Pesti Hírlap, 1915. július (37. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-20 / 200. szám
1915. július 20., Szedd. PESTI HÍRLAP — (A hazáért! . . .) A sziv sajgó fájdalmával tudatjuk, hogy a jó férj, apa, fiú, testvér, Papp Mihály, a dési harminckettedik honvéd gyalogezred népfölkelő katonája, szűcsmester, a harctéren szerzett betegség következtében életének harminchetedik évében, boldog házasságának alig tizedik havában a nagyszebeni hadikórházban május tizedikén hősi halált halt . . . Egyben tudatjuk, hogy kisfia, Mihályka, aki az édesapja halála után látta meg a napvilágot, alig pár hetes csecsemő korában e hó huszadikán meghalt . . . Végül tudatjuk, hogy Papp Mihályné, szül. Kehes Vetti, a halálig hű feleség, anya, testvér, kisfiúk temetése után pár órával férje s fia halála miatt érzett fájdalom következtében hirtelen halált halt . . ." Erdélyországból, Szamosújvárról, érkezett ma hozzánk ez a gyászkeretes levél. Úgy közöltük le szóról-szóra, fájdalmas-szebben nem lehetne megirni. Egy kipusztult kis családnak szomorú, magasztos búcsúztatója ez, egy csöndes és megbékélt akkord a Ma óriás, zugó, viharzó koncertjében. És sok egyszerű és nemes szó van még e halotti levélen: magyar emberek élete, sorsa, szive reszket a rövid mondatokon keresztül. „ . . . Most gyóntattak meg s holnap rohamra megyünk. Imádkozz, hogy őrizzen meg az Isten; de ha golyó érne, tartsd meg jegygyűrűmet emlékül, mert tudd meg, hogy én szerettelek, szeretlek és szeretni foglak a siromon túl is ..." — írta a hősi feleségének utolsó levelében, mely mintegy sejtő és sejtelmes felvillanása már a közelgő tragédiának. „ . . . Szívesen, büszkén nyújtjuk ezt az áldozatot a hadak istenének,csakhogy drága hazánk tovább éljen. Vajha ez az áldozat csak egy szemernyit is hozzájárult volna a haza megmentéséhez . . . " Az életbenmaradottak búcsúznak e szavakkal halottaiktól. Oh, csodálatos idők ezek a mostaniak, s csodálatosak a magyar szivek! A krónikás csak regisztrálja a híreket s mikor egy erdélyi elárvult házra gondol, oly nehéz visszafojtania a megindultságot, s a fájdalmas, büszke örömet . . . — (Helytartóváltozás Galiciában.) A hivatalos bécsi Wiener Zeitung keddi száma azt a hírt hozza, hogy dr Korytowski galíciai helytartót saját kérelmére hivatalától kegyelemben felmentették és Colard Herman gyalogsági tábornokot helytartónak nevezték ki. Ez a már bizonyos idő óta tervbe vett intézkedés közvetlen összefüggésben van a galíciai katonai offenzíva előrehaladásával és e koronatartomány legnagyobb részének visszafoglalásával a több hónapig tartó orosz okkupáció után. Úgy az ennek folytán e területen előállott rendkívülihelyzet, mint a folyamatban levő kiterjedt katonai operációkra való tekintet tanácsossá tette ezeknek a különleges viszonyoknak tartamára és a hadviselés fontos érdekeinek szempontjából is azt az intézkedést, hogy a galíciai közigazgatás egy nagy katonai rangú személyiség kezébe kerüljön. Ez a rendelkezés tehát a jelenlegi helyzethez alkalmazkodik anélkül, hogy a normális viszonyok visszatérésénél teendő intézkedéseket befolyásolná. Galícia vezető közigazgatási állásában történt e személyi változással az országban a közhatalmat gyakorló intézmények tekintetében semmiféle változás nem áll be. Dr Korytowski a király kegyének megnyilvánulásával távozik