Pesti Hírlap, 1915. július (37. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-01 / 181. szám
Budapest, 1915. XXXVII. évfolyam, 181 (12,753.) szám. Csütörtök, julius L SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet körút 1. Telefon József :192—96 ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 82 K — f Félévre 16 „—„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „80„ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apróhirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 32 ik oldalon olvasható. A skutarii hősköltemény. Montenegro kiskirályát nem hagyja el a szerencse. Nem hiába, hogy a harcias kecskepásztorok koronás ura amellett, hogy üres vagy talán pénztelenül mélabús óráiban nemzete nagy költője, még elsőrangú börzejátékos is. Vissza tudja ő nyerni a vámon, amit előbb elveszített a réven. íme, most újra diadalmasan bevonul Skutariba, amelyet, mint Albániának főhelyét, az utolsó Balkán-háborúban hosszú, nehéz ostrom után már egyszer megszállott volt. Akkor az „egyesült Európa" — még ilyenről is beszélt egészben harmadfél év előtt a diplomácia szójárása — a londoni kongreszszus határozata szerint hatalmi paranccsal, fegyveres fenyegetéssel kivonulásra kényszerítette a kiskirályt. Nikita egész sor gyönyörű proklamációban fogadkozott, kesergett, siránkozott és átkozódott, valóban mint egy ihletett lirikus költő vagy talán mint egy bukottbörzsáner. Mert Skutarit jelölte ki eleve költői fantáziája a hódítóan terjeszkedő Montenegró történelmi fővárosának és mint a középkori hős Skanderbeg egyenes örökségére tartott rá számot. Az egyesült Európa ellenében meg is jósolta mihamar való győzelmes visszatérését. Azóta térült-fordult a világtörténelem széke, föl is fordult a legáltalánosabb bomlásba és Nikita a világháború rettenetes katasztrófái között megtalálta a jó alkalmat, hogy vérontás nélkül, ostrom nélkül újra elfoglalhassa Skutarit. Most tehát újra hangzik proklamációs esküje, hogy Skutarit, az örökké sóvárgott célt, a szent és mititikus ősi örökséget, mint megszerzett birtokot, soha többé ki nem bocsátja erős markából. Egyelőre Nikita csakugyan diadalmasan pengetheti a guslicát a fekete hegyek föllelkesült kecskepásztorai előtt. A világ is mindazt, ami Skutari körül az utolsó években történt és történik, szinte valami komikus eposzként kénytelen méltatni. Mert ennek az epikai költeménynek igazi főhőse a mi elmúlt külügyminiszterünk, gróf Berchtold teljes történelmi nagyságában. Skutari volt a ragyogó csillag, amely politikájának zenithjét jelezte. A monarchia legfőbb életérdekének jelentette ki, hogy Skutari ne kerüljön Montenegró kezére és ezen a ponton, ő az örökös alkuvó és örökös hátráló, úgy mutatta, hogy kész csökönyös követelésével ellenséges táborokra ugrasztani szét az együtt tanácskozó hatalmakat, kész nyomban el is vetni a világháború kockáját. Állandóan kérkedett is vele, hogy az európai hatalmak az ő kívánságára és az ő vezetése mellett akolbólították ki Skutari valódi és költői birtokától a kiskirályt. Drága szövetségesünkkel, a mindenkor hű Olaszországgal karöltve még azt is elérhette, hogy az európai hatalmak együttes őrsereg kiküldésével biztosították Skutari érinthetlenségét. Nevethették a vén királyi költőt és börziánert, kiről úgy látszott, hogy egész stílszerűen könyye és nyála folyik az elvesztett szerzemény után. De hamar sült ki, ki vezetheti igazán az úgynevezett Európát legalább orránál fogva. A kis királynak az úgynevezett Európával szemben megvan az az előnyös helyzete, hogy minden egyéb jogcímen felül még „apósának" is neveztetheti magát. Mint Európa apósa, tagadhatatlanul alaposan kiismerte magát a béke és háború játszmáiban, nemcsak a tőzsdéken, hanem a titkos kabinettermekben is. A börzéken olykor megesett rajta az is, hogy tétjét elvesztette, de az „eladó lányok" vásárján mindenkor a főnyereményt ütötte meg. Ezt a világháborút példátlan történeti tragikumával, mérhetlen emberi borzalmaival, minden véres hímével a legfinomabb „tündérujjak" szőtték. Így kell kifejeznünk, hiszen Nikita leányairól, a bájos királynéról, az igézetes nagyhercegnőkről nem lehet udvariatlanul úgy beszélni, hogy Hakate konyhájában boszorkánykezekkel kavarták a háború fertelmes üstjét. Varázslatos kézimunkájuk mindenütt bevált, nemcsak ott, Nikolajevics Miklós háborús kamarillájánál, amely monarchiánk iránt már előbb ellenséges indulattal volt eltelve, hanem a velünk látszólag szövetséges olasz diplomácia titkosabb műhelyeiben is. Berchtold szorongathatta az ő megegyezéses írásait, az események rendje, de