal­szolga mint ajtónálló azzal a bizalmas kérdéssel fogad: vendéglős, szállodás, kávés vagy tejcsar­nokos uraságod? Az én gyarló esetemben ezekkel a biztatóan kecsegtető címekkel nem rendelkezvén, kénytelen voltam egyszerűen csak annyit jelenteni: nem, én tisztviselő vagyok. • Lisztutalványozás érdekében tetszik fára­dozni? Jön a második kérdés. Igen. Van-e ható­sági orvosi bizonyítvány? Következik a harma­dik legfontosabb alap. Van. Úgy, hát tessék, az előszoba baloldalán el­helyezett székekre mutatva, helyet foglalni, mire fiatalabbképű, nem uniformisos fiú, egy vasta­gabb papírlapra írott 5-ös számot nyom a ke­zembe, felvilágosítva jóakaratúlag egyszersmind arról is, hogy legyek türelemmel és amint a sor­som kerül, azonnal bejuthatok kihallgatásra a fő­tanácsos urihoz. Hazulról elindulásomtól egy óra telt el, amíg idejutottam,­­o de pont 5 órakor. Most csak arra voltam kíváncsi, mikor következik kihall­­r­gatásom megváltó pillanata, mert mellesleg­­ mondva, azok a nagyságok, akik már a délelőtt i is itt voltak, de a kihallgatás ideje letelte folytán ,­délután újra megjelennek, azoknak az utasítás­a alapján a délutáni számokkal ellátottak előtt kell bejutást engedni. Háromnegyed hatot mutat az óra, midőn az én sorom következik. Igen tiszta, szép bútorzatú kis szobáb­an író­asztala mellett ül a főtanácsos úr, kinek bemu­tatva magamat s előadva kérésemet, elkéri az or­vosi bizonyítványt. De ezer ördög! Nem épen ! ekkor nyit be a főtanácsos úr ajtaján egy telefon­­­kezelő kisasszony, kérve a főtanácsos urat a te­lefonhoz, mert baj van! És én a nyitott ajtón át­­ állva — mert a főtanácsos úr ezer bajai közt még­­ azt is elfeledte mondani, hogy foglaljak helyet — kénytelen vagyok végighallgatni, h­ogy a H.-féle malomnak kivételesen engedély adatik arra nézve, hogy a pékek által már kifizetett 500 zsák liszt, ami május hó 29-én lett volna elszállítandó, de közbejött akadályok az elszállítást meggátolták, tekintettel arra, hogy harmincadika, vasárnap, harmincegyedikén legyen szállítható. A főtaná­csos ur szivara erre már a szájából alig kilátszó csutkára apadt s igy ismét asztala mellé ülve, elő­veszi az orvosi bizonyítványt s annak az alsó­­ része baloldalára a biztos sikert jelző piros tintá­val ir két sort. Leitatja az irást, összehajtja a fél­­­ivre irt bizonyítványt s azzal a megnyugtató ki­jelentéssel: „Hát kérem, azt hiszem, jól el van liszttel látva", átadja nekem. Kell-e mondani, h­ogy a kíváncsiságtól égve, rögtön felnyitom és nagy meglepetéssel a piros betűket olvasom: 3 k­iló 0-ás liszt kiadandó. Pecsét. Aláírás. Erre csak az a kíváncsi kérdésem volt még:­­ mennyi időre? Hát egyszers­ mindenkorra, volt a megnyugtató válasz, így hát nyolc tagú csalá­dommal nemcsak nyugodt lehetek, hogy jól el va­n u­gyünk látva, de még remélhetjük is, hogy bajun­kon a három kiló nullás liszt talán idővel segí­teni is fog! így juthattam az Ur 1915-ik évében nem a kért kenyérliszthez, hanem 3 kiló nullás liszthez.­­ (Turgenyev és Dostojewski Franciaor­szágr­ól.) Egy német folyóirat Turgenyev és Dostojewski egy-egy levelét közli, amelyben a két híres orosz költő nagyon lesujtóan nyilatko­zik Franciaországról és a franciákról általában. Turgenyev ezt a levelet 1870 június 29-én Baden-Badenből irta Shemtschuschnikow-hoz, s a levél­hez függesztett utóiratában a következőket mondja: — P. S. A harctérről még semmi jelentősebb hír; az összeütközés valószínűen valahol Frank­furt, Mainz és Koblenz körül lesz. Ennek a Kat­kow-nak milyen rendkívüli antiliberális ösztöne van! Nyomban Franciaország pártjára állott. Poroszország sem valami kiválóan liberális ál­lam, de mégis, ha Franciaország győz, akkor ugyan befellegzett Európában minden szabad­ságnak! Egy későbbi, 1877 február 7-én Parisból ugyancsak Shemtschuschnikow-hoz intézett leve­lében Turgenyev nyilatkozik Tschernyajev pán­szláv kalandorról is, aki akkor Párisban elég nagy szerepet játszott. — A legrosszabb fajtából való sarlatán, amit részben megmagyaráz francia vérkevere­dése: anyja francia nő volt. Eh­ez járul még igazi szláv felületessége és bárgyúsága . . . De érdekes az a levél is, amelyet Dosto­jewski 1862-ben irt Párisból Strachow-hoz: — Páris nagyon unalmas város, s ha nem volna benne oly sok rendkívüli érdekes és figye­lemre méltó dolog: az unalom ölné meg az em­bert. A francia olyan nép, amelytől, tudja Isten, rosszul lesz az em­ber. A francia csöndes, udva­rias és becsületes, de mégis hamis, és csak a pénz az istene! Ideáloknak semmi nyoma. Hiába keresne benne nemcsak meggyőződést, hanem gondolatokat is. Az általános műveltség szinvo­nala nagyon alacsony.