hivatalából, amelyet a legsúlyosabb időkben a legodaadóbb módon töltött be. Az uralkodó egyúttal fenntartja magának, hogy dr Korytowskit a szolgálatban újra alkalmazza. Colard gyalogsági tábornok 1857-ben Stanislauban született és a katonai pályára való belépése után különböző magasabb rangokban szolgálatának legnagyobb részét Galiciában teljesítette. Ismeri az ország nyelvét és az ország viszonyaiba is, minden tekintetben be van avatva. (Karambol a villamossal.) Hétfőn reggel a Keleti pályaudvarnál a 380. számú városi villamos összeütközött egy szeszgyári egyfogatú kocsival. A lovat a villamos elgázolta, a sineken kimúlt. A kocsisnak nem történt baja. (A madagaszkari internáltak.) A közös külügyminisztérium a tamatavoi amerikai konzultól május 9-től keltezett értesítést kapott, amelyy közli azoknak a magyar és osztrák állampolgároknak neveit (zárójelben rendes lakóhelyük megemlítésével), akiket Madagaszkárban internáltak: Faltin Ottó (Antairabé), Gasparovski Ferenc (Majunga), Szabo (Szabó?) István (Tananarivo), Szanthey (Szenthey?) (Tananarivo), Kaloper János (Diego-Suarex), Mader Bódog és Miksa (Tuldar), Porak Richárd, Győző és Sándor (Antairabé), Slawitsch János (Amboroma, Tananarivo mellett), Sternlicht Rezső (Antsirabé), Gasparovskit és Kalopert Majungárran, a többit Tananarivóban internálták. (Az Érdekes Újság) legújabb száma gyönyörű felvételt közöl mélynyomása első boritéklapján egyik repülőnkről, a levegő hőséről. A boríték belső oldalai ezúttal is érdekes háborús aktualitások, míg a hátsó oldal az ezerkoronás gyermekpályázatnak van szentelve. Nagy érdeklődésre tarthatnak számot az első cikk illusztrációi, melyek szenzációs felvételeken örökítik meg azt az alapos munkát, melyet harminc és feles mozsaraink Przemysl erődein végbevittek. A rostává lőtt és az oroszok által felrobbantott lembergi pályaudvarról számol be aztán egy csomó mutatós kép, a felsőmagyarországi orosz nyomokról pár művészi felvétel, az orosz miniszterválság nevezetes fejeiről három kép. A március 15-ikét ünneplő franciaországi magyar internáltak, a Dardanellák ostroma, Bethmann-Hollweg német kancellár leányának esküvője, a lap harctéri tudósítójának északról hozott képei emelendők ki a gazdag és szép képanyagból. A háború neves férfiai közül Dernburg német gyarmatügyi államtitkárt, a hősi halált halt gróf Zichy Miklóst találjuk itt és Krizs Árpád tábori lelkészt, aki a magyarság nagy halottjának, Désy Zoltánnak simját kutatta föl a bukovinai harctéren. Négy illusztrált cikk, gazdag szépirodalmi rovat s a szokott mellékletek teszik aztán gazdaggá ezt a számot, amely aktuális képei mellett folytatja a 3000 koronás új harctéri pályázatra beérkezett munkák közlését. (A német császár vasgyürűje.) Az Auguszta-alap remekmívű vasgyűrűt küldött Vilmos német császárnak hódoló írás kíséretében, amelyet száz magyar nő irt alá. A hódolatot dr Herzog Oszkárné hangulatos versbe foglalta s gyönyörű albumba fűzve került hű szövetségesünk uralkodójához. Az Auguszta-Alap megemlékezését szívesen fogadta a német császár s erről Tschirschky bécsi nagykövet utján a következő levélben értesítette az Auguszta-Alapot: „ő Felsége a császár és király, legkegyelmesebb uram, az Auguszta-alap ügyvezető igazgatóságának hódolatát, valamint a felajánlott vasgyűrűt megelégedéssel elfogadni