Pesti Hírlap, 1915. július (37. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-19 / 199. szám
1915. július 19., hétfő. PESTI HIRI AF gol-francia expedíció a legnehezebb helyzetben van és csaknem kilátástalan állóharcot folytat, s ahol a legvitézebb harcosok is csak méterenként mehetnek előre. Csak nagystílű szárnytámadás hozhatná veszedelmes helyzetbe a védőket. Az orosz hadseregre május vége óta nem lehet számítani. Az első odesszai hadsereget, épen úgy, mint a másodikat, Galíciába kellett szállítani. Mind a kettőt felemésztették az ottani harcok. Angol hadihajó feltartóztatott egy olasz gőzöst. Róma, júl. 18. A Tribuna jelenti Udinéből, hogy egy angol torpedóüldöző Dedeagacs magasságában feltartóztatott egy konstantinápolyi olasz hajógyáros tulajdonában lévő gőzöst és Mudros szigetére kisérte szállítmányának megvizsgálása végett. Egy török őrállomás francia gránátzápor alatt. Konstantinápoly, jul. 18. Tegnapelőtt reggel egy francia torpedónaszád kétszer bombázta a Tenedos szigetével szemben lévő gerklyi őrállomást. A torpedónaszád 150 gránátot lőtt az őrállomásra, de csak egy falat tudott lerombolni. Svédország: A svéd miniszterelnök a svéd háború lehetőségből. Stockholm, júl. 18. A Svenska Telegramm Byram jelenti: Hammarskjöld miniszterelnök a külügyminiszter jelenlétében ma küldöttséget fogadott, amely a verburgi általános svéd békekongresszus által elfogadott határozati javaslatot átnyújtotta. A miniszterelnök ez alkalommal a következőket jelentette ki: Egybehangzóan a megtett semlegességi nyilatkozatokkal, valamint a. király által különböző alkalmakkor tett félreérthetetlen kijelentésekkel, legfőbb vágyunk a béke megőrzése. Kötelességünk, hogy minden erőnkkel ezért dolgozzunk. De számítunk olyan esetlegességekkel is, amikor a béke fentartása minden fáradozásunk ellenére Svédországra nézve nem lesz lehetséges. Hogy melyek ezek az eventualitások ebben a világháborúban, azt most különböző szempontokból nem lehet meghatározni. Bizonyos az, hogy ellenséges inváziónak országunkba való behatolásának esetén kívül más esetek is vannak, amelyeket mint azzal egyenlő jelentőségűeket, számításba kell vennünk. A miniszterelnök azt a reményét fejezte ki, hogy a semlességi politika a svéd nép minden rétegében és valamennyi politikai pártban hatalmas támaszra fog találni. Nem aarja hinni, hogy a svéd békebarátok, akik erőteljesen lépnek fel minden rendellenességgel szemben, fenyegető külső visszásságok ellen, amelyeket csak erőhatalommal lehet elhárítani, egyszerű békepolitikát ajánlanának, amely abban állna, hogy mindent eltűrjünk anélkül, hogy Svédországért és a svéd szabadságért valamit kockáztassunk. Tényleg veszedelmes volna, hogy a háborúnak, mint kívánatos valaminek javasolásával az a felfogás verne gyökeret, hogy Svédország kívánja a háborút, de épen olyan veszedelmes volna, ha bizonyos oldalról azt a meggyőződést szereznék, hogy Svédország minden körülmények között a békét akarja és ezért veszély nélkül lehet elbánni vele. A miniszterelnök arra a különös veszedelemre mutatott rá, amelyet úgy a háborús, mint a békeagitáció von maga után, mert mindkét párt egymást egyre fokozódó egyoldalúságra készteti. Ezzel elhomályosítjuk az egységességet, sőt bizonyos tekintetben el istüntetjük. Erre az egységességre, amely remélhetőleg nagyjában és álta- angia és a háború, ítélet a Lusitania-ügyben. — Az angol ítélet megállapítja, hogy a hajón muníció-rakomány volt. — * London, júl. 17. (Reuter-ügynökség.) A