Pesti Hírlap, 1915. július (37. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-01 / 181. szám

Budapest, 1915. XXXVII. évfolyam, 181 (12,753.) szám. Csütörtök, ju­lius L SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet­ körút 1. Telefon József :192—96 ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 82 K — f Félévre 16 „—„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „80„ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró­hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 32 ik oldalon olvasható. A skutarii hősköltemény. Montenegro kiskirályát nem hagyja el a szerencse. Nem hiába, hogy a harcias kecskepásztorok koronás ura amellett, hogy üres vagy talán pénztelenül mélabús órái­ban nemzete nagy költője, még elsőrangú börzejátékos is. Vissza tudja ő nyerni a vámon, amit előbb elveszített a réven. íme, most újra diadalmasan bevonul Skutariba, amelyet, mint Albániának főhelyét, az utolsó Balkán-háborúban hosszú, nehéz ostrom után már egyszer megszállott volt. Akkor az „egyesült Európa" — még ilyen­ről is beszélt egészben harmadfél év előtt a diplomácia szójárása — a londoni kongresz­szus határozata szerint hatalmi paranc­­csal, fegyveres fenyegetéssel kivonulásra kényszerítette a kiskirályt. Nikita egész sor gyönyörű proklamációban fogadkozott, kesergett, siránkozott és átkozódott, valóban mint egy ihletett lirikus költő vagy talán mint egy bukott­­börzsáner. Mert Skutarit jelölte ki eleve költői fantáziája a hódítóan terjeszkedő Montenegró történelmi főváro­sának és mint a középkori hős Skanderbeg egyenes örökségére tartott rá számot. Az egyesült Európa ellenében meg is jósolta mihamar való győzelmes visszatérését. Azóta térült-fordult a vi­lág­történelem széke, föl is fordult a legáltalánosabb bomlásba és Nikita a világháború rettenetes katasztrófái kö­zött megtalálta a jó alkalmat, hogy vér­ontás nélkül, ostrom nélkül újra elfoglal­hassa Skutarit. Most tehát újra hangzik proklamációs esküje, hogy Skutarit, az örökké sóvárgott célt, a szent és mititikus ősi örökséget, mint megszerzett birtokot, soha többé ki nem bocsátja erős markából. Egyelőre Nikita csakugyan diadal­masan pengetheti a guslicát a fekete he­gyek föllelkesült kecskepásztorai előtt. A világ is mindazt, ami Skutari körül az utol­só években történt és történik, szinte vala­mi komikus eposzként kénytelen méltatni. Mert ennek az epikai költeménynek igazi főhőse a mi elmúlt külügyminiszterünk, gróf Berchtold teljes történelmi nagyságá­ban. Skutari volt a ragyogó csillag, amely politikájának zenithjét jelezte. A monar­chia legfőbb életérdekének jelentette ki, hogy Skutari ne kerüljön Montenegró ke­zére és ezen a ponton, ő az örökös alkuvó és örökös hátráló, úgy mutatta, hogy kész csökönyös követelésével ellenséges táborok­ra ugrasztani szét az együtt tanácskozó hatalmakat, kész nyomban el is vetni a vi­lágháború kockáját. Állandóan kérkedett­ is vele, hogy­ az európai hatalmak az ő kíván­ságára és az ő vezetése mellett akolbólítot­ták ki Skutari valódi és költői birtokától a kiskirályt. Drága szövetségesünkkel, a min­denkor hű Olaszországgal karöltve még azt is elérhette, hogy az európai hatalmak együttes őrsereg kiküldésével biztosították Skutari érinthetlenségét. Nevethették a vén királyi költőt és börziánert, kiről úgy lát­szott, hogy egész stílszerűen könyye és nyá­la folyik az elvesztett szerzemény után. De hamar sült ki, ki vezetheti igazán az úgy­nevezett Európát legalább orránál fogva. A kis királynak az úgynevezett Euró­pával szemben megvan az az előnyös hely­zete, hogy minden egyéb jogcímen felül még „apósának" is neveztetheti magát. Mint Európa apósa, tagadhatatlanul alaposan ki­ismerte magát a béke és háború játszmái­ban, nemcsak a tőzsdéken, hanem a titkos kabinettermekben is. A börzéken olykor megesett rajta az is, hogy tétjét elvesztette, de az „eladó lányok" vásárján mindenkor a főnyereményt ütötte meg. Ezt a világhábo­rút példátlan történeti tragikumával, mér­hetlen emberi borzalmaival, minden véres hímével a legfinomabb „tündérujjak" szőt­ték. Így kell kifejeznünk, hiszen Nikita leá­nyairól­, a bájos királynéról, az igézetes nagyhercegnőkről nem lehet udvariatlanul úgy beszélni, hogy Hakate konyhájában boszorkánykezekkel kavarták a háború fer­telmes üstjét. Varázslatos kézimunkájuk mindenütt bevált, nemcsak ott, Nikolaje­vics Miklós háborús kamarillájánál, amely monarchiánk iránt már előbb ellenséges in­dulattal volt eltelve, hanem a velünk látszó­lag szövetséges olasz diplomácia titkosabb műhelyeiben is. Berchtold szorongathatta az ő megegyezéses írásait, az események rendje, de