Pesti Hírlap, 1915. július (37. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-01 / 181. szám
1915 július 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP 7 vallott. Magánjelentések arról számolnak be, hogy Lille és Arras között a nagy offenzíva megindítása óta nyolcvanötezer embert vesztettek a franciák. Ezeket a magánjelentéseket megerősítik a tények; megerősíti az, hogy a németek az utóbbi napokban sorra hódítják vissza azokat az árokrészeket, amelyeket a franciák heteken át tartó erőfeszítésüki folyamán el tudtak hódítani. Hogy ez megtörténhetik, annak csak az lehet a magyarázata, hogy a franciák minden valószínűség szerint ellanyhultak, kifáradtak a végtelen offenzívában, hogy azok a haderők, amelyek ezen a fronton álltak, jelentékenyen meggyöngültek. A Lille—Aras közötti offenzíva volt eddig az entente legnagyobb offenzívája a nyugati harctéren. Ha a háromszoros, sőt négyszeres túlerő most sem tudott boldogulni, joggal és minden optimizmus nélkül egészen objektíven arra a következtetésre kell jutni, hogy a német védelmi gyűrűt ezután sem fogja megingathatni. Figyelembe kell venni, hogy az arrasi csatában a franciák a taktika minden eszközét alkalmazták; megpróbálták azt, hogy leplező hadműveletekkel félrevezessék a németeket, megpróbálták a koncentrált támadásokat és amire az 1870—71-iki háború folyamán egyáltalában nem volt példa, szuronyrohamokat provokáltak, amelyekben azonban minden vitézségük ellenére mindig alul maradtak. A Lille—Arras front áttörése érdekében megpróbálkoztak azzal is, hogy a német frontot mindenütt foglalkoztassák. Csaknem állandó offenzívában voltak a Maas és Mosel között, a Maas-magaslatokon, a Champagneban, a Vogézekben. Ezzel az volt a céljuk, hogy a német erőket mindenütt fokozottan lekössék, és az ellenséges hadvezetőséget megakadályozzák abban, hogy a rendelkezésére álló tartalék erőket a veszélyeztetett pontokra rendelje. A sikeres offenzíva minden elővédő ember, lassan meghajolt, vontatva előfeltétele megvolt a franciák számára: a túlerő, a helyes taktika, a jó hadvezetés, a vitéz hadsereg. Mégsem tudtak boldogulni és a nagy offenzíva most azzal végződött, hogy a németek mehetnek át ellentámadásba és rendre visszafoglalják azokat a pozíciókat, amelyeket az ellenség elől ki kellett üríteniök. Mindezeknek az alapján meg lehet állapítani, hogy a francia offenzíva megtörött, nem tud olyan feszítő erőt produkálni, amely a német védelmet megingathatná. Ezért kell arra a konklúzióra jutni, amelyet már fejtegetéseink bevezető részében megállapítottunk, hogy a nyugati harctéren most lejátszódó események teljesen egyenrangúak az orosz harctér győzelmes és nagy lendületű eseményeivel. re lépett, és csak két lépést. Nehogy az lássék, hogy jó „akar" közelebb jutni. Számolt: „a nagyzasi mánia idegenkedik másnak az akarásától." A cárnén nyugodtabb kifejezés volt észrevehető, — Ditwanger professzor önt ajánlotta, — szólt végre. Bobulin kissé nehezen fellélegzett, aztán halk hangon kezdte: — Felséges asszony, Ditwanger professzor minden utasítással ellátott. Csak egyet legyen szabad bejelentenem: — egész beteg hangon mondta, amihelyst egészségem gátolná, hogy teljesen meg bírjak felelni hivatásomnak, azt azonnal jelenthessem. A mániát kellemesen izgatta, hogy ez az ember minden pillanatban eltávolodhat. A paranoia precox jellegzetes negativizmusa most az ellentétbe billent: ő akarta húzni, ami távolodik. — Az egészsége? — vetette oda a cárné. — Hiszen erős, egészséges embernek látszik. — Az orvosnak mindig annak kellene látszania. Bobulin most várt valamit. A cárné áttér-e a cárra? Vagy valami ő rá, Bobulinra vonatkozót mond-e? Ha igen, akkor a nő, a szexuális lény kerül felül. A cárné szeme elfordult, meg más irányba, a dereka egyenesebbre biccent, az ajkát egy kicsit fogta a fogaival, nem akart valamit mondani, nem nem. Végre kiröppent a szó: — Mi baja? — Az orosz veszedelem, Felség! Gyors rohanás, korai kimerülés. Amiből nem marad más, csak a túlfeszült megfigyelőképesség. Itt csak arra lesz szükség. — Aztán alig észrevehető hangsulyával hozzátette: — A beteg intelligenciák rendszerint erős megfigyelők. (Hivatalos jelentés, kiadatott 1915 jan. 30-án délben, érkezett délután5 órakor.) Kelet-Galíciában a Gnija-Lipanál, valamint Kamionka-Strumilova alatt a Bug mentén ránk nézve eredményes harcok vannak folyamatban. A Bug és a Visztula között az ellenség tovább hátrál. A visszavonulását fedező hátvédeit tegnap mindenütt megtámadtuk és visszavetettük. Csapataink átvonultak a Tanev lapályon és elfoglalták a Frampol és Zak-Jikov melletti magaslatszegélyt. Az oroszok a szövetséges hadseregeknek a Visztulától