­­ (Hősök halála.) Hallerköi gróf Haller Ernő, néhai dr gróf Haller Béla, a heidelbergi egyetem hírneves tanárának és özvegyinek, szü­letett bonyhádi Perczel Bertának huszonegyéves fia, mint a német 2. gárdaezred hadnagya és gépfegyverosztag parancsnoka, a grotesti ma­gaslat ostrománál hősi halált halt. Tóth Ernő már. hivatalnok, a huszonhar­madik tábori vadászzászlóalj egyéves önkéntese az északi harctéren hősi halált halt. Schaffer Pál, Tököj­pest megyei nagyköz­ség aljegyzője, a harmadik tiroli császárvadász­ezred — nagy vitézségi éremmel kitüntetett — tartalékos hadnagya, május 2-án, a Dunajec mellett vívott harcokban, roham alkalmával szen­vedett haslövés következtében, életének huszon­kilencedik, házasságának első évében, hősi halált halt Holttestét hozzátartozói a háború után hazahozatják és a hazai földben helyezik örök nyugalomra. Hochenegg Rudolf tartalékos dragonyos­hadnagy, a horodenkai ütközetben hősi halált halt. Isol Ide Chateau­­d'Oex Emil tartalékos h­onvédfőhadnagy, a budapesti hatodik kerületi állami főreáliskola tanára, a galiciai harctéren május 18-án egy magaslat ellen intézett bravú­ros támadás közben shrapnelltől találva, hősi halált halt. Mint tanár a kötelességteljesítésnek mintaképe volt és tanítványai rajongó szeretet­tel ragaszkodtak hozzá. Nemcsak tudással, de szeretettel nevelte az ifjúságot. Lelki üdvéért pénteken reggel kilenc órakor a Damjanich­ ut­cai Regnum Marianum kápolnájában fogják az engesztelő szent­miseáldozatot bemutatni. Divéki és kisbossányi Divéki Manó, magyar királyi gazdasági segédfelügyelő, a 71. gyalogez­red tartalékos h­adnagya, százada élén mindvégig hősiesen küzdve, az északi harctéren május 18-án, ellenséges golyótól szíves találva, huszon­kilenc éves korában hősi halált halt. Mukits Attila jogszigorló, egyéves önkéntes tizedes, április 18-án, Ciróka­ófalu mellett, köte­lessége buzgó teljesítése közben ért súlyos sebe­sülése következtében, huszonhárom éves korá­ban hősi halált halt. Holttestét hazahozták és Szabadkán a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Dr Mukits Simon, volt országgyű­lési képviselő fiát vesztette el az ifjú hősben. A budapesti Munkácsi­ utcai hadikórházban meghalt Jenei Ferenc 16. közös gyalogezredben közvitéz. A 17. számú helyőrségi kórházból szerdán temetik Péter József 82. gyalogezredben népfölkelőt.­­ (öngyilkos francia leány.) Debrecen­ből jelentik: A háború kitörése előtt került Deb­recenbe Helois Tassin francia nevelőnő, aki egy debreceni úri családnál volt alkalmazásban. A francia leány elhatározta, hogy szülőhazájába megy. Az amerikai konzulátus útján lépéseket tett, hogy útlevelet kaphasson. A napokban kel­lett volna elutaznia Debrecenből. Helois Tassin azonban vasárnap a régi Dobozi-temetőben szi­venlőtte magát. A sírok között találták meg holt­testét, írást, nem hagyott hátra, melyben tettének okát megmagyarázta volna.­­ (Macchio a királynál.) Bécsből jelentik: A király vasárnap, e hó 30-án, hosszabb külön kihallgatáson fogadta báró Macchio volt olasz kri­ináli nagykövetet.­­ (Halálra keresett magyar úrinő Velen­cében.) Már évek óta élt Velencében Guttmann Albert földbirtokos leánya, Vilma, aki Luigi Domagni adminisztrátornak a felesége. Az olasz háború kitöréséig békében élt­ a házaspár; mi­kor azonban az olasz háború kitört, a velencei csőcselék a nyaralót, melyben Guttmattn Vilma lakott férjével, megostromolta. Különösen a ma­gyar nőt akarta a féktelenkedő nép kézrekerí­teni, ugy hogy csak nagynehezen sikerült a nyaralóból motoros csónakon elmenekülnie. A nyaralót azonban a­ csőcselék teljesen elpusztí­totta. A halálra keresett magyar asszonyt férje Luganóba vitte és onnan értesítette budapesti rokonait.