Lusitania elsüllyesztése ügyében a törvényszék meghozta az ítéletét. Lord Mersey a következőket mondta az ítélet kihirdetésénél: — A törvényszék megállapította, hogy a hajó elpusztulása a német torpedók okozta sérülések következtében történt. A torpedózás nemcsak azzal a szándékkal történt, hogy a hajót elsülyeszszék, hanem azért is, hogy a rajta levő embereket elpusztítsák. A hajó rakományának jellege rendes volt, de egy része töltényeket tartalmazó ládákból állott. A muníció ötven yardnyira volt attól a helytől, ahol a torpedó találta. Más robbanóanyag nem volt a hajón. A német kormány azt mondja, hogy a Lusitanián elrejtett ágyuk, kiképzett tüzérszemélyzet és muníció volt, továbbá, hogy kanadai csapatokat szállított és ezzel megsértette az amerikai törvényeket. Ezek az állítások helytelenek, egyszerű kitalálások. A német részről való fenyegetések a Lusitania elsülyesztése előtt, súlyosbító körülménynek tulajdoníthatók. Világosan bizonyítják, hogy a terv szándékos volt. A fenyegetéseket az utasok nem vették komolyan, mert azt hitték, hogy az életük ellen törő gyilkos merénylet nem állhat szándékában a német kormánynak. Tévedtek. A törvényszék megállapította, hogy a két torpedót előzetes figyelmeztetés és felszólítás nélkül lőtték ki. A német kormány, amely a támadást elrendelte, ellentétbe helyezkedett a népjoggal és a civilizált államok hadiszokásaival. Előre megfontolt gyilkossági merénylet volt az utasok ellen. Másrészt minden megtörtént, hogy megmentsék az emberek életét. A kapitányt nem lehet vádolni, a felelősség egészen azokat terheli, akik a merényletet tervezték és elkövették. A Schelde fölötti holland uralom az egyik félnek sem volt hátrányára, mert hiszen a Schelde a németek elöl is el van zárva, Churchill azt felelte, hogy nem akarja szavait ily messziremenően kommentálva hallani. Mert hiszen, ha Hollandia a Scheldét a szövetségesek előtt megnyitotta s igy a semlegesség megszegését megengedte volna, az országot a németek megtámadták volna, aminek következményeként ma az ország nagy része német kézen lenne. Ez olyan áldozat lett volna, amelyet senki Hollandiától el nem várhatott. Hollandia, mint független állam, teljes joggal cselekedett úgy, amire érdekei kívánták. Anglia ezt el is ismerte és a legnehezebb időkben sem követelte a Schelde-torkolat megnyitását. Elképzelhetetlen, hogy Anglia a háború folyamán megtámadja Hollandia semlegességét. Anglia — mondotta Churchill — semmiesetre sem gondol arra, hogy nyomást gyakoroljon Hollandiára. De jól tennék a hollandok, ha mindig készen állanának. Azonban a veszedelem nem angol részről fenyegeti őket. Ha Belgium német kézen marad, ez a holland függetlenség végét jelentené. Német Antwerpen és szabad Hollandia nem egyeztethetők össze egymással. Erről egyébként mondjanak ítéletet a holland államférfiak. De közvetlen veszély is fenyegeti Hollandiát. Németország könnyen indíttatva érezheti magát, hogy Hollandiát megtámadja. A hollandoknak meg kell érteniök, hogy Anglia, a fenyegetett kis nemzetek oltalmazója, nem akarja csorbítani kis nemzetek kétségbevonhatatlan jogait. Ha ezte tenné, önmagát tenné lehetetlenné. A világháború után, amely kétségtelenül a szövetségesek győzelmével fog végződni, a kis államok helyzete meg fog szilárdulni. Elrettentő példaként fognak állani a világ előtt a megfékezett gonoszok, akik rávetették magukat Belgiumra. — Hollandiában — folytatta Churchill — egyesek aggódnak amiatt, hogy a szövetségesek a békekötésnél, a