keletre elért sikerei által kényszerítve a folyótól nyugatra is egyik állásukat a másik után ürítik ki, így ma éjjel óta zavyehost — ozaro — sien— Igen, igen, — rohant a cárné szava. — Igen, — tette még egyszer hozzá. A dereka felegyenesedett, fejét kissé felvetette. — A beteg női intelligenciák is — mondta egy idő múlva. — A csudák határáig! — Csend volt. Bobulin engedte, hadd éldelegjen a cárné abban, hogy ő a csudák határán él. Az asztalon egy kézitükör hevert, a Cárné ujjai annak a fogóján mozogtak. Bobulin figyelte: „Tükör. Tudat alatt a szexuális tetszenivágyás mozog." A cárné élénkebb lett, felnevetett: — Tehát ön is a mi beteg világunkba való? Bobulin megállapította: ön „is!" Tehát kapcsolás. Figyelt, hogy a tükör körül csoportosítson valami izgalmat. — Egy különbséggel a férfi és a nő lelki állapotában mindig számolni kell . . . Felséges asszony bizonyosan tapasztalta, mint éles megfigyelő, a cárnál is . . . — A cárné igen élénken figyelt. — És mi az? — kérdezte. — A nőnél elég néha egy tükör is, hogy feltámadjon minden életkedv. A cárné mosolyogva rámeredt Bobulinra, aki folytatta: — A férfi azonban minden pillanatban összeomlik . . . Bizonyosan tapasztalta Felséged is . . .—A tükör? Gondolja? — röppent el a cárné ajkáról és most az egész keze szorongatta a kézitükör nyelét. — A tükör, — mondta Bobulin. A cárné felkapta a tükröt, belemosolygott. — Nemde, az akarat mennyire változtatja az arcot? — szólt Bobulin. A cárné lassan lejebb-fejebb eresztette a tükröt, réveteg mosolylyal , hol Bobulin felé fordult, hol félre. Bobulin már vezette Czernovic, jun. 30 — A Pesti Hrlap tudósítójától. — Miután az oroszok szakadatlan és óriási veszteségekkel járó nappali és éjjeli támadásai teljesen eredménytelenek maradtak, a bukovinai és besszarábiai határon most az orosz támadási kedv erős ellanyhulása kezd mutatkozni. Ezzel szemben a mi csapataink élénk tevékenységet fejtenek ki, hogy a besszarábiai területen tovább előre nyomuljanak. A lakosságot az oroszok onnan teljesen eltávolították és sok község egészen néptelen. A Dnyeszter és a Pruth között tovább folynak a ránk nézve sikeres harcok. Az utóbbi a tudat alól előre törő szépségvágyat. Szemben, a cárnétól oldalt, egy végignyúló falitükör állott. Bobulin arra nézett. A cárné a tükör felé fordult, meg viszszahelyezkedett. Bobulin úgy maradt. A cárné izgott-mozgott, küzködött, nem akart felkelni. Egyszerre felállt és egész egyenesre kinyújtotta magát. — Felséges asszony, nézze meg az alakját is, mit tesz az akarat! . . . A cárné előbb csak derékból fordult a tükör irányába, de abbahagyta, hogy a tükör elé menjen. Aztán gyorsan felkapta az asztalról a csipkezsebkendőjét és arcához emelte. Közömbös mozdulattal még visszahelyezte és tudatos egykedvűséggel épen mondani is akart valamit, mikor szeme Bobulin nézésével találkozott. Bobulin tekintete a tükör irányába mozdult. A cárnéé is szinte automatikusan. Mind derültebb arccal közeledett az üveghez. A tükörben ott látta Bobulint is. Szempillái egyet billentek: „mind a ketten benne vannak." De valami fascinálta a cárnét: az a férfi, akit a tükörben látott, egészen más volt. Egy parancsoló tekintetű, kemény, erős férfialak, a vállai mintha vasból volnának. És a szája mozog, mond valamit ... A cárné visszanézett, de most azt a hajlott vállú, nehezen lélekző, borús tekintetű, megtört embert látta. Aztán megint a tükörbe nézett, kinyújtotta a derekát, el akart fordulni, szeme azonban megint beletapadt abba a hatalmas alakba, aki benne volt a tükörben. Megint mozog a szája. A cárné előre hajolt: — Mit mond? . . . Bobulin minden figyelmét egy magának susogott mondatra koncentrálta: — Minden nap szebb és szebb leszel!... A cárné még jobban előre hajolt: — Mit mond? ... hogy szebb és szebb? .. . — pedig egy hang sem volt hallható: fiz orosz harctér. A vezérkar jelentése, noi erős harcvonalakból ismét a Visztula felé hátrálnak. Zavichostot csapataink megszállták. Höfer altábornagy, s német hivatalos jelentés. Berlin, jun. 30. A nagy főhadiszállás közli június 30-án. A keleti hadszintéren említésre méltó esemény nem történt. A délkeleti hadszintéren támadásunkatnila Lipa mellett előrehalad. Lembergtől keletre és északkeletre a helyzet változatlan. A Bug és a Visztula közöt német és osztrák-magyar csapatok elérték Belz, Komarov és Zamosee vidékét és a Tanev-szakasz erdős lapályainak északi szélét. A Visztula balpartján Zavichosz és Ozarov környékén is hátrálni kezd az ellenség. Egy ellenséges repülőgépet arcvonalunk mögött leszállásra kényszerítettünk, a bennülőket elfogtuk. A legfőbb hadvezetőség. Csapataink élénk tevékenysége a besszarábiai előnyomulásra.