­­ (Az Em­den hősei Sztambulban.) Kon­stantinápoly törvényhatósága a városi parkban fényes kerti ünnepet rendezett az Em­iden életben maradt hősei tiszteletére. A sétányok gazdagon voltak díszítve német, osztrák, magyar és török zászlókkal. Megjelentek a szultán képviseletében az első szárnysegéd, a hadügyminiszter, az igaz­ságügyminiszter, a tengerészetügyi miniszter, báró Wangenhei­m­ és őrgróf Pallavicini nagy­követek a két nagykövetség személyzetével, sze­nátorok és képviselők, udvari és állami méltósá­gok, török és német tisztek, köztük Bronsart tábornok és Souchon tengernagy, azonkívül a két kolónia számos tagja. Megérkezésükkor Mücke kapitányt, akit a városi prefektus kísért, az Emden tisztjeit és legénységét viharos ová­ciókban részesítették.­­ (Marconi hazatér.) Amsterdami távira­tunk jelenti, hogy Marconi, aki vasárnap Ameri­kából Londonba érkezett, elmondta a Times kép­viselőjének, hogy visszatér Olaszországba és vezetni fogja a szikratávíró állomásokat.­­ (A békepárti dumaképviselő.) Markov szélső radikális orosz dumaképviselő, mint a Kjecs jelenti, jelenleg beutazza az orosz városo­kat, hogy felolvasásokat tartson erről a témáról: Oroszország a háború befejezése előtt. A radiká­lis sajtó­ cső­son támadja Markovot"-w afzzal vá­dolja, hogy a béke mellett akar .Oroszországban hangulatot csinálni.­­ (Elfogott nemzetközi zsebtolvaj.) A rendőrség letartóztatta Schindler József nem­zetközi zsebtolvajt, akit Európa összes főváro­saiban jól ismernek a rendőrségek. Leginkább a vasutakon követ el tolvajlásokat. A múlt év őszén Németországban azt a h­írt terjesztette el magáról, hogy meghalt. A német rendőrhatósá­gok hitelt is adtak a hírnek és nemrégen a stuttgarti rendőrség szokás szerint értesítette a budapesti főkapitányságot, hogy a nemzetközi szélhámos meghalt. Néhány hét óta a nyugati pályaudvaron sűrűn fordultak elő lopások. A de­tektívek nyomozni kezdtek. Vasárnap a detek­­tívek egy csupaszképp fiatalembert fogtak el éppen­ akkor, amikor egyik utas kézitáskáját akarta elemelni. A fiatalembert előállították a rendőrségen, ahol nagy meglepetéssel állapítot­ták meg, hogy a tolvaj a holtnak hitt Schindler József. Legutóbbi budapesti szereplése óta egé­szen megváltozott, szakállát és bajuszát leborot­váltatta és igy dolgozott a főváros területén. Megállapították azt is, hogy három hónapja tar­tózkodik Budapesten. Négyrendbeli lopást bizo­nyítottak rá, ennek alapján letartóztatták és az ügyészség fogházába vitték.­­ (Letartóztatott malom­tulajdonos.) Ro­bit­s­eh Soma, a szarvasi gőzmalom tulajdonosa 2000 méter mázsa­­rekvirált búzát kapott megör­lésre. A megőrölt mennyiségből 10—12 percent nullás lisztet elsikkasztott s hogy hiány ne le­gyen, a korpát kétszer megöröltette és bekeverte a liszt közé. Ezt megtudta a budapesti főkapi­tányság s a beszerzett adatok alapján megkérte a szarvasi szolgabírót, hogy a katonai büntető­törvénykönyv 327. szakaszába ütköző bűncselek­mény miatt tartóztassa le Robitsek Somát. A szolgabíró a rendőrség megkeresése alapján Ro­bitseket fogságba helyezte és átadta a katonai biróságnak.­­ (A debreceni lópanáma.) Debrecenből jelentik: A hadikincstárnak szállított lovak el­adása körül több dúsgazdag galiciai lókereskedő visszaéléseket követett el. A lókupeceket már he­tekkel ezelőtt letartóztatták. A debreceni kir. törvényszék vádtanácsának végzése ellen az elfo­gott kereskedők felfolyamodással éltek a királyi táblához, amely azonban a vizsgálati fogság to­vábbi fentartását rendelte el. Az ügyben a vizs­gálat már befejezést nyert és alkalmasint még e hónapban főtárgyalásra kerül a dolog.­­ (Eltűnt a szállóból.) Huswik Lubomirné született. Grencsarszki Milenka, földbirtokos neje, e hó 30-án este az Orient-szállóban a férje mellől eltűnt. Az asszony súlyos idegbeteg, a földbirtokos aznap hozta ki egy szanatóriumból. "A rendőrség keresi.

Next