a nyilvánosságra jutott adatok is immár elég bizonyossá tették, hogy az al­bán bonyodalomnak első kezdetétől az olasz kormányok állandó intrikája a mi érdekeink kijátszására irányult és Nikita úr, amilyen számító és jó családapa is, sokkal bizonyo­sabb lehetett drága hű szövetségesünk felől, akiben vejét tisztelte. Nikita Szkutariban, a szerbek Durazzóban, az olaszok Valoná­ban: ez ma a Berchtold által megteremtett szabad Albánia. Európa hatalmai milliós hadseregek hekatombáit viszik mészárszékre egymás ellenében. Nikita és társai közben szinte ész­revétlenül, bántatlanul játszszák ki hamis kártyáikat az albán játékban. De a világhá­ború is véget ér előbb-utóbb, már láthatóan halad is ama vég felé, melyet a história igazságának és a népek szabad fejlődésének törvénye előír. És Nikita nagy hatalmú protektorainak buktával majd 'beteljesedik a kis király végzete is. Szemfényvesztésnek látszik ugyan most, hogy első bevonulása után a nagyhatalmak együttes föllépése akolbólította ki hősi álmai városából. De bár sikerült is szétbontania ezt a kitömött európai egységet, most hamar fordulhat úgy, hogy egyedül a mi monarchiánk győ­zelmes tekintélye fogja még rövidebb úton kiebrudalni. Ő, a költői szerencsejátékos, is élte végső tanulságául sóhajtva emlegetheti a régi poétikus intést: Fortuna szekerén okosan ült . . . A visszavonulást fedező hátvédeket mindenütt megtámadtuk és visszavetettük. — Csapataink elérték a Zavichost-Zaklikov-Frampol és a Belz-Komarov-Zamosce­vonalat.­­ A Visztulától nyugatra is kiürítik állásaikat. — A Zavichost-Ozarov-Sienno-vonaltól a Visztula felé hátrálnak. — Eredményes harcok folynak a Gnila Lipánál és Kamionka Strumilovánál. — Az olaszok újabb tevékenysége az Isonzo­vonalon. — Támadásaikat mindenütt visszavertük. — A szerbek Sabac melletti támadására válaszul egy repülőnk a belgrádi hajógyárat és az orasaci tábort bombázta. —A németek ujabb sikerei a nyugati fronton.­­ Az entente-csapatok ujabb veresége a Dardanella-fronton. Tíz hónap után ugyanazt az orosz föl­det tapossuk újra, amely annyi vért szívott magába, újra fölelevenednek a régi nevek, amik az augusztus végi és szeptember eleji hivatalos jelentések óta kivéshetetlenül él­nek az emlékezetünkben. „Az orosz hadszín­téren az ütközetek változatlanul hevesen folynak. A többszörösen megerősített ellen­séges állások dacára a feltartózh­atatlanul Lublin felé előnyomuló hadseregünktől ke­letre, a Bug és a Wieprz közti haderőink is megkezdték a támadást a Cholm vidéké­ről szembe nyomuló erős orosz hadsereg ellen. Ebből a kraszniki csata után további makacs, a mi, támadó szellemtől áthatott csapataink részéről diadalmas harcok fej­lődtek ki Zamoscnál, úgyszintén Tomasov­tól északra és keletre. Ezekbe a harcokba Belz területéről szintén orosz területre elő­re vetett csapataink eredményesen szóltak bele" . Mintha csak a június 30-iki hiva­talos beszámolót olvasnak, pedig ez az idé­zet épen tíz hónap előtt, az augusztus 30-ikán kiadott vezérkari jelentésből való. A különbség az, hogy tíz hónap után már a német hivatalos jelentésben is előfordulnak ezek a nevek, meg az, hogy tíz hónap előtt Lublin alól oly biztató kilátások után visz­sza kellett vonulnunk, hiába írta Hofer, hogy föltartózhatatlanul nyomulunk feléje, meg azt, hogy most már Lemberget sem kell féltenünk. Szóval egy egész világ­ a kü­lönbség. Keletgaliciában, a Bug és a Gnila-Lipa szakasz mentén, az oroszok még meg­kísérlik offenzívánk föltartóztatását. Nyil­ván Brody és Tarnopol felől toltak új erősítéseket erre a két folyószakaszra. De ezek a harcok is ránk nézve sikeresen ha­ladnak előre, másrészt a Bug és a Visztula között az oroszok szakadatlanul hátrálnak a krasznik—lublini és a krasznoszlav— ch­olmi vonalakon. A szövetséges csapatok már ott állnak Komarovnál és Zamoscnál, maguk mögött hagyják az egész Tanev-ré­giót és a folyó lapályán túl elfoglalják az ott kezdődő magaslatok szegélyét. S a lub­lini kormányzóságban végbemenő általános orosz visszavonulás hatása elmaradhatatla­nul jelentkezik már a radomi kormányzó­ságban is. Zavidhoszot megszálljuk és a Visztula nyugati oldalán álló orosz fronton a Visztulától keletre végbemenő események hatása alatt megkezdi egyik állásának a másik után való kiürítését. A tíz hónap előtti és a mostani hadi helyzet között ez is egy óriási különbség: tíz hónap előtt, mi­alatt Lublin felé nyomultunk, a Visztula nyugati részén csönd volt, az oroszok nyu­godtan intézhették keletgeliciai offenzíváju­kat; aztán elkövetkezett a mi ivangorodi offenzívánk, amikor viszont Lublinban volt A Festi Hírlap mai száma 32 oldal.

Next