Pesti Hírlap, 1915. augusztus (37. évfolyam, 212-242. szám)

1915-08-01 / 212. szám

Budapest, 1015. XXXVII. évfolyam, 212. (12,784.) szám. Vasárnap, augusztus­­ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 32 h — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Vilmos császár-út 78. Telefon 20—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár-út 78. Telefon 26—40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút . Telefon : József 02—96. Vissza. Ne essék gúnyos szó az orosz hadve­zetőség természetes törekvéséről, hogy a nagy összeomlást és visszavonulást, leg­alább szavakkal, szépíteni akarja. Meg­teszi ezt minden hadvezetőség, ha rászorul. És valljuk meg őszintén, az orosz hadveze­tőség szépítési kísérlete még szinte rideg igazmondás Cadorna gróf nevezetes jelenté­seihez képest, melyek még a két hónapig egy­helyben való veszteglést, az olasz hadsereg véres dervistáncát is úgy írják körül, mint­ha az olasz katonák hetyke tánclépésekben már Bécs felé muzsikáltatnák magukat. Az orosz hadvezetőség a viszavonu­lást nem tagadja le. A hadvezetőség hivata­los lapja Varsó, Ivangorod és Novogyor­gyevszk kiürítéséről egész nyíltan beszél. A veszedelmek torlódását sem hall­gatja el. Meg szabad tehát neki bo­csátani, hogy ennyi keserű igazság köré egy kis cukrot önt, mielőtt az orosz népnek beadja. A keserű pirula megcukrozása, ha az orosz hadvezetőség úgy állítja be ka­tasztrófáját, mintha a monarchia és Német­ország körülbelül egész haderejével Orosz­országra feküdt volna, ami mindenesetre furcsa bók az entente egyéb államainak, mert akkor Anglia, Franciaország, Belgium és Olaszország miért nem tud egyetlen lé­péssel sem előbbre jutni? Az orosz had­vezetőség ismeri az okokat, de odahaza a tömegek hadd higyjék mégis, hogy a „kime­ríthetetlen Oroszország" hadserege valami borzalmas túlerő elől vonul vissza. És ugyancsak a keserű pirula megcukrozása, ha a hadvezetőség a nagy visszavonulást úgy szeretné beállítani, mint a Napóleon ellen szenzációs sikerrel alkalmazott moszk­vai minta új kiadását. Hallottunk mi már ilyen célzást a katasztrófát előreérző fran­ciáktól is, akiknek pedig fájhatott kissé a Napóleon megalázó emlegetése. Az orosz hadvezetőség erről a moszkvai mintáról is jól tudja, hogy száz év után bajos volna megismételni, mert a hadi­technika mai állásában régi sakkhúzásokra könnyű a megfelelő ellenhúzást megtalálni. Tehát a moszkvai minta emlegetése is csak­ hazafelé szól. De valamivel csak illik szépíteni egész országrészek gyors feláldozását s az oro­szok a szépítésben még bizonyos tekintet­ben mértéktartók. Az olasz „miles gloriosus" mellett még inások is alig lehetnének. Nem is ez a fontos az oroszok általá­nos visszavonulásában, melyet különben nem is tagadnak. Fontosabb az, hogy tud­nak-e majd viszavonulni? A nagy orosz hadsereg ma aránylag szűk területre torló­dott s a visszavonulás technikai lehetősége a szakadatlan erős üldözés közben akkor is nehéz probléma volna, h­a a lebonyolításra az orosz hadseregnek még az összes vasúti vonalak rendelkezésére állanának. Pedig már csak két vonal áll rendelkezésére, a többi már a szövetséges hatalmak ágyutü­zének gyűrűjébe esik. A megmaradt két vonalon az orosz visszavonulás rendező­sége, hogy az ő szavait használjuk, még „maga után csalhatja" Oroszország belsejé­be a mieinket, de a vé­tlen, melynek irányí­tásában a németek olyan mestereknek bizo­nyultak, megzavarhatja ezen a két vonalon­ is a visszavonulást. A stratégiai „maga után csalás"-ból kelepcébe jutás is válhatik. S ha az ember jól odafigyel az angol és francia sajtó sűrű feladásaira, akkor lehe­tetlen észre nem vennie, hogy amonnan gyorsaságra nógatják az orosz hadvezető­séget. Nem sokat okoskodni, hanem mene­külni, mielőtt a hely, ahol vagytok, Sedán­ná válik. A távolban szűkölő szövetségesek kevesebb művészetet és több gyorsaságot várnak az orosz rendezőségtől. Az angol parlamentben a legközelebbi hetekre katasztrófális események bekövetkezésének