kegyeskedett. Legfelsőbb megbízásból van szerencsém az ügyvezető igazgatóságnak ő Felsége legmelegebb köszönetét tolmácsolni a kedves megemlékezésért. Tsehirsolsky német császári nagykövet." — (Német dicséret a magyar huszárokról.) Morahht őrnagy irja a Berliner Tageblattban. A Narev ellen irányuló hadműveletekkel egyidejűleg Below tábornok a kurlandi hadszíntéren kezdte meg offenzíváját. Az itteni szabad terepen lépett működésbe a németlovasság és a lovas fegyvernem végre részt vehetett az összeredmények kivívásánál. Az egész hadjárat alatt, az aránylag kevés kínálkozó alkalmaknál, ahol szembe kerülhetett az ellenséges lovassággal, mindig visszavetette azt. Az orosz lovasságról egyébként egészen igazságtalanul állították, hogy veszedelmes és félelmetes fegyvernem. A túlnyomó erejű orosz lovashadosztályok gyakran jobbnak látták, ha elkerülik velünk az összeütközést. A háború beigazolta, hogy a kozákok gyenge lovas-fegyvernem és inkább valók felderítésre és még inkább gyújtogatásra. A magyar huszárok elől a még oly erős kozák csapatok is sietve menekültek el. (Galícia és Bukovina gazdasági újjáépítése.) Az osztrák minisztertanács határozata értelmében — mint Bécsből jelentik — az osztrák kormány kebelében egy állandó bizottságot alkottak, amelynek az lesz a feladata, hogy a Galícia és Bukovina gazdasági újjáépítésére vonatkozó különböző kormányakciókat egységesítse és összefoglalja. A bizottságnak a miniszterelnökön kívül a resszortjaik szerint legközelebb érdekelt miniszterek lesznek tagjai. (A váci propeller sorsa.) A szép váci környékre kiránduló fővárosiakat kellemes emlék fűzi a ,,Fürge"-csavargőzöshöz, amelyen a Szentendrei-szigeten fekvő váci mulatóhelyre, az úgynevezett Pokol-csárdába szoktak hajózni. Az idén elmaradt ez a kellemes kirándulás, mert a Fürge-csavargőzöst már tavaly szeptember hónapban hadiszolgálatra alkalmazták. Zimonyba rendelték, ahonnan többszöri „rálövetés" után a pancsovai Temes-csatornába gőzölt és most ottan pihen. Kormányosa és egyben parancsnoka, Guzsik Nándor, hajójával együtt lekerült a szerb vizi harcterepre s igy, szegény, talán nem is tudja, hogy otthonmaradt kisebbik fia, Kis-Vácon a Dunába fulladt. Két év előtt ugyancsak a Dunába fulladt idősebb fia is. — (Szurmay tábornok levele.) A mátyásföldi nyaralótulajdonosok egyesülete — mint megírtuk annak idején — meleghangú üdvözlő átiratot intézett Szurmay Sándor altábornagyhoz, aki maga is mátyásföldi lakos. Most érkezett meg a vitéz tábornok szép szavú válasza, mely igy hangzik: — Igen tisztelt Elnökség! Lelkes üdvözlő soraikat olvasva, szinte elfeledtem egy pillanatra, hogy most a harctér az egyedüli otthonom s vitéz katonáim a legjobb, leghívebb barátaim s hogy nincs más gondolat az agyban, mint a háború s az ellenség leverése. Eszembe jutott, hogy van még más otthon is, a mi kedves, gyönyörű Mátyásföldünk, hogy ott is vannak lelkes, jó barátaim s hogy volt s lesz béke is. S kedves jóleső üdvözletük mégis oly jól beleillett a jelen környezetébe. Mert a békés otthon az, amelyért küzdünk, s csak akkor lesz béke, ha vitéz, felülmúlhatatlan katonáink lelkesedése teljesen leverte az ellenséget. Ez a lelkesedés szól kedves, otthoni levelükből is. S ha majd a teljes győzelem után megint együtt leszünk kedves Mátyásföldünkön, együtt emlékszünk meg vitéz csapatainkról, kiknek a visszanyert békés otthont köszönhetjük. Fogadják addig szivélyes üdvözletemet. 