a nyilvánosságra jutott adatok is immár elég bizonyossá tették, hogy az albán bonyodalomnak első kezdetétől az olasz kormányok állandó intrikája a mi érdekeink kijátszására irányult és Nikita úr, amilyen számító és jó családapa is, sokkal bizonyosabb lehetett drága hű szövetségesünk felől, akiben vejét tisztelte. Nikita Szkutariban, a szerbek Durazzóban, az olaszok Valonában: ez ma a Berchtold által megteremtett szabad Albánia. Európa hatalmai milliós hadseregek hekatombáit viszik mészárszékre egymás ellenében. Nikita és társai közben szinte észrevétlenül, bántatlanul játszszák ki hamis kártyáikat az albán játékban. De a világháború is véget ér előbb-utóbb, már láthatóan halad is ama vég felé, melyet a história igazságának és a népek szabad fejlődésének törvénye előír. És Nikita nagy hatalmú protektorainak buktával majd 'beteljesedik a kis király végzete is. Szemfényvesztésnek látszik ugyan most, hogy első bevonulása után a nagyhatalmak együttes föllépése akolbólította ki hősi álmai városából. De bár sikerült is szétbontania ezt a kitömött európai egységet, most hamar fordulhat úgy, hogy egyedül a mi monarchiánk győzelmes tekintélye fogja még rövidebb úton kiebrudalni. Ő, a költői szerencsejátékos, is élte végső tanulságául sóhajtva emlegetheti a régi poétikus intést: Fortuna szekerén okosan ült . . . A visszavonulást fedező hátvédeket mindenütt megtámadtuk és visszavetettük. — Csapataink elérték a Zavichost-Zaklikov-Frampol és a Belz-Komarov-Zamoscevonalat. A Visztulától nyugatra is kiürítik állásaikat. — A Zavichost-Ozarov-Sienno-vonaltól a Visztula felé hátrálnak. — Eredményes harcok folynak a Gnila Lipánál és Kamionka Strumilovánál. — Az olaszok újabb tevékenysége az Isonzovonalon. — Támadásaikat mindenütt visszavertük. — A szerbek Sabac melletti támadására válaszul egy repülőnk a belgrádi hajógyárat és az orasaci tábort bombázta. —A németek ujabb sikerei a nyugati fronton. Az entente-csapatok ujabb veresége a Dardanella-fronton. Tíz hónap után ugyanazt az orosz földet tapossuk újra, amely annyi vért szívott magába, újra fölelevenednek a régi nevek, amik az augusztus végi és szeptember eleji hivatalos jelentések óta kivéshetetlenül élnek az emlékezetünkben. „Az orosz hadszíntéren az ütközetek változatlanul hevesen folynak. A többszörösen megerősített ellenséges állások dacára a feltartózhatatlanul Lublin felé előnyomuló hadseregünktől keletre, a Bug és a Wieprz közti haderőink is megkezdték a támadást a Cholm vidékéről szembe nyomuló erős orosz hadsereg ellen. Ebből a kraszniki csata után további makacs, a mi, támadó szellemtől áthatott csapataink részéről diadalmas harcok fejlődtek ki Zamoscnál, úgyszintén Tomasovtól északra és keletre. Ezekbe a harcokba Belz területéről szintén orosz területre előre vetett csapataink eredményesen szóltak bele" . Mintha csak a június 30-iki hivatalos beszámolót olvasnak, pedig ez az idézet épen tíz hónap előtt, az augusztus 30-ikán kiadott vezérkari jelentésből való. A különbség az, hogy tíz hónap után már a német hivatalos jelentésben is előfordulnak ezek a nevek, meg az, hogy tíz hónap előtt Lublin alól oly biztató kilátások után viszsza kellett vonulnunk, hiába írta Hofer, hogy föltartózhatatlanul nyomulunk feléje, meg azt, hogy most már Lemberget sem kell féltenünk. Szóval egy egész világ a különbség. Keletgaliciában, a Bug és a Gnila-Lipa szakasz mentén, az oroszok még megkísérlik offenzívánk föltartóztatását. Nyilván Brody és Tarnopol felől toltak új erősítéseket erre a két folyószakaszra. De ezek a harcok is ránk nézve sikeresen haladnak előre, másrészt a Bug és a Visztula között az oroszok szakadatlanul hátrálnak a krasznik—lublini és a krasznoszlav— cholmi vonalakon. A szövetséges csapatok már ott állnak Komarovnál és Zamoscnál, maguk mögött hagyják az egész Tanev-régiót és a folyó lapályán túl elfoglalják az ott kezdődő magaslatok szegélyét. S a lublini kormányzóságban végbemenő általános orosz visszavonulás hatása elmaradhatatlanul jelentkezik már a radomi kormányzóságban is. Zavidhoszot megszálljuk és a Visztula nyugati oldalán álló orosz fronton a Visztulától keletre végbemenő események hatása alatt megkezdi egyik állásának a másik után való kiürítését. A tíz hónap előtti és a mostani hadi helyzet között ez is egy óriási különbség: tíz hónap előtt, mialatt Lublin felé nyomultunk, a Visztula nyugati részén csönd volt, az oroszok nyugodtan intézhették keletgeliciai offenzívájukat; aztán elkövetkezett a mi ivangorodi offenzívánk, amikor viszont Lublinban volt A Festi Hírlap mai száma 32 oldal.