Pesti Hírlap, 1915. július (37. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-19 / 199. szám

1915. július 19., hétfő. PESTI HIRI AF gol-francia expedíció a legnehezebb helyzetben van és csaknem kilátástalan állóharcot folytat, s ahol a legvitézebb harcosok is csak méterenként mehetnek előre. Csak nagystílű szárnytámadás hozhatná veszedelmes helyzetbe a védőket. Az orosz hadseregre május vége óta nem lehet szá­mítani. Az első odesszai hadsereget, épen úgy, mint a másodikat, Galíciába kellett szállítani. Mind a kettőt felemésztették az ottani harcok. Angol hadihajó feltartóztatott egy olasz gőzöst. Róma, júl. 18. A Tribuna jelenti Udinéből, hogy egy an­gol torpedóüldöző Dedeagacs magasságában fel­tartóztatott egy konstantinápolyi olasz hajógyá­ros tulajdonában lévő gőzöst és Mudros szigetére kisérte szállítmányának megvizsgálása végett. Egy török őrállomás francia gránátzápor alatt. Konstantinápoly, jul. 18. Tegnapelőtt reggel egy francia torpedóna­szád kétszer bombázta a Tenedos szigetével szem­ben lévő gerklyi őrállomást. A torpedónaszád 150 gránátot lőtt az őrállomásra, de csak egy falat tu­dott lerombolni. Svédország: A svéd miniszterelnök a svéd háború lehetőségből. Stockholm, júl. 18. A Svenska Telegramm Byram je­lenti: Hammarskjöld miniszterelnök a kül­ügyminiszter jelenlétében ma küldöttséget fogadott, amely a verburgi általános svéd békekongresszus által elfogadott határozati javaslatot átnyújtotta.­­ A miniszterelnök ez alkalommal a kö­vetkezőket jelentette ki: Egybehangzóan a megtett semle­gességi nyilatkozatokkal, valamint a.­ király által különböző alkalmakkor tett félreérthetetlen kijelentésekkel, legfőbb vágyunk a béke megőrzése. Kötelességünk, hogy minden erőnkkel ezért dolgozzunk. De számítunk olyan esetlegességekkel is, amikor a béke fen­tartása minden fáradozásunk ellenére Svédországra nézve nem lesz lehetsé­ges. Hogy melyek ezek az eventualitá­sok ebben a világháborúban, azt most különböző szempontokból nem lehet meghatározni. Bizonyos az, hogy ellenséges in­váziónak országunkba való behatolá­sának esetén kívül más esetek is van­nak, amelyeket mint azzal egyenlő je­lentőségűeket, számításba kell ven­nünk. A miniszterelnök azt a reményét fe­jezte ki, hogy a semlességi politika a svéd nép minden rétegében és valamennyi poli­tikai pártban hatalmas támaszra fog ta­lálni. Nem aarja hinni, hogy a svéd béke­barátok, akik erőteljesen lépnek fel minden rendellenességgel szemben, fenyegető külső visszásságok ellen, amelyeket csak erőhata­lommal lehet elhárítani, egyszerű békepoli­tikát ajánlanának, amely abban állna, hogy mindent eltűrjünk anélkül, hogy Svédor­szágért és a svéd szabadságért valamit koc­káztassunk. Tényleg veszedelmes volna, hogy a háborúnak, mint kívánatos valami­nek javasolásával az a felfogás verne gyö­keret, hogy Svédország kívánja a háborút, de épen olyan veszedelmes volna, ha bizo­nyos oldalról azt a meggyőződést szerez­nék, hogy Svédország minden körülmények között a békét akarja és ezért veszély nél­kül lehet elbánni vele. A miniszterelnök arra a különös ve­szedelemre mutatott rá, amelyet úgy a há­borús, mint a békeagitáció von maga után, mert mindkét párt egymást egyre fokozódó egyoldalúságra készteti. Ezzel elhomályo­sítjuk az egységességet, sőt bizonyos tekin­tet­ben el is­­tüntetjük. Erre az egységesség­re, amely remélhetőleg nagyjában és álta- ang­ia és a h­áború, ítélet a Lusitania-ü­gyben. — Az angol ítélet megállapítja, hogy a ha­jón muníció-rakomány volt. — * London, júl. 17. (Reuter-ügynökség.) A