zsákmány elosztásnál német területnek, talán kelet-frieslandi szigeteknek fejében zeelandi terület átengedését fogják kérni Hollandiától. Erre nézve megnyugtathatjuk a hollandokat: a békekötés még messze van és ilyen dolgokat még korai tárgyalni. — Anglia állami létével és érdekeivel teljesen ellentétben állana a Hollandiával való barátságtalan bánásmód és bármire való kényszerítése most, vagy a jövőben. A szövetségeseknek győzniök kell; a világ nyitva áll előttük. A szövetségesek megerősíthetik, felfrissíthetik magukat, amikor szükséges. Ha ebben az esztendőben nem győznek, majd győznek a jövő évben. Az angol nép szívós és kitartó, hónapról-hónapra hatalmasabb és elhatározottabb. Állandóan jelentkeznek az újoncaink. Oly tömegesen özönlöttek a zászlók alá, hogy alig birtak a fölszereléssel. Most szervezzük az ország ipari segélyforrásait s a muníciókészités óriási mérveket fog ölteni. Flottánk állandóan erősödik. — Az olaszok is velünk tartanak s más nemzetek is követni fogják példájukat. Nem szabad helytelen következtetéseket fűzni ahhoz a tényhez, hogy Anglia a háború kitörésekor nem volt erős, mint Németország, amely negyven év óta készülődött a háborúra. Nekünk most kellett nagy fáradsággal megtennünk az előkészületeket, részben hevenyészve. A Roterdamsche Courant megjegyzi, hogy tudósítójának közleményét az angol cenzúra jul. 5-től 15-ig visszatartotta. Churchill nyilatkozatának holland kritikája. Hága, jul. 18. Politikai körökben igen vegyes érzelmekkel fogadták a Courant levelezőjének Churchillel folytatott intervjúját. Rámutatnak arra, hogy Churchill nyilatkozatai a flandriai Zeeland jövőjére vonatkozólag nem nyújtanak felvilágosítást, hanem kitérőek és határozatlanok. Kifogásolják továbbá, hogy Churchill újra megkísérelte, hogy Angliának a háborúba való beavatkozása tulajdonképeni okául a belga semlegesség megsértését állítsa oda. Úgy maga Churchill, mint Haldane lord nyilvános beszédeikben kijelentették, hogy fában fennáll, ma inkább szükség van, mint valaha. Most nincs arra idő, hogy szélsőséges doktrínákért vagy kedvenc eszmékére harcoljunk, hanem az szükséges, hogy öszszetartsunk, hogy apáink örökségét fogyatkozás nélkül és sértetlenül őrizzük meg utódaink számára. Érthető, hogy a svéd békebarátok Svédország közbelépését kívánják az általános béke érdekében, de a dolog nem olyan egyszerű, mint sokan hiszik. Nemzetközi területen nagy mértékben áll fenn ez a kevéssé biztató mondás: A hívatlan beleavatkozó hálátlanságot arat. És ami még rosszabb volna: Alkalmatlan időben való közbelépés nemcsak hogy nem használna, de nagy, gyógyíthatatlan károkat okozna. 4 Churchill Hollandia semlegességéről. A Schelde-torkolat kérdése. — Anglia nem fogja megtámadni Hollandia semlegességét. — Hollandiát Németország felől fenyegeti veszedelem. — Ha Belgium német kézen marad, vége a hollandi függetlenségnek. — Az entente győzelme. Rotterdam, júl. 18. . A Courant londoni levelezője beszélgetett Churchillel a holland semlegességről és különösen a Schelde-kérdésről. Churchill többek között azt mondotta, nem titkolja, hogy a Schelde torkolata körüli terület elosztása neki stratégiailag és földrajzilag természetellenesnek tűnik föl. Ez az elosztás kétségtelenül ártott a szövetségeseknek. Ha a Scheldén szabadon szállíthattak volna muníciót és élelmiszert, Antwerpennek nem kellett volna elesnie. A belga hadsereg a Nethe mellett állhatott volna meg, nem pedig az Yser-vonalon. _ A levelezőnek arra a válaszára, hogy a z