1915. julius 12-én. Szurmay altábornagy. — (Hősök halála.) Az északi harctéren hősi halált halt Tomcsányi Árpád magyar királyi honvédőrnagyot családja hazaszállíttatta és kedden délután négy órakor a kerepesi temető halottas házából helyezik katonai pompával az ugyane temetőben lévő családi sírboltban örök nyugalomra. Cseh József százados a budapesti 32. ezrednél, a grodek lembergi csatában június 19-én hősi halált halt. Az északi harctéren hősi halált halt báró Lévay István 1. honvédhuszárezredbeli zászlóst, hétfőn délután temették el a Kerepesi-úti temető, halottasházból katonai pompával, nagy és őszinte részvét impozáns megnyilatkozása közben. A temetésen Virányi Ferenc ezredes és Rakovszky László kamarás, százados parancsnoksága alatt megjelent az 1. honvédhuszárezred tisztikara és önkéntesi iskolája s katonai zenével kivonult I. ezred egy százada is. Az előkelő közönség sorai,ban megjelent az igazságügyminisztérium tisztviselői karának küldöttsége, a budapesti királyi ügyészség Kulin Sándor főügyészhelyettes vezetésével, az orsz. gyűjtőfogház. Az I. kerületi állami főgimnázium, amelynek az ifjú hős egyik kiváló tanulója volt, Himpfner Béla igazgató vezetésével, tanári testületével képviseltette magát. Dr Rátkai Árpád, a cs. és kir. 23. gyalogezred hadapródja, f. hó 8-án éjjel, miközben csapatját Rzepniov nál a Bug-folyó mellett támadásra vezette, ellenséges golyótól találva, hősi halált halt 23 éves korában. A fényes tehetségű fiatalemberben Rátkai Lipót dunavecsei fakereskedő a fiát gyászolja, Rózsa Béla, a 44. gyalogezred egyéves önkéntes örvezetője, az északi harctéren június 6- án ellenséges golyótól találva, hősi halált halt. • (Mesemondás az állatkertben.) Balassi Jenő, a Vígszínház tagja, a gyermekek Basabácsija, a legközelebbi pénteken délután fél hat órakor a nagy platánfák alatt tartandó mesemondás keretében elő fogja adni Kiss Menyhért melodrámáját, A censtoehaui legendát, melynek zenéjét Schack Malvin szerzette, aki zongorán kisérni fogja az előadót. (Apa a hős fia után.) A komarniki titkötzetben még április 9-ikén egy ellenséges nehéz tarack gránátjától találva, hősi halált halt a húsz éves feldobolyi Joós Elek, brassói 24. honvédgyalogezredbeli hadnagy, ki mint fiatal századparancsnok vezette elszánt rohamra vitéz katonáit, s legfelsőbb elismeréssel lett kitüntetve. Csak mostanában vált bizonyossá hősi halálának híre, mely annyira lesújtotta apját: idősb Joós Elek, volt honvédfőhadnagy és nyug. pénzügyőri felügyelet, hogy Máramarosszigeten, hová Rimaszombatból helyezték át, hatvannyolc éves korában meghalt. Nagy részvét mellett temették el. — (Balesetek.) A Kőbányai-uton két teherkocsi összeütközött. Az összeütközés következtében Bujdosó János kocsis lebukott kocsijáról és súlyosan megsérült. — A Homokos-dűlőn az uj légszeszgyár telepén Papp János ötven éves gázgyári munkás két vasúti kocsi ütközője közé került. Súlyos sérüléseket szenvedett. (Veszett kutya az Erzsébetvárosban.) A hetedik kerületben veszett kutya kóborolt. A kerületi elöljáróság, mint elsőfokú állategészségügyi hatóság, e ragadós betegség továbbterjedésének megakadályozása végett a kerület egész területére augusztus 22-ig ebzárlatot rendelt el. 11