Lusitania elsüllyesztése ügyében a törvényszék meghozta az ítéletét. Lord Mersey a következőket mondta az ítélet kihirdetésénél: — A törvényszék megállapította, hogy a hajó elpusztulása a német torpedók okozta sérülések következtében történt. A torpedó­zás nemcsak azzal a szándékkal történt, hogy a hajót elsülyeszszék, hanem azért is, hogy a rajta levő embereket elpusztítsák. A hajó rakományának jellege rendes volt, de egy része töltényeket tartalmazó ládákból állott. A muníció ötven yardnyira volt attól a helytől, ahol a torpedó találta. Más robbanó­anyag nem volt a hajón. A német kormány azt mondja, hogy a Lusi­tanián elrejtett ágyuk, kiképzett tü­zér­sze­mélyzet és muníció volt, továbbá, hogy ka­nadai csapatokat szállított és ezzel megsér­tette az amerikai törvényeket. Ezek az állí­tások helytelenek, egyszerű kitalálások. A német részről való fenyegetések a Lusitania elsülyesztése előtt, súlyosbító körülmény­nek tulajdoníthatók. Világosan bizonyítják, hogy a terv szándékos volt. A fenyegetése­ket az utasok nem vették komolyan, mert azt hitték, hogy az életük ellen törő gyilkos merénylet nem állhat szándékában a német kormánynak. Tévedtek. A törvényszék megállapította, hogy a két torpedót előze­tes figyelmeztetés és felszólítás nélkül lőt­ték ki. A német kormány, amely a támadást elrendelte, ellentétbe helyezkedett a népjog­gal és a civilizált államok hadiszokásaival. Előre megfontolt gyilkossági merénylet volt az utasok ellen. Másrészt minden meg­történt, hogy megmentsék az emberek éle­tét. A kapitányt nem lehet vádolni, a fele­lősség egészen azokat terheli, akik a me­rényletet tervezték és elkövették. A Schelde fölötti holland uralom az egyik félnek sem volt hátrányára, mert hiszen a Schelde a né­metek elöl is el van zárva, Churchill azt felelte, hogy nem akarja szavait ily messziremenően kommentálva hallani. Mert hiszen, ha Hollandia a­ Scheldét a szövetségesek előtt megnyitotta s igy a semlegesség megszegését megengedte volna, az országot a németek megtámadták volna, aminek következményeként ma az ország nagy része né­met kézen lenne. Ez olyan áldozat lett volna, amelyet senki Hollandiától el nem várhatott. Hol­landia, mint független állam, teljes joggal cseleke­dett úgy, am­ire érdekei kívánták. Anglia ezt el is ismerte és a legnehezebb időkben sem követelte a Schelde-tork­olat megnyitását. Elképzelhetetlen, hogy Anglia a háború folyamán megtámadja Hol­landia semlegességét. Anglia — mondotta Chur­chill — semmiesetre sem gondol arra, hogy nyo­mást gyakoroljon Hollandiára. De jól tennék a hollandok, ha mindig készen állanának. Az­onban a veszedelem nem angol részről fenyegeti őket. Ha Belgium német kézen marad, ez a hol­land függetlenség végét jelentené. Német Antwer­pen és szabad Hollandia nem egyeztethetők össze egymással. Erről egyébként mondjanak ítéletet a holland államférfiak. De közvetlen veszély is fe­nyegeti Hollandiát. Németország könnyen indít­tatva érezheti magát, hogy Hollandiát megtámad­ja. A hollandoknak meg kell érteniök, hogy Anglia, a fenyegetett kis nemzetek oltalmazója, nem akarja csorbítani kis nemzetek kétségbevon­hatatlan jogait. Ha ezte tenné, önmagát tenné lehe­tetlenné. A világháború után, amely kétségtelenül a szövetségesek győzelmével fog végződni, a kis ál­lamok helyzete meg fog szilárdulni. Elrettentő példaként fognak állani a világ előtt a megféke­zett gonoszok, akik rávetették magukat Bel­giumra. —­ Hollandiában — folytatta Churchill — egyesek aggódnak amiatt, hogy a szövetségesek a békekötésnél, a zsákmány elosztásnál német területnek, talán kelet-frieslandi szigeteknek fejé­ben zeelandi terület átengedését fogják kérni Hol­landiától. Erre nézve megnyugtathatjuk a hollan­dokat: a békekötés még messze van és ilyen dol­gokat még korai tárgyalni. — Anglia állami létével és érdekeivel tel­jesen ellentétben állana a Hollandiával való ba­rátságtalan bánásmód és bármire való kényszerí­tése most, vagy a jövőben. A szövetségeseknek győzniök kell; a világ nyitva áll előttük. A szö­vetségesek megerősíthetik, felfrissíthetik magu­kat, amikor szükséges. Ha ebben az esztendőben nem győznek, majd győznek a jövő évben. Az an­gol nép szívós és kitartó, hónapról-hónapra ha­talmasabb és elhatározottabb. Állandóan jelent­keznek az újoncaink. Oly tömegesen özönlöttek a zászlók alá, hogy alig birtak a fölszereléssel. Most szervezzük az ország ipari segélyforrásait s a muníciókészités óriási mérveket fog ölteni. Flottánk állandóan erősödik. — Az olaszok is velünk tartanak s más nemzetek is követni fogják példájukat. Nem sza­bad helytelen következtetéseket fűzni ahhoz a tényhez, hogy Anglia a háború kitörésekor nem volt erős, mint Németország, amely negyven év óta készülődött a háborúra. Nekünk most kellett nagy fáradsággal megtennünk az előkészülete­ket, részben hevenyészve. A Roterdamsche Courant megjegyzi, hogy tudósítójának közleményét az angol cenzúra jul. 5-től 15-ig visszatartotta. Churchill nyilatkozatának holland kritikája. Hága, jul. 18. Politikai körökben igen vegyes érzelmekkel fogadták a Courant levelezőjének Churchillel folytatott intervjúját. Rámutatnak arra, hogy Churchill nyilatkozatai a flandriai Zeeland jövő­jére vonatkozólag nem nyújtanak felvilágosítást, han­em kitérőek és határozatlanok. Kifogásolják továbbá, hogy Churchill újra megkísérelte, hogy Angliának a háborúba való beavatkozása tulaj­donképeni okául a belga semlegesség megsértését állítsa oda. Úgy maga Churchill, mint Haldane lord nyilvános beszédeikben kijelentették, hogy fában fennáll, ma inkább szükség van, mint valaha. Most nincs arra idő, hogy szélső­séges doktrínákért vagy kedvenc eszmékére harcoljunk, hanem az szükséges, hogy ösz­szetartsunk, hogy apáink örökségét fogyat­kozás nélkül és sértetlenül őrizzük meg utó­daink számára. Érthető, hogy a svéd béke­barátok Svédország közbelépését kívánják az általános béke érdekében, de a dolog nem olyan egyszerű, mint sokan hiszik. Nemzet­közi területen nagy mértékben áll fenn ez a kevéssé biztató mondás: A hívatlan bele­avatkozó hálátlanságot arat. És ami még rosszabb volna: Alkalmatlan időben való közbelépés nemcsak hogy nem használna, de nagy, gyógyíthatatlan károkat okozna. 4 Churchill Hollandia semlegességéről. A Schelde-torkolat kérdése. — Anglia nem fogja megtámadni Hollandia semlegességét. — Hollan­diát Németország felől fenyegeti veszedelem. — Ha Belgium német kézen marad, vége a hollandi függetlenségnek. — Az entente győzelme. Rotterdam, júl. 18. . A Courant londoni levelezője beszélgetett Churchillel a holland semlegességről és különö­sen a Schelde-kérdésről. Churchill többek között azt mondotta, nem titkolja, hogy a Schelde torko­lata körüli terület elosztása neki stratégiailag és földrajzilag természetellenesnek tűnik föl. Ez az elosztás kétségtelenül ártott a szövetségesek­nek. Ha a Scheldén szabadon szállíthattak volna muníciót és élelmiszert, Antwerpennek nem kel­lett volna elesnie. A belga hadsereg a Nethe mel­lett állhatott volna meg, nem pedig az Yser-vona­lon. _ A levelezőnek arra a válaszára, hogy a­ z

Next