lehetőségét emlegették. Lloyd George az angol bányamunkásoknak nagy veszedel­mek szürke felhőit mutogatta. Mert az en­tente attól fél, hogy Oroszország lekésik a saját vonatáról s mig Varsótól véres köny­nyekkel búcsúzik, egész hadseregét be­kerítik. A végzet most hétmértföldes csizmákkal jár, s a viszavonuló orosz hadseregnek, ha nem akarja magát itt. Kérem­i, nem­ elég a visszavonulás gondolatával megbarátkoz­nia, hanem sietnie is kell, így látják szövet­ségesei, barátai és hitelezői, akik érdekelt szemmel figyelik. S mi ebben látjuk a hely­zet fontosságát. Tud-e az orosz hadsereg visszavonulni? Mert a visszavonuláshoz a szándékon és a kényszeren kívül utak és vasutak is kellenek. Sok útja és sok vasútja pedig már nincs az orosz hadseregnek. A ránk következő hét a világtörténelem egyik legszenzációsabb eseményének titkait rejti méhében . . . Az oroszok a Novo-Alexandria-Choim vonalon uj ellenállást kísérelnek meg. — Mindenütt megtámadtuk őket. — Novo-Alexandria irányában átkeltünk a Bisztrán. A németek Gholm felé közelednek.­­ Woyrschnak a Visztulán átkelt csapatai tovább nyomulnak kelet felé.­­ Hozantól keletre is tovább folyik az előnyomulás. — A király flotta- és hadseregparancsa az Olaszország ellen küzdő haderőkhöz. — Német siker Ypem alatt. Május óta, valahányszor Mackansen rajtaütött az oroszokon és megverte s visz­szavonulásra kényszerítette őket, Miklós nagyherceg rövid hátrálás után mindig megkísérelte az ellenállást. Ha Hindenburg, Mackensen és Nikolajevics Nikolaj straté­giáját persze csak durva, nagy vonásokban nézzük, akkor Hindenburgban a bekerítés, Mackensenben az áttörés alkotó művészét kell látnunk, Miklós nagyhercegben viszont a passzív, hamleti főt, aki olykor brillián­san tudta keresztülvinni azt a gondolatát, hogy csak lépésről-lépésre hátráljon az el­lenség elől, de épen ez a tétovázása került már eddig is rengeteg vérbe s boszulhatja meg magát végül helyrehozhatatlanul. Meg­boszulta magát ez a stratégia már akkor, amikor a gorlicei áttörés után Radko Di­mitriev mindjárt a Szánig akart visszavo­nulni, Miklós nagyherceg parancsára azon­ban kénytelen volt a Visztokánál megállni, szembefordulni velünk, rengeteg foglyot veszteni és a legvéresebb kudarccal foly­tatni a visszavonulást mégis csak a Szan vonaláig. Viszont el kell ismerni, hogy Przemyslnél és ettől keletre, aztán Lemberg­től keletre bevált az orosz generalisszimusz lépésről-lépésre hátráló stratégiája, de ter­mészetesen itt is csak súlyos áldozatok árán. A dán királyfinál a gondolat a tettet hal­ványra betegítette, az orosz nagyhercegnél a gondolattól vérpatakok töltik le az utat a tettig, amit elodázni óhajtott s hiába. Miklós nagyherceg mindig megpróbálja, hátha sikerül a megállás és május óta sehol sem tud megállni. A mai hivatalos jelentések ismét azt bizonyítják, hogy a Visztula és a Bug kö­zötti front­áttörés után az oroszok nem vo­nultak vissza mélyebben, mint 20—25 kilo­méterre. De ha valahol elkerülhetetlen volt a részletekben való visszavonulás stratégiá­jának alkalmazása, akkor ez a vonal az. Mert mennél tovább tudnak ellenállni az oroszok annak a nyomásnak, amely itt dél­ről északnak nehezül rájuk, annál rendsze­resebben vonulhatnak vissza a nyomás elől, amely a Visztula mentéről kelet felé, a Narer mentéről pedig dél felé szorongatja őket. Ha csak a teljes összezsúfolás hálójá­ból a lehető legkevesebb áldozattal akarnak menekülni, meg kell kísérelniök a Bug és a Visztula között az újabb és újabb ellen­állást, míg a Visztulától nyugatra és a Na­revtől délre elhordhatják magukat. Persze nagy kérdés, hogy épen a Miklós nagyher­ceg tétovázó stratégiája nem tett-e most már minden olyan entente-reményt illuzó­riussá, hogy az orosz visszavonulás a Visz­tula és a Narev vonalakról még rendszeres lehessen. Hiszen Parisból és Londonból már régóta fújják a visszavonulás kikerü­­­­ lt post3 Hírlap mai STpima 52 oldal A Pesti Hírlap következő száma hétfőn, a V ZIUS 2-án a rendes